Gyermekosztály pengeélen – újabb kórházak kerültek veszélybe
2012 óta három kórházi gyermekosztály szűnt meg Magyarországon, és tegnap újabb két részleg szüneteltetését jelentették be: Nyíregyházán a gyermeksebészet, Hódmezővásárhelyen a gyermekkardiológia működését függesztették fel. A kórházi gyermekorvosok annyira kevesen vannak, hogy 65-80 éves szakembereken múlik egy-egy osztály sorsa. A Válasz Online az ünnepek alatt az ózdi és a mosonmagyaróvári kórházat monitorozta. Megnéztük, min múlt, hogy az egyik működött, a másik pedig bezárt. Nem túl sok különbséget fedeztünk fel: itt is, ott is, pengeélen táncoló kórházi osztályokat találtunk. Holott ezek az osztályok gyerekek ezreinek biztonságáért felelnek.
Meghitt ünnepségre gyűltek össze karácsony előtt Mosonmagyaróváron: 50 éves lett a kórház csecsemő- és gyermekosztálya. Nemcsak a korábbi kollégáik voltak jelen, hanem a város mindkét politikai vezetője, Nagy István fideszes agrárminiszter és Szabó Miklós, a Mosonmagyaróvári Polgári Kerekasztal színeiben megválasztott polgármester is, aki 2006 és 2010 között MDF-esként már vezette a várost. A két jobboldali politikus kemény ellenfele egymásnak, egy dologban azonban egyetértenek: a kórház megmaradása kiemelt ügye az osztrák határhoz közeli városnak. Mosonmagyaróvár a rendszerváltás óta papíron tíz százalékkal növelte népességét, a valóságban a hivatalosan 34 ezres város és 76 ezres járás tízezrével ad szállást az ide ingázó kelet-magyarországi és külföldi vendégmunkásoknak, akik nem jelennek meg a kimutatásokban.
Ünnepség után hidegzuhany
A kórház ügye túlmutat önmagán. A Fidesz tavaly éppen emiatt veszítette el a várost, Szabó Miklós pedig emiatt nyerte vissza. 2023 márciusában a kormány által tervezett egészségügyi reform nyitóepizódjaként a gyerekosztályt, a szülészetet és a sebészetet is bezárták, pontosabban nappali vagy hétköznapi illetve egynapos ellátóhellyé minősítették vissza. A tüntetések hatására a kormány visszakozott, a sebészet kivételével visszaállt a régi rend. Nem pakoltak többé péntek délutánonként frissen szült nőket és újszülötteket mentőautókba, hogy Győrbe szállítsák őket.
Luca napján tehát mindenki büszkén ünnepelte a gyermekkórház félévszázados fennállását, és virággal köszöntötték az ötven évvel ezelőtti alapítás egyik tanúját, Virághalmi Aranka gyermekorvos főorvost. Aki még mindig dolgozik. Az 1973-ban cum laude minősítéssel a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végzett főorvos asszony ugyanis nem pusztán besegít. A hetvenes éveinek közepét-végét taposó doktornő az egyik sarokköve a gyerekellátásnak.
A szép ünnepély után hat nappal aztán jött a hidegzuhany. A kórház karácsonykor a gyermekosztályát és a szülészetét is bezárta, a családoknak megint Győrbe kellett utazniuk. A helyiek nem pusztán azzal szembesültek, hogy a járás egyes pontjaitól ez 59 kilométer távolságra esik, és a kátyús mellékutakon hosszabb időbe telik 22 kilométer megtétele az autópályáig, mint a maradék a sztrádán. Az ellenségének sem kíván ilyen utat senki karácsonykor egy hasmenéses, kiszáradástól fenyegetett vagy éppen fulladó kisgyerekkel. (A súlyos esetekhez továbbra is mentőt kell hívni, és a mentőhelikoptert is riasztják, ha szükséges.)
A város lakói számára azt jelezte mindez, hogy a magyar állam képtelen megszervezni állampolgárai ellátását.
A mosonmagyaróvári járásból ömlik az adóbevétel az állami kasszába, az országban itt az egyik legmagasabb a foglalkoztatottsági (és adófizetési) arány, a nemrégiben felújított kórházuk két osztályára átmenetileg mégis megint lakat került. Azt pedig már tudják helyben, hogy ez vészjósló jel. Ha egy kórház nem tud nyitvatartani az ünnepnapokon, akkor a hétköznapok is cérnaszálon függnek.
Vészjelből akadt több is. Megjelent egy hirdetés, amelyben osztályvezető főorvost keresnek a gyermekosztály élére, a Szent-Györgyi Albert-díjas Szijjártó László helyére. Mindenki számára világos lehetett hát, hogy komoly a baj. A kilenc évvel ezelőtt Hollandiából hazatért orvos nemcsak a Magyar Orvosi Kamara megyei elnöke, de a hazai gyerekellátás korszerűsítéséért is sokat tesz, ismeretterjesztő kampányt folytat a felesleges lázcsillapítás ellen, felszólal a fitymaszűkület korszerűtlen ellátásával okozott szenvedések miatt, és sokat tesz az allergiakezelés modern eszközeinek bevezetéséért. Miért távozik? Mi történt hat nap alatt?
Nagyjából ugyanaz, mint az ország többi kisebb kórházának osztályain. A gyerekek ellátásának bizonytalanságát jelzi, hogy mostantól a nyíregyházi gyermeksebészet és a hódmezővásárhelyi gyermekkardiológia működését is szüneteltetik. Az előbbi különösen súlyos, hiszen egy megyei kórház nem tudja fogadni a betegeket.
Északkeletre tartunk, Ózdra, hogy az ottani kórház példáján mutassuk meg, milyen körülmények között működnek a gyerekosztályok. Bár ez a részleg nem zárt be az ünnepek alatt, a helyzet sok szempontból hasonló, mint Mosonmagyaróváron.
Egy ló öt hétre lebénította a gyermekosztályt
Pedig ott a lakosság körében éppen ellentétes folyamatok zajlanak, mint Győr környékén. Az egykori iparváros 44 ezer lakójából mára csak 31 ezer maradt. Ám ez mit sem változtat azon, hogy az 54 ezer lakosú járás számára is kulcsfontosságú a gyermekosztály. Ózdon látszólag minden rendben van, Kós Csabát, az itteni osztályvezető főorvost forrásaink fiatalos alkatnak írják le, az elmúlt 30 évben ismerősei szerint talán egyszer hiányzott egy hétig betegség miatt a kórházból. Meg tavaly nyáron, amikor a jövőre 70. életévét betöltő főorvos sportolás közben súlyos combtörést szenvedett és több bordája is megsérült.
A baleset híre bejárta az egész országot. Ha olimpiai bajnokként pottyant volna le a lóról, annak sem lehetett volna nagyobb visszhangja. A sérülés miatt öt hétre be kellett zárni a gyermekosztályt, ami az utolsó végvár a megyében. Nem volt ugyanis senki, aki a főorvost helyettesítse.
2012 óta az országban három gyermekosztályra került végleg lakat.
Becsukták a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Fehérgyarmat gyermekosztályát, a somogyi Marcalit, és a borsodi Sátoraljaújhely osztálya is „elesett”. Miközben Borsod-Abaúj-Zemplénben él a legtöbb 18 év alatti a vidéki Magyarországon, esetenként már ma is másfél órát kell utazni egy beteg kisgyerekekkel oda és ugyanannyit vissza, hogy kórházi segítséghez jussanak. Jelenleg csak Miskolcon és Ózdon van kórházi gyermekellátás, ez a két osztály maradt. Ha Ózdon is történik valami, akkor megvalósul az egészségügyi spórolás csimborasszója, egyetlen gyermekkórház jut közel négyszázezer fiatal ellátására. Ám nemcsak a kisvárosiak érzik meg a kórházuk bezárását, hanem a megyeszékhely is, mivel akkora gyerektömeg ömlik be hozzájuk, ami megnehezíti a súlyos esetek ellátását. A kis kórházi osztályoknak van „előszűrési” funkciójuk: az enyhébb betegeket helyben ellátják, csak a súlyosakat küldik tovább.
Ahogy az óvári, úgy az ózdi részleg is végsőkig kifeszített munkaerő-gazdálkodással dolgozik, csak éppen más okokból. A nyugati határ mellett az orvosok számára számos lehetőség kínálkozik. Komoly feladat volna összeszámolni, hogy a Lajta-parti városban hány magánklinika működik, emellett az osztrák kórházak (és idősotthonok) a mostani magyar emelt bérek többszörösét kitevő juttatásokért csábítgatják az orvosokat és nővéreket.
Ózdon nincsenek ilyen lehetőségek, és ott az orvosok nem a bécsi kórházakhoz mérik az ajánlott bért, hanem a saját nyugdíjukhoz. Fiatal gyermekorvosok alig vannak, szinte mindenki nyugdíjas, és járadékuk többszöröséhez juthatnak hozzá, ha visszamennek dolgozni. A béremelésnek tehát nagyon is volt értelme, de a fizetések megkésett rendezésétől nem lesz rögtön több gyermekorvos. Évtizedes folyamat újraépíteni a szakmát.
A hatóságok félrenéznek
A borsodi város gyermekosztályán dermesztő a hiány. A nyugdíjas korú főosztályvezetőn kívül még másfél orvos van: egy főállású és egy heti 20 órában foglalkoztatott, „beügyelő” házi-gyermekorvos. Kitalálták az „ózdi modellt”. Lényege, hogy a házi-gyermekorvosok is besegítenek a kórház működésébe azzal, hogy elvállalnak néhány ügyeletet. (A sátoraljaújhelyi osztály is így tudott még néhány évig fennmaradni annak idején.) Ám mostanra a háziorvosok is fogyásnak indultak, csaknem mindenki nyugdíjas Ózdon. Volt idő, amikor négyen segítettek be, mostanra a már említett félállásún kívül még egy háziorvos maradt, aki havi négy-öt ügyeletet átvállal. Ez sem kevés, megmenti az osztályt. Sok-sok egészségügyi dolgozó és családjának szolgálata kell ahhoz, hogy az ellátás ne szűnjön meg, illetve csak egyszer, a nevezetes lovasbalesetnél álljanak le. Akkor is mindössze öt hétre.
A főorvos napra pontosan öt héttel azután, hogy összeszegelték a lábát, munkára jelentkezett a kórházban. Forrásaink azt mesélik, a kollégái nem hittek a szemüknek, amikor a súlyos műtét után járókeret és bot nélkül látták visszatérni. Azóta havonta nagyjából tízet ügyel, amit úgy kell elképzelni, hogy hétfőn reggel nyolcra bemegy dolgozni, négyig a normál munkarend szerint teljesít, majd jön az ügyelet. Másnap reggel kilenckor, a vizit után indul haza, vagyis a 8 óra munkaideje után még legalább 16 órát dolgozik. Ismerősei szerint a következő napot pihenéssel tölti, majd másnap (vagy harmadnap) újra ügyel egyet reggel nyolctól másnap reggel kilencig.
Noha egy vidéki gyermekosztály forgalma nem mérhető egy fővárosi sürgősségéhez, járványos időszakokban egy éjszaka alatt kétszer-háromszor is felébresztik a segítségre szoruló családok. Ha buszsofőr lenne, az utasok biztonságának érdekében már régen ki kellett volna kapcsolnia a motort. Itt azonban nincs leállás. Óriási dilemma,
mikor vannak nagyobb biztonságban a beteg gyerekek: ha egy túlterhelt gyermekorvos látja el őket azonnal, vagy ha egy-másfél órát kell utazni a segítségig.
Nagyjából ilyen távolságra vannak a megyei kórháztól. Gyakran azon múlik, hogy egy gyermekosztály bezár vagy nyitva tart, hogy mikor jön el a pont, amikor maguk az érintettek is úgy érzik: a túlterheltségük már az ellátás biztonságát veszélyezteti.
Kós doktor évente 416 óra túlmunkára lenne kötelezhető, vagyis évi 26 ügyeletre, amit számításaink szerint legtöbbször már tavasszal elfogyaszt. Az uniós szabályok szerint töredékét ügyelhetné a ténylegesnek. Brüsszel nem tönkre akarja tenni a magyar gyerekellátást: a cél az, hogy a felelősségteljes munkakört pihent, jó döntések meghozatalára képes orvosok lássák el. A magyar egészségügyi hatóságok pedig tudják, hogy ennyi gyermekorvos képtelen szabályosan működtetni egy osztályt, de félrefordítják a fejüket.
Most például sikerült néhány angol nyelvű képzésen részt vevő szakorvosjelöltet gyakorlatra Borsodba csábítani. Önállóan még nem dolgozhatnak, tehát a mindennapi gondokat nem oldják meg, hacsak nem sikerül tartósan leszerződni velük. Borsodi forrásaink azt mesélik, az egyik orvos elég jól megtanult magyarul, de végül nem maradt itt, kapott egy jó ajánlatott Abu-Dzabiban.
Kórház befektetés nélkül
De szükség van-e egyáltalán még gyermekosztályokra? Hiszen az elmúlt 70 évben jelentősen átalakult a világ gyermek-egészségügye. A magyar származású Spitz René még a negyvenes években jött rá, hogy a gyerekek súlyos lelki károsodást szenvednek kórházi gyógyulásuk során, ha elzárják őket a szüleiktől. A korábbi, hosszú hetekig tartó kórházi tartózkodástól mára odáig jutottunk, hogy a legtöbb hirtelen állapotromlással járó gyermekbetegséget néhány óráig tartó kezeléssel orvosolni lehet, és a gyerekek a saját otthonukban gyógyulnak tovább. A nagy kórházakban a súlyos esetek számára persze megmaradtak a klasszikus osztályok, de a többi helyen a modern gyermekellátás inkább hasonlít a magánklinikák gyakorlatához: van szobájuk, ahol pihentetni tudják a kis betegeket, de alapvetően járóbetegként látják el őket. Nem az ágyak fontosak tehát, hanem az, hogy közel legyenek és a nap 24 órájában legyen ott gyermekspecialista.
A mosonmagyaróvári kórháznak nyugati mintára összesen négy ágya van, ez a legkisebb ágyszámú osztály az országban. Az ózdinak húsz. Fontos segítő pont mindegyik. Napközben nincs is szükségük túl sok orvosra. A próbatételt mindig az ügyeleti időszak, az éjszaka és a hétvége jelenti.
A gyermekosztályok legtöbbje ráfizetést termel a kórház számára, mivel az egészségbiztosító nem fizet annyit, amennyibe a gyerekek ellátása ügyeletestül kerül. Mindez így van évtizedek óta. Megszámlálhatatlan konferencián panaszkodnak erre a gyermekorvosok. Itthon is.
A következmény az, hogy az orvosi értekezleteken
a kórházak vezetői évtizedek óta húzzák a szájukat, mondván ez az osztály csak viszi a pénzt.
Minél többet gyógyítanak, annál többet. Ha évtizedekkel ezelőtt sokak álma is volt, hogy gyerekeket gyógyítsanak, ma már nem tolonganak a fiatalok. A házi-gyermekorvosi kar elöregedéséről és létszámhiányáról sokat hallunk, de pontosan ugyanez a helyzet a kórházakban is. A megoldás pedig az, amit Ózdon és Mosonmagyaróváron is látunk: akik kitartanak a szakma mellett, azok hatot, nyolcat, tízet ügyelnek éveken, évtizedeken keresztül.
Idén karácsonykor azután valami olyan történt, ami súlyos hatással van a kis osztályokra: halmozódtak az ünnepnapok. Most december 21. és 29. között hat munkaszüneti nap volt. Egy nagyobb osztály legalább nyolc dolgozója elviszi az inspekciós időszakot, de ahol csak két-három orvos van, és „normál” esetben is havi 10-12 ügyeletet kell vállalniuk, ott ez óriási próbatétel.
Háromféle megoldás kínálkozik ilyenkor:
- Ők maguk túlmunkahegyeket vállalnak.
- Más kórházakból kérnek fel közreműködői szerződéssel vendégorvosokat, akik a hosszú munkaidő alatt jelentős összegre tudnak szert tenni.
- Megbíznak egy közvetítő céget, aki helyettesítő orvosokat biztosít a számukra igen borsos, akár 20-25 ezer forintos bruttó óradíjért. Természetesen az extra díjazás jelentős része a közvetítőé, őt kell megfizetni azért, hogy mindig, minden helyzetben biztosítson ügyeletes orvost, s ne kelljen bezárni egy osztályt sem.
Csakhogy a kormány a szolgálati jogviszonnyal átalakította az ügyeleti díjazást. Ez ma egy fix, nem túl magas összeg. Emellett átalakította a háziorvosi ügyeleteket, és a kórházinál több pénzt biztosít a mentőszolgálattal leszerződő doktoroknak. Kevesebb munkáért több pénz, ráadásul helyben, utazás nélkül. Nem kérdés, mit választanak.
Korábban pénteken délután előfordult, hogy egy nagyvárosi orvos beült az autójába, vezetett 150-200 kilométert és szombaton vagy vasárnap este hazavezetett, közben ellátta a gyerekeket és ezért 24 vagy 48 órányi ügyeleti díjat kiszámláztak neki. Hétvégenként több százezer forintot meg tudott így keresni. Mióta Budapesten is átvette a mentőszolgálat az ügyeleti ellátást, több vidéki kórház találta szembe magát azzal, hogy az általa kínált ügyeleti díj már nem elég vonzó az orvosoknak, mert ennél jóval többet kapnak a fővárosi alapellátási ügyeletekben. Miért ülnének be az autójukba? A nagyon kis helyeken ilyenkor az a megoldás, hogy engedélyt kérnek a kórházi főigazgatóságtól egy profi orvosközvetítő igénybevételére.
Az orvosközvetítők egyszerűen működnek. Ha egy orvos akár havi egy ügyeletet hajlandó vállalni kiemelten magas díjazásért, akkor feltölti az adatait a cégek honlapjára, ugyanitt jelentkezhetnek a bajba jutó kórházak is. A vállalkozás összeköti őket, a kórház nekik perkál, ők meg az orvosnak. A kormány azonban nem kedveli a piaci megoldásokat, mert itt tényleg üzleti logika érvényesül. Például a politika fókuszában levő szülészetekre való beügyelés ágazati hírek szerint másfélszeresébe kerül egy gyermekosztálynak, pedig már az is nagyon drága. Az állami kórházak ezért nem mindig kapnak engedélyt az ilyen ügyletekre.
Karácsony egymillióból
Mosonmagyaróváron minden jel arra utal, hogy így jártak. A halmozódó ünnepnapokból kettőt nem tudtak helyben megoldani, és a cégekhez sem fordulhattak. A szép ünnepség után nem jött a támogatás, és a megyei kórházból sem küldtek elegendő segítséget. Az önkormányzat pedig nem segíthet, mert a kórházakat nemcsak államosították, hanem még az önálló gazdálkodás jogát is elvették tőlük.
Sajnos az élet bonyolult, a kormány mégis egyértelmű viszonyokat szeretne. Nem mindenféle vállalkozó bedolgozókat, hanem szolgálati jogviszonyt. Ezzel viszont olyan merevvé tették a rendszert, hogy a kis kórházak nehezen tudnak segítséghez jutni. Pedig hasonló professzionális cégek a világ legtöbb fejlett országában működnek, és hatékonyan megoldják az ilyen gondokat. Meg kell fizetni az árát? Igen. A kétnapos mosonmagyaróvári karácsonyi nyitvatartás számításaink szerint nagyjából egymillió forintba került volna.
A kormány a rugalmas foglalkoztatás helyett a kirendelésben hisz, ám Ózdra a főorvos balesete idején nem tudtak Miskolcról segítséget küldeni, a győri kórház sem tudott Mosonmagyaróváron segíteni, mert a nagy kórházak sem dúskálnak a munkaerőben. Így azután az események spontán alakulnak.
Aki nem tudja megszervezni az ügyeletét, előbb ünnepnapokon zár be, azután végleg lemorzsolódik.
Óváron négy szakorvos dolgozik. Egyikük túl van a 75. életévén, őt nem engedik ügyelni. Maradt volna tehát a maradék három orvos úgy, hogy mindegyikük két-három 24 órásat ügyel néhány nap alatt. (Cikkünkben nem beszélünk a nővérekről, de hasonlóan nehéz szolgálatot látnak el ők is.) Mivel magukra maradtak, bezárt a gyermekosztály és vele együtt a szülészet is, mert nem volt, aki az újszülötteket ellássa. A vajúdó nők is Győrbe utazgattak. A konfliktus olyan súlyú, hogy a nyugdíjba készülő Szijjártó László állására is új embert várnak.
Ha nem találnak megfelelő utódot az osztály vezetésére, akkor februártól megint bajba kerül a gyerekosztály.
Szenteste a kórházi sezlonon
Két járási székhely történetét mondtuk el, de a városi kórházak és néhány megyei is hasonló helyzetben vannak. Az elkötelezett gyermekorvosokra akkora munkateher hárul, amit nem mindenki tud, vagy akar vállalni. Kevés embernek az a vágya, hogy 60-70 évesen a saját ágya helyett heti 2-3 alkalommal egy sezlonra dőljön le valami orvosi szobában. Megkérdeztük a Magyar Orvosi Kamara Borsod-Abaúj-Zemplén megyei elnökét, hogy milyen jövőt lát a megyéjükben. Csilek András szerint
hosszabb távon a még megmaradt kis kórházi osztályokat sem tudják majd megtartani.
„A nincs nem lesz, hanem van” – utal rá, hogy már a jelenlegi helyzet is súlyos.
Mivel a szülészetek (és számos kisebb szakma) hasonló gondokkal küzd, a segítség az lehetne, ha kidolgoznának az ügyeleti rendszerre egy megoldási javaslatot, ami a kormány centralizációs, szolgálati jogviszonyos elképzeléseit rugalmasabbá teszi. Emellett javítanák a gyerekellátás finanszírozását, hogy ne roppanjanak bele abba, ha ki kell gazdálkodniuk a létezésük alapfeltételét, az ügyeleti díjakat.
A lakosságnak pedig tudni kellene, mit garantál az állam a járulékért, adóért cserébe: hány kilométeren vagy percen belül kell elérhetőnek lennie egy gyermekosztálynak a járás legtávolabbi pontján élő gyerek és szülei számára. Az optimális az volna, ha az úgynevezett aranyórán, vagyis az első 60 percen belül mindenki szakorvosi segítséghez jutna, mert onnantól kezdve súlyos baj esetén drámaian romlanak a gyógyulási esélyek. Borsod több pontján ezt már ma sem tudják tartani. Mosonmagyaróváron és Ózdon még megvan az aranyóra. Egyelőre a gyermekosztályok is. Nem tudni, meddig.
Nyitókép (illusztráció): MTI/Balázs Attila
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
