Mintha pálinkát inna a gyerek: ártalmasabbak a kütyük a legkisebbekre, mint hittük
A biológiai evolúciónk teljesen máshol tart ahhoz képest, amilyen ütemben a kulturális evolúciónk zajlik: még a felnőttek sincsenek teljesen felkészülve a függőséget okozó digitális felületekre, nemhogy a bölcsődés és óvodás korú gyerekek – hangzik el podcastadásunkban. Nemrég cikk formában dolgoztuk fel a modern kor egyik legijesztőbb jelenségét, a legkisebb gyerekek képernyőfüggőségét, és az abból következő fejlődési problémákat. A HetiVálaszban most folytatjuk a témát Kopcsó Krisztinával, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet tudományos munkatársával és Pogány Ákossal, az ELTE Etológia Tanszék adjunktusával, az Alfa Generáció Labor kutatójával. Vendégeink egyértelművé teszik: kétéves kor alatt a telefon és a tévé is tabu kellene, hogy legyen, és utána is nagyon óvatosan szabad adagolni ezeket a felületeket.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Részletek a műsorból:
A Kopcsó Krisztina, Ökrös Fruzsina és Boros Julianna által jegyezett tanulmányból reprezentatív minta alapján derül ki, mennyit tévéznek és telefonoznak vagy tableteznek a mai magyar másfél éves gyerekek. (Az eredmények a Kohorsz ’18 Magyar Születési Kohorszvizsgálat eredményei.) Milyen számok jöttek ki?
Kopcsó Krisztina: Ha egybevonjuk a tévét, a mobilon történő videónézést és az aktív kütyüzést, akkor durván a másfél éves gyerekek fele minden egyes nap használja ezeket. Ez döbbenetesen magas arány. Az átlag képernyőidejük 86 perc, de hangsúlyozni kell, hogy ebben benne van mindenki, tehát az is, aki nulla percet képernyőzik. Hogyha leszűkítjük a 49 százalékra, aki mindennap képernyőzik, akkor azt látjuk, hogy náluk már kettő óra az átlagidő. Tehát van a gyerekeknek egy része, aki minden egyes nap és elég sokat „kütyüzik”.
Pogány Ákosék az ELTE Alfa Generáció Laborjában hasonló trendet látnak?
Pogány Ákos: Mi elsősorban óvodás korban kezdtünk foglalkozni az alfa generációval, és a társas készségeket, kognitív készségeket kezdtük kutatni. Az egyik eredmény pont az volt, hogy egyre korábbra tolódik a telefonozás, a képernyőhasználat kezdete a gyerekeknél, ezt már a 2020-as tanulmányunkban kimutattuk. […] A koronavírus-járvány hatására mindenképpen növekedett a kütyühasználat, órákban kimutatható mértékkel. Azt látjuk, hogy bizony nem áll vissza a régi szokás. Hogyha egyszer az eszközhasználat fölugrott, onnan nagyon nehéz visszamenni arra az alapállapotra, amelyben előtte voltunk.
Milyen egyértelmű, vagyis egzakt kutatási eredményekkel leírható káros hatásai vannak a telefonnal altatásnak, a kütyü előtti etetésnek és a többi hasonló tevékenységnek?
Pogány Ákos: Nézzünk egy példát. Ott a kütyü a kezemben, a gyerek hisztizik, és én odaadom neki. Mi történik? Megnyugszik. És akkor én szülőként azt gondolom, hogy de jó, találtam egy hatékony módszert, elhallgatott. Szokták is „digitális cumiként” emlegetni ezt a módszert. Pedig mi történt valójában? A mi kutatásunk szerint elvettünk a gyerektől egy lehetőséget, hogy az önkontroll képességét fejlessze magában. Mert ezeknek az interakcióknak, fejlődési fázisoknak mindig megvan a maga funkciója. Az a hiszti nem véletlenül van ott: a gyerek még nem érett arra, hogy megértse azt, hogy a helyzetben én hogyan tudom asszertíven megoldani az érdekérvényesítést. […] Viszont erre a képernyős megnyugtatásra nagyon könnyű rászokni, és egy idő után megfordul a dolog: már azért hisztizik, ha nem kapja meg. Lesz egy ördögi kör, amiből már nagyon nehéz kitörni. Függőség alakul ki. […] Fontos, hogy nem démonizálni szeretnénk ezeket az eszközöket, mert együtt fogunk élni velük, de meg kell érteni, hogy nem mindegy, hogy egy kisgyerek a fejlődése során mikor és milyen formában találkozik ezekkel az ingerekkel.
Kopcsó Krisztina: Vannak folyamatban lévő vizsgálataink, például a nyelvfejlődésre vonatkozóan, és az eredmény az, hogy rosszabb kommunikációs készségeik lesznek azoknak a gyerekeknek háromévesen, akik sokat médiáznak. […] A célszerű az lenne, hogyha – ahogy mondjuk egy tudatos családba próbálják kerülni a cukorfogyasztást – kétéves korig egyáltalán nem képernyőznének a gyereknek. Ez a nemzetközi ajánlás is. Mert bizonyított, hogy nyelvi fejlődési következményei lehetnek, társas érzelmi fejlődési következményei lehetnek, a túlzott képernyőidő következménye lehet az elhízás, az alvásproblémák is.
Kopcsó Krisztináék tanulmányából kiderül, hogy nagyon sok édesanya házimunkavégzés közben ülteti telefon elé a gyerekét, más szülők arra hivatkoznak, hogy muszáj nekik valahogy tíz perc csend, és erre egy tableten betett Youtube-videó a leggyorsabb megoldás.
Pogány Ákos: Nagyon sok mindent lehet mondani, hogy miért pont most jön elő ez a probléma, és ez igazából továbbmutat azon, amiről most beszélgetünk. Mert ebben benne van a társadalmi atomizáció, az individualizmus, az egoizmus – a modern társadalmak tünetei. Teljesen meg lehet érteni, hogy miért történik, ami történik. A „kell egy kis szünet”, a „kell egy kis nyugi” mondásokat is meg lehet érteni, de be kell látni, hogy ennek ára lesz. A kedvenc példám, hogy a pálinkás kenyérről is leszokott a társadalom – pedig, ugye, sokáig divat volt azzal nyugtatni a gyerekeket. Csak az alkoholizmust ma már értjük, tudjuk, hogy az agyra milyen hatása van. A képernyővel kapcsolatban – mely friss hatás – még nem tartunk ott, hogy felfogjuk, ennek milyen súlya van, mik a veszélyei.
Fel van egyáltalán készülve egy 1,5 vagy 3 éves emberi agy arra a hatásra, amit egy villogó képernyő jelent?
Pogány Ákos: A biológiai evolúciónk teljesen máshol tart ahhoz képest, amilyen ütemben a kulturális evolúciónk zajlik. Tehát nem, nem vagyunk felkészülve ezekre az eszközökre.
Kopcsó Krisztina: Amerikai trendekből látszik, hogy az elmúlt 15 évben a gyerekek képernyőideje nem változott sokat, de az, hogy a tartalmakat honnan veszik, az igen. Tehát most már Youtube-ot és online videókat néznek, ami viszont sokkal kevésbé kontrollálható. Korábban adott volt egy gyerekcsatorna, és akkor azon remélhetőleg gyerektartalmak mentek – most a gyerek meg azt nézi, ami feldob neki kapcsolódó tartalomként a Youtube.
Kopcsó Krisztináék kutatásából úgy tűnik, hogy ez az egész elég erőteljesen egy szegénységprobléma is: az 1,5 évesek képernyőhasználati átlagát a magyarországi szegényebb- és válságrégiók húzzák fel, ahol ez is egy súlyosbító tényező sok más baj – iskoláztatás, munkanélküliség, szociális krízisek – mellett.
Kopcsó Krisztina: Abszolút. A fő kutatási érdeklődésem is ez: azt látjuk, hogy társadalmi, szociáldemográfiai szempontból aki hátrányosabb helyzetű, az többet képernyőzik, és nekik rosszabbak is a fejlődési kimeneteik.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
