Kartográfiai kisantant – diplomáciai műbalhé lett a magyar tudomány csúcsteljesítményéből
Verbális kartácstűz zúdult a szomszéd országokból a Magyar Nemzeti Atlasz múlt év végén megjelent Állam és nemzet című kötetére. A horvát külügyminiszter rosszallásának adott hangot, a Robert Fico-ellenes Progresszív Szlovákia elnökjelöltje kormánya hallgatását ostorozta, megszólalt a szlovén és a román diplomácia is. A Válasz Online átnézte a művet: revizionista pamflet helyett árnyalt és látványos tudományos munkát találtunk, amely elismerően szól román meg cseh kutatókról, s támaszkodik a szomszédos országok tudományosságának eredményeire is.
Miközben a karácsonyi ünnepek idején idehaza a legtöbben a bejglit szeletelték, több szomszéd állam politikusa és újságja arra gyanakodott: Magyarország sütemény helyett legszívesebben a környező országokat osztaná fel. Az elmúlt évek legfurcsább, idehaza az ünnepek miatt szinte észrevétlenül maradt diplomáciai botránya, mint a cseppben a tenger mutatta meg a másik nemzetre továbbra is gyanakodva tekintő közép-európai nacionalizmusokat és szemléltette a történelem politikai felhasználását.
A történet egy revizionizmust nyomokban sem tartalmazó gesztussal kezdődött. Balogh István NATO-nagykövet karácsony előtt a négykötetesre tervezett Magyar Nemzeti Atlasz (MNA) frissen megjelent, Állam és nemzet című kötetének angol nyelű kiadását ajándékozta katonai szövetségünk több tagállami képviselőjének. Gordan Grlić-Radman horvát külügyminiszter kevéssé ünnepi hangulatban reagált, mondván: sértőnek találja a magyar diplomata ajándékát. December 27-i közösségi médiás posztjában azt írta, bár az atlasz „Nagy-Magyarországot nyíltan nem említi, a kísérőszövegek és térképek ellentmondásosak”. Egyben jelezte, egyeztetni fog Románia, Szlovákia és Szlovénia politikusaival. Az egyik legnagyobb példányszámú horvát napilap, a Večernji list már arról értekezett, ha a „magyar imperializmus” veszélyeit Zágrábban nem is látják, „Szlavóniában és Baranyában sokkal erősebben érzik”. Ahogy ez ilyenkor szokás, a román diplomácia szolgálatba helyezte magát, kifejezte rosszallását az ajándék miatt, az ugyanis állítólag „provokatív jellegű Románia és Magyarország stratégiai partnerségét és NATO-szövetségét illetően”.
Tiltakozott a szlovén külügyminisztérium is, bár nem sikerült pontosan eltalálni, mi ellen.
Ők ugyanis tévedésből a többi protestálótól eltérően nem a most kiadott Állam és nemzet atlaszra, hanem az MNA 2021-ben megjelent, társadalomról szóló kötetére hivatkoztak. (E két kötet mellett még a természeti környezetről szóló atlasz jelent meg 2018-ban, a sorozat a gazdaságról szóló kötettel zárul majd várhatóan 2026-ban.) Szlovákiában is belpolitikai téma lett az ügy. Az ellenzéki Progresszív Szlovákia államfőjelöltje, a korábbi külügyminiszter Ivan Korčok felszólította a magyar kormánnyal jó viszonyt fenntartó Robert Fico miniszterelnököt: ha valóban szuverén külpolitikát visz, akkor reagáljon az ügyre. „Magyarország miniszterelnöke ismételten a tudtunkra adja, hogy az államiságunkat nem tartja komoly dolognak és történelmi ténynek, hanem csak egy átmeneti tévedésnek. Hogyan lehetséges, hogy a kormány kussol, mint – elnézést a kifejezésért – a tetű a bőr alatt, amikor a magyar NATO-nagykövet a múlt év végén egy olyan történelmi atlaszt osztogatott, amelyben a térképen Szlovákia csak mint a nagy történelmi Magyarország része szerepel” – háborgott Korčok.
Noha a magyar kormányzattól az elmúlt években hangzottak el kétértelmű mondatok, s Orbán Viktor nagy-magyarországos szurkolói sálja miatt felszisszentek a szuverenitásukra hozzánk hasonlóan kényes szomszédok, a mostani ügy műbalhé. Aligha véletlen, hogy a kritikák a miniszterelnöki köszöntő emlegetését kerülik, amely pedig rövid és kötet elején szerepel, azaz még csak térképeket sem kell bogarászni hozzá. Orbán Viktor szövege a migrációra és az ukrajnai háborúra való obligát hivatkozáson kívül kerülte az aktualizálást, s a tények közlésénél is mellőzte a megszokott retorikai tűzijátékot. Szólt arról, hogy a magyar állam és a magyar nemzet határai immár száz éve nem esnek egybe, s a kormányzat támogatja a határontúli magyar közösségeket, segít megőrizni az épített-kulturális örökséget. A politikus ugyanakkor a közép-európai együttműködés fontosságát is hangsúlyozta. „A magyar állam szoros politikai, gazdasági és kulturális együttműködésre törekszik a Kárpát-medence és Közép-Európa többi népével. Összeköt bennünket, hogy hosszú időn át ugyanannak a soknemzetiségű birodalomnak a részei voltunk, hogy a XX. század számos tragédiáját éltük át egymás sorstársaiként; éppen ezért közös érdekünk, hogy a régiónkban béke és biztonság legyen” – fogalmazott Orbán.
Az MNA szóban forgó, Állam és nemzet című kötete valójában nem visszacsatolásról fantáziáló darutollas nacionalista pamflet, hanem a magyar kutatás csúcsteljesítménye. Méltó az MNA Kárpát-medence természeti adottságairól és a társadalmáról szóló korábbi köteteihez, amelyek rangos nemzetközi díjakat nyertek el. Az International Cartographic Association (Nemzetközi Térképészeti Társulás) 2019-ben a természetről szóló kötetet jutalmazta. A Társulás 2021-es firenzei konferenciáján pedig – 380 pályamunka közül – az MNA társadalomról szóló atlasza kapta a közönségdíjat. A szakmai közönség tetszését az igényes megjelenítés, a tömérdek pontos és szép térkép mellett az is elnyerte, hogy az egy-egy országra összpontosító legtöbb nemzeti atlasztól eltérően az MNA szélesebb horizontot fog át: tizenkét állam, közel félmillió négyzetkilométeren elhelyezkedő terület történeti, természeti, demográfiai dinamikáit és folyamatait szemlélteti. Az MNA oktatási és ismeretterjesztési célokra is alkalmas, szabadon elérhető a nyomatott, illetve a folyamatosan bővülő digitális változat is – magyarul és angolul egyaránt. (A gigantikus vállalkozást a HUN-REN Földrajztudományi Kutatóintézet koordinálta, s az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet közreműködésével valósult meg.)
Az Állam és nemzet több mint kétszáz oldalon, tizenkét fejezetben, töménytelen adattal és térképpel tárgyalja témáját, kezdve egy földrajzos tudománytörténettel és a Kárpát-medence honfoglalás előtti képével, folytatva a magyar állam történeti-közigazgatási földrajzán át a magyarság néprajzi tagolódásáig, határokon innen és túl. Talán éppen ez a baj?
Vagy a magyar köznyelvben minden felhang nélkül használt Kárpát-medence fogalmát tartják szomszédaink a revizionizmus fügefalevelének?
Erre is gondolt Kocsis Károly akadémikus, az MNA szerkesztőbizottságának elnöke, aki az Állam és nemzet előszavában megjegyzi: „A gyakran szinonimáknak vélt Pannon- és Kárpát-medence fogalmakat az MNA-ban élesen megkülönböztetjük egymástól. Míg a Pannon-medence földtudományi, természeti fogalom és az Alpok, a Kárpátok, valamint a Dinaridák közötti tényleges medencét, addig a jelenleg a magyar nyelvben mindennaposan és tömegesen használt Kárpát-medence (irredenta jelentéstartalom nélkül, de határokon átívelően) a történeti-kulturális haza fogalmát, a magyarság őshonos szállásterületét, gyakorlatilag a történelmi államterületet jelent.” (Kocsis Károlyt megkerestük kérdéseinkkel, de elhárította a nyilatkozatot, mondván: szakmai kritikákra szívesen reagál, politikai támadásokkal azonban nem tud mit kezdeni.)
A szerzők érzékelhetően törekedtek arra, hogy kilépjenek a magyar tudomány keretei közül. Az irodalomjegyzék tanúsága szerint nagyban támaszkodtak a szomszéd tudományosságok kutatási eredményeire, s a kötetben elismerően szólnak egykorvolt közös hazánk felfedezésében, leírásában meghatározó szerepet játszó nem magyar tudósokról. Például a cseh Jan Hromádkáról, aki 1943-ban jelentette meg az első Szlovák Köztársaság földrajzi elemzését. Meg olyan román földrajzos szakemberekről, mint Emil Racoviță, Vasile Meruțiu vagy az erdélyi néprajzkutatásban fontos szerepet játszó Romulus Vuia. Egy kirekesztő, köldöknéző magyar kiadványban utóbbi például aligha kaphatna helyet. Küldöttként vett részt ugyanis az Erdély és a Bánság Romániához való csatlakozását kimondó 1918. december 1-jei gyulafehérvári nagygyűlésen.
Kétségtelen tény, hogy Szlovákia hiányzik a közép- és újkori térképekről, de Ivan Korčok sejtetésével ellentétben erről aligha a magyar kutatók nacionalista radírja tehet. Reklamálni a történelemnél lehet, bár aligha érdemes – tény ugyanis, hogy önálló szlovák állam először 1939-ben jött létre. Ettől még a szlovákok a régi Magyarország fontos tényezői voltak, kultúrájuk a közös múlt és a szomszédság miatt is érdemes a megismerése. Az Állam és nemzet azt sem hallgatja el, hogy az általunk Felvidéknek nevezett terület jelentős részét mindig is ők, illetve szláv őseik lakták. Például az egykori Árva, Trencsén vagy Liptó vármegyében soha nem éltek tömegesen magyarok, ez világosan kiderül a nacionalistának bélyegzett kiadvány térképeiből.
Amiképpen a szlovák politikai bírálatoknál szerepet játszik a magyar kormánnyal jó viszonyt ápoló Robert Fico elleni indulat, úgy a horvátoknál is fontos megemlíteni a politikai kontextust. Délnyugati szomszédunknál december 29-én tartották az elnökválasztás első fordulóját, amelyet magabiztosan nyert a hivatalban lévő baloldali-populista Zoran Milanović: 49 százalékot kapott, míg a kormányzó jobboldali HDZ által támogatott Dragan Primorac mindössze 19 százalékot szerzett.
A második fordulót most vasárnap tartják, s ahogy az lenni szokott, a felfokozott kampányidőszakban hazafisági verseny is zajlik.
Mindenestre érdekes, hogy a kórusszólamot vezénylő Gordan Grlić-Radman jól ismeri Magyarországot: már a kilencvenes évek közepén szolgált Horvátország budapesti nagykövetségén, 2012 és 2017 között nagykövet is volt. Amint említettük, konkrét kifogások helyett általában bírálta az MNA Állam és nemzet kötetét. A horvát sajtóban felmerült, hogy több középkori és koraújkori állapotokat bemutató térkép a megszokottnál kisebbnek mutatja a Magyarországgal kilencszáz éven át perszonálunióban álló államot. (A mai Horvátország területének egy része Szlavóniaként szerepel.) Ez azonban horvát forrásokon alapul, leellenőrizhető az irodalomjegyzékben.
Az MNA még csak műfajában sem szokatlan munka, hasonló kiadvány a legtöbb európai országban jelent már meg; a legelső még az orosz fennhatóság alatt álló Finnországban 1899-ben. A nemzeti atlasz tulajdonképpen a nemzeti önkép tükre, minden fontos információ szerepel benne, amit egy ország el akar mondani magáról, természeti környezetéről, gazdaságáról, társadalmáról. Magyarországon az első ilyen kiadvány a jelenlegi Földrajztudományi Intézet elődjének számító Államtudományi Intézetben született 1945-ben. Párhuzamba állítható a mostani MNA-val, amennyiben az sem kizárólag Magyarországról szólt. A Rónai András főszerkesztésében megjelent munka már címével (Közép-Európa Atlasz) is jelezte tágas érdeklődését. Az újabb nemzeti atlasz előkészületi munkái az ötvenes évek végén indultak, 1967-ben jelent meg az új, immár szocialista Magyarországot bemutató kötet, amelyet 1989-ben követett az aktualizált újabb kiadás. Akkor nem lett botrány, most viszont igen.
Csak remélni lehet, hogy a mostani nemzeti atlasz-sorozatot várhatóan 2026-ban lezáró gazdasági kötetet ellen már nem áll össze a kartográfiai kisantant!
Nyitókép: részlet az 1528-ban kiadott Lázár-térképből (forrás: MNA)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
