Ahogy mi a vízzel játszunk, Amerika úgy játszik a tűzzel – a Los Angeles-i katasztrófa valódi okai
Kalifornia történetének legnagyobb városi tűzvésze a kulturális örökségben is súlyos pusztítást végzett. A legrosszabbat szerencsére sikerült elkerülni: a Getty Villa megmenekülésének sztorija mutatja, hogy mennyit számít kritikus helyzetben a megfelelő felkészültség. Hasonló módon azonban egész negyedeket megmenteni nem lehetett volna. A felelőtlen várospolitika vezetett oda, hogy százezrek építenek házat tűzveszélyes területeken.
A január 7-én fellobbant, legalább 27 halálos áldozatot követelő Los Angeles-i tűzvész az Egyesült Államok történetének egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája. Ráadásul még nincs is vége: cikkünk írásakor újabb evakuálásokról, ismét felcsapó lángokról jönnek a hírek. A pusztítás szinte felfoghatatlan. Porig égett városrészekről láthattunk képeket már hetekkel ezelőtt is, ahol csak az elpusztult házak kéményei maradtak állva. Mintha atombombát dobtak volna a nyugati világ egyik legjelentősebb városára.
A tűz egyszerre öt helyen tombolt a Los Angeles körüli hegyekben, és a beépített területekre betörve a legnagyobb pusztítást Pacific Palisades, Malibu illetve Altadena külvárosokban végezte. Az elpusztult épületek száma több mint 12 ezer, a katasztrófa tetőpontján körülbelül 200 ezer embert kellett evakuálni. Bár Dél-Kaliforniában a természeti adottságok miatt rendszeresek a tűzvészek, a mostani katasztrófa léptéke minden korábbit felülmúl.
Ebben a cikkben azokról a kulturális értékekről lesz szó, amelyek odavesztek a tűzvészben, vagy éppen megmenekültek. Hiszen Los Angeles – bár ezt talán kevesebben tudják, mint hogy itt laknak a sztárok – nagyon jelentős modern építészeti örökséggel rendelkezik. Érdemes azonban egy kitérőt tenni azzal kapcsolatban, hogy milyen okok vezettek ehhez a súlyos katasztrófához.
Még bőven tombolt ugyanis a tűzvész, amikor már megjelentek az ellentétes magyarázatok, mégpedig a szokásos progresszív-konzervatív frontvonal mentén elrendeződve. Az egyik oldalon a klímakatasztrófa újabb bizonyítékát látták a minden korábbinál nagyobb tűzvészben, a másik oldalról pedig Kalifornia demokrata kormányzóját, Gavin Newsomot és Los Angeles ugyancsak demokrata polgármesterét, Karen Basst hibáztatták. Az előbbit azért, mert állítólag egy kisméretű, ritka folyami hal védelmében megakadályozta, hogy új víztározókat építsenek Los Angeles körül, a másikat azért, mert megvágta a városi tűzoltóság költségvetését, és progresszív tűzoltóparancsnokot nevezett ki, aki a fenntarthatóságot és a sokszínűség erősítését nevezte meg céljai között. (Ugyanezen tűzoltóparancsnok egyébként szintén a polgármestert hibáztatta a pénzügyi megszorítások miatt.)
Demokrata oldalról tehát az emberiség okozta klímaváltozás, republikánus oldalról a túlzásba vitt környezetvédelem és a liberalizmus lett megnevezve fő okként.
Nem kérdés, hogy Los Angeles nem volt felkészülve a tűzvészre. A legsúlyosabb példának a Santa Ynez-víztározó esete látszik, amiről kiderült: február óta üresen állt, mivel burkolata megsérült, leeresztették, és a javítással közel egy év alatt is képtelenek voltak végezni – az elhúzódó közbeszerzési procedúra miatt. Ezzel kapcsolatban Gavin Newsom kormányzó vizsgálatot rendelt el.
Az valóban nem normális állapot, hogy csontszárazon áll egy 450 millió literes víztározó, és közben a városi tűzoltók nem találnak vizet az oltáshoz az utcai tűzcsapokban, mivel annyira lecsökkent a nyomás, hogy a magasabban fekvő városrészekben alig volt a rendszerben víz. Ugyanakkor a sokat látott tűzoltók azt is elmondták: az idei katasztrófa olyan rendkívüli időjárási viszonyok között bontakozott ki, hogy érdemben akkor sem tudtak volna többet tenni ellene, ha több vizük lett volna az oltáshoz. Ebben a két döntő tényező a hónapok óta tartó rendkívüli szárazság és a tűz idején különösen erős Santa Ana szél volt.
A Los Angeles Times a tűz fellobbanása előtt néhány nappal írt arról, hogy míg Kalifornia állam északi részén az évszaknak megfelelően csapadékos az időjárás, délen megint aszály van. Los Angelesben az utolsó, aprócska esőt május 5-én regisztrálták, és a lapnak nyilatkozó meteorológus szerint a növényzet úgy kiszáradt, mint ahogy októberben szokott. Mindez a tűzvész idején különösen erős, meleg és száraz Santa Ana széllel párosult, ami az állam forró belseje felől hozott meleg légtömegeket az óceán felé. A Santa Anától rettegnek a tűzoltók, mert általában pont olyan irányban fúj, ahogy a Los Angeles fölötti Santa Monica-hegység kanyonjai futnak le a tengerpart felé. Ezek a házakkal beépült, szűk völgyek ilyenkor tűzcsatornákká változnak. Idén a Santa Ana hurrikán erejű volt, és ez egy új jelenséget is hozott: átbukott a város belsejét északról védő, Pasadena és Altadena fölé tornyosuló Santa Gabriel-hegység taraján, és lehozta a tüzet ezekbe a máskor védett negyedekbe is.
Az aszály és az erős Santa Ana egyaránt normális természeti jelenségnek számít Dél-Kaliforniában, kombinációjuk viszont a tűzoltók rémálma: rengeteg a felgyűlt kiszáradt növényzet, ami táplálja a tüzet, a lángokat pedig a szél brutális erővel hajtja előre, nagyon megnehezítve az oltást.
Az így kialakuló tűzvészek rendkívül nagyok, gyorsan terjednek és a viselkedésük kiszámíthatatlan, könnyen és gyorsan irányt változtathatnak.
A szél által felkapott parázs ráadásul újabb tüzeket lobbanthat fel bárhol a környezetben. Mindez gyakorlatilag azt jelenti, hogy lehetetlen volt az egyszerre több helyen elharapózó tűzvészeket eloltani, vagy akár terjedésüket megakadályozni. Úgy értek véget, hogy leégették az érintett területet, és kimerültek. Volt olyan tűzoltó, aki egyenesen úgy fogalmazott: ilyen erejű szélnél már csak megfigyelők vagyunk.
A klímaváltozás természetesen fokozza a rendkívüli természeti jelenségeket, és gyakoribb, súlyosabb aszályokat okoz, de valójában a dél-kaliforniai hegyek ökológiájához a rendszeres tűzvészek hozzátartoznak. A természetes növényzet alkalmazkodott ehhez, és ma már az ökológusok azzal is tisztában vannak: a hegyeket borító chaparral bozót számára a rendszeres tűz egyenesen szükséges ahhoz, hogy egészséges biotóp (életközösség) maradjon. A chaparralt alkotó számos növényfaj az elöregedett cserjéket tizenöt-húsz évente kitisztító tüzek hatására újul meg.
Ami nem tud alkalmazkodni ehhez, az az ember: ha ugyanis a völgyeket és platókat teleépítik házakkal, azok ugyanúgy le fognak égni tizenöt-húsz évente, mint a bokrok. Csak sokkal nagyobb lánggal. Ami a természetnek felfrissülést hoz, az emberi szemmel tragédia.
Éppen ezért a mostani katasztrófa mélyebb okait feltáró cikkek rendre hivatkozták egy neves Los Angeles-i urbanista és politikai aktivista, a 2022-ben elhunyt Mike Davis eredetileg 1995-ben megjelent írását. Már a címe is tabudöntően hangzik: „Megérné, hogy végre hagyjuk Malibut leégni”.
A cikk részletesen bemutatja a Santa Monica-hegység árnyékában megbújó, világhírű városrész kialakulásának történetét, a természeti adottságokat és a 20. század folyamán a negyeden rendszeresen végigsöprő tűzvészeket. Végül arra a megállapításra jut: Malibu és környéke a firebeltnek nevezett tűzveszélyes övezetbe tartozik, ami nem alkalmas arra, hogy ott emberek éljenek.
Egyszerűen nem lenne szabad emberek százezreinek olyan helyen házat építeni, ami folyton leég.
Ezzel szemben minden tűzvész után – Davist az 1993-as katasztrófa ösztönözte cikke megírására – a tűzveszélyes városrészeket állami támogatással (és a biztosítók által kifizetett, nagy összegű kártérítésekből) helyreállítják, és mivel az óceánra néző, elit lakókörnyezet két tűzvész között nagyon vonzó, újabb ingatlanfejlesztések indulnak el. Ezek még nehezebben elérhető völgyeket vonnak be a beépített területbe, olyan kanyonokat, ahonnan sokszor csak egyetlen úton lehet kijutni. Ez még az evakuációt is megnehezíti.
Dél-Kaliforniában Davis cikkének megjelenése óta nemhogy csökkent volna a tűzveszélyes területeken álló házak száma: folyamatosan növekedett. Ráadásul az 1980-as évek óta az épületekben egyre több a szintetikus anyag, ami égés esetén még több hőt és energiát szabadít fel, így a lángok is jóval nagyobbak lettek. Valójában tehát a várospolitika bűnös felelőtlensége a rendkívüli tűzvészek fő oka.
Hasonló jelenséget ismerhetünk Magyarországról is. Itthon a folyók árterületein nő folyamatosan a beépítettség, amit aztán egyre nagyobb védművek építése követ, mivel az árvízveszélyes területre beköltözők elvárják, hogy otthonaikat magas gátakkal óvják meg az áradásoktól. Ahelyett, hogy a víz tíz-húsz évente levonulna az ártéri fűz-nyár ligeterdő fái között, sárfoltokat maga után hagyva, kétségbeesett embereket látunk homokzsákot pakolni, és az értékeiket menteni.
Amerika mindezt nem vízzel, hanem tűzzel csinálja, ami még rettenetesebb – és teljesen fenntarthatatlan.
A mostani tűzvész ettől még rendkívüli mértékű volt, amit mutat, hogy olyan épületek, villák is leégtek, amelyek akár egy évszázada álltak már az adott helyen, az előző tüzeket tehát simán átvészelték.
A fenti hátteret azért mutattuk be, hogy világossá tegyük: a Getty Villa megmentésének sztorija ugyan inspiráló, és jól mutatja, hogy megfelelő felkészüléssel egy-egy kiemelkedő épületet meg lehet óvni, városi léptékben azonban a tanulságok csak korlátozottan alkalmazhatók, egész negyedeket ugyanígy nem lehet megmenteni.
*
A Los Angeles-i Getty Museum a világ egyik legjelentősebb muzeális intézménye, csak a British Museumhoz és a Louvre-hoz mérhető gyűjteménnyel rendelkezik. Ennek a megsérülése, pusztulása valódi kulturális katasztrófa lett volna.
A Getty két jelentősebb épületegyüttessel rendelkezik: a Getty Center Brentwoodban a múzeum központi campusa, itt őrzik a gyűjtemény javát, és itt működik a művészettörténeti kutatóintézet és a restaurálásokért felelős Getty Conservation Institute. A hegytetőn álló, hatalmas modern épület Richard Meier alkotása 1997-ből. A Getty Center modern épület, amit eleve annak tudatában terveztek, hogy Los Angeles-ben gyakoriak a tűzvészek; a Getty szóvivője pár évvel ezelőtt úgy fogalmazott, hogy „ez a legbiztonságosabb hely a világon egy műgyűjtemény számára katasztrófa idején”. Ettől még a gyakorlatban nyilván senki nem akarná ezt a tűzbiztosságot kipróbálni.
A tűz kezdetben nagyon messze volt a múzeumtól, három nappal ezelőtt azonban elérte Brentwood peremét is. A múzeumot elővigyázatosságból bezárták, de közvetlen veszélybe végül nem került. Sokkal forróbb volt a helyzet a Getty régi központjánál, a Getty Villánál, amely a tűz által legsúlyosabban érintett városrész, Pacific Palisades kellős közepén található.
A Getty Villa központi épülete a híres herculaneumi Papiruszok villájának rekonstruált másolata. Ez az egyetlen hely a világon, ahol átélhető, milyen lehetett a valóságban egy nagyszabású ókori arisztokrata villa. (Az eredeti villában találták azokat az elszenesedett tekercseket, amelyek az egyetlen fennmaradt ókori könyvtárhoz tartoztak, az egyik tekercs részletének virtuális „kigöngyölése”, olvashatóvá tétele a tavalyi év nagy tudományos szenzációja volt; maga a villa azonban vastag, megkövesedett hamuréteg alatt rejtőzik.)
A herculaneumi villa másolata mellett a campushoz tartozik még egy külön múzeum, ahol 44 ezer műtárgyat őrinek; ez a klasszikus ókori művészet egyik legnagyobb gyűjteménye Európán kívül. A parkban áll az alapító, J. Paul Getty saját eredeti villája is.
A tűzvész kezdetén felbukkant a közösségi médiában egy dermesztő fotó, ami a Getty Villa bejáratát jelző fémtáblát mutatta a lángtenger közepén. A képet látva elsőre úgy tűnhet, hogy a múzeumkomplexum is odaveszett Pacific Palisades többi részével együtt, de szerencsére nem ez a helyzet. Az épületegyüttes egy kisebb domb tetején áll, a tábla pedig a felvezető út bejáratát jelzi. Fölötte a hegyoldalon a lángok közt eltűnő palotaszerű, neoreneszánsz épület nem a Getty Villa, hanem a Villa de Leon. Ez 1927-ben épült Leon Kauffmann gyapjúkereskedő számára, és onnan lehet ismerős, hogy részben itt forgatták Lady Gaga Paparazzi című számának videoklipjét (a klipben felváltva látszik a Villa de Leon és egy másik palotaszerű Los Angeles-i ház, a Chateau d’Or).
A Getty Villához valóban nagyon közel volt a tűz, gyakorlatilag körbenyaldosta a dombot, de az épületegyüttes teljesen sértetlen maradt.
Erről a Getty Alapítvány elnöke, Katherine E. Fleming részletesen beszámolt a napokban.
A Getty felkészülten várta a tüzet: az elmúlt évben a domboldalon jelentősen leirtották a tűzveszélyes bozótot, az aljnövényzetet megritkították, a fák alsó ágait levágták, hogy az alattuk végigsöprő tűz ne tudjon belekapni a lombkoronákba. Amikor kitört a tűz a hegyekben, a parkot alaposan végiglocsolták – a Getty saját víztárolóval rendelkezik, nem kellett a városi szolgáltatóra hagyatkoznia.
Amikor január 7-én a tűz elérte a villát, a személyzet 11 óra után a múzeum belsejét légmentesen elzárta a külvilágtól, hogy ne jusson be a füst a légcsere-rendszeren keresztül a termekbe. Ezután tíz perccel a gomolygó füst elborította az egész dombot, és a személyzet nagy része elhagyta az épületet, csak az a kisebb stáb maradt a helyszínen, amelynek tagjai vállalták az életveszélyt az épület megmentése érdekében. A tűzoltóság hamarosan helikopterről vizet zúdított az eredeti családi villára, ami a többi épületnél valamivel lejjebb, a tűznek leginkább kitett helyen áll. A legfélelmetesebb helyzet kora délután állt elő: 14.40-kor kigyulladt az étterem mögötti kerítés, 15.15-kor nagy lánggal égni kezdtek a rozmaringbokrok a szabadtéri színház mögött. Hogy ez milyen közel van magához az ókori villamásolathoz, azt légifotón bárki megnézheti. Ezek a tüzek maguktól leégtek, nem tudtak továbbterjedni, de egy újabb tűz négy órakor a gyalogos bejáratnál lángolt fel. Ezt poroltóval oltották el.
Délutánra a tűzvész levonult, miután a villa alatti utcákat gyakorlatilag letörölte a föld színéről. A múzeumegyüttesnek azonban minden eleme sértetlen maradt, bár még mindig veszélyzónába esik. Egyébként meglepő módon a korábban említett Villa de Leonnak is csak a domboldali parkja égett le, maga a ház nem.
És végül következzen egy rövid áttekintés a tűz által érintett legfontosabb építészeti értékek sorsáról:
Eames House
A 20. század közepi nemzetközi modern építészet kiemelkedő emléke az előregyártott elemekből készült, színes, szerény kivitelű családi ház, amit a tervező házaspár, Charles és Ray Eames saját maga számára épített 1949-ben. A modern építészet ikonjává vált épület a Case Study House nevű tervezési felhívás hatására született, a program keretében megalkotott kísérleti házak közül ezt tartották a legsikeresebbnek. A házaspár a halálig lakta, otthonukat lányuk teljes berendezésével együtt a szüleiről elnevezett dizájnművészeti alapítványra hagyta. Azóta lakásmúzeumként működik.
Az Eames Foundation január 12-i bejegyzése szerint az épület a tűzvészben nem sérült meg.
Thomas Mann House
A Pacific Palisades városrészben álló, modern villában élt Thomas Mann amerikai emigrációja idején 1942-től 1952-ig. A házat maga Thomas Mann építtette Julius Ralph Davidson helyi tervezővel, és a Seven Palms nevet adta neki a kertben álló hét pálmafa után. A Mann család távozása után többször gazdát cserélt, 2016-ban a lebontás veszélye fenyegette. Nemzetközi összefogással mentették meg, és állították helyre, 2018-ban a német köztársasági elnök nyitotta meg múzeumként. Azóta a német állam tartja fenn a közeli Villa Aurorával együtt. Az utóbbi egy spanyol gyarmati stílusú épület, ahol egy másik híres német emigráns író, Lion Feuchtwanger élt feleségével 1943-tól a haláláig.
A két épület sorsáról sokáig nem volt biztos információ, de az alapítvány január 22-én részletes tájékoztatást adott.
Jó híreket közöltek: a Thomas Mann-villát nem érte el a tűz, a Villa Aurora kertjét igen, de az épületen nem látszik sérülés nyoma.
Will Rogers Ranch
A tűzvészben elpusztult műemlékek közül talán a legismertebb Will Rogers komikus egykori farmja, amely 75 hektáros természetvédelmi terület közepén állt a Santa Monica-hegységben, és a lakásmúzeumként megőrzött, 1944-ben épült faház mellett istállók és lovaspólópálya is tartozott hozzá. A ranchot Rogers Kalifornia államra hagyta.
Az épületek teljesen elpusztultak a tűzvészben, a berendezésből sikerült valamennyit kimenteni.
Freedman House
Pacific Palisades egyik legszebb modern villáját az amerikai építészet nagy alakja, Richard Neutra tervezte 1949-ben egy forgatókönyvíró házaspár, Benedict és Nancy Freedman számára. A nagy üvegfalakkal megnyitott, rendkívül elegáns ház jórészt fából épült, az elmúlt években értékeit megőrizve modernizálták.
A Freedman House teljesen elpusztult a tűzvészben.
Bass House
Az Eames House-nál már említett Case Study House program kísérleti házainak egyike. Ez volt a #20B sorszámú épület; az alsó középosztálybeli negyednek számító Altadenában épült 1958-ban Samuel Bass grafikus számára. A kísérleti házak közül ez volt a legkisebb és a legszerényebb, az ívelt tetőforma és a kertbe illesztés kivételesen harmonikus megoldásai azonban értékessé teszik.
A Vintage Los Angeles Facebook-oldal január 14-i posztja szerint a ház átvészelte a katasztrófát.
Altadena két legrégebbi épülete, a Queen Anne stílusú, zsindelyes borítású Andrew McNally House és a Crafstman stílusú Scripps Hall (1904) viszont elpusztult.
Robert Bridges House
Robert Bridges építész saját háza a Sunset Boulevard fölötti hegyoldalon Los Angeles egyik legizgalmasabb villája volt. Az építészeti publikációkban rendszerint brutalista stílusúként írják le, mivel egymás fölé rétegződő teraszaival, nagy betonpilléreivel markánsan és merész formákkal ugrott ki a környezetéből. A kaliforniai mamutfenyőből készült, vöröses színű faburkolat viszont megszelídítette az épület megjelenését, és helyi ízt adott neki. A házat Bridges saját kezűleg építette egy évtizeden át barátaival.
A villa a tűz után készült fotó alapján nagyrészt megsemmisült, bár a masszív betonszerkezet megmaradt.
Nyitókép: tűzoltók küzdenek a lángokkal január 22-én Los Angelesben (Tayfun Coşkun / Anadolu via AFP)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
