Elon Musk, a jobboldal Sorosa – messianisztikus milliárdos saját külpolitikával
Miután jelentős szerepet játszott Donald Trump győzelmében, most a német és a brit belpolitikába vetette bele magát Elon Musk. A milliárdos közéleti aktivitása miatt a baloldal képmutatással vádolja a jobboldalt, amiért Soros György kapcsán még elítélte a meg nem választott külföldi milliárdosok beleszólását szuverén országok közügyeibe, most viszont nem. És fordítva: a jobboldal a baloldalt, mert Soros szerepvállalása nem váltott ki olyan felháborodást, mint ami most végigsöpör Európán. Bár a két üzletember módszerei, stílusa és céljai eltérnek, a hasonlóságok is szembeötlők. Tanulságos az is, hogyan lett egy balra szavazó zöld ikonból nemzetközi woke-ellenes gigainfluenszer.
Még bő egy hét hátravan Donald Trump beiktatásáig, de már most látszik, hogy vad menet lesz második elnöki ciklusának külpolitikája: Dánia, Panama és Kanada szuverenitása ellen intézett fenyegetései vagy az Egyesült Államok szövetségeseivel szemben belengetett büntetővámok azt jelzik, hogy új korszak köszönthet be: a nyers nagyhatalmi érdekérvényesítés amerikai gyakorlata.
Ám van egy másik eleme is Trump külpolitikájának, amely az első ciklusából hiányzott: Elon Musk. A világ egyik leggazdagabb embere, a Tesla és a SpaceX vezetője, az X tulajdonosa formálisan nem fog külpolitikai tisztséget betölteni a Trump-adminisztrációban. Egyetlen hivatalos pozíciója a kormányzati hatékonyságért felelős új elnöki tanácsadó testület, a DOGE társelnöki posztja lesz. Csakhogy informális befolyása jóval nagyobbnak látszik. Musk ott volt Trump mellett, amikor a választási győzelem után először beszélt telefonon Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel; ott volt, amikor találkozott Giorgia Meloni olasz kormányfővel New Yorkban és Orbán Viktorral Mar-a-Lagóban, de elkísérte Párizsba, az újjáépített Notre Dame megnyitójára is. Mindez pedig akkor is árulkodó, ha tudjuk: Trump esetében a legszorosabb szövetségesből is hamar lehet ellenség.
Politikacsinálás mikroblogolással
Egy globális autógyár vezetőjeként Musk már korábban is találkozott állami vezetőkkel – a most „inkompetens bolondnak” nevezett Olaf Scholz német kancellárral 2022-ben karöltve nyitotta meg a Tesla berlini gigagyárát, de 2023-ban Emmanuel Macron francia elnök is az Élysée-palotában tárgyalt vele befektetési lehetőségekről.
Az üzleti és az állami döntéshozók közötti megszokott viszonyon nem mutatott túl a Brazíliával vívott tavalyi csörtéje sem, ugyanis akkor az egyik általa irányított vállalat, az X nevében vállalt konfliktust. Emlékezetes: egy brazil bíró több millió dollár bírságot szabott ki a platformra, amiért álhírek terjesztésével hozzájárult Jair Bolsonaro bukott elnök híveinek zavargásához. Musk először nem akarta kifizetni a büntetést, majd amikor elérhetetlenné tették az X-et Brazíliában, néhány hét után beadta a derekát.
Amivel kilépett ebből a konvencionális szerepből, az az X-en kifejtett tevékenysége. Nem is csak a platform tulajdonosaként, hanem felhasználójaként.
Mintegy 212 millió követővel messze az övé a legnépszerűbb fiók az X-en, megelőzve Barack Obamát, Justin Biebert és Cristiano Ronaldót. Véleményét sosem rejtette véka alá, már jóval azelőtt influenszer volt, hogy megvásárolta az akkor még Twitter nevű platformot, csak még nem a politikáról posztolt, hanem többnyire az űrkutatásról, az önvezető járművekről és a mesterséges intelligenciáról. Gyakran már ezzel is kiverte a biztosítékot, az amerikai értékapapír-felügyelet például úgy vélte, posztjai alkalmasak voltak a befektetők megtévesztésére és a Tesla árfolyamának manipulálására.
Musk politikai „eszmélésével” párhuzamosan fiókjának fókusza is megváltozott, ma már elvétve találni csak a cégéivel kapcsolatos tartalmat a közéleti posztok között. Bár sokáig az amerikai politikára koncentrált, az Ukrajna elleni 2022-es orosz inváziótól kezdve világpolitikai kérdésekben is elkezdte hallatni a hangját. Előrukkolt egy „béketervvel”, amelyben a megtámadott országtól semlegességet követelt, és az orosz narratíva mentén a Krím átengedését, a Donbaszban pedig népszavazást javasolt. A mérleg másik serpenyőjében persze ott van, hogy a Starlink, a SpaceX műholdas internetszolgáltatás az invázió elején életmentő köldökzsinór volt az ukrán védelemnek, és azóta is kritikus szerepet játszik az ukrán fegyveres erők kommunikációjában (még akkor is, ha 2023-ban Musk letiltotta a Starlink felhasználását a szevasztopoli kikötő elleni ukrán támadáshoz).
Tavaly Musk a venezuelai elnökválasztással kapcsolatban is aktivizálta magát. A választást minden valószínűség szerint durván elcsaló Nicolás Madurót diktátornak nevezte és még bunyóra is kihívta, ez azonban azért nem okozott nagyobb politikai vihart a nyugati világban, mivel úgymond egy oldalon állt az EU vezetésével és a Biden-adminisztrációval, amelyek szintén megkérdőjelezték a választás tisztaságát és Maduro legitimitását.
Tavaly nyáron aztán már „megkóstolta” Nagy-Britanniát is a southporti késes támadás után, melynek során egy 17 éves fiú megölt három kislányt egy Taylor Swift-témájú táncprogramon. Mivel a közösségi médiában szétfutott, hogy az elkövető muszlim menekült volt, így először a helyi mecsetnél, majd országszerte zavargások törtek ki szélsőjobboldali bandák részvételével, ezekben rendőrök is megsérültek. Ma már tudjuk, hogy a támadást egy Walesben született második generációs ruandai bevándorló követte el, viszont közben Musk olyan posztokkal öntött olajat a tűzre, mint hogy „a polgárháború elkerülhetetlen” Nagy-Britanniában.
Civil war is inevitable
— Elon Musk (@elonmusk) August 4, 2024
Szókimondó hős vagy agitátor?
És ez még kismiska volt ahhoz a sortűzhöz képest, amelyet az elmúlt hetekben zúdított a munkáspárti brit kormányra az úgynevezett grooming bandák ügyében. A botrány lényege, hogy az elmúlt két évtizedben tucatnyi angol városban – többnyire a kevésbé jómódú északon – több ezer kiskorú lányt cserkésztek be és erőszakoltak meg szervezett bűnbandák. Míg az áldozatok zömmel szegényebb fehér családokból kerültek ki, az elkövetők jellemzően pakisztáni és bangladesi származású férfiak voltak.
Az ügyet az tette igazán nemzeti traumává, hogy kiderült: a szociális intézmények és az igazságszolgáltatás gyakran nem vette komolyan az áldozatokat, és az iszlamofóbia vádjától való félelem miatt eltussolták az ügyeket. Mindez évek óta közismert, most azért jött fel, mert Jess Phillips áldozatvédelmi miniszter elutasította Oldham – egy manchesteri előváros – kérését a helyi bandák tevékenységének kormányzati kivizsgálására. Ez a fejlemény pedig felkeltette a témával korábban nem foglalkozó (arról talán nem is halló?) Musk érdeklődését.
A vita, amelybe beletenyerelt, nem arról folyik, hogy megtörténtek-e a szörnyűségek, hanem hogy kellően szembenézett-e a brit társadalom az évtizedeken át tartó nemi erőszakkal és annak intézményes eltussolásával, bíróság elé állított-e minden elkövetőt és bűnpártolót, igazságot szolgáltatott-e az áldozatoknak.
A kormányzat szerint igen: azt mondják, újabb átfogó vizsgálatok helyett az eddigi, zömmel helyi szintű jelentések javaslatait kellene gyakorlatba ültetni az áldozatok védelmére. Mások (például Maggie Oliver nőjogi aktivista, a manchesteri rendőrség volt nyomozója) viszont további lépéseket sürgetnek, mondván, a brit nagypolitika és fősodratú média a szőnyeg alá söpörte az ügyet.
Ebbe a vitába szállt bele Musk a maga módján. A vizsgálatot elutasító minisztert a „a nemi erőszakkal elkövetett népirtás apologétájának” nevezte, Sir Keir Starmer kormányfőről azt írta, hogy bűnrészes „Nagy-Britannia megerőszakolásában”, és felvetette, hogy Amerika felszabadíthatná az anyaországot annak zsarnoki kormánya alól. Védelmébe vette a bíróság megsértése miatt börtönben ülő Tommy Robinson szélsőjobboldali aktivistát, a tavalyi zavargások egyik főalakját, aki korábban foglalkozott a groomer bandákkal. Nigel Farage-t, a jobboldali Reform Párt vezetőjét pedig alkalmatlannak nevezte puhasága miatt, amiért az elhatárolódott Robinsontól.
A brit politikai elit nagy része az ország belügyeibe való beavatkozásként értékeli Musk tevékenységét, ami ráadásul politikai indíttatású. Például csak a Munkáspártot támadja, köztük azt a Starmert, akinek főügyészi tevékenysége alatt állították bíróság elé az első groomer bandát, és olyan reformot vezetett be, amelyek megkönnyítették a bántalmazók elleni eljárásokat. Miközben 2010 és 2024 között a konzervatívok vezették az országot, és Boris Johnson pénzpocsékolásnak nevezte az „ősrégi gyerekbántalmazások” kivizsgálását. Vitatható az is, hogy Musk fellépése előtt nem történt semmi – több városban, például Rotherhamben részletes jelentés készült a bandák rémtetteiről, a The Times és más lapok átfogóan foglalkoztak a témával, egy célzott rendőrségi munkacsoport pedig több száz gyanúsítottat állított elő az elmúlt években.
Védelmezői ugyanakkor úgy vélik, hogy Musk áttörést hozott a diskurzusba, mert minden korábbi lépés ellenére most kapta meg ez a világraszóló botrány azt az országos és nemzetközi figyelmet, amit igazán érdemel. Fellépése nyomán ráadásul a brit konzervatív sajtó egy része, valamint Kemi Badenoch, a toryk vezetője is beleállt az ügybe, most ő is országos vizsgálatot követel.
Németország utolsó esélye
A másik európai ország, ahol Musk felkavarta az állóvizet, Németország. Itt ráadásul már nem csak a posztjaival, Scholz kancellár és Steinmeier elnök sértegetésével, hanem a Welt am Sonntagnak küldött cikkével is, melyben amellett érvelt, hogy az Alternatíva Németországért (AfD) az ország utolsó esélye a februári előrehozott választáson. Azóta pedig az X-en interjút is készített Alice Weidellel, az AfD társelnökével. Már a publicisztika közlése is felháborodást váltott ki a német közvéleményben. Lemondott a lap véleményrovatának szerkesztője, a Német Újságírók Szövetsége elítélte a lapot, Friedrich Merz, a CDU kancellárjelöltje, valamint az SPD vezetői a választásba való külföldi beavatkozásnak értékelték a cikket.
Mások úgy vélték, hogy a felháborodás nem csak túlzó, de egyenesen az AfD malmára hajtja a vizet, a párt ugyanis gyakran képes saját javára fordítani a fősodratú pártok és médiumok moralizálását. Ráadásul nem arról folyt a vita, hogy mit írt Musk, hanem hogy egyáltalán szabad volt-e megjelentetni véleményét. Pedig könnyű lett volna fogást találni a tartalmon is.
Ahogy a katolikus Die Tagespost fogalmazott: „Musk elemzése egy dolgot bizonyít: intellektuálisan gyenge lábakon áll, és nyilvánvalóan fogalma sincs a német politikáról.”
A jobbközép Focus hetilap pedig arra mutatott rá, hogy Musk érve, miszerint az AfD nem lehet náci, mivel Weidel leszbikus, körülbelül olyan szinten áll, mint az az állítás, hogy Hitler vegetáriánus volt. Ez a fajta felületesség egyébként is jellemző Musk közösségi médiás aktivitására. Adrian Daub német irodalomtudós, a Szilícium-völgy szívcsakrájának számító Stanford Egyetem professzora, aki 2020-ban könyvet is írt a techmogulok filozófiájáról, tavaly a Die Zeitban csodálkozott rá, hogy Musk posztjai milyen kevéssé kifinomultak.
Megválasztott politikusokat sérteget („most lépj egyet hátra és szó szerint b*szd arcon magad” – üzente egyszer Thierry Breton volt uniós biztosnak), konteókat és álhíreket terjeszt mindenféle ellenőrzés nélkül (például hogy a haiti bevándorlók macskákat esznek), antiszemita tartalmakat kommentál támogatóan (amiért bocsánatot kért), esetleg Hitlert mentegető Tucker Carlson-interjút oszt újra (amit később törölt). Máskor szélsőjobbos mémeket oszt meg azzal, hogy „Ez őrület!”, „Wow! Ez Kaliforniában is így van!” „Ez tényleg igaz?” Vagyis hiába tartja magát vizionárius zseninek, és vannak sikeres, sőt forradalmi vállalkozásai, az X-en ő is ugyanazt műveli, mint sokmillió mezei felhasználó. Csak éppen mivel tulajdonos is, még annyi moderálástól sem kell félnie, mint a többieknek, így egyszemélyes médiabirodalomként tényleg azt mond, amit akar.
Bezzeg Soros
A brit és német „kalandok” után Európa számos vezetője kérte ki magának Musk beavatkozását – az érintett országok vezetőin kívül Emmanuel Macron és Jonas Gahr Støre norvég miniszterelnök. „Aggasztónak tartom, hogy egy olyan ember, akinek hatalmas hozzáférése van a közösségi médiához és jelentős anyagi erőforrásai vannak, ilyen közvetlenül beavatkozik más országok belügyeibe” – mondta utóbbi.
Az Ukrajnával kapcsolatos megnyilvánulásai óta többször is leírták Muskról, hogy saját külpolitikája van – ez látszik most kiteljesedni. Ám nem ő az első amerikai milliárdos, akivel kapcsolatban ez a frázis előkerült. Soros György is gyakran megkapta szó szerint ezt az eposzi jelzőt – például Robert Slater újságírótól, aki 1996-ban írt könyvet róla, vagy éppen Morton I. Abramowitz tavaly elhunyt amerikai diplomatától – amint azt Anna Porter felidézi Mit akar Soros? című 2019-es kötetében.
Ironikus, hogy Musk épp most kezdte el támadni Sorost, felháborodva azon a híren, hogy Joe Biden búcsúzóul a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést adományozta neki. Ez alkalomból Musk újraposztolta tavalyi interjúját, amelyben azt fejtegette, hogy a magyar származású milliárdos nehéz gyerekkora miatt gyűlöli az emberiséget, ezért támogat a civilizációnk alapjait aláásó célokat. Korábban pedig az X-Men főgonoszához, az emberi fajt szuperhumán mutánsokra lecserélni kívánó Magnetóhoz hasonlította Sorost.
A párhuzam Musk támogatóinak és ellenzőinek figyelmét sem kerülte el, most ezért mindkét oldal képmutatással vádolja a másikat: a bal a jobbot azért, mert Soros kapcsán elítélte a meg nem választott külföldi milliárdosok beleszólását szuverén országok közügyeibe, most viszont üdvözli, a jobb pedig a balt azért, mert Soros szerepvállalása bezzeg nem váltott ki olyan felháborodást, mint amilyen most végigsöpör Európán. A két állítás persze egyszerre is igaz lehet – sőt talán egyszerre igaz igazán, hiszen a szigorúan következes álláspont csak az lehet, ha mindkettőt elítélni az ember, vagy egyiket sem.
Még úgy is, hogy nyilvánvaló különbségek vannak a két figura között. Musk nem hozott létre a vagyonából átfogó nemzetközi NGO-hálózatot, hogy az általa fontosnak tartott társadalmi célokat segítse, hanem elsősorban véleménye X-en való megosztásával operál. A különbségekre Musk pártolói is próbálnak most rámutatni. Georgia Meloni például, aki nemcsak jóban van Muskkal, de arról is tárgyal, hogy az olasz kormány a Starlinktől vásároljon 1,5 milliárd dollár értékben biztonságos kommunikációs rendszert.
„Választási befolyásolás akkor történik, amikor gazdag emberek pártokat és NGO-kat finanszíroznak világszerte, ahogy Soros György is teszi. Musk viszont csak él a szabad véleménynyilvánítás jogával” – mondta az olasz kormányfő.
A Hungarian Conservative című, részben magyar közpénzből működő folyóirat már azt írja, Sorossal soha nem az volt a baj, hogy politikusoknak adományoz, hanem hogy rossz célokat támogat, például illegális migránsokat és a bűnözőkkel elnéző amerikai ügyészek megválasztását. A lap szerint az is alapvető különbség, hogy míg Soros spekulációval, például a brit font shortolásával szerezte vagyonát, addig Musk innovatív termékek gyártásával, amelyek előremozdították az elektromos mobilitást és az űrkutatást. Ez persze valós különbség – bár megvan a veszélye is, hiszen például a Tesla 12 ezer embert foglalkoztató berlini gyára akár komoly politikai ütőkártya is lehet Musk kezében, ha további befolyást akar kifejteni a német politikában.
A célokban, módszerekben és stílusokban van tehát különbség, de valami végképp összeköti a két milliárdost: a messianisztikus küldetéstudat. Az említett Anna Porter a lapunknak adott interjúban rámutatott, hogy amikor Sorost kritika érte, hogy a brexit után maradáspárti erőket támogatott, azzal vágott vissza, hogy „ő csak nevelni próbálja az embereket” – és magát egyébként komoly filozófusnak tartja, aki filozófiáját Werner Heisenberg bizonytalansági tételére és Karl Popper tanaira épített fel. Csak épp ezt senki nem veszi komolyan.
Musk átfogó filozófiával még nem jelentkezett, de a küldetéstudat tőle sem áll távol. Az amerikai politikában a klímaváltozás miatti aggodalom már woke elhajlásnak számít, de Musk alapvetően a fenntartható energiára való átállás érdekében, úgymond a bolygó megmentésért fektetett a Teslába, és építette fel a világ sokáig legnagyobb elektromosautó-gyártóját. A SpaceX-szel pedig (amely valóban forradalmasította az űrutazást és megmentette az amerikai űrprogramot) hosszú távú célja a Mars benépesítése, hogy megmentse az emberiséget valamilyen Földet elpusztító katasztrófa, például aszteroida becsapódása esetén.
A woke elmevírus pusztítása
Tanulságos az is, hogy lett ezekből a nemes célokból jobboldali shitposting. Musk útja fokozatosan vezetett ide. Hat-hét éve még nemcsak zöld ikon volt, de bevallottan demokrata szavazó is (kétszer voksolt Barack Obamára, 2016-ban Hillary Clintonra, de még 2020-ban is Joe Bidenre). Sőt: a republikánusok gyakran támadták, amiért Obama alatt sokat profitált a villanyautós és napelemes állami támogatásokból. A törés valahol 2020 környékén, a COVID idején jött el, amikor a kaliforniai drákói intézkedések negatívan érintették a Tesla-gyár működését – és később a lezáráspárti politika erős kritikusa lett.
Az ezt követő években kezdett egyre többet posztolni a „woke elmevírusról” és a szólásszabadságot korlátozó online platformokról – és vásárolta meg utóbbira hivatkozva 2022-ben a Twittert. Ugyanebben az évben jelentette be, hogy már nem tartja magát baloldalinak. Az ő nézetei ugyan jottányit sem változtak, de a kritikai fajelmélet és a genderidentitás-ideológia hatása alá került amerikai baloldal egyszerűen „megőrült” – vélte. Ekkor azonban még főleg olyan woke-kritikus liberálisokkal fújt egy követ, mint Bill Maher, Sam Harris vagy Bari Weiss.
Tavaly az is kiderült, hogy lehetett egy másik, nagyon személyes oka is annak, hogy Musk ennyire meggyűlölte mindazt, amit a modern progresszív baloldal szerinte képvisel.
A Jordan Peterson kanadai pszichiáternek adott interjújában elárulta: 2020-ban elveszítette egyik fiát, aki a „woke elmevírus” áldozata lett. Az akkor 16 éves fiú nem fizikai értelemben halt meg, hanem „nemváltó” kezelésen esett át, és ma már transznőként él. (A transzneműek „halott névként” – deadnaming – hivatkoznak korábbi nevükre; Musk erre utalt a szóhasználatával.) Gondviselőként akkor támogatta a beavatkozásokat, azonban később azt nyilatkozta, hogy megtévesztették.
Ez idő tájt kezdett egyébként újabb gyermekeivel kapcsolatban érdekes döntéseket hozni. A Grimes művésznevű kanadai énekessel 2020-ban született fiukat X Æ A-Xii-nek keresztelték, 2021-ben, béranya útján született lányukat Exa Dark Siderælnek, harmadik gyermekük pedig Techno Mechanicusnak. Mindezzel párhuzamosan Musknak egy kolléganőjétől is születtek ikrei. Nem akarunk pszichologizálni, de alighanem ezek a mozzanatok is árnyalják gondolkodását, és még közéleti összefüggésük is van. Musk vesszőparipája ugyanis a népességfogyás, és azzal, hogy három nőtől 12 csemetéje van, kétségkívül tesz a probléma ellen, ha nem is a konzervatív, pláne keresztény családmodell mentén. (Ő maga ateista, bár újabban ő is csatlakozott a Jordan Peterson- és Ayaan Hirsi Ali-féle kulturális „kakukk-kereszténységhez”, és fontosnak tartja Jézus tanításait, méghozzá bevallása szerint főleg a megbocsátásról és a másik orca odafordításáról.)
Az ideológiai váltás nem hozott azonnal politikait is. 2022-ben Musk magát még centristának vallotta, csak azért javasolta az amerikaiaknak, hogy jobbra szavazzanak a félidős választáson, hogy egy republikánus kongresszus kiegyensúlyozza Joe Biden elnökségét. Aztán 2023-ban már nyíltan a párt mellé állt, bár először nem a MAGA táborba – sőt, ő adott platformot a Trump párton belüli kihívójának ígérkező Ron DeSantis kampánystartjának. Végül a Trump elleni merénylet után lett nyíltan az utóbbi támogatója – olyannyira, hogy 277 millió dollárral támogatta vagyonából az ő és más republikánus jelöltek tavalyi kampányát.
Vannak olyan hangok is, amelyek az ideológiai elkötelezettségnél prózaibb okkal magyarázzák Musk Trump melletti kiállását és közéleti szerepvállalását: azzal, hogy anyagi érdekek fűtik, és vállalkozásai bevételszerzésére, vagyonának további növelésére kívánja felhasználni politikai befolyását. Nemcsak a baloldalon mondják ezt, hanem Trump táborán belül is, például Steve Bannon, a politikus volt ideológusa és egyik főtanácsadója, jelenleg podcaster, aki célul tűzte ki, hogy megpróbálja távol tartani a milliárdost a Fehér Háztól.
Vele és a Trump-tábor más figuráival, például Laura Loomer szélsőjobboldali provokátorral Musk néhány hete nyílt összeütközésbe is került a képzett vendégmunkások amerikai foglalkoztatását lehetővé tevő H1-B vízumok ügyében. Ez a szisztéma fontos a Trump mögé besoroló technológiai vállalkozások számára, mivel sok tehetséget vonzanak a világ minden tájáról. Ugyanakkor a MAGA-világ veteránjai szerint elárulja a politikai platform bevándorlásellenes ethoszát, az „America First”-gondolatot és az amerikai dolgozók érdekeit. Musk határozottan kiállt a vendégmunkás-vízumok mellett, és Trump is az ő pártját foglalta el a vitában. Ez nem meglepő, hiszen ő maga is alkalmaz külföldieket saját cégeinél, ráadásul Bannon Trumpra gyakorolt befolyása mára igencsak megkopott, főleg Muskéhoz képest.
Ráadásul Musk bosszúból demonetizálta Loomer és néhány hasonszőrű MAGA-megmondóember X-fiókját, ami pedig már azt jelzi, hogy nemcsak felhasználóként, hanem a platform tulajdonosaként sem rest gyakorolni a hatalmát. Mivel Trump győzelmében Musk adományai mellett az X jobbra fordítása is fontos szerepet játszhatott, ez figyelmeztető jel Európának is. A platform algoritmusai és moderálási gyakorlata még nagyobb veszélyt jelenthetnek a szuverenitásukra, mint a tulajdonos posztjai vagy publicisztikái.
Nyitókép: Elon Musk egy Trump-párti kampányrendezvényen a pennsylvaniai Oaksban 2024. október 18-án (fotó: AFP/Ryan Collerd)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
