Most egy apáca bukott le – példás módon szorították ki a bencés iskolából
Noha a Magyar Katolikus Egyház vezetése egyelőre nem egységes a belső szexbotrányok, pedofilügyek, egyéb gyermekvédelmi esetek – akár visszamenőleges – feltárása kérdésében, az elmúlt hónapokban több püspök is határozott cselekvésre szánta el magát. Sőt: a Pannonhalmi Főapátság és a Nyolc Boldogság Közösség a minap úgy távolított el egy visszaélésekkel gyanúsított apácát a balatonfüredi bencés középiskolából, hogy abból világi intézményfenntartók is tanulhatnak. A Válasz Online ezt az esetet kifejezetten azért rekonstruálja, hogy mindenki lássa: az egyháziak között akadnak, akik a felelős szembenézés és a hiteles bocsánatkérés útját járják.
Amikor szeptemberben előrukkoltunk a Bese Gergő-történettel, majd összefoglaltuk a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyét megrázó szexuális botrányokat – köztük pedofilügyeket –, illetve podcastadást is szenteltünk a témának, még semmi nem utalt arra, hogy fundamentális változások indulhatnak a Magyar Katolikus Egyházban. Aztán hirtelen elsodorták a folyamatok Tóth Tamást, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkárát, aki Bábel Balázs neve mögé bújva próbálta hitelteleníteni lapunkat – később pedig tabuk nélküli nagyinterjút adott a Válasz Online-nak a kalocsa-kecskeméti érsek. Bábel hangsúlyozta: az egyház érdekében nemcsak a papi pedofília, hanem az álszentség, a kétszínűség ellen is küzdeniük kell. Két hete újabb fordulatról számolhattunk be: az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye rekordgyorsasággal járt egy gyermek- és ifjúságvédelmi ügyben, melynek terheltje a – Bese Gergőhöz hasonlóan – NER-lekötelezett Pajor András.
Ilyen előzmények után sokakat meglepett a Veres András győri megyéspüspök által elnökölt MKPK rideg közleménye, amely bár tényszerűen megállapítja, hogy „az elmúlt hónapok egyházunkat érintő botrányos hírei sokakban békétlenséget, csalódottságot váltottak ki”, de egyértelmű bocsánatkérést nyomokban sem tartalmaz. A püspöki testület csak arra volt hajlandó, hogy biztassa önmagát és övéit: „imádkozzunk, böjtöljünk, engeszteljünk” az elkövetett bűnökért. Emellett a szövegben feltűnik az a felelősségporlasztó gondolat is, hogy a gyerekek elleni szexuális bűncselekmények „a társadalom számos rétegében jelen vannak” – értsd: nem fair, hogy a híradásokban felülreprezentálódnak az egyházi személyekhez kapcsolható esetek.
Noha az MKPK-közlemény testületi állásfoglalásként jelent meg, azóta több püspök is nyilvánosságra hozta „különvéleményét” a témában. A külső szemlélő akár azt is gondolhatja: miniforradalom zajlik az egyházi felsővezetésben, hiszen Marton Zsolt váci és Varga László kaposvári püspöknek, valamint Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapátnak sikerült „meghekkelnie” a Veres András-féle többségi(?) nyilatkozatot. Marton Zsolt – aki nem mellékesen az MKPK családreferense – körlevelében leszögezte: „Fájó szívvel kérek bocsánatot Istentől, a gyermekektől, fiataloktól és családjaiktól, mindazoktól, akiket valamilyen bántalmazás ért az egyház szolgálattevői részéről. Mindent meg fogunk tenni azért, hogy a jövőben ne ismétlődhessenek meg a bántalmazáshoz vezető helyzetek, és – teljes mértékig azonosulva a Szentatya által meghirdetett zéró tolerancia elvével – a prevenciót szem előtt tartva folytatjuk a már megkezdett munkát”. Közben Varga László az egyház megújulásában bízva imádságra és böjtre hívott mindenkit a szexuális vagy bármilyen visszaélések áldozataiért, és – mint írta – „együttérző szívvel kérek bocsánatot Istentől, a gyermekektől és a fiataloktól, akiket bántalmazás ért egyházi személyek részéről”.
Bár Hortobágyi T. Cirill friss írása sem a hivatalos MKPK-állásfoglalás nyílt bírálataként jelent meg, a szöveg mégis drámai erővel zúzza szét a bocsánatkérést rangon alulinak tartó főpapok érveit. A Telex és a Szemlélek közös sorozatában a – bűnfeltárásban eddig is élen járó – pannonhalmi főapát így fogalmazott: „A bántalmazások ügyének egyházi kezelése, az ebből fakadó félelmek hasonlatosak a kommunista rendszerrel való kollaborálók kérdéséhez”. Szerinte egy tőről fakad a hatalommal összejátszók, a kollaborálók és a verbális-fizikai-szexuális bántalmazók viselkedése. Minden ilyen gyakorlat mögött az áll, hogy a „tekintélytisztelet és a hatalmi pozíció iránti ragaszkodás” erősebb „az evangéliumi szolgálat szereteténél”. A főapát számára megindító tapasztalás, hogy az áldozatok jellemzően nem kívánnak revansot venni, „egyetlenegy olyannal sem találkoztam, aki ártani akart volna az egyháznak, aki anyagi hasznot akart volna kicsikarni magának”. Egy közös vágy munkált bennük: az illetékes egyházi vezető nyíltan mondja ki, hogy ami velük történt, az méltánytalan, kérjen bocsánatot a történtekért, illetve tegyen meg mindent a bűnismétlés lehetőségének kizárásáért – összegzett Hortobágyi T. Cirill.
Miért nyújtottuk ilyen hosszúra a bevezetőt, amikor cikkünk címében apácás történetet ígértünk? Nem a hangulatfokozás volt a cél, hanem az, hogy mindenki lássa, értse: több püspök és például a bencés közösség világos sorvezetők mentén jár el a hatalmi visszaéléses, verbális-szexuális bántalmazási ügyekben. Annak ellenére is, hogy a magyar egyház hivatalosságai között talán még többségben vannak a – mondjuk így – „fontolva haladók”.
Mi történt tehát a Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátsága által fenntartott Balatonfüredi Szent Benedek Gimnázium, Technikum és Kollégiumban? Mivel az egyházi elöljárók nemrég tájékoztatták a tantestületet és a szülőket, vagyis száznál biztosan többen ismerik a részleteket, nekünk sem volt nehéz forrásokat találni az eseménysorozat rekonstruálásához. Ráadásul a hivatalos kérdéseinkre is érkeztek érdemi válaszok, sőt: ma reggel a bencések felületein, illetve az ugyancsak érintett Nyolc Boldogság Közösség honlapján is megjelent egy-egy összefoglaló az esetről. Előre rögzítjük: a visszaélésekkel gyanúsított nővért szándékosan nem nevezzük meg, mivel nincs olyan tény vagy szempont, amely alapján őt közszereplőnek tudnánk tekinteni.
A Nyolc Boldogság női szerzetesi ágához tartozó apáca két éve került egyházi szolgálatra a balatonfüredi középiskolába, ahol hitéleti feladatokkal bízták meg a délelőtti tanítási idősávban, másrészt az esti kollégiumi órákban. Végzettsége szerint hittanár, illetve – kapaszkodjunk meg – gyermek- és családvédelmi tanácsadó.
A nővér ellen a fenntartó pannonhalmi főapáthoz idén nyáron érkezett bejelentés,
majd a Nyolc Boldogság Közösség nemzetközi elöljárója, Johannes-Maria Poblotzki előzetes egyházi kivizsgálást indított, és az apácát azonnal visszahívták az iskolai munkából. Mivel a közösség nemzetközi központja Franciaországban van, a magyarországi képviselőt, Bajnóczi Szilvia Sárát hatalmazták fel a feltáró munka megszervezésével; a vizsgálatot egy egyházjogász végzettségű szerzetesnővér, valamint egy civil pszichológus-pszichiáter folytatta le. (Érdekesség, hogy a Nyolc Boldogság Közösség magyar vezetője idén másodszor került kulcsszerepbe: ugyancsak ő volt az, aki az egyik pedofilgyanús kecskeméti ügyben az áldozatot segítve tett bejelentést a Bábel Balázs vezette főegyházmegyének.)
A balatonfüredi egyházi előzetes vizsgálat során mintegy két tucat tanút hallgattak meg – köztük kiskorúakat, akik szülői hozzájárulással (szülői jelenlét mellett) vettek részt a folyamatban. Az eljárás során az derült ki, hogy a gyanúsított apáca részéről közvetlen szexuális bűncselekmény valószínűleg nem történt, a közösség elöljárója azonban értesítette az ügyről a római szerzetesi dikasztérium fegyelmi osztályát. A nővér egyházi, szerzetesi elbocsátása tehát folyamatban van, azt azonban nem tudjuk, mit lép az ügyben a magyar világi igazságszolgáltatás. Ami biztos: a Nyolc Boldogság Közösség kifejezte együttműködési szándékát a hatóságok felé; megkeresték a rendőrséget, ott azonban kiderült, hogy
november végén már érkezett egy névtelen feljelentés – s azóta információink szerint már meg is kezdték a tanúkihallgatásokat.
Adódik a kérdés: ha szexuális bűncselekményről nincs szó, pontosan mivel vívta ki az apáca a balatonfüredi iskolához tartozók haragját? A Nyolc Boldogság Közösség a szerzetesnővér személyiségi jogai, valamint a még folyó római és világi vizsgálatok miatt erre konkrét választ nem adhatott – a Válasz Online azonban több más forrásból összerakta a puzzle-t. Amikor például a tantestületet tájékoztatták a fejleményekről, tudomásunk szerint ötvennél többen voltak jelen, vagyis az alapinformációk ma már széles körben ismertek. Címszavakban: az apáca megalapozottan gyanúsítható kiskorúak veszélyeztetésével, két esetben akár a zaklatás tényállása is felvethető, továbbá utalnak jelek a hatalommal való visszaélés, a verbális és lelki erőszak, illetőleg a toxikus légkör kialakításának gyakorlatára.
Nézzük valamivel átélhetőbben! A szerzetesnővért – egyházi státusza miatt – felsőbbrendűnek kezelték az iskolában; az azóta már távozott igazgató lényegében mindent elnézett neki, köztük kollégiumi szabályzatot és emberi jóérzést sértő cselekedeteket is. A tanárok és a diákok egybehangzó beszámolói szerint az apáca különösen bizalmas kapcsolatot alakított ki a kollégiumban lakó egyik tanulóval és az ő szűk körével – míg a klikken kívülieket rendre megalázta. Különösen sok „minőségi” időt töltött két fiúszobában, akár a 22 órai villanyoltás után is velük maradt. Ha megkérték, cigarettát és alkoholt vásárolt a kiskorú diákoknak, a közös iszogatásokra is rendre ő hozta a szeszt. A nővér általában rendkívül kritikus volt a lányokkal, gyakran illette őket a prostituált szó népnyelvi változataival. Nem fogadta el, hogy az általa pártfogolt tanuló bárkivel is járjon, több volt barátnőt zaklatott – annak ellenére, hogy szülői oldalról is figyelmeztették, ne folyjon bele ilyen durván a fiatalok magánéletébe. A fiúval való kapcsolata tanár–diák-viszonyból érzelmi függőségbe csapott át; édességet vitt neki a szünetekben, simogatta, puszilgatta az udvaron,
közös tetoválásuk is lett, illetve többször felfeküdt szerzetesi ruhában a fiú ágyába,
hogy így olvasgassanak. Teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az apáca nem képes egészséges határt szabni a diák–nevelő-kapcsolatnak, kivételezett (egyházi) helyzete miatt azonban a volt iskolaigazgató érinthetetlenként kezelte – a többi kollégiumi nevelővel, vezetővel szemben egyértelműen őt favorizálta, ezért többen is elhagyták az intézményt.
Miután összeállt a fenti kép, mind a Nyolc Boldogság Közösségtől, mind a Pannonhalmi Főapátságtól megkérdeztük: valamilyen kőbe vésett egyházi eljárásrend szerint kezdeményezték és vitték végig az előzetes vizsgálatot, vagy „ösztönösen” éreztek rá a felderítés lehetséges irányaira. Válaszaikban igyekeztek egyértelművé tenni, hogy az egyház az elmúlt évtizedekben koherens és világos jogszabályrendszert állított össze. Már az Egyházi Törvénykönyv 1917-es, illetve 1983-as kiadása is rendelkezett arról, hogy miként kell eljárni a belső kivizsgálások ügyében. Ezt aktualizálta 2001-ben II. János Pál pápa a legsúlyosabb büntetendő cselekményekkel kapcsolatos jogszabályaival, majd Ferenc pápa nevéhez további pontosítások köthetők – míg végül 2023-ra megszületett a kiskorúak és kiszolgáltatott felnőttek elleni szexuális visszaélések megelőzésére és leküzdésére vonatkozó normák aktualizált változata. Az egyházi eljárások ma már elvileg sokkal szigorúbbak a cselekmények morális, lelki megítélésében, mint a világiak – ezek tehát akár az állami/világi intézmények számára is mintául szolgálhatnának.
Persze a jogszabályszövegek akkor érnek valamit, ha az érintettek a gyakorlatban is úgy járnak el, ahogy Ferenc pápa „megálmodta”. A balatonfüredi eset igazolni látszik, hogy van remény – ha nem is a múlt, de legalább a jelen visszaéléseinek feldolgozására, a további bűnök elkerülésére. Hortobágyi T. Cirill így fogalmazott a szülőknek írt üzenetében: „Iskolafenntartó szerzeteselöljáróként fájó szívvel kérünk bocsánatot valamennyi gyermektől, szülőtől és érintett tanártól, akiket intézményünkben sérelem ért. A valódi bocsánatkérés szívből jön, felelősséget vállal a bántó viselkedésért, elismeri a másik fájdalmát, és felajánlja segítségét a gyógyulásban.”
A főapát mai közleményében is hitet tett amellett, hogy a lefolytatott balatonfüredi vizsgálatnál fontosabb az ügyben érintett gyermekek támogatása, utánkövetése – hiszen a pannonhalmi fenntartó és a Nyolc Boldogság Közösség beavatkozásának igazi célja csakis a bántalmazás okozta sérülések megszüntetése lehet. A szövegben már a gyógyuláshoz vezető lépéseket vázolja a bencés elöljáró, tehát a jövő tekintetében is számon kérhetővé teszi magát és beosztottjait, amelyhez fogható felelősségvállalásra eddig aligha volt példa a magyar egyház életében.
Nyitókép (illusztráció): MTI/EPA/Massimo Percossi
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
