Még egyszer, utoljára lehúzzák a gázzal Európát?
Az olasz kormány már ársapkát követel Brüsszeltől, Fico megvonná a szlovák áramot Ukrajnától, a Goldman Sachs elemzői brutális európai áremelkedést jósoltak pénteken. Mintha a Gazprom ukrán tranzitjának kiesése katasztrófát okozna. Miközben van elég gáz Európában, és a következő években még több lesz.
Iparági elemzők azon csodálkoznak, hogy 2024 végére nagyon megemelkedett a gáz európai ára, miközben egyáltalán nincs hiány belőle. Mintha a piac láthatatlan kezét olyan rossz hír rángatná, amely egyáltalán nem olyan súlyos, mint az elsőre hangzik.
Egy biztos: a holland gáztőzsdén a tavalyi év első felében jellemzően 35 euró/MWh körül alakult a gáz ára, de szilveszterkor már elérte az 50 eurót. A TTF-nek nevezett holland tőzsde az egész EU-ban meghatározó ár, többek között a magyar állami MVM és az orosz állami Gazprom között érvényben lévő hosszú távú szerződésben is ehhez kötötték az árat.
Az ősszel kezdődött áremelkedésben tehát az a nagyon érdekes, hogy közvetlenül semmilyen fejlemény sem indokolta:
a kitermelésben nem voltak zavarok, Európa legnagyobb beszállítói norvég és amerikai termelők, és egyik helyen sem történt rendkívüli mértékű leállás. Az EU-s tárolókat degeszre töltötték a fűtési szezon kezdetére, a szakértői számítások szerint tavaszig akkor is kihúzná a kontinens, ha alig érkezne gáz. Az EU gázigénye egyébként csökkenőben van, egyre kevésbé használják a földgázt áramtermelésre. Amióta Európa főleg LNG-t, azaz hajóval szállítható cseppfolyós gázt vesz, azóta az ázsiai piacok árai befolyásolják az európaiakat is, de Ázsiában sincs árrobbanás, nem az ottani vevők nyomták fel az árat. Rendkívüli hideg sincs, ami pánikra adna okot.
Egy rossz hír van csak
Úgy tűnik, hogy az egyetlen rendkívüli változás az európai gázpiacon az ukrajnai háborúhoz kötődik, és az ezzel kapcsolatos hírek nyomán emelkedtek az árak. A háború gázpiaci fejleménye, hogy leállt a szállítás a Testvériség nevű vezetéken, azaz már Ukrajnán keresztül sem érkezik vezetéken földgáz az EU-ba. Lejárt ugyanis a 2019-ben kötött orosz–ukrán megállapodás a tranzitról, és a két ország állami vállalatai le sem ültek egymással, hogy a hosszabbításról tárgyaljanak. Annak idején a német és a francia közvetítéssel született megegyezés, Párizsba szerveztek csúcstalálkozót az ügyben, az a 2019 decemberi tárgyalás volt az egyetlen eset, hogy Putyin és Zelenszkij személyesen találkoztak. A megállapodás mellett bábáskodó Merkel kancellár és Macron elnök abban bíztak, hogy a gázalku segíthet elkerülni egy nagyobb háborút a két ország között. Mint kiderült, ez hiú remény volt.
1998-ban még 141 milliárd köbméter gáz ment keresztül Ukrajnán, Oroszország felől nyugati irányba. Tavaly már csak 15 milliárd.
Ukrajna sokáig a legfontosabb útvonala volt az orosz gáz exportjának, de a helyzet a múlt század utolsó éveihez képest rengeteget változott. Előbb az ukrán tranzit jelentősége csökkent, miután az oroszok új, elkerülő vezetékeket építettek ki, részben a Balti-tenger alatt közvetlenül Németországba (Északi Áramlat), részben a Balkán felől Magyarországra (Török Áramlat). 2021-ben már csak 42 milliárd köbméter volt az ukrán tranzit.
Másrészről pedig a 2022-es Ukrajna elleni katonai agresszió megtorlásaként az EU-s tagállamok többsége igyekezett jelentősen csökkenteni az orosz gáz vásárlását. Míg a háború előtt az EU gázimportjának mintegy 40 százaléka érkezett Oroszországból, ez az arány tavalyra 15 százalék körülire mérséklődött, és a behozott mennyiségnek nagyobb része már nem vezetéken, hanem LNG formájában, tankerhajókon érkezett. És nem Közép-Európába, hanem belga, francia és spanyol kikötőkbe.
Az idén kiesett ukrán tranzit már csak az EU gázimportjának alig 5 százalékát jelentette. Ennek a gáznak a legfontosabb vevői szlovákiai és osztrák energiacégek voltak, ez a két ország maradt már csak, amelyek jórészt az ukrán tranziton keresztül biztosították a saját ellátásukat. Orosz vezetékes gázt nagyobb mennyiségben Magyarország vásárol még az EU-ban, de az itteni beszállítás már tavaly sem Ukrajna felől érkezett, hanem a 2021 októberében átadott déli vezetéken, a Török Áramlaton keresztül, Szerbia irányából.
Hiába a rossz hír, van elég gáz
Az osztrák és a szlovák kormány energetikáért felelős miniszterei is azt mondták, hogy nem okoz ellátásbeli problémát az ukrajnai vezetékes szállítás leállása. Ausztriának rengeteg gáza van tárolókban, de tud vásárolni Olaszország és Németország felől is; míg Szlovákia a német–cseh útvonalon, Lengyelország és Magyarország irányából tud eleget venni. Vannak szerződések, van elég gáz a világpiacon, a kiesés önmagában nem indokolná, hogy már a tranzit leállásának hírére emelkedjen az EU-ban a gáz ára, főleg nem ilyen mértékben.
A tranzit leállása ettől még persze okoz problémát, csak nem az európai gázpiacon:
- Oroszország évente közel 5 milliárd eurótól esik el, az eladhatatlanná vált gáz miatt.
- Ukrajna évente közel 1 milliárd eurótól esik el, a tranzitdíj kiesése miatt.
- Szlovákia évente 500 millió euró tranzitdíjtól esik el, illetve a pozsonyi kormány szerint idén mintegy 140 millió euróval többe kerül majd az új útvonalakon beszerzett gáz. Azaz a veszteség 640 millió euró körül lehet majd.
- Az osztrákok nem közöltek adatot arról, hogy mekkora veszteség éri őket.
Mindez arányosítva: ez az orosz GDP 0,2 százaléka, az ukránnak és a szlováknak pedig egyaránt nagyjából 0,4 százaléka esik ki. Vagyis a tranzit leállásának ez a két ország a legnagyobb vesztese.
Az ukránok elvi kérdésnek tekintették, hogy nem tárgyalnak a tranzit folytatásáról, az agresszor oroszokkal nem akartak üzleti kapcsolatban maradni. A szlovák miniszterelnök viszont minden követ megmozgatott, hogy maradjon a tranzit, tárgyalt róla Zelenszkijjel és Putyinnal is, végül pedig azzal fenyegette meg Ukrajnát, hogy nem vehetnek több áramot Szlovákiából, ha nem egyeznek meg az oroszokkal a tranzit folytatásáról. Robert Fico fenyegetései valószínűleg üres szavak maradnak, hiszen a szlovák vezetékekért felelős állami vállalat január 3-án közleményben tudatta, hogy az EU-s és a szlovák törvények is kötelezik, hogy a szerződésekben vállalt áramot továbbra is eladják Ukrajnának, illetve magáncégeket sem akadályozhatnak a kereskedésben a határ lezárásával. Az ukránok pedig közölték, hogy Romániából és Lengyelországból könnyen tudják pótolni a szlovák importot, ha azt Fico tényleg leállítaná, és végső soron csak Szlovákiát érné további anyagi veszteség.
A kereskedők szerint nem marad üresen sokáig a Testvériség
Ráadásul az sem biztos, hogy az ukrajnai gáztranzit néhány hónapon belül nem indul újra. Az általunk megkérdezett energiakereskedők többsége ugyanis arra számít, hogy előbb-utóbb születik valamiféle megállapodás, mert a mostani kieséssel anyagilag minden érintett rosszul jár.
A tranzit fenntartása érdekében 2024-ben rengeteg tárgyalás folyt, és valami olyasmi megoldás körvonalazódott, mint amilyet a Mol kötött az olaj esetében a Lukoilt ért ukrán szankció kivetése nyomán. Ott az lett a megoldás, hogy a Mol már azelőtt megveszi az olajat, hogy az a Barátság vezetéken keresztül Ukrajnába érne (abban az esetben Belaruszban), és a saját árujaként viteti át Ukrajnán. Így máris „magyar” és nem „orosz” olajról van szó, a háborúban álló felek cégeinek nem kell egyeztetni egymással. A földgáz esetében az SPP nevű szlovák állami vállalat lett volna az, amelyik a gázt még a határ orosz oldalán megvette volna. Ráadásul az is felmerült, hogy pénzügyi elszámolás szempontjából azeri, esetleg még kazah gázt vettek volna a szlovákok Oroszországban, amit a posztszovjet tagállamok egymás között valahogy elszámoltak volna (fizikailag a gáz maradt volna „orosz”). A tárgyalások minden fél szivárogtatása alapján decemberig jól haladtak, de aztán mégsem írtak alá semmit. Úgy hallottuk többektől is, hogy leginkább azért, mert az oroszok szerették volna felnyomni a gáz árát, a gázhiány ördögének falra festésével. Más szakértő viszont úgy vélekedik, hogy az ukrán és az orosz állami vezetékes cégeknek legalább abban meg kellett volna állapodniuk, hogyan hitelesítik egymás felé az áramló gáz mennyiségét a határ két oldalán, ám erre sem volt politikai akarat.
A megállapodás elmaradása ellenére a régióban aktív kereskedők többsége arra számít, hogy a tárgyalások hamarosan folytatódhatnak, és lesz valamiféle megoldás az ukrán tranzit fenntartására. De ha nem lesz megállapodás, akkor is lesz elegendő gáz a régióban és Európában is.
Leállhat egy vezeték? Jönnek a spekulásnok
Ha viszont lesz elég gáz, akkor miért emelkednek az árak? Több energiapiaci szakértő is azt mondta a Válasz Online-nak, hogy alapvetően azért, mert pénzügyi befektetők jelentek meg rengeteg pénzzel a holland gáztőzsdén, akik 2024 második felében felnyomták az árakat. A Bloomberg beszámolója szerint a Citadel, a Millennium és a Balayasny nevű alapok jártak ebben élen, amelyek óriási határidős megrendeléseikkel hajtották fel az árakat. Vélhetően a 2022 augusztusi nagy áremelkedésből indultak ki, amikor az Északi Áramlat 1 leállásának hírére, feltehetően szintén spekulációknak köszönhetően, elképesztően magasra emelkedtek az árak a holland gáztőzsdén. Most ugyan egy jóval kisebb volument szállító vezeték leállásáról jöttek a hírek, és azóta Európa rengeteg új LNG terminált helyezett üzembe, de egy kisebb mértékű árrobbanás így is kialakulhatott.
A nagy kérdés, hogy meddig emelkedhetnek az árak. A pénzügyi befektetők előbb-utóbb eladják a pozícióikat valódi energiakereskedőknek, és akkor kiderül, hogy mennyit is ér a gáz. Több elemző arra számít, hogy amikor az alapok ki akarnak majd szállni, hirtelen lemennek majd az árak, de egyelőre „a karácsony jól sikerült nekik”, ahogy egyikük fogalmazott lapunknak.
Egyelőre még erősen megoszlanak a vélemények, hogy az áremelkedés meddig tarthat ki. A Bloombergnek nyilatkozó Arne Lohmann Rasmussen, a koppenhágai Global Risk Management vezető elemzője például az árak közelgő összeomlására figyelmeztet, míg a Goldman Sachs január 3-i elemzése szerint 63 és 84 euró/MWh áron tetőzhet a gáz ezen a télen a holland tőzsdén.
Gilberto Fratin olasz energiaügyi miniszter pedig szintén múlt pénteken azt vetette fel, hogy az EU-nak 50-60 euró közötti szinten gázársapkát kellene bevezetnie. Ez is a teljesen irreális felvetések közé tartozik, hiszen a most érvényben lévő (és februárban hatályát vesztő) EU-s gázársapka 180 euró/MWh, amit csak akkor lehet érvényesíteni, ha három egymást követő napon e fölé megy a TTF-en a gáz ára, miközben ugyanezen három napban az LNG átlagos világpiaci ára 145 euró alatt van, és a sapka ekkor is csak az 1 millió köbméternél több, 1 hónapra előre rendelt gázra vonatkozna. Ezt a szabályt több mint fél év tárgyalással alkudták ki a tagállamok, érvényesíteni sohasem kellett, és aligha valószínű, hogy ennél sokkal drasztikusabb beavatkozás a következő hónapban, a mostani rendelet hatályának lejártáig reális lehet. Az olasz igény azonban jelzi, hogy a decemberi áremelkedés komoly riadalmat okozott ott is, ahol lényegében alig vesznek már orosz gázt.
A következő télen már túlkínálat is lehet
A legtöbb elemző viszont arra számít, hogy a mostani az utolsó tél, amikor sokat lehet az EU-s gáz árának felhajtásával keresni. 2025 második felében ugyanis Amerikában és Katarban is nagyon komoly LNG-termelő kapacitásokat adnak át, és ezek piacra lépésével már túlkínálat is kialakulhat. Ráadásul a két nagy mellett máshol is épülnek terminálok, többek között Afrikában. Oroszország is építkezik, de az Arctic LNG 2 nevű projektjüket erősen akadályozzák a nyugati szankciók. A Dél-Koreából rendelt jégtörő LNG tankereket például nem tudták átvenni, az Oroszországban épülő hajókhoz pedig alkatrészek hiányoznak, így a téli időszakban alig tudnak szállítani.
Mindenesetre az észak-amerikai LNG-termelési kapacitás 2026-ra 50 százalékkal is növekedhet a mostanihoz képest, míg a katari Északi Mező nevű projekt megnyitásával a világ legnagyobb kiaknázatlan gázkészlete válik hajózhatóvá, a tervek szerint még 2025 második felében. A kínálat ekkora bővülése várhatóan elég lesz ahhoz, hogy a következő télre már ne lehessen néhány rossz hírrel felverni a gáz árát az EU-ban.
2022 márciusában, a versailles-i EU-csúcson a tagállamok vezetői úgy számoltak, hogy 2027 előtt nem tudnak leválni az orosz gázról. Ehhez képest óriási ütemben sikerült átállni norvég, amerikai, katari és egyéb forrásokból származóra, illetve érdemben csökkent az európai fogyasztás is. 2025-ös állás szerint már csak a magyar energiamixben meghatározó az orosz földgáz, ahogy egyébként az orosz olaj is csak Szlovákiában és Magyarországon maradt meghatározó mértékben használt energiaforrás.
Nyitókép: az RWE német energetikai konszern földgáztározója a csehországi Haje u Pribrami környékén 2022. augusztus 15-én (fotó: MTI/EPA/Martin Divisek)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
