„Remélem, nem gondolja, hogy megváltoztathatja a világot” – Orbánról és megbukó kormányokról
Hogy bukhatott meg másfél hét alatt egy 54 éve uralkodó rendszer Szíriában? Milyen tanulságai vannak a francia és a német kormány bukásának? Mi történt a román elnökválasztáson? Mit gondoljunk a magyar miniszterelnök újabb békemissziójáról? Ezekről beszélget a HetiVálasz 257. adásában Ablonczy Bálint, Magyari Péter és Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Részletek a műsorból:
Hogyan bukhatott meg másfél hét alatt egy 1970 óta fennállt rendszer Szíriában?
Magyari Péter: „Olyan erők feszítették szét Aszadék egyébként is terrorral egyben tartott országát, hogy úgy nézett ki, katonai vereséget fog szenvedni, és többek között azoknak a csoportoknak a jogelődjei, akik most átvették a hatalmat – meg más, azóta megszűnt, feloldódott, újjászervezett csoportok – egyszerűen le fogják győzni. Ám akkor bejött Irán és Oroszország – a két tartótiszt – , és ők mentették meg. Ők tartották fent Szíria területének nem egészen kétharmadára csökkent területét, ám itt sem működött igazán az állam. Az orosz légierő, az iráni kiképzőtisztek és a segédcsapataik ugyan vissza tudták tartani a többi csoportot, de magát az államot már nem nagyon sikerült Aszadnak újra működésbe hoznia. Aleppó, aminek az elfoglalása volt az első nagy fegyvertény ebben a másfél hetes óriási rohamban, mindig is a gazdasági központja volt Szíriának – békeidőben az egész ország GDP-jének negyedét ott állították elő. Ebben a városban, amit ’15 után a négy évig tartó ostromban teljesen szétlőttek, naponta 1-3 órát volt áram az utóbbi időben. Ez tehát már nem az az Aleppó volt, mint ami 2011 előtt, és ugyanez igaz volt az összes többi területre is. Ez egy szétesett, súlyos terrorral összetartott, rettenetesen elszegényedő ország maradt, aminek az egyetlen igazi bevétele a Captagon volt – vagyis kábítószert árultak a Közel-keleten.”
Milyen tanulságai vannak a francia és a német kormány bukásának?
Ablonczy Bálint: „Egy nagy különbség van a két állam között: Németországban legalább valamifajta remény van a stabilitásra, vagy arra, hogy lesz egy kormányképes erő, amely átveszi az ország irányításának a terhét. Lesz egy előrehozott választás, a CDU jól áll, a párt túllépett a Merkel-korszakon, megerősödtek a felmérésekben, van új programja, Friedrich Merz a kancellárjelölt. Valószínűleg nem tudnak egyedül kormányozni, valamifajta koalíció megint lesz. Ez legalább valamifajta lépcsőzetesség. Ez az, ami tökéletesen hiányzik a franciáknál, ahol teljes belpolitikai káosz állt elő, miután egy kéthónapos miniszterelnököt a szélsőjobb és a szélsőbal közös bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatott. Jött egy másik miniszterelnök, akinek megint csak nincs többsége, és semmifajta belpolitikai kibontakozás lehetősége, értelmes lehetősége nem látszik a 2027-es elnökválasztás előtt, ami egy elnöki rendszerben elég komoly gondot jelent. A teljesen megmerevedett intézményi struktúrának tulajdonképpen az lenne az egyetlen feloldása, ha lemond a köztársasági elnök, aki erre persze nem hajlandó, hiszen ezzel a saját kudarcát ismerné be, amely kudarc Emmanuel Macron esetében most már teljesen kimondható. Bukdácsolás van, senki nem tudja, hogy mi lesz, és ez az Európai Unió egy második legnagyobb tagállamánál elég komoly gondot jelent – nem tudnak fontos döntéseket meghozni. A gazdaságuk nincs jó állapotban, és még az a típusú remény sincs, amit a németeknél említettem. Készülődik Marine Le Pen. Ez az egyetlen politikai tény, amivel számolni tudunk hosszú távon, és mivel előállt ez a szklerózis Berlinben és Párizsban, úgy tűnik, hogy Róma meg Varsó sok szempontból megerősödött.”
Mire véljük Romániában az alkotmánybíróság döntését, amely megsemmisítette az elnökválasztás első fordulóját és új procedúrát írt elő?
Ablonczy Bálint: „Olyan ez, mintha belgyógyászati problémára borogatást kapna a beteg. Értem, hogy ezzel most a pillanatnyi veszély elhárult, de kérdés, hogy az a társadalmi közhangulat, ami Călin Georgescut az első forduló megnyeréséig repítette, változott-e bármilyen mértékben. Vagy éppen megerősödik, merthogy némileg joggal arra tud hivatkozni hogy: »Látjátok, barátaim? Hát erről beszéltem. Itt vagyok én, a nép egyszerű gyermeke, akinek mezítlábas TikTok-kampánnyal kell a hatalmasok ellen harcolnia. És mit csinálnak a hatalmasok, amikor ti odarepítetek engem? Szépen érvénytelenítik a ti akaratotokat.« Az a bajom minden ilyen típusú demokratikus probléma rendészeti kezelésével, hogy az égvilágon semmit nem old meg. (…) Ezt a problémát nem tudja kezelni a román állam a végtelenségig úgy, hogy állandóan megpróbálja kipöckölni rendészeti meg jogi eszközökkel azt, aki neki nem tetszik. Azok a gondok ugyanis, amiket Georgescu előhozott, a román választók többségében láthatóan rezonált.”
Mi lehetett a célja Orbán Viktor újabb békemissziójának?
Magyari Péter: „Egyrészt megjelenhetett megint rengeteg újságcikk a világban arról, hogy »The Hungarian Prime Minister«. Nyilvánvaló célja a magyar kormányzatnak, hogy az ország a súlyánál magasabb reprezentációt kapjon, és ez akkor mindenféle alkudozásokban valahol talán jó lesz – vagy éppen nem lesz jó. Ezeknek a mozgásoknak elsősorban jelentős belpolitikai célja van. Remélem, Orbán Viktor nem gondolja, hogy megváltoztathatja a világot, hiszen, ahogy azt gúnyosan Zelenszkij elnök a minap megjegyezte, ahhoz nincs hadserege. De azt el tudja intézni, hogy a magyar választók jelentős része úgy nézzen fel rá, mint a világpolitika fantasztikus tényezőjére. Jó politikai attitűd meglovagolni ezt, hiszen sok szavazatot lehet szerezni. Különösen egy olyan helyzetben, amikor belpolitikai és gazdasági kérdésekben kevés jó hírt tud mondani a miniszterelnök, és kevéssé tud erőt mutatni. Orbán kicsit hasonlóan jár el, mint Macron elnök, aki meghívta az egész világ elitjét a Notre-Dame újraszentelésére, aki összehozza Donald Trumpot Zelenszkijjel, és ebben a nemzetközi vibrálásban próbálja meg levezetni azt, hogy otthon elég rosszul áll a szénája.”
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
