Az USA és Európa ütközése nekünk, magyaroknak fájhat igazán
Az Európai Központi Bank egyik vezetője szerint az EU kereskedelmi háborúra készülhet a Amerikával, mert a ma beiktatandó elnök feltett szándéka megvámolni az Európából exportált termékeket. Ha tényleg kereskedelmi kartácsot szórnak egymásra az Atlanti-óceán két partjáról a felek, az hátrányos lesz a magyar gazdaságnak. Amiképpen az is, ha az új Trump-adminisztráció minden korábbinál durvább olajipari szankciókkal kényszerítené tárgyalóasztalhoz Vlagyimir Putyint. Körkép egy világpolitikai repülőrajtot ígérő elnök beiktatása előtt.
Donald Trump második elnöki beiktatásán valami olyasmi történik, ami nagyon rég fordult elő. Utoljára Ronald Reagan második hivatalba lépésekor, 1985-ben történt meg, hogy a nagy hideg miatt zárt térben tartották meg a ceremóniát. A Washingtonban várható sarkvidéki hideg miatt most is ez történik, az Egyesült Államok 45. és 47. elnöke a Capitolium rotundájában teszi majd le az esküt. Rendhagyó az alkalom abból a szempontból is, hogy soha ennyi magasrangú külföldi politikus nem tette még tiszteletét amerikai elnök beiktatásán. Ott lesz Giorgia Meloni olasz miniszterelnök, Javier Milei argentin államfő, Han Cseng kínai alelnök, az indiai és a japán külügyminiszter. Rajtuk kívül tiszteletét teszi több európai jobboldali radikális politikus, így a francia Éric Zemmour, az angol Nigel Farage és a holland Geert Wilders is. A Politico értesülései szerint kapott meghívást Orbán Viktor miniszterelnök is, ő azonban távol marad Washingtontól. (Kovács Zoltán nemzetközi szóvivő viszont hevesen tagadta a meghívás tényét.)
Különlegesek lesznek tehát az elnöki eskü körülményei – és a hatásai is. Európában mindenki azt találgatja, mit hoz a kontinensnek Donald Trump második ciklusa. Igaz, azt már mindenki megtanulta, hogy a politikusnak a kiszámíthatatlanság az egyik védjegye. Még ingatlanfejlesztőként írta Trump Az üzletkötés művészete című könyvében: „Vannak idők, amikor agresszívnak kell lenni, máskor viszont a legjobb stratégia a hátradőlés.” A politikus-üzletember szerint keményen kell nyitni az alkufolyamatot – hogy aztán kiválaszthassuk a megállapodáshoz a legmegfelelőbb pillanatot.
Trump tehát a választási kampányban és az azóta eltelt időszakban Európával kapcsolatban az agresszív nyitás stratégiáját követte.
Bejelentette igényét például az EU-tag Dániához tartozó, az amerikai stratégiai érdekek szempontjából fontos Grönlandra is. (A globális felmelegedés miatt egyre inkább hozzáférhető ásványkincsek és energiahordozók hatalmas tartaléka rejtőzik a sziget alatt.) Mindezt olyan hévvel, hogy az ironikusabb megfigyelők szerint míg korábban az volt a kérdés, egy orosz invázió ellen megvédené-e Trump az európai szövetségeseket, ma már a dilemma inkább úgy hangzik: vajon megtámadja-e őket?
Grönland persze elsősorban a grönlandiak, a fókák meg a dánok ügye, és az elnök aligha jut el a fegyveres annektálásig. Az már jóval többeket érint Európában, hogy Trump Soros Györgye, Elon Musk techvállalkozó egyszemélyes külpolitikai hadjáratot folytat a hivatalban lévő brit és német kormány ellen. Előbbieknél a rendőrség és politika rasszizmusvádtól való félelme miatt sokáig elhallgatott nemierőszak-hullám miatt, amelynek áldozatai áldozatok jellemzően kiskorú fehér lányok, az elkövetők pedig pakisztáni férfiak voltak. Musk a korábban legfőbb ügyész Keir Starmer miniszterelnök lemondását követeli az ügy miatt. Németországban viszont a radikális jobboldali AfD-t támogatja a február végére kiírt választás előtti kampányban. Még interjút is készített Alice Weidel AfD-elnökkel, illetve cikket írt a Die Weltben – a választásokon kiderül, milyen hatással.
Grönland és Musk német–angol belpolitikai nyomulása még elintézhető lenne a politikai pankrációnak kijáró kézlegyintéssel. A régi-új elnök beharangozott s hivatali idejének első napjaiban bevezetni szándékozott vámpolitikája azonban megvalósulása esetén minden európai gazdaságot érinthet; különösen a német autóipar egyik gyártási bázisának számító Magyarországot. Az Amerikába irányuló importra 10 százalékos vámot vetne ki, Mexikóból és Kanadából érkező árukat 25 százalékkal sarcolná (utóbbinak különben javasolta is, hogy legyen az Egyesült Államok 51. tagállama), a kínaiakat meg egyenesen 60 százalékkal. Kritikusai szerint a szövetséges államok importját is megvámoló gazdaságpolitika, illetve a szintén beharangozott jelentős adócsökkentés magasabb inflációt, az ellátási láncok megakadását és jelentősebb deficitet eredményez majd.
Az ügy súlyát jól mutatja, hogy tavaly az EU-ból exportálták a legtöbb árut az Egyesült Államokba (majd’ 1000 milliárd dollár értékben), az uniót követte Mexikó (746 milliárd dollár), Kanada (713 milliárd dollár) és Kína (közel 600 milliárd dollár.) Trump tarifáinak védelmezői azonban úgy vélik, az esetleges hátrányokat ellensúlyozzák a pozitívumok. Előnyösebb helyzetbe kerül az amerikai ipar, kevésbé kell versenyeznie mondjuk a javarészt bújtatott állami támogatások miatt olcsó kínai árukkal. Nőnének az állami bevételek és a hazai befektetőket – a külföldre kiszervezett termelés importjának megdrágításával – amerikai munkahelyek létesítésére ösztönöznék.
Az európai autóipar megvámolása azonnal éreztetné a hatását az amúgy sem túl acélos magyar növekedésre és a forint gyengülése tovább folytatódna. Ráadásul a közgazdasági tankönyvek és a történelmi tapasztalatok alapján a kereskedelmi kartácsot a megtámadott fél viszonozni szokta, azaz az EU is megvámolna amerikai termékeket. Ennek máris vannak előjelei: Isabel Schnabel, az Európai Központi Bank igazgatótanácsának német tagja szerint „nagyon valószínű” egy kereskedelmi háború az USA-val Trump elnöksége idején, s ez negatívan hathat az európai gazdaságra, illetve az árszínvonalra.
Úgy tűnik, nem csak Európában készülnek valódi vámháborúra. Kínában is úgy látják, hogy Trump az asztalra kirakott pisztolyt bizony használni fogja. A világ második legnagyobb gazdaságában a hatóságok megelőző csapásként amerikai csipgyártó cégek elleni vizsgálatokkal fenyegetőznek, és január 24-i hatállyal vámokat vetnek ki az amerikai ipariműanyag-importra. Igazságtalan lenne e válaszlépéseket a hivatalba lépő Trump-adminisztrációra kenni, hiszen Joe Bidennek utolsó munkanapjaiban jutott még ideje a nagy rivális leckéztetésére. Tovább szigorította kínai cégek félvezetőkhöz való hozzájutását, és kínai bányászati, ingatlanfejlesztő, napenergia hasznosításában érdekelt, illetve hajózási cégeket büntetett. E tény egyben arra is felhívja a figyelmet, hogy a különben végletesen törzsiesedett amerikai politikában a Kína elleni kemény fellépés az utolsó olyan témák egyike, amelyben republikánusok és demokraták még egyetértenek.
A kínai válaszlépések ugyanakkor értelmezhetők egyfajta alkualapként is; a döntések visszavonhatók, ha Amerika is mérsékli magát. Keménykedése mellett az USA is figyel arra, hogy ne zárjon be minden kaput, erre utal Han Cseng kínai alelnök már említett meghívása.
Először fordul ugyanis elő, hogy ilyen magas rangú pekingi tisztviselő vesz részt egy amerikai elnök beiktatásán.
Amellett, hogy Európa az amerikai kereskedelmi háborúra készül, szorongva találgatja az ukrajnai háborúval kapcsolatos Trump-taktikát is. Vajon a Kínával való stratégiai verseny érdekében akár az európaiak biztonságának kárára is kész megegyezni Oroszországgal? Egy biztos: messze van már a kampány, amikor a politikus győzelme esetén 24 óra alatt elérhető fegyvernyugvást ígért. Mostanában már inkább arról beszél, hogy reményei szerint fél év alatt el lehet érni a békét. Nagy kérdés, pontosan mit és milyen eszközökkel: Vlagyimir Putyin orosz elnök ugyanis láthatóan eltökélt, hogy kizárólag saját feltételei alapján hajlandó tárgyalni. Azaz meg akarja tartani az elfoglalt területeket, le akarja fegyvereztetni Ukrajnát, feloldatni a szankciókat.
Ha feltételeiből nem enged és tovább harcolna, mert nyeregben érzi magát, az új elnök „kihúzza a dugót” – legalábbis Kurt Volker korábbi amerikai NATO-nagykövet és az első Trump-adminisztráció Ukrajna-ügyi különmegbízottja szerint. (Aki nem mellesleg behatóan ismeri Kelet-Közép-Európát és Magyarországot: pályáját a nyolcvanas években CIA-tisztként a budapesti amerikai nagykövetségen kezdte, és sokáig jó viszonyt ápolt fideszes politikusokkal.) Mire számíthat Oroszország, ha nem enged? Volker elmondása szerint Trump minden szükséges pénzügyi és haditechnikai eszközt az ukránok rendelkezésére bocsát és szankciókkal tovább rombolja az orosz gáz- és olajipart – azaz lényegében elvágja az amúgy is rogyadozó gazdaságú ország legfontosabb bevételi forrását.
Ez azért érdekes, mert az elvben Donald Trump legnagyobb európai rajongójának számító magyar kormány szerint az Oroszországgal szembeni szankciók hatástalanok, azok Európának többet ártanak, ezért azonnali kivezetésük szerfölött szükséges. Tom Keatinge, a tekintélyes brit védelmi agytröszt, a Royal United Service Institute (RUSI) Pénzügyi és Biztonsági Központjának igazgatója szerint ezzel Orbán Viktor miniszterelnök azért érvel, mert ez a politikai érdeke. Amikor azzal szembesítjük, hogy a háború kezdete után az EU által bevezetett intézkedések a remények ellenére nem roppantották össze az agresszor gazdaságát, a szakember azt mondja: „2022 tavaszán voltak óvatlan politikusi nyilatkozatok, amelyek az orosz rendszer azonnali összeomlását vetítették előre. Józan számítás szerint sem akkor, sem most nem ez a cél. Hanem az, hogy Oroszországnak minél többe kerüljön a háború.” Keatinge szerint ez a stratégia működik: 21 százalék az alapkamat, magas az infláció. A Gazprom hétmilliárd dolláros történelmi veszteséget volt kénytelen elkönyvelni 2023-ban, amire közel negyedszázada nem volt példa, és az energiaóriás tavaly sem teljesített fényesen. További súlyos csapás, hogy az orosz állami légiközlekedési vállalat, az Aeroflot gépállományának fele alkatrész hiányában földre kényszerült.
Amikor egy lehetséges orosz-amerikai alkuról és annak Európára gyakorolt hatásáról kérdezzük, Keatinge azt mondja: elképzelhető egy koreai forgatókönyv, ahol a mostani front alapján meghatározott tűzszüneti vonalon európai csapatok biztosítják a megállapodás betartását. Amerikai csapatok azonban nem lennének részei az alkunak, mert hazafelé Trump úgy tudná eladni a dealt választóinak, hogy nem telepít katonákat újabb konfliktuszónába. Úgy tűnik, egy ilyen megoldás felé lenne nyitottság Európában: a német külügyminiszter például tavaly év végén nem zárta ki német „békefenntartó csapatok” küldését Ukrajnába.
Hogy a további szankciók mennyire ott vannak a hivatalba lépő Trump-csapat fiókjaiban, jelzi Scott Bessent leendő pénzügyminiszter nyilatkozata. Múlt csütörtöki szenátusi meghallgatásán élesen bírálta Joe Biden kormányát, amiért túl enyhe szankciókat vetett ki az orosz kőolajiparra. Akárcsak főnöke, a leendő pénzügyminiszter sem a becsomagolt szavak embere: megfenyegette Oroszországot, hogy amennyiben nem hajlandó tárgyalni, elnöki egyetértés esetén súlyos szankciókat vetne ki az orosz olajcégekre.
Európában egy ilyen lépés alighanem Magyarországnak fájna a legjobban.
Az EU-tagállamok 2022 júniusában határoztak arról, hogy megtiltják az orosz kőolaj európai uniós importját. Ez alól a csővezetékes szállítás átmeneti, 2027-ig tartó felmentést kapott. Időközben Lengyelország és Németország teljesen megszüntette az ilyen importot, csak Magyarország, Szlovákia és egyre csökkenő mértékben Csehország él még vele. Idehaza azonban még nőtt is a kitettség: míg 2021-ben az orosz kőolaj részaránya a magyar fogyasztásban 58 százalék volt, 2023-ban már 77 százalék.
Sovány vigasz a magyar kormánynak, hogy egy ilyen drasztikus amerikai lépés esetén legalább a honi kommunikációs keretezésnek nem lesz gondja: rá lehet fogni Soros emberére a háborús szankciókat. Scott Bessent ugyanis sokáig a Soros Alapkezelő vezető munkatársa volt, ráadásul férfival él házasságban. Tökéletes alany tehát egy következő plakátkampányhoz… (Csak azt kell kihagyni a kommünikékből, hogy Bessent nem Biden, hanem bizony Trump minisztere.)
Végső soron hogyan is reagáljon Európa Donald Trump várható intézkedéseire? Edward Lucas, a londoni Times kommentátora úgy látja, abba kell hagyni a gyalázkodást, mert Trumpot lehet kezelni, csak az európaiaknak félre kell tenni a finnyáskodást. Persze riasztó, amit Grönlandról hangoztat, de az USA Reagan alatt lerohanta Grenadát, a Brit Nemzetközösség tagját, 1956-ban pedig ölbe tett kézzel nézte a magyar forradalom leverését, mert nem volt érdeke beavatkozni. Az első tanulság az, hogy sosem könnyű az Egyesült Államok szövetségesének lenni, de az alternatíva (Kína, Oroszország) rosszabb. A másik lecke, hogy Európa nem vádolhatja Amerikát a saját hibáiért. Túl keveset költött a védelemre, meggyengítette a tudományt, az oktatást, nem figyelt az innovációra. Ha az európaiak nem kényeskednek, meg lehet találni a közös nyelvet az új washingtoni kormányzattal. Trump mindig abból indul ki, hogy valamit valamiért, egyezséget kell tehát felkínálni neki. Ehhez pedig személyes kapcsolatok kellenek, ezért Lucas az új washingtoni brit nagykövetnek a golfozás gyors elsajátítását javasolja.
Azt azonban csak remélni lehet, hogy a kontinens sorsa nem Donald Trump valamelyik golfpályájának zöld gyepén dől majd el.
Nyitókép: Donald Trump egy MAGA-győzelmi rendezvényen szónokol a washingtoni Capital One Arenában 2025. január 19-én (fotó: AFP/Jim Watson)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>