Gyerekek elleni pornográf bűncselekményt is elkövethetnek a titkosrendőrök januártól!
A gyermekotthonok dolgozóinak leleplezése érdekében januártól fedett rendőrök bűncselekményeket követhetnek el gyerekek ellen – tartalmazza a rendőrségi törvény év végi dömpingben elfogadott módosítása. A bűncselekmények köre kiterjed a gyermekpornográfiára, a kerítésre, a prostitúcióra és az emberkereskedelemre is. A törvényt kedden szavazta meg az Országgyűlés, szerda óta a dokumentum a köztársasági elnök asztalán fekszik. Ha az elnök aláírja, a magyar állam nevében eljáró hivatalos személy elkövethet olyan bűncselekményt, amelynek gyerek az áldozata. És az elkövető nem lesz büntethető.
„A belügyi ágazatokat érintő módosítások” című december 17-én elfogadott, és december 18-án Sulyok Tamás köztársaság elnöknek aláírásra megküldött salátatörvénnyel a parlament módosította a rendőrségi törvény egyik passzusát (7/B § (2) bekezdés b) pont bb alpont) azzal, hogy a gyermekvédelmi dolgozók megbízhatósági vizsgálatát január elsejétől egy fedett rendőr (hivatalosan: belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv tagja) úgy is elláthatja, hogy a következő bűncselekményeket követi el: gyermekpornográfia, prostitúció elősegítése, emberkereskedelem és kényszermunka. Utóbbiak akkor állnak fenn, ha a prostituálttól a bevétele nagy részét elveszik.
Mi az a megbízhatósági vizsgálat, hogyan jön ehhez a bűncselekmény elkövetése?
A megbízhatósági vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a vizsgált személy eleget tesz-e a jogszabályi és munkaköri kötelezettségeinek. Néhány fontos, hivatalos szóval védettnek nevezett munkakörben alkalmazzák, eredetileg főként rendőröknél, később orvosoknál és újabban gyermekvédelmi dolgozóknál.
A munkavállalót speciális módon ellenőrzik, a feddhetetlenséget megrendezett élethelyzetben vizsgálják. Megkísértik, provokálják a dolgozót, hogy bűncselekményt kövessen el úgy, hogy közben a provokáló személy is bűnt követ el.
Fontos tisztázni, hogy ebben az esetben nem gyerekek elleni konkrét bűncselekmény alapos gyanújáról van szó. Gyanú esetén a fedett és nem fedett nyomozók eddig is azonnal akcióba léphettek, lehallgathattak, lefotózhattak, beépülhettek, tetten érhettek, őrizetbe vehettek úgy, ahogy azt az egyszerű polgár leginkább a krimikben látja, ehhez nem kellett semmilyen törvénymódosítás. A rendőrség kellő felhatalmazással rendelkezik erre, és fontos is, hogy így legyen, hiszen a gyerekek ellen elkövetett szörnyű szexuális bűncselekmények ellen az államnak a leghatározottabban fel kell lépnie.
A mostani módosítás nem konkrét gyanúsítottak elleni akcióról, hanem a gyermekvédelemben dolgozó személyek megbízhatóságáról szól. Egy egészségügyi példával világítjuk meg a különbséget. Sejthető, hogy ma is vannak hálapénz által érintett területek, például a szülészet vagy a hosszú várólistás ellátásoknál a sebészet. A kórházba bemegy egy álbeteg (egy fedett rendőr), és hálapénzt kínál a dokinak, vagyis megkísérti, provokálja. Ha az egészségügyi dolgozó elfogadja a borítékot, akkor azonnal eljárást indítanak ellene, mert az egész ügyészségi felügyelet alatt zajlik, van tanú és bizonyíték, az akcióról készül hangfelvétel, videó.
Ha az orvos nem fogadja el a borítékot, akkor nem viszik el bilincsben, hanem rövid időn belül kap egy értesítést, hogy elvégezték a megbízhatósági vizsgálatát és megfelelőnek találtatott. Az eljárás tehát nem konkrét gyanú miatt indul, hanem egy adott terület érintettségének feltételezésével.
A nálunk 2011 óta – forrásaink szerint brit, holland és román példára – bevezetett intézkedéssel azt célozzák, hogy a kivételesen fontos foglalkozási körökben (állami hivatalnokok, orvosok, gyermekvédelmisek) megbizonyosodjanak arról, mennyire tudnak a korrupciós kísértésnek ellenállni a szakemberek.
Idén októberben még az Nemzeti Védelmi Szolgálat is azt állíthatta: „ A megbízhatósági vizsgálat középpontjában a korrupciós cselekmény áll. A munkatársainknak nem feladata megítélni, hogy a kormányhivatali, a gyermekvédelmi, a kórházi stb. dolgozó a szakma szabályai szerint végzi-e munkáját, kizárólag a korrupció elmaradására vagy megvalósulására fókuszál.” Emellett leszögezik: „A gyakorlatban ezért kizárt minden olyan erkölcstelen módszer alkalmazása, mint egyesek elképzeléseiben megjelenő szexuális felajánlkozás vagy ‹‹maffiaajándék››”.
A mostani törvénymódosítás azonban már nem korrupciós, hanem szexuális vagy ahhoz kapcsolódó bűncselekményekről szól. Ennek során az úgynevezett védett állomány megkísértése úgy folyik, hogy a fedett rendőr szándékosan szólítja fel alanyát a bűncselekményre, és közben maga is bűncselekményt követ el. Tehát mindkét fél súlyos tettet hajt végre, de az egyiket (a rendőrt) a törvény feljogosítja erre a mostani módosítás alapján.
Nem véletlen, hogy korrupciós bűncselekmények voltak eddig a célpontjai az ilyen vizsgálatoknak, mert ezek nehezen leplezhetőek le klasszikus bűnüldözési eszközökkel, hiszen ebben egyik fél sem érdekelt. Emellett a korrupciós visszaéléseknek gyakran maga az állam a kárvallottja, így lényegében az áldozat maga menti fel a léprecsaló rendőrt tette következményei alól.
Gyerekpornográfia, prostitúció, emberkereskedelem esetén az áldozat gyerek – hiszen gyermekvédelmiseket vizsgálnak –, nem pedig az állam. Az áldozat pedig nem adhat ilyen felmentést. Még a társadalom sem a gyerek nevében, mert nem is tud erről az egészről.
Maga a jogszabály-módosítás egyébként egy salátatörvényben van elrejtve. És ha ez nem lenne elég, értelmezni sem túl egyszerű. Az idézett passzus ugyanis úgy kezdődik, hogy a fedett személy: „Nem követhet el a Btk-ben meghatározott bűncselekményt”, majd felsorolnak több tucat ilyet, és hozzáteszik, a „felsorolt bűncselekmények kivételével”. Magyarán a felsorolásban szereplőket a fedett személy elkövetheti.
Lapunk figyelmét a jelenségre egy névtelenséget kérő informátor hívta fel, nevezzük fővárosi prókátornak. Jogi kérdésekben jártas forrásunkat az háborította fel, hogy ezután olyan bűncselekmények elkövetését is provokálhatják, amelyek más emberek testi épségét, szexuális önrendelkezését és lelki egészségét sérthetik. Eddig ez nem így volt, az végképp szóba sem jöhetett, hogy az áldozat egy gyerek legyen.
Jogosnak látszik a felvetés: felhatalmazást adhat-e ilyen bűnök elkövetésére a magyar állam bármelyik gyermek sérelmére azzal a céllal, hogy más gyerekeket megvédjen? Ha az olvasó azt hinné, forrásunk valamit félreértett, álljon itt a törvényjavaslat indokolása, amelyben az szerepel: „A gyermekvédelmi rendszer NVSZ hatáskörbe kerülésére tekintettel indokolt az NVSZ által elkövethető bűncselekmények körének bővítése annak érdekében, hogy a területen dolgozók munkaköri kötelezettségeinek ellenőrzése során a gyermekekkel szemben megvalósítható, érdekeiket leginkább sértő tényállások vonatkozásában is el lehessen járni.” Kiemelnénk a lényeget: indokolt az NVSZ által elkövethető bűncselekmények körének bővítése. A lista jóval hosszabb annál, amit idéztünk, de a gyermekpornográfia, a prostitúció elősegítése, az emberkereskedelem és a kényszermunka mind szerepel közöttük.
Hangsúlyozzuk, hogy még bűncselekmény konkrét gyanújánál is ott a szabály: „a fedett nyomozó nem követhet el más életének szándékos kioltásával járó, illetve maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást szándékosan okozó bűncselekményt”. A gyerekek elleni szexuális bűntények pedig ilyenek, és a gyermekvédelmi dolgozók megbízhatóságának vizsgálatáról beszélve a törvénymódosítás nem tartalmaz garanciális szabályokat. Még olyat sem, hol kell egy ilyen bűncselekményt megállítani.
Kétségtelen, hogy az elmúlt évtizedekben rendszerszintűvé vált a gyermekprostitúció jelenléte a gyermekvédelmi intézményekben, és az ez elleni határozottabb hatósági fellépésnek nagyon is helye volna. Ahogy annak is, hogy a panaszt tevő gyerekek jelzéseit kivizsgálják, és ne fordulhasson elő a kegyelmi botrányhoz vezető ügyben tapasztalt többszöri eltussolás.
Informátorunk azonban nem egyedül bukkant rá a törvényszövegbe rejtett taposóaknára: a pedagógusok már novemberben jelezték a kifogásaikat.
„Meddig mehet el az állam, hogy a gyerekeket eszközként használja bűncselekmények megakadályozásához?” – tette fel a kérdést Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke, amikor először meglátta a törvényjavaslatot, és azonnal tiltakozását fejezte ki az ATV műsorában, a gyerekek potenciális megalázása miatt.
A szakszervezeti vezető azt kérdezte: „amikor úgy látják, egy-egy pedagógus esetleg bűncselekményt követhet el, akkor megkísértik, hogy tényleg elkövesse a bűncselekményt gyermekekkel szemben?” Az elnök azonban csak a gyermekpornográfiát azonosította be a módosítójavaslatban, a többi súlyos bűncselekményt nem.
Akkor a Nemzeti Védelmi Szolgálat közleményben jelezte: „A benyújtott javaslat értelmében, amennyiben a védelmi tisztnek a megbízhatósági vizsgálat során gyermekpornográf képet adnak át, mentesül a gyermekpornográfia bűncselekmény elkövetése alól, hiszen már az ilyen tartalmú kép birtoklása is bűncselekmény.”
A törvényt azóta elfogadták, és nemcsak a Totyik Tamás által kifogásolt gyermekpornográfiára, hanem a prostitúcióra, a kerítésre és az emberkereskedelemre is kiterjed. A gyermekpornográfiánál megállhat az NVSZ védekezése, hogy ott a képek birtoklását értik elkövethető bűncselekményen. Ám az nem világos számunkra, miért nem erre vonatkozik akkor a jogszabály? Az elfogadott módosítás ugyanis nem pusztán felvételek birtoklása alól ad felmentést. A prostitúciót, kerítést, emberkereskedelmet pedig nehéz úgy elkövetni, hogy abban maga a gyerek áldozatként ne jelenjen meg.
Mindezek alapján fontos volna, hogy a köztársasági elnök ne írja alá ezt a törvényt. Hiszen a megbízhatósági vizsgálatnál semmilyen bűncselekmény elkövetésére vonatkozó konkrét információ nem áll a hatóságok rendelkezésére, és a gyermekvédelmi dolgozót bujtják fel bűncselekmény elkövetésére, megkísértik, provokálják, hogy olyan bűnbe essen (pornográfia, prostitúció, emberkereskedelem), amelyeknek gyerekek az áldozatai. Elképzelhető, hogy vannak erre szolgáló érvek, de bármilyen élénk fantáziával rendelkezünk, magunktól egyet sem tudtunk felsorolni, mi indokolná, hogy gyerekeket, különösen a legvédtelebbeket, az állami gondoskodásban élőket hozzanak ilyen helyzetbe. Ha vannak ilyen érvek, nemzetközi tapasztalatok, akkor azokat bocsássák társadalmi vitára. Mielőtt a törvény hatályba lép, értsen egyet a magyar társadalom abban, hogy ilyet gyerekekkel meg lehet tenni konkrét gyanú nélkül is, és ez nem terjeszkedik túl a jogállamban megszokott szükségesség és arányosság határán.
Nyitókép: MTI/Kovács Tamás
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
