Bese-botrány, Tiborcz-titok… – a Választ támogató olvasók nélkül ezekből nem lett volna ügy 2024-ben
Ez a cikk elsősorban annak a több ezer olvasónak szól, aki idén is támogatta lapunkat. Minthogy a Válasz miattuk létezhet, az év utolsó napján kötelességünknek érezzük megmutatni, összegyűjteni, hogyan hasznosult a támogatásuk. Azaz: mi nem lett volna 2024-ben téma a magyar közéletben, ha ők nem teszik lehetővé, hogy feltárhassuk ezeket az ügyeket. Elöljáróban néhány: kirobbantottuk a Bese-botrányt, feltártuk az elmúlt 34 év legnagyobb kormányzati ingatlanmutyiját, de megmentettünk egy gyönyörű tavat is.
Első öt évünk legfontosabb cikkeit tavaly decemberi nyomtatott kiadványunkban már csokorba szedtük, ám abba, a Válasz Offline első kötetébe már nem férhetett be életútinterjúnk a százhoz közelítő Obádovics Gyulával, így az nagyon is e gyűjtés elejére kívánkozik. A tavaly decemberben megjelent Obádovics-interjúnkat ugyanis több mint ötvenezren olvasták el, s a közvélemény e beszélgetés után csodálkozott rá: „az Obádovics” máig velünk van, jó egészségnek örvend, gondolatai ráadásul érdekesek és érvényesek.
Ha azonban most már valóban rákanyarodunk a 2024-es évre, tényszerűen meg kell állapítanunk: két fontos, az év politikai történéseit meghatározó anyag sem nálunk született. A Vidéki Prókátor által kiszúrt kegyelmi ügyet a 444 énekelte meg, így lett belőle országos botrány, amelynek farvizén aztán egy bizonyos Magyar Péter a Partizán stúdiójában kötött ki. A szégyenkezésre, úgy érezzük, ennek ellenére sincs okunk: s nem csak azért, mert országos botrányt nekünk is sikerült elsőként a köz elé tárnunk (Bese-ügy – de erről később).
Már csak azért sem kell lesütnünk a szemünket, mert már januárban tudtunk olyat mutatni, amit meg mások nem: a magyar sajtóban elsőként adtunk képet arról, hogy néznének majd ki a Hősök terét is elcsúfító felhőkarcolók, amelyeket Rákosrendezőre tervezhetnek külföldi olajmágnások a kormány döntése értelmében.
Aztán megmutattuk azt is, minek kellene történnie ehelyett.
Év végén pedig éppen ezt a koncepciót vitte be a fővárosi közgyűlés elé Karácsony Gergely és Vitézy Dávid közös előterjesztésként. Annak ellenére is közösként, hogy meglehetősen turbulens volt a két politikus viszonya idén. (Amúgy ha már itt tartunk: arról is lapunkból értesülhetett a magyar közvélemény még januárban, hogy Vitézy valóban el fog indulni főpolgármesternek fél évvel később, mégpedig az LMP és civilek támogatásával. Így lett. Hogy Vitézy a Fidesz jelöltje is lesz végül, nos, azt Lányi Andráson kívül januárban még senki nem tudta megjósolni, mi sem.)
Kegyelmi ügy, Magyar Péter
Ha nem is mi robbantottuk ki, azért igyekeztünk érdemi adalékokkal hozzájárulni a kegyelmi botrányhoz: a meghozott ítéletek révén elsőként mutattuk be például, mit tett ténylegesen a bicskei gyermekotthon igazgatója és kegyelmet kapó helyettese, valamint azt is, hogy a nagy dérrel-dúrral bevezetett magyar pedofil-nyilvántartás egész egyszerűen működésképtelen.
A Partizán-interjú után egy hónappal, még a március 15-i első utcai megmozdulása előtt klubestünkön kérdeztük az akkor még mozgalommal, párttal sem bíró Magyar Pétert, aki áprilisban aztán podcastunk vendége is volt. A Tisza Párt mai alelnökét, Tarr Zoltánt is elsőként interjúvoltuk – amikor nemhogy a feleségét, de még őt magát sem rúgták ki állami állásából, s egyáltalán nem is akart politikusi pályára lépni. (Érdemes a nyugalmas ünnepi készülődés közben visszaolvasni, visszahallgatni ezeket az anyagainkat – elképesztő, csupán nyolc hónap alatt mennyit változtak ezek a szereplők, s általuk a hazai politika helyzet is.) A kegyelmi botrány református szálát aztán mi gombolyítottuk tovább: nálunk jelent meg a református értelmiségiek nyilatkozata, hogy aztán kénytelenek legyünk elmagyarázni azt is, miért lehet még mindig püspök Balog Zoltán.
A Válasz hívta fel a figyelmet arra is: míg a kormány szerint Tarr esetében a politikai szerep összeegyeztethetetlen kormányintézményekben való szerepvállalással, ez láthatóan nem vonatkozik mindenkire. Borvendég Zsuzsanna is kormányzati intézményben, a Magyarságkutató Intézetnél dolgozott, holott a Mi Hazánk európai parlamenti jelöltje volt. (Cikkünk megjelenése után Borvendég távozott a Magyarságkutatótól, nyáron pedig mandátumot szerzett az EP-ben.)
Rákay Philip, kutyavilág, Ukrajna és Kosztolányi
Belógtunk a VIP-vetítésre márciusban, így elsőként közöltünk kritikát a 2024-es év kultúrszörnyéről, minden idők legdrágább magyar filmjéről. Rákay Philip Most vagy soha! című kosztümös akcióvígjátékáról persze nem volt nehéz megállapítani első blikkre sem, milyen módokon erőszakolja meg Európa talán legkedvesebb, vér nélkül győztes forradalmát – sokan megtették aztán tőlünk függetlenül is, ám a lényegi kritikai észrevételek megegyeztek azokban is.
Szerencsére azért a kultúra területén sem csak borzalmakról számolhattunk be idén. Elsőként hívhattuk fel a figyelmet egy irodalomtörténeti szenzációra is: Péti Miklós nálunk mondta el, hogy rábukkant Kosztolányi Dezső egyik, régen eltűntnek hitt fiatalkori Byron-fordítására.
És ha már nem sajtónyilvános események: klubestjeink is ilyenek, lapunk arany- és ezüstfokozatú támogatói kapnak meghívást minden hónapban, s olykor ők is elsőként értesülhetnek a magyar közügyek fontos részleteiről – vagy konkrétan a szemük előtt történnek azok. Kovács Gergely például a Válasz pódiumán mondta ki először, hogy noha pártja hagyományai ezzel ellentétesek, ő mégis hajlandó lenne előválasztáson megmérkőzni a 12. kerületi polgármester-jelöltségért. Amikor aztán a Kutyapárt társelnöke nyilvánosan is kimondta ezt hetekkel később, először majdnem szétrobbant a pártja, aztán mégsem robbant szét, Kovács pedig megnyerte az előválasztást. Nem sokkal később podcastunkban mondta ki először azt is, hogy az általa az előválasztáson legyőzött Visi Piroska képviselőjelölt lehet a kontójukra. Jó döntésnek bizonyult: a kutyák taroltak, s Kovács biztos testületi többséggel lett a Hegyvidék polgármestere.
Akadtak aztán idén olyan események is, amelyek teljesen hiányoztak volna a magyar sajtóból, ha a Válasz nem számol be róluk – így viszont körbejárták a magyar nyilvánosságot. Májusban például felhívtuk a figyelmet Németh Zsolt egy még hozzá képest is szokatlan megszólalására: a fideszes politikus ennyire határozottan még nem mondta ki, hogy Oroszország a magyar szuverenitást fenyegeti. Németh a Magyar Atlanti Tanács konferenciáján beszélt és ilyeneket mondott: „Ha nem lennénk NATO-tagok, jelenleg nem Ukrajna védekezne egy orosz támadással szemben, hanem mi”. Sajnos láthatóan semmilyen hatása nem volt párttársaira – tehetjük hozzá így, az év legvégén.
Augusztusban mindeközben kiszúrtuk, hogy csak azóta veszekszik az ukránokkal az olajon a magyar kormány, hogy Szijjártó találkozott Lavrovval – kétrészes mélyfúrást végeztünk a témában, majd összefoglaltuk, mit tett a háború a magyar és az európai energiával: hogy az oroszok 2021 nyara óta tudatosan emelték az árakat, hogy a magyaroknak nincs külön kedvezményük az orosz piacon, hogy gázból még többet is vesz az MVM a háború kitörése óta, mint korábban, és a Mol sem siet lemondani az orosz olajról.
Megmentettünk egy tavat, kirobbantottuk a Bese-botrányt
Június végén ünnepelhettünk egy kicsit, hiszen valódi győzelemben volt részünk. Megmentettünk egy tavat. Nem egyedül persze: a pilisi civilek összefogása is kellett ehhez, s persze több sajtótermék is beszámolt az ügyről, mégis: a Válasz írása mutatta be a szakmai-jogi helyzetet korábban ismeretlen részletességgel, amelyből a Pilis legszebb tavát az emberektől elzárni készülő vállalkozó számára is egyértelművé vált: ha nincs valami legfelső kapcsija, egyszerűen lehetetlen, hogy engedélyt kapjon a tervre. Úgy látszik, ilyen kapcsolat nem volt, a vállalkozó ugyanis visszalépett, a tó pedig megmenekült. Újfent kiderült, hogy van értelme újságot írni.
Ősztől videós tartalommá váló podcastunk sem maradt exkluzív és máshol is hírértékű, vagy éppen nem várt következményekkel járó tartalmak nélkül: nálunk jelentette be például Csík János, hogy kilép a nevét viselő zenekarból, egy másik adásunk pedig erőt adott a papi visszaélések egykori áldozatainak, hogy évek múltán mégiscsak jelezzék az őket ért sérelmet: alig telt el néhány hét podcastadásunk után, Pajor András zuglói plébánost az egyház felfüggesztette a papi szolgálat alól.
A papi visszaélések témáját ekkorra már a Válasz Online sajátjaként kezelte. Az első cikk ugyanis akkorát robbant a magyar közéletben, hogy az információk záporozni kezdtek lapunk felé. Az a bizonyos első fecske nem más volt, mint Bese Gergő esete: lapunk írta meg, hogy a NER kedvenc papja – miközben szószékről és közösségi médiában az LMBTQ-világ ellen papol – egy akta tanúsága szerint szabadidejében melegorgiákon vesz részt. Besét még cikkünk megjelenésének napján felfüggesztették.
Októberben aztán lemondott Tóth Tamás püspökkari titkár is – csupán négy nappal azután, hogy lapunk beszámolt további papi pedofilügyek kezelésében tanúsított vitatható szerepéről. A sorozatra a koronát Bábel Balázs-interjúnk tette fel: érsek ilyen nyíltsággal, ennyire tabuk nélkül még nem szólalt meg itthon ezekben az ügyekben.
Noha ezek az ügyek rendkívüli súllyal bírnak a hívők és az áldozatok szempontjából, vannak olyanok is, amelyek minden magyar adófizetőt súlyosan érintenek: irgalmatlan mértékű közvagyon magánzsebekbe vándorlását is dokumentáltuk idén. Tavasszal bukkantunk az elmúlt 35 év legnagyobb ingatlanmutyijára: arra, hogy a kormány 580 milliárdot fizet titokban Tiborcz Istvánéknak.
Aztán kiderült, hogy még ennél is többet.
Metróvonalak is kijönnének az eszement összegekből, ha ezeket a közforint-százmilliárdokat nem az Orbán-család osztogatná el egymás között.
Olyan nagyon persze fentieken nem lepődtünk meg. Azon annál inkább, amikor a kormány a mobiltelefonok iskolai korlátozását tűzte zászlóra. Nem sokkal korábban ugyanis éppen a Válasz írt részletes cikket a világon egyre inkább dívó mobiltiltási lázról, annak megalapozottságáról – vagy épp utóbbi hiányáról.
Lehet, hogy ötletet adtunk?
Ezt már sajnos nem tudjuk kideríteni, azt viszont ki tudtuk, hogy pontosan mit is jelentenek a sportban a nemek – ez a „genderkérdés” borzolta ugyanis a kedélyeket nyáron, a párizsi olimpia alatt. Ideológiamentes, tényalapú háttérrel ilyen terjedelemben mi jelentkeztünk először.
Az Ukrajna területén folyó háborút már annak kezdetétől testközelbe hoztuk a magyar olvasó számára. Idén sem volt ez másként. Minthogy a magyar sajtóból kevesen vállalkoznak ilyen utakra, mindenképpen egyedülálló például ez a riport is, év végére azonban a háború első ezer napjának történetét feldolgozó új nyomtatott kötettel is jelentkeztünk – amely, akárcsak az eddigi Válasz Offline-ok, jóval többet kínál az online megjelent írások újraközlésénél.
Noha az aktualitások egy újság esetében elsőrendűek, a Válasz működésmódjának köszönhetően nagyobb múltfeltárásokra is vállalkozhatunk olykor – így deríthettük fel egy titkosrendőr eddig ismeretlen négy életét a III/6. Osztálytól a gyermekklinikáig. Lajti Rudolf klinikai szakpszichológus, Popper Péter pszichiáter és Ádám György műhibaperes ügyvéd példáján mutattuk be, hogyan futottak be kivételes egészségügyi karriert az egykoron a Rákosi-rendszer belügyének dolgozók. Lajtiról kiderítettük: nemcsak egy fiatal szerelmespárnak állított titkosrendőrként csapdát, de a magyarországi metoo-t kirobbantó botrány (a Sárosdi Lilla-, avagy Marton László-ügy) hátterében is feltűnt, miközben évekig bújtatta budai villájában a világ lekeresettebb terroristáját, Carlost, a Sakált. Ez utóbbi feltárásában olvasóinkkal együtt nyomoztunk.
Munka szempontjából nem volt ez tehát rossz év az ország egyik legkisebb szerkesztősége számára, de miközben ma éjjel pezsgőt bontunk és koccintunk, egy pillanatra sem felejtjük el: azt, hogy ezek a cikkek egyáltalán megszülethettek, a lapunkat hónapról hónapra kitartóan támogató olvasóknak köszönhetjük.
S noha természetesen mindenkinek boldog új évet kívánunk, elsősorban most mégis rájuk emeljük a poharunkat.
Nyitókép: szerkesztőségünk tagjai a Válasz Online hatodik születésnapján, 2024. december 10-én a Fonó Budai Zeneház (fotó: Ablonczy György)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>