Még jó, hogy Orbán Viktor szerint jövőre repülőrajtot veszünk!
Ha Orbán Viktor nem ígérte volna meg, hogy jövőre repülőrajtot veszünk, az adatok alapján azt is gondolhatnánk, hogy komoly bajban a magyar gazdaság. A magyar versenyképesség és így a keresetek értéke is stagnál, miközben szomszédaink többsége gyarapodik. Ábrákkal és számokkal mutatjuk meg, húsz év alatt hogyan lettünk a térség éllovásából sereghajtók.
Itt ez a nem túl szép ábra. Az Európai Bizottság készítette. Mutatja, hogy mi a baj Magyarországon. Röviden: megrekedtünk, és emiatt az egész EU-ban az egyik legszerényebb életet élhetjük csak.
Az ábra azt mutatja be, hogy mennyit tudnak vásárolni az EU keleti végein élők a teljes Unió átlagához képest. A függőleges tengely a lakosság vásárlóerejét mutatja, vagyis egy képzeletbeli kosarat, amiben mindenféle termékek és szolgáltatások vannak. A 100% az EU összes keresőjének az átlaga, amennyit meg tudnak vásárolni a kosárból, amit úgy számoltak ki, hogy figyelembe vették a helyi árakat. A kék pedig azt a sávot mutatja, hogy Bulgária, Észtország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Románia és Szlovákia polgárai hol állnak vásárlóerőben az EU-s átlaghoz képest. A piros csík a magyarok vásárlóerejét mutatja.
Amint az ábrán látszik, 2004-ben ebben a körben a magyarok voltak a leggazdagabbak, ők tudták a legtöbb terméket és szolgáltatást megvenni a fizetésükből a felsorolt országok lakosai közül. 2023-ban a magyarok pozíciója lényegében változatlan, miközben a térség országai jelentősen javítottak. A helyben toporgással tavaly már a legszegényebbek közé tartoztunk, és a helyzet idén sem javult.
Az EU átlagához képest kétharmad annyi dolgot tudtunk megvásárolni a kerestünkből tavaly, akárcsak húsz évvel ezelőtt.
Az ábra kicsit torz, a pontos szám 2023-ra 68% Magyarország esetében. Ez a második legrosszabb érték az EU-ban, kevesebbet csak a bolgárok tudnak vásárolni a fizetésükből.
Ráadásul ezen az ábrán a volt kommunista tábor két leggazdagabb országa, Csehország és Szlovénia nem is szerepel, azaz csak azoknak az országoknak a polgárai látszanak az ábrán, akik 2004-ben még átlagosan szegényebbek voltak nálunk.
Nem véletlen, hogy Orbán Viktor december 18-án a TV2-nek adott interjújában „bérrobbanást” ígért: „Tehát miután vége van a réginek, kezdődik egy új, kell egy új gazdaságpolitika, és ez az új gazdaságpolitika az alapja annak a költségvetésnek, amit most fogad el éppen a magyar parlament, amely valóban egy fantasztikus évet vetít előre. Bérrobbanás. Ma éppen azt olvastam nemzetközi elemzésekben, hogy a jövő évben várható magyarországi bérnövekedések a legelején lesznek az Európai Uniónak, már a mostani harmadik és negyedik negyedévi adatok is ezt mutatják.”
Addig is, amíg robbannak a bérek, érdemes a fenti ábrán kívül más adatokkal is ellenőrizni, hogy tényleg keveset keresünk-e. A G7 idén év végén több részes sorozatot szentelt a magyar keresetek összehasonlításának az EU-s és a régiós átlaggal. Ebből a cikkből kiderült, hogy a magyar dolgozók legjobban fizetett 2 százaléka keres csak annyit, mint az EU-s átlagfizetés, tehát
a magyarok 98 százaléka kevesebbet keres, mint a 27 tagállam átlaga, ami közel 800 ezer forint nettó.
Ha vásárlóerőhöz, azaz a helyi árakhoz mérjük az átlagfizetést, akkor egy fikarcnyival jobb a magyarok helyzete, és a dolgozóknak nem csupán 2, hanem már 5 százaléka tud annyit vásárolni, mint az európai átlagkeresettel rendelkezők. Érdemben így is csak Szlovákia lakói vásárolhatnak szerényebb mértékben, mint a magyar dolgozók.
Ha a magyar mediánbért nézzük, vagyis azt a havi nettó bért, amely felett és alatt pont ugyanannyi számú ember keres, akkor az látszik, hogy ennél a fizetésnél csak az európai lakosság 11 százaléka keres kevesebbet. Vagyis a magyar közepesen keresők egész Európa alsó tizedénél élnek csak jobban. Ez 2023-as adat, akkor a magyar nettó mediánbér 359 200 forint volt. Abban az évben tehát a magyarok fele ennél kevesebbet keresett, miközben Lengyelországban csak a dolgozók ötöde vitt ennél kevesebbet haza havonta.
Hogy mennyit keresnek az emberek Magyarországon, az MNB decemberi inflációs jelentésében található ábrából derül ki a legjobban. (Itt, szemben a G7 adataival, bruttó és nem nettó fizetések látszanak, ezért lehetséges az, hogy ránézésre a dolgozók több mint 2 százaléka visz haza többet havi 800 ezer forintnál, azaz az EU-s átlagfizetésnél többet.)
Az MNB ábrát magyarázó leírása arra emlékeztet, hogy a magyarok 17 százaléka keres a minimálbér és a garantált bérminimum közötti összeget, ezek emelkednek jövőre bruttó 290 800 illetve 348 800 forintra, ami nettó 193 400 illetve 232 000 forintnak felel majd meg. A náluk is kevesebbet keresőkkel együtt (például közmunkások) a magyarok több mint ötöde havi 563 eurónál kevesebbet keres jövőre is. Az 560 euró a moldáviai átlagfizetésnek felel meg.
A miniszterelnök által ígért bérrobbanás egyik fő mozgatója a minimálbér és a garantált bérminimum fent bemutatott emelése lenne. Csakhogy a környéken nagyjából ugyanilyen mértékben emelkedik 2025-ben a minimálbér, és értéke Lengyelországban és Romániában magasabb lesz, Csehországban ugyanolyan, Szlovákiában kicsit alacsonyabb, ahogy ez az MNB már idézett jelentéséből látszik:
Azaz ezzel az emeléssel nem robban a környékbeliekhez képest a magyar bérszínvonal. (A minimálbér emelése általában hat a többet keresők fizetésére is.)
Miért nem gyarapodunk?
Hogy miért stagnál az életszínvonal? Ahogy arra Mellár Tamás, a KSH volt elnöke, jelenlegi parlamenti képviselő (Párbeszéd frakció) a Portfolióra írt elemzésében rámutatott, elsősorban azért, mert a termelékenység is stagnál Magyarországon.
Az Eurostat adatai szerint 2010-ben a magyar termelékenység az EU-átlagának 74,3 százalékát érte el, 2023-ban viszont már csak a 73,3 százalékát.
Közben ugyanezen idő alatt Románia 54,4 százalékról 84,2 százalékra, Lettország 59,4 százalékról 72,7 százalékra, Lengyelország pedig 69,8 százalékról 82,7 százalékra javított.
Azaz ugyanolyan hatásfokkal működnek a magyar vállalatok az EU mindenkori átlagához viszonyítva, mint 15 évvel ezelőtt. Az értékeket az EU statisztikusai úgy határozták meg, hogy egy ember egy óra alatt mennyi értéket állít elő, és 100%-nak a 27 tagállam átlagát vették. A teljes statisztikából látszik, hogy ebben a tekintetben csak a bolgár, a görög és a lett dolgozók eredménye rosszabb, az EU összes többi országában hatékonyabb a munka. Hogy egy konkrét példát említsünk: amíg egy cseh dolgozó egy óra alatt átlag 41 dollárnyi értéket termel, addig egy magyar csak 35-öt.
Az elmúlt évek fejleménye, hogy Románia és Lengyelország megelőzött minket ebben a tekintetben. A fejlődés régiónkban csak Magyarországon rekedt meg. Magyarországon egy ember nagyságrendileg ugyanannyi értéket képes termelni, mint másfél évtizede. Így nem csoda, hogy nem is keresnek többet az emberek. Természetesen valamiféle fejlődés van itthon is, hiszen a versenyképesség általában javult az EU-ban, és az átlaghoz képest a lemaradásunk nem romlott érdemben, de sem hatékonyságban, sem új technológiák bevezetésében nem állnak jól a magyar vállalatok.
Az összefüggés látványos: a magyar fizetések vásárlóereje és a magyar termelékenység ugyanúgy az EU-s átlag 70 százaléka körül alakul. Az előbbi tavaly 68, utóbbi 73 százaléka volt az unió átlagának.
Szerencsésnek lehetne tartani, hogy a magyar miniszterelnök sokat foglalkozik a versenyképességgel, ez lett a magyar EU-elnökség fő témája is, de Orbán Viktor szerint elsősorban európai szinten van baj vele. Ahogy idén szeptemberben a közszolgálati egyetemen fogalmazott: „Az Európai Unió versenyképessége olyan ütemben romlik, amit a magyar gazdaság egész egyszerűen nem bír ki.” Arról beszélt, hogy az európai válaszok a versenyképesség javítására rosszak, szemben a magyar megoldásokkal: „Tehát amikor a dolgot magát kell nézni, és nem ideológiai szempontból kell valamit megközelíteni, ez esetben a versenyképesség kérdését, akkor abban mi, magyarok jók vagyunk, ha nem tűnik szerénytelenségnek, azt mondanám, hogy talán mi vagyunk a legjobbak.” Tehát a kormányfő szerint megközelítésben már világbajnokok vagyunk. Most már csak a versenyképességen magán kellene javítani, például Lengyelország vagy Románia utolérésével, ha már az EU-s átlag (a maga rossz megközelítésével) egyelőre elérhetetlen távolságban van.
Miért nem versenyképes a magyar?
A magyar versenyképesség stagnálásának okait talán a legtömörebben és így a legérthetőbben Zsiday Viktor befektetési alapkezelő idén októberben foglalta össze a blogján, ahol fő okként azt azonosította, hogy Magyarországon nincs verseny. Így aztán az arra való képesség sem javulhat.
Zsiday hat pontban foglalta össze, hogy miért nincs, és mindegyik pont alapvetően az állam rossz működésével függ össze: kiszámíthatatlan szabályozási keretek (különadók például), lassú és részrehajló állami szolgáltatások, bizonyos szektorok teljes elzárása a nem állami szereplők elől, valamint az, hogy sokszor nem hatékony szereplők kapnak állami támogatást, és túl sokan élnek pályázati pénzekből.
Nem látszik a kilábalás, sőt
A magyar gazdaság problémáit jól illusztrálja a beruházások elmaradása. Ahogy az Egyensúly Intézet novemberi gazdasági előrejelzésében olvashatjuk, mostanra Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban és Romániában is meghaladták a beruházások a 2019 végén tapasztalható szintet, azaz a járvány és a háború okozta sokkok előtti időszakét, Magyarországon viszont nem sikerült elérni az utolsó boldog békeév szintjét. Tavaly reálértéken 15 százalékos csökkenést mért a KSH a beruházások esetében, idén az év első felében további 10 százalékos volt a csökkenés, és az Egyensúly Intézet előrejelzése szerint a 2024-es évet összességében 7,2 százalékos csökkenéssel zárjuk, a nagyon rossz tavalyi bázishoz képest is. Vagyis a vállalkozások és az állam sem költ fejlesztésre, elmaradnak az építkezések, bővítések, eszközbeszerzések.
Nagy szerencse, hogy a miniszterelnök úgy látja: jövőre megtörténik a csoda. November 4-én a Kossuth Rádióban azt mondta, hogy „minden visszafogottságom mellett azt kell mondani, hogy fantasztikus év vár ránk 2025-ben”. A Magyar Nemzetnek adott karácsonyi interjújában pedig azt mondta a magyar gazdaságról, hogy „mi felkészültünk, és 2025-ben repülőrajtot fogunk venni”.
Szegény embert az ág is húzza
Anélkül, hogy részletes elemzésbe mennénk bele, hogy milyen jelenségek járulnak hozzá a magyar gazdaság problémáihoz a verseny elmaradásán kívül, érdemes rápillantani még néhány adatra.
Az egyik az EU-s pénzek elmaradása. Magyarország 2021 és 2027 között jogosult lenne 22 milliárd euró kohéziós támogatásra, ebből azonban a jogállamisági problémák miatt csak 12 milliárd hozzáférhető a mostani állás szerint. A zárolt 8 milliárdból 1 milliárd mostanra végleg elveszett, azt már akkor sem hívhatja le a kormány, ha januárban teljesítené az Európai Bizottság elvárásait. További 200 millió euró veszett el a menekültügyi törvény problémái miatt kivetett EU-s bírósági döntés nyomán, illetve halmazati büntetésként napi 1 millió veszik el ugyanezért.
Jogosult lenne a magyar kormány az RRF nevű, a járvány okozta károk enyhítésére létrehozott EU-s alapból további 6,5 milliárd euró támogatásra és 3,9 milliárd euró kedvezményes hitelre is. Jogállamisági problémák miatt ez a pénz egyáltalán nem hozzáférhető.
Ami egészen megdöbbentő: 2024-ben a magyar kormány semmit sem tett e pénzek megszerzése érdekében,
egyetlen jelzést sem adott az Európai Bizottságnak, hogy a feltételek közül ezt vagy azt teljesítené. Ezalatt Románia az RRF-ből már lehívott 5,8 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást és 3,63 milliárd euró kedvezményes hitelt, Szlovákia 3,47 milliárd euró támogatást, Csehország 2,69 milliárdot, Lengyelország pedig 7,3 milliárd támogatást és 13,46 milliárd hitelt. Ezt a több mint 20 milliárd eurót (8200 milliárd forint: ebből még 43 darab Puskás Arénát lehetne építeni) mind idén húzta be a varsói kormány.
Hogy a kedvezményes hitel is milyen sokat számítana, azt mutatja az Európai Bizottságnak ez az ábrája:
A kép azt mutatja be, hogy az államadósság törlesztésére hány százalék kamatot fizet Magyarország (piros vonal) és Csehország, Lengyelország, Románia átlagosan az egyes években. Mint látható, a magyar kamat mindig magasabb volt, de 2022, azaz a Magyarország ellen bevetett EU-s szankciók kivetése óta még sokkal magasabb. A piacok nem bíznak Magyarországban, drágábban adnak kölcsön, és ez a bizalmatlanság összefügg az EU-s intézményekkel vívott csatákkal is.
A magyar kormány minden optimista jelentése ellenére a magyar gazdaság fejlődése, a magyarok életszínvonala megrekedt. A térség legtöbb országa bár alacsonyabb bázisról indult, de gyorsabban fejlődik. Érdemi javuláshoz alapvető átalakításokra lenne szükség, nem pedig a tervgazdaságot idéző, politikai szempontok szerint alakított állami gazdálkodásra.
Nyitókép: Trabant valahol Magyarországon, 2023-ban. Fotó: Michal Fludra / NurPhoto via AFP
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
