„Magyar vagy? Vigyél oda!” – exkluzív riport az Aszad utáni Damaszkuszból
Az eufória még tart, ám a valóság lassanként átjárja az 54 év diktatúrából ébredő Szíriát. Törvény és rendőrség nincs, a jövő bizonytalan. Ahogy az új vezetők tervei is. Thorpe Dániel Isztambulban élő újságíró a Válasz Online számára küldött cikkéhez végigjárta Damaszkuszt: ujgur dzsihádistát és keresztény rendfenntartót, szétlőtt külvárost és élénken politizáló belvárosi kocsmát talált. Nem tudni, ezek közül melyik éri meg a közeljövőt – a szétlőtt külvároson kívül. Exkluzív riport.
Hajat Husszein al-Obeid egyedül várja bárányait a romtenger közepén. Gútát, a negyedet, ahol ácsorog Damaszkusz külső részén, az Aszad-rezsim a földdel tette egyenlővé. 2012 és 2019 között szünet nélkül bombázták a felkelőket meg a rémült, ártatlan civileket, akik a kereszttűzben ragadtak. A vegyi fegyvereket is itt vetették be először.
A romok egyike Hajat egykori háza. A számtalan halott között van a fia is. Még Aszad bukása sem tudott igazán örömet hozni neki. Az unokaöccseit már régebben letartóztatták és elhurcolták a rezsim katonái. Azt hitte, a hírhedt Szednaja börtönben raboskodnak, de december 8-án csak a halálhírük érkezett meg.
Nem messze, az úgynevezett Aszad külvárosban még mindig fel-felcsattannak a fegyverek hangjai. Ebben a körzetben laktak a rezsim tisztjei családjaikkal. A Hajat Tahrír as-Sám (HTS) militánsai néha bemennek letartóztatni valakit, ami gyakran lövöldözésbe fullad. A környékbeliek fel sem kapják a fejüket az éles dörrenésekre.
„Majd kiküldünk valakit”
Damaszkusz óvárosát ennyire közvetlenül nem érintette a háború. Itt nem voltak fegyveres összecsapások. A mélynyomor itt is jelen van – ahogy a szépség és a jólét is. A híres, díszes damaszkuszi házak, udvaraik középén szökőkúttal, ma már hotelként üzemelnek. A vendégek között sok az olajból meggazdagodott, arab államokból hazatérő szír, akik akár 2-3000 kilométert is vezettek nagy Mercedes terepjáróikkal, hogy viszontlássák hazájukat és itt maradt családtagjaikat.
Rendőrség nincs. Bár a HTS a korábbi rezsim alacsony beosztású embereit nem üldözi, de igényt sem tart rájuk.
A rendőrkapitányságot a helyiek szétverték. Kint szétzúzott rendőrautók állnak. Most a HTS iszlamistái szálltak meg itt, és próbálják betölteni a rendőrség szerepét. Láthatólag kevés sikerrel. Egy csapat gyerek érkezik rohanva és hadarva mesélik, hogy idősebb fiúk rájuk támadtak késsel, mert nem engedték őket előre, miközben egy pékségnél álltak sorban. Az egyik srácnak folyik a vér a hátából. Az iszlamisták kedvetlenül odabökik: „Jó, majd kiküldünk valakit, aki elzavarja őket.”
A 8. századi Omajjád-mecset bejáratánál egy csapat közép-ázsiai kinézetű iszlamista álldogál a HTS egyenruhájában. Arabul alig-alig beszélnek, de amikor törökül szólítom meg őket, a legidősebbjük már gördülékenyebben válaszol. Ujgur származású, Kínából. „Tíz éve folytatunk dzsihádot északon, Idlib régióban – mondja motyogva. – Allah úgy akarta, hogy mi diadalmaskodjunk Aszad fölött. Úgy tudjuk, kapunk majd mi is szír állampolgárságot. De maradni nem akarunk. Ha Allah is úgy akarja, egy-két éven belül megyünk és folytatjuk a dzsihádot Kína ellen. Véget vetünk muszlim testvéreink sanyargatásának!” Nem hagyja, hogy fotót készítsek róla, csak megkér, hogy imádkozzam érte és a küzdelméért. Hogy mit jelent arabul a dzsihád szó? Küzdelmet.
Turbán helyett öltöny
Az idegen katonák kérdése bizonyára komoly kihívás lesz az új kormány számára. Nyilván sokkal tartoznak iszlamista társaiknak, akik Csecsenföldről, Törökországból, Kínából vagy akár Európából érkeztek, hogy önként harcoljanak Aszad ellen. Ám a fő kérdés nem az, hogy kapnak-e most állampolgárságot – hanem a dzsihád exportja.
Ezek az emberek 10-15 éve vívnak egy nemrég még megnyerhetetlennek tűnő küzdelmet. Nehéz elképzelni, hogy most leteszik a Kalasnyikovokat, és beállnak boltosnak.
Ugyanakkor az új átmeneti kormány jó kapcsolatokra törekszik Kelettel és Nyugattal – az egész világot igyekeznek meggyőzni, hogy ők már nem azok az al-Kaida-terroristák, akik valaha voltak. A vezetőjüknek, Ahmed as-Sarának napról napra rövidebb a szakálla; turbán helyett öltönyt hord. Ezt a látszatot azonban elég nehéz lesz fenntartani, ha az ujgur katonák Szíriát használják kiindulópontnak a Kína elleni dzsihádhoz.
Barátom, Husszein vezet körbe az óvárosban. Még Isztambulban volt szomszédom a pandémia alatt. Az évek során számtalanszor beszélgettünk arról, hogy egy nap megmutatja a hazáját, de ez mindig csak távoli ábránd volt – egyikünk sem gondolta volna, hogy lehetségessé válik a közeljövőben. Aztán egy hónappal ezelőtt hirtelen összeomlott Aszad kártyavára, és megnyílt az ország a menekülteknek. Meg az újságíróknak is.
Amikor az egyik utcasarkon szakállas, gépfegyveres emberek tűnnek fel, Husszein a kezében lévő sörösüvegre biccent: „Na most teszteljük a HTS toleranciáját.” A fegyveresek ránk se hederítenek. Később egy kocsmáros nevetve világosít fel: azok nem HTS-iszlamisták, hanem helyi keresztény önkéntesek, akik a rendet és a többi keresztényt védik az atrocitásoktól.
Az új vezetés fő ereje azonban mégis csak dzsihádistákból áll, és mint minden más, az alkohol helyzete is tisztázatlan Szíriában. Betiltják, mint Iránban meg Afganisztánban? Amikor a BBC újságírója, Jeremy Bowen, az as-Sarával készített interjújában az elsők között kérdezett rá erre, az nagy felháborodást váltott ki a muszlim világban. „Azért repültél az Egyesült Királyságból Szíriába, hogy megkérdezd, legális lesz-e az alkohol? Meg sem említetted a 150 ezer szírt, akiket tömegsírokba temettek, vagy az Aszad-rezsim brutális mészárlásait és kínzásait?”– kérdezték fel a veterán tudósítót az X-en.
„Tényleg hülyén volt feltéve a kérdés – magyarázza Husszein, aki ritkán mond nemet egy italra. – Valóban fontos mutató az alkohol kérdése az új kormány toleranciájára nézve. Ha betiltják az alkoholt, el tudod képzelni, hogyan fognak viszonyulni a nők vagy a kisebbségek jogaihoz? De ezt a kérdést a polgári szabadságjogok kontextusában kellett volna feltenni, nem önmagában. Jelenleg az embereknek sokkal nagyobbak a gondjaik, mint hogy a sörükért aggódjanak. A HTS nemrég felemelte 400 százalékkal a közalkalmazottak fizetését – ez számít az embereknek, nem a pia.” Ugyanakkor belátja, a szírek kiszolgáltatott helyzete, nagy veszélyt is rejt magában:
„Ha az út elején egy milliméterrel is félrehúznak, abból a végén egy kilométer lesz.”
Az alaptörvény asztalai
Egy füstös kiskocsmában az emberek zsúfoltan ülnek, vízízű helyi sört és arakot isznak – arab ánizsos tömény, ami opálossá válik, ha vizet öntenek bele. A beszélgetések átfolynak az asztalokon. A sorokban egy furcsa angol férfi palesztin sálban a szír kommunistákról és sejkekről magyaráz folyékony arabsággal. Egy drúz lány hangosan védi a kurdok jogait, míg egy kurd lány szerint fontosabb a stabilitás. Az utóbbi tíz éve él Bécsben, ahol szír civilszervezeteknek dolgozik. Tizenöt év után most van először itthon. Kuncogva jegyzi meg, hogy a HTS vezetője, Ahmed as-Sará milyen jóképű. Később vitatkozni kezd egy mellette ülő másik civilszervezet vezetőjével az új alaptörvény részleteiről: „Ti, akik elmentetek, fogalmatok sincs, hogy miken mentünk mi itt keresztül az elmúlt évtizedben” – szól rá szigorúan a férfi.
„Látod, azért még mindig nagyon nagyok az ellentétek a társadalmunkban – súgja a fülembe Husszein. – De el sem hiszem, hogy itt ülünk és a fiatalok hangosan vitatkoznak az új alkotmányról. Egy hónappal ezelőtt ezeket az embereket a rezsim letartóztatta és valószínűleg ki is végezte volna. Két barátomat is így vesztettem el. Annyi volt a bűnük, hogy értelmiségiek voltak és kifejezték a véleményüket. Aszad jobban félt ezektől az emberektől, mint a fegyveres lázadóktól.”
Havi 8 ezer (volt) az élet
A szír gazdaság romokban hever. Sokak ezzel magyarázzák Aszad hirtelen bukását is. Egy átlagos közalkalmazott havi fizetése 3-500 ezer szír líra (8-12 ezer forint) körül volt. Bár a holtpontról elmozdult, a líra még mindig nagyon gyenge – hátizsákban kell hordanom azt a 200 dollárt, amit az első nap átváltottam.
Egy éttermi vacsoráért két-három nagy köteg készpénzt hagyok az asztalon. Már ha a helyiek nagyritkán megengedik, hogy én fizessek.
Az utak mentén szakadt ruhájú férfiak és gyerekek tízliteres műanyag flakonokban árulják a Libanonból csempészett benzint. Régebben is csempésztek, de csak titokban, kis sikátorokban árulhatták. Most senki sem tudja, mi a törvény, ha van egyáltalán. Bár Szíria energiahordozóban gazdag ország, az északnyugati olajmezők a kurd milicisták irányítása alatt állnak. A dízelautók importját az Aszad-rezsim betiltotta, a környezetvédelemre hivatkozva, ám a helyiek szerint csak takarékoskodni próbált, hogy a lakosságtól megvonja az államilag támogatott gázolaj használatát a közlekedésben. A dízelt így csak a házak fűtéséhez használhatták. Ez a város felett lebegő, fullasztó szmogfelhőn is látszik.
Az óvárosban végigsétálunk az úgynevezett Egyenes utcán, ahol az Újszövetség szerint Pál apostol megtért, és ahol később lakott. Beszédbe elegyedünk Tony Altawivel, aki egy kis údboltot vezet. Csillogó szemeiben fájdalom és jóindulat keveredik. „Magyar vagy? – kérdezi meglepődve. – Az egész boltomat meg az összes hangszert neked adom, csak vigyél el oda! Túl nehéz itt az élet.” Másnap, amikor visszamegyek, már kicsit derűsebb a kedve. Viccelődve tanácsolja, sose házasodjak meg – főleg ne szír nővel!
A háború brutalitása és az iszlamista vezetés ellenére még mindig tart az emberekben az eufória és az optimizmus. Egy 54 éves diktatúrát és egy hihetetlenül véres polgárháborút hagytak maguk mögött.
Hiába a szegénység, a sok százezer halott és a gazdasági válság, új fejezet kezdődött Szíria életében. Rendszerváltás történt. „Az embereknek elegük van a fegyverekből és vérontásból – mondja Husszein. – De ugyanennyire elegük van a diktatúrából is. Nem hiszem, hogy a HTS vezetése hisz a demokráciában és a szabadságjogokban. De bízom a szír népben, hogy nem adnak nekik teljhatalmat!”
Nyitókép: szír fiú a damaszkuszi Omajjád-mecsetnél a 2025. január 10-i pénteki imán (fotó: Thorpe Dániel)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
