„A félelemnél is jobban szeretnék vele lenni!” – így lett a háborús romantika központja a keletukrán iparváros
Harminc nap. Ennyi szabadság jár hivatalosan egy ukrán katonának. De mit tegyenek azok, akik az év további 11 hónapjában is látni szeretnék párjukat? Kimenőre ugranak el a front menti városokba. Ahová még épp elmegy a vonat, amelyen kedvesük érkezik. Arra voltunk kíváncsiak: mi tartja egyben a havi néhány órára találkozó párokat? Közben pedig a Donyeck megyei Szlovjanszkban rajzoltuk körbe a háborús romantika ökoszisztémáját: iskola már nincs, de esküvői helyiség és virágüzlet igen. Meg sok kiadó lakás. 2024 októberében készült riportunk elsőként a Válasz Offline új számában jelent meg – most kedvcsinálóként, karácsonyi kiegészítésekkel, teljes egészében közreadjuk. Beavatás a több mint ezer napja tartó háború legprivátabb szférájába!
Napsütéses októberi délután a kelet-ukrajnai Szlovjanszkban. A jó kiállású ukrán katona égszínkék egyenruhában várakozik a vasútállomás peronján. Türelmes. Egy csokor fehér rózsát szorít a mellkasához. Jevhenij 42 éves, poltavai. Most Donyeck megyében szolgál. Itt dúlnak a 2022. február 24-e óta tartó orosz–ukrán háború legvéresebb harcai. Néhány órával korábban még a frontvonalnál volt. Valahol keletebbre. A hozzá hasonlóknak nincs könnyű dolguk. Közel három évvel a nagy léptékű háború kitörése után, amely számtalan emberéletet követelt mindkét oldalon, az oroszok lassan, de biztosan nyomulnak előre Kelet-Ukrajnában. Lassacskán a tél is beköszönt. Csakhogy Jevhenijnek most valami más jár a fejében. Szemei derűsen tekintenek a távolba, a beérkező vonatok irányába: „Nagyon izgatott vagyok, hogy újra láthatom őt, az én Julijámat.”
Néptelenség és lufik
Szlovjanszk a kelet-ukrajnai Donyecki régió kis iparvárosa, nagyjából 25 kilométerre a frontvonaltól. Valaha 100 ezren lakták – ma már szinte teljesen néptelen. Iskolák, éttermek, mozik és számos helyi vállalkozás bezárt vagy továbbköltözött az ország biztonságosabb részeire. Ilyen messze Keleten a katonák látványa gyakoribb, mint a civileké, és több a légvédelmi sziréna, mint a nyugodt, csendes pillanat. Szlovjanszk azonban mostanra új, létfontosságú szerepet tölt be az ukránok számára. A frontról érkező katonák és az ország egész területéről idelátogató feleségek, barátnők, jegyesek kedvelt romantikus találkahelyévé vált. A megmaradt szolgáltatások az ő igényeikhez alkalmazkodtak.
Egy katonai bolt és egy kopott Vodafone üzlet mellett a városközpontban egy kis kvitka (virágüzlet) működik. Belépve rózsák meg más virágok széles választéka. A sarokban mackókkal és képeslapokkal teli polc áll, fölötte piros szív alakú lufi lebeg.
„Szlovjanszkban minden megváltozott. A háború előtt tudtunk még tervezni. Most már abba sem lehet belegondolni, mi lesz holnap”
– panaszolja Szveta, a tulajdonos, amint asztalkáján rózsákat rendezget. „De látja, mi szerencsések vagyunk. A virágokra még háború idején is van igény. Csak most a legtöbb vásárlónk katona. Amíg a barátnőik jönnek látogatóba, nem fogunk tönkremenni.”
Szveta és kolléganője, Viktorija reggelenként szép forgalmat csinálnak, mielőtt a 13:20-as kijevi gyors, tele katonák feleségeivel és barátnőivel, begördül a szlovjanszki vasútállomásra. A vonat érkezése fontos napi eseménnyé vált a város életében. „Reggelente katonák tucatjai sétálnak be hozzánk, ajándékot keresnek a szerelmeiknek. Legtöbbjük gondosan kiválasztott csokrokkal vagy plüssmackóval távozik” – mondja Szveta, hozzátéve: rendszeres virágküldeményekre a helyi esküvőknél is van igény.
Szakvélemény
A Vinnicjában praktizáló párterapeuta, Szvitlana Huda szerint a házasságok és a válások száma is megnőtt 2022 februárja óta. A háború miatt a hosszú távú tervezés lehetetlen, ezért a férfiak és nők gyakran gyors döntéseket hoznak. A terápia Ukrajnában sokáig népszerűtlen volt, ma viszont sok pár keres fel szakembert, hogy enyhítsenek az olyan alapvető problémákon, mint a szorongás vagy az érzelmi kimerültség. „Mivel sok férfi nincs otthon, a nőkre új feladatok hárulnak. Gondoskodniuk kell a gyerekeikről, a háztartásról, pluszmunkát is kell vállalniuk. Ezek az új szerepek egyes házasságokat megerősítenek, másokat viszont szétzilálnak – magyarázza kérdésünkre a 45 éves szakember, saját tapasztalataiból kiindulva. – Pozitívum, hogy a háború közelebb hoz a szeretteinkhez, ezért is látjuk a házasságok számának növekedését. Az esküvői szolgáltatások is alkalmazkodtak a háborúhoz. Egy új internetes app házasságkötési szolgáltatásokat nyújt mindazoknak, akik távolról szeretnék megkérni a párjuk kezét. Amennyiben megkapják az »igen« értesítést, az alkalmazás útmutatásával legálisan összeházasodhatnak.”
Hiába azonban az esküvők, a demográfiai válságot nem enyhítik: Ukrajna 2024-re az 1000 főre vetített élveszületések számában a világ sereghajtójává vált, 6,0-val. (Magyarországon a 2023-as 8,9 történelmi mélypontot jelentett.) „Minden oda vezethető vissza, hogy egyszerűen képtelenség előre tervezni. A párok ugyan összeházasodhatnak, de a családalapítás hosszú távú projekt. Az önmagunkról való gondoskodás is hatalmas kihívást jelent háborúban, nemhogy még a gyerekvállalás. A körülmények ellenére azonban még mindig születnek babák Ukrajna-szerte” – mondja Szvitlana Huda.
Szlovjanszkban a háború kitörése óta az esküvők többségében meghitt, szerény körülmények között zajlanak. A szertartást gyakran fotózás követi, amelyen az újdonsült férjek katonai egyenruhában, míg a feleségek díszes hímzett ukrán népviseletben mosolyognak a kamerába.
A virágüzlettől néhány utcával arrébb található Kafe Palermo az esküvői ünnepségek kedvelt helyszíne lett a városban. Bejáratát nagy ezüst P díszíti, közvetlenül mellette rózsaszín-lila felirat hirdeti az esküvői szolgáltatásokat. A pincérnő büszkén osztja meg, hogy csak az elmúlt hónapban négy rendezvény is volt náluk: „Pont néhány napja rendeztünk egy ötvenfős esküvőt, ami ma már igencsak nagynak számít. Volt virág, lufi, jó hangulat, minden. Más esetekben csak a férj, a feleség és egy maroknyi barát vagy családtag van jelen. Az élet nem áll meg.”
„Érti, miről beszélek?”
Akad Szlovjanszkban egy másik gazdasági szektor is, amely profitál a párok itteni találkozásaiból: a szállodai szobák és bérelt lakások többségét ma már katonák és partnereik veszik ki. Mint a 34 éves Ljuda és barátja, Szasa. Havonta egyszer találkoznak egy városszéli szállodai szobában, hogy pár tartalmas napot együtt tölthessenek, ha Szasa épp kimenőt kap. „Amikor itt vagyunk, egyszerűen csak szeretnénk minden időnket együtt tölteni: sétálni a parkban, főzni vagy az ágyban heverészni. Egyszer Szasa elvitt egy meglepetéskirándulásra is egy közeli városba. Nagyon romantikus volt – meséli Ljuda, aki néhány órával korábban érkezett a kijevi expresszel. – Amikor ilyen kevés az idő, minden az egyszerű dolgokról szól. Beszélgetés, érintés és ölelés. A háború előtt az ágyban feküdtünk és felolvastunk egymásnak. Most ugyanezt tesszük a szállodában.” Meg a parkban is: Ljuda most ott olvas könyvet, miközben a barátja a hadseregben töltött fárasztó éjszakai beosztás után szundikál a szobájukban.
A pár három évvel ezelőtt, önkéntes munka közben ismerkedett meg. A férfi 2023 májusában lépett be a hadseregbe. „A kapcsolatunk nem nagy csillogással meg rózsaszín felhőkkel kezdődött. Nehéz volt – mindkettőnknek meg kellett tanulnunk, hogyan bízzunk magunkban és egymásban. Összenőttünk, és a háború még erősebbé tett minket – mondja Ljuda. – De persze
amikor Szasa úgy döntött, hogy belép a hadseregbe, sírtam. Sokat sírtam.”
Ljudának, akárcsak több ezer más ukrán nőnek, minden egyes nap szembe kell néznie a bizonytalanság nyomásával és a stresszel, amit szerelme biztonsága miatt érez: „Katonaként nem oszthatja meg velem a tartózkodási helyét. Ezt nagyon nehéz volt megszokni. El tudja képzelni, milyen érzés az, amikor nem tudja az ember, hol van a párja? Nem tudja, hogy jól van-e.” Ljuda szerint a kommunikáció a kulcs a távkapcsolatuk fenntartásához. Mivel egyikük Kijevben él, a másik pedig Donyeck megyében szolgál, olyan kommunikációs módokra támaszkodnak, amelyekre sok más pár is. A rutin fontos részévé vált, hogy minden reggel és este gyors üzenetben köszönnek egymásnak. A heti telefonhívások meg a fényképek és videók megosztása is fontos. De a távolság így is hatalmas kihívás marad számukra.
Donyeckbe vonattal utazni sok ukrán nő számára önmagában is kockázatos. A vasútállomásokat, piacokat és szállodákat rendszeresen célba veszik az oroszok. A szomszédos Kramatorszkban 2022 áprilisában a forgalmas vasútállomásba csapódott rakéta, 63 ember halálát okozva. 2024 augusztusában ugyanitt orosz Iszkander rakéta a Szapfir Hotelt vette célba: egy újságírót megölt, sokakat megsebesített. Ljuda persze ideges volt, sőt félt, amikor először látogatott el Szlovjanszkba. A szerelem viszont erősebb a félelemnél – erre ő az élő bizonyíték: „Néhány hónappal ezelőtt Kijevben készültem a kora reggeli vonathoz, hogy meglátogassam Szasát. Taxival szoktam az állomásra menni, de azon a reggelen hajnali 4 óra körül orosz rakéták támadták meg Kijevet. Azt gondoltam magamban: »A fenébe, a taxik megint nem fognak közlekedni, és a robbanások alatt kell majd kigyalogolnom az állomásra!« Érti, miről beszélek? A félelemnél is jobban szeretnék Szasával lenni, beszélgetni vele, megérinteni!”
Mi lesz karácsonykor?
„Most nincs fa. Három éve Szasával ketten barkácsoltunk egyet, közösen is díszítettük. Múlt évben kapott némi szabadságot decemberben, akkor is együtt állítottuk a fát. Ehhez szoktam: hogy közösen csináljuk. Idén egyedül vagyok, úgyhogy abszolút semmi kedvem hozzá. Azt hiszem, a fivéremhez meg a barátnőjéhez megyek ünnepelni. Újévkor meg a szüleimhez. De még mindig reménykedem, hátha elengedik Szasát karácsonyozni – legalább pár napra.”
Vagy fordítva
Egy közeli piacon két magas, szőke katona iszogatja a kólát és szívja a Marlborót egy büféasztal mellett. Olekszandr és Maksz pihen néhány órát, mielőtt visszatérnek a frontszolgálatba. Olekszandr 32 éves, géppuskás a hadseregben. Évek óta a sűrűjében harcol, de most vidáman mesél a családjáról, dnyiprói otthonáról. Felesége és 11 éves kislánya neve az alkarjára tetoválva – ők a mindenei. Büszkén mutatja a jobb keze gyűrűsujjára varrt tetoválást: „Ez a jegygyűrűm. Így soha nem fogom tudni elveszíteni.” A telefonján mutatja a videókat és fotómontázsokat feleségéről, Olenáról és lányáról, Viktorijáról. A legtöbb fotón és videón szívecskék, virágok, szivárványos emojik. Hiába a gépfegyver meg az évek óta tartó háború, a katonai egyenruha érző szívű családapát takar.
Katonatársa, a 30 éves Maksz kicsit visszafogottabb. Rágyújt egy újabb cigarettára, mielőtt családi állapotáról beszélne. „Szingli vagyok. Nagyon nehéz lenne most komoly kapcsolatot vállalni. Így is elég problémám van, nincs szükségem egy nőre, aki még nehezebbé teszi az életemet” – mondja Maksz, aki egy aknakereső egységben szolgál. Elmesél egy történetet a bajtársa nőkkel kapcsolatos balszerencséjéről: „A haverom súlyosan megsérült a fronton. A barátnője öt hónapig látogatta őt a kórházban. A hatodik hónapban úgy döntött, nem vár tovább. Tudja, néha mi, katonák várunk a peronon, de a barátnőink már nem szállnak fel a vonatra.” Olekszandr ekkor felnéz a telefonjából, és folytatja barátja gondolatát: „Vagy fordítva. Meglátogatnák, de a férjük már nincs ott, hogy üdvözölje őket. Mindkettőről hallottunk már.”
„Állandóan szeretkeztünk…”
A 41 éves egykori idegenvezető, Aljona újszülöttjével fekszik a kijevi Ohmatdit kórházban. Az intézményt 2024 júliusában orosz H–101-es robotrepülőgép találta el. A fadeszkák, amelyek az épület több száz kirobbantott ablakát takarják, éles emlékként szolgálnak. Noha néhány hetes kisbabájáról kell gondoskodnia, Aljona tele van energiával. Barátja, Artem, a katonává vált egykori klímaszerelő, hetente többször meglátogatja őket. „2022 előtt sokszor randiztunk és szakítottunk. De amikor kitört a háború, végleg összejöttünk. Hogy miért? Ezt teszi veled a háború. Megtanít arra, hogy tartsd magadhoz közelebb azokat, akiket szeretsz, és engedd el azokat, akikre nincs szükséged” – mondja a kismama.
Akárcsak Ljuda, Aljona is sokat látogatta Szlovjanszkban barátját, aki akkor még a bahmuti harcokból járt át. A pár gyakran csak 24 órát tudott együtt tölteni, és egy értékes percet sem vesztegettek el: „Állandóan szeretkeztünk, néha-néha ettünk és aludtunk.” Aljona a háború bizonytalanságai ellenére családot akart alapítani Artemmel: „Most van itt az ideje. Ha a dolgok rosszra fordulnának, egy gyermek lenne a szerelmünk gyümölcse, aki örökké Artemre emlékeztetne.” Kilenc hónappal később meg is született Makszim, a baba, aki a szerelem városában fogant.
Mi lesz karácsonykor?
„Otthon leszünk. A kisfiammal, Makszimmal töltöm a karácsonyt. Kórházi kezelésre jártam vele, közben pedig megkereszteltük. Artemet Bucsa környékére osztották szolgálatba, úgyhogy egyedül leszünk. Januárban lehet, hogy visszatér Bahmut mellé, hogy ott védje a hazánkat.”
Ljuda számára ugyanakkor a családtervezés nincs benne a pakliban. „Szasa mindig a jövőnkről beszél, arról, hogyan építünk majd medencés házat Odesszában. A gyerekeink egyszer majd a medence körül szaladgálnának, ha vége lesz a háborúnak. Szeret álmodozni” – mondja, ám ő, Aljonával ellentétben, most nem tudja elképzelni, hogy teherbe essen. Magyarázata rövid és fájdalmasan egyszerű: „Nem akarom, hogy a gyermekem apa nélkül nőjön fel!” De akkor milyen álmokat sző a jövőjükre nézve? Ljuda elgondolkodik. Végül könnyek kezdenek lefolyni az arcán:
„Tudni akarja, mi az én álmom? Az, hogy egyszerűen csak legyek. Hogy félelem és bizonytalanság nélkül létezhessünk az én Szasámmal. De most nem merek álmodni.”
A szlovjanszki vasútállomáson, ahogy a kijevi expressz lelassít, Jevhenij végre megpillantja menyasszonyát. Tekintetével követi, ahogy a lány a kinyíló ajtóhoz szalad. Nyílnak az ajtók, Julija pedig, ahogyan tucatnyi női útitársa, szerelme karjaiba ugrik. A peron hosszú percekre ölelkező párokkal telik meg, csak aztán indulnak a vasútállomás kijárata felé. „Holnap visszajövök ide, hogy elbúcsúzzak az én Julijámtól. De előtte még itt van a mi értékes 24 óránk. Csak ez számít!” – lelkendezik Jevhenij. Egy hónap múlva újra itt lesz, hogy a szlovjanszki peronon köszöntse az ő Julijáját. Talán a nap is süt még akkor.
*
Nyitókép: ukrán katonák üdvözlik barátnőiket és feleségeiket a Donyeck megyei Szlovjanszk vasútállomásán 2024. október 4-én (fotó: Strauss Emma)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
