Schneller István: Az értelmiség valódi feladatáról – válasz Lányi Andrásnak
A Lányi által javasolt új Petőfi Kör asztalának négy oldalához ilyen lelkülettel nem lehet leülni. A politikai kör négyszögesítése csak magasabb dimenzióból lehetséges. Úgy, ahogy az építészetben a templomhajók kereszteződésének négyzete fölé kupolát emeltek – véli Schneller István, aki a megbocsátást jelöli meg az értelmiség feladataként. Még ha naiv is e gondolat. Újabb reakció az új év elején indított vitasorozatunkban.
Lányi András írása a 2025-ös év feladatairól – mint mindig – kiváló diagnózist ad a jelenlegi helyzetről és a szükséges teendők egy részéről. A terápia azonban kiegészítésre szorul.
Mint tudjuk, a geometriában a kör négyszögesítése a síkban lehetetlen feladat. Megoldása csak egy tágabb dimenziójú térben lehetséges.
Mai társadalmi helyzetünk legsúlyosabb tragédiája nem a gazdasági, politikai, környezeti károk okozásában rejlik, hanem a lelkekben okozott sérülésekben. A legnagyobb kár, amit a jelenlegi kormányzat és felbérelt vagy önkéntes szócsövei okoztak: a gyűlölködés, a szélsőséges megosztottság az emberek között. Szinte nem lehet karácsonyi vacsorához, érettségi találkozó asztalához, szakmai beszélgetésre leülni anélkül, hogy valaki sietve ki ne jelentené: csak ne politizáljunk! Az emberek félnek a legkisebb közéleti kérdések megvitatásától is, olyan mértékig mérgezett a levegő.
A politikai erőtérben a választásokig a mérgezettség csak növekedni fog. A kormányváltást akarók naponta rámutatnak a feleslegesen elszórt milliárdokra, az elvesztegetett EU-s forrásokra, a kirívó gazdagodásokra, a magánrepülőkre és jachtokra, a joggal való visszaélésekre. Ezzel csak gyűlik a harag, ami növeli a változást akarók táborát. Az árokásásért elsősorban felelős kormánypárti hangadók, a NER bértollnokai ismerős – a háborútól, Európa hanyatlásától, az LMBTQ világától, az ellenzék külföldről érkező befolyásolásától való – félelmeket vetítenek ki. Ha az ellenzék nyer, valamennyi veszély valósággá válik, a mindennapi élet is ellehetetlenül – sulykolják. Ha a Fidesz – gondoljuk –, akkor a közállapotok tovább romlanak, tönkremegy az ország, a lélekrombolás folytatódik, és az árok még ennél is tovább mélyül.
A Lányi által javasolt új Petőfi Kör asztalának négy oldalához ilyen lelkülettel nem lehet leülni. A politikai kör négyszögesítése csak magasabb dimenzióból lehetséges. Úgy, ahogy az építészetben a templomhajók kereszteződésének négyzete fölé kupolát emeltek. Az egymást keresztező ellentétes irányok derékszöge fölé a kör egyesítő alaprajzát magába foglaló kupola tornyosul.
Ez a dimenzió a közéletben – bármilyen naivnak tűnik is – a megbocsátás, sőt, a szeretet lehet.
Ma ez elképzelhetetlennek tűnik. Tudom, nem is reális követelmény a választásokra felizzított levegőben.
Távlatosan azonban nem képzelhető el e nélkül a párbeszédre alapuló, az értelmiség köreiből megszülető politikai megbízás. Mindez nem jelenti persze, hogy a legsúlyosabb visszaélésekre ne kellene fényt deríteni, nem jelenti, hogy ne kellene érvényesíteni a jogi és erkölcsi felelősséget, vagy hogy a legádázabb gyűlöletgenerálókat ne kellene karanténba helyezni. Kell. Emellett azonban e gyűlölködésre alapozott, végletesen megosztott társadalomban minden szinten kezdeményezni kell a megbékélésre irányuló párbeszédet.
A gyűlöletet magunkban és közvetlen környezetünkben naponta csillapítani kell, és úgy tekinteni a másik emberre, mint arra, akivel sokkal több minden köt össze, mint ami elválaszt.
Az értelmiségnek minden szinten a megbékélésre kell törekednie. A békét pedig először önmagunkban kell megteremteni. Le kell szokni arról, hogy mindennapi felháborodásaink táplálják az ellenfél iránti gyűlöletünk tüzét. Meg kell próbálni meglátni a jó szándékot politikai ellenfelünkben is. Ma ez Magyarországon szinte elképzelhetetlen követelmény, holott nem lehet minden minisztériumi főtisztviselőt, minden tankerületi felügyelőt, minden kórház- vagy színházigazgatót, elnök-püspököt és egyetemi rektort egycsapásra leváltani. Újra meg kell tanulnunk együtt élni. A politikai cselekvési mező csak ennek az együttélésnek a kereteit biztosíthatja.
A nagy kérdések csak a „békés egyet nem értés” (Lányi egyik kulcsmondata) légkörében beszélhetők meg. A környezeti és energiaválság, a mesterséges intelligencia lehetséges veszélyei, a társadalmi egyenlőtlenség növekedése elleni cselekvési terv kialakítása alapvető szolidaritást feltételez.
Ma ennek előkészítése az értelmiség legfontosabb feladata.
Nyitókép: Angelo Cavalli / Robert Harding Premium / robertharding via AFP
Ezt a véleményt sem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
