Habony guru bizniszel: Rákos-Dubaj, kaszinók, erőművek
Nemrég egy ország csodálkozott rá, hogy az orbánizmus nemzetközi terjesztéséért, illetve az ehhez kapcsolódó kampány- és propagandatechnikák menedzseléséért felelős Habony Árpád is „belelóg” a Rákos-Dubaj-projektbe. Pedig a miniszterelnök guruja egy ideje bennfentes üzletember; érdekeltsége van az ország kaszinóinak kétharmadában, illetve az online játéktereket működtető cégek mindegyikében. Az általa fémjelzett üzleti kör közel 50 százalékos tulajdonrészt szerzett továbbá a francia Veolia-csoport itteni erőművi és egyéb hálózataiban – a „nép” mellett tehát ez a csapat lett a magyar rezsicsökkentés legnagyobb nyertese.
Hogyan is indult idehaza a nagy szuverenitásháború? Tizenöt esztendővel jártunk a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítása előtt. A Fidesz 2010 környékén – még ellenzékben, majd kormányon is – részben a francia vállalatokon igyekezett példát statuálni. Az első kétharmados parlamenti diadal előtt a 2009-es pécsi polgármesterválasztás volt az utolsó időközi erőpróba; Páva Zsolt fölényesen győzött, majd hivatalba lépése után a városvezetés őrzővédőkkel foglalta el a francia Suez Environnement résztulajdonában álló pécsi vízművet. A vád szerint a külföldi menedzsment őrült pénzeket talicskázott ki a magyar vállalatból, ehhez képest a bíróság végül az önkormányzatot marasztalta el birtokháborításért. Végül 2013-ban Pécs jelképes egy euróért vásárolta vissza a Suez-tulajdonrészt és kompenzálta a franciákat. Az ehhez szükséges hárommilliárd forintot pedig az állam biztosította a városnak.
A korabeli sajtóban a Suez mellett a másik francia közműves gigavállalat, a Veolia is górcső alá került, ám utóbbit végül megszerette a hatalom. Meg kicsit az előbbit is: 2022-ben Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter már egy Suez-projektet népszerűsített Oroszlányban – igaz, akkorra a Veolia felvásárolta a Suez több üzletágát. Mint látni fogjuk, a Fidesz–Veolia-kibékülésnek sokkal egyértelműbb jelei is vannak. Habony Árpád üzleti köre például teljesen összeépült a Veolia-csoport itteni víziközműves és erőművi érdekeltségeivel, utóbbi pedig azt jelenti, hogy együtt nyernek nagyot a magyar rezsicsökkentésen. A szuverenitásharc még jelentősebb „eredménye”, hogy – miként a Válasz Online megírta – Habonyék megjelentek az orbáni Magyarország mostani csúcsprojektje, az arab fejlesztőnek kiszervezett Grand Budapest (értsd: Rákos-Dubaj) körül is.
Hogy lett csúcsgazdag, külföldi topbefektetők kiemelt partnere a miniszterelnök kampányguruja, aki – mint a HVG-ből kiderült – immár az orbánizmus globális exportjáért is felel? Honnan van pénze az üzletemberkedésre? Régóta keringtek hírek arról – mi is írtunk róla még a Heti Válaszban, mások is hozzátették a magukét –, hogy Habony köre jócskán le tudott csípni a letelepedésikötvény-bizniszből. Bizonyos máltai cégek mögött már 2020-ban megláttuk a tanácsadó sziluettjét, sőt egyes repülőgépipari, vasúti és médiaérdekeltségeket is a holdudvarához soroltunk. Az alábbi leltárban azonban csak azok a szerzemények szerepelnek, amelyek vitán felül köthetők a szűk Habony-csapathoz. (Tippünk: a lista a következő hónapokban bővülni fog.) A négypontos összeállítás után pedig levezetjük, miért bátorkodunk a rezsicsökkentés nagy haszonélvezőjeként beszélni a franciák mögé bújt Habony Árpád-társulatról.
1. Magántőkealapozás és ingatlanprivatizáció
Cégháló: Itt az egyik kulcsvállalat a TripleHill Capital Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt., amely korábban a magát Habony Árpád bajtársaként identifikáló Szalay-Bobrovniczky Kristófé volt, majd honvédelmi miniszteri megbízása után Tiszolczi Renátára maradt. A részvénytársaság jelenleg három magántőkealapot kezel: a 2. és 4. pontban is előkerülő Progressust, valamint a TripleHill I.-et és a TripleHill II.-t. Közvetve e két utóbbi birtokolja az EastCastle Investments Kft.-t., amelyhez az egyik legemlékezetesebb Habony-ingatlanszerzés kötődik.
Háttér: „Nem vagy a NER része, ha nem kezelsz magántőkealapot!” – írtuk két éve. Márpedig a kormányfői tanácsadó Habony Árpád és holdudvara (köztük az őt hitelező Tombor András) nagyon is része a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, tehát nyilván vannak magántőkealapjai is. S noha a Fidesz ellenzékben erősen bírálta az offshore-ozókat, miként 2020-ban bizonyítottuk, ez az érdekkör először máltai adóoptimalizáló társaságokat használt a terjeszkedéshez – ezeket cserélték le aztán a hasonlóan átláthatatlan magántőkealapokra. Már Heti Válasz-korunkban szóltunk: a máltai jelmezes Habony-csapatot sejtjük a korszak egyik legjelentősebb állami árverésén diadalmaskodó EastCastle Investments Kft. mögött. A licit tárgya a Four Seasons mögötti – tehát az egyik legértékesebb belpesti területen lévő –, 8200 négyzetméteres irodaépület (Zrínyi utca 3.) volt, melyet az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) használt székházként. A privatizáció óta jelentősen tisztult a tulajdonosi leosztás: az említett TripleHill-magántőkealapok vették birtokba az egyébként egyre lepusztultabb ingatlant. Nyilvánvaló, hogy a Habony-kör most kivár; állami hátszéllel akár maguk is „újragondolhatnák” az épületet, de azon sem lepődnénk meg, ha továbbadnák.
2. Részvétel a Rákos-Dubaj-bizniszben
Cégháló: Itt a kulcsvállalat a Stockton Zrt., melynek friss tulajdonosa az ECEquity Befektetési Vagyonkezelő Zrt. Ebben 5 százaléka van a Habony-intézőként ismert Halkó Gabriellának, a többi rész felesben a miniszterelnöki kötélbarát Garancsi Istváné és egy Habony-közeli társaságé. Utóbbit, vagyis a Novacitas Kft.-t egy Influentia nevű másik kft.-n keresztül a Progressus Magántőkealap birtokolja; e „pénzeszsákot”, mint fent írtuk, a Habony-kör TripleHill Capital Zrt.-je kezeli.
Háttér: A Habony–Garancsi-klub néhány nappal azelőtt kebelezte be a Rákos-Dubaj-területen 2018 óta résztulajdonos Stockton Zrt.-t, hogy a magyar állam eladta Rákosrendezőt Mohamed Alabbar cégének. A Stockton egyébként korábban Zelles Sándornál „parkolt” – aki onnan lehet ismerős, hogy a Gyurcsány-érában ő vezette a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot. Aztán oldalt váltott: lapunk már évekkel ezelőtt Habony embereként írt Zellesről. Ahogy a minap jeleztük, a Stockton Zrt.-nek egyrészt elővásárlási joga lehet a Grand Budapestnek elkeresztelt projekt teljes fejlesztési területére, de ami ennél is fontosabb: a cég társtulajdonosként akár részt is vehet a grandiózus beruházás megvalósításában.
3. A magyar kaszinópiac majdnem teljes leuralása
Cégháló: A kulcsvállalat, vagyis az ENTER-TNMNT Invest Zrt. közvetlenül Habony Árpádé. Miként megírtuk, az ENTER-TNMNT két éve szerzett egyharmados tulajdonrészt abban a Garinvest Projekt Zrt.-ben, ahol a kétharmad Garancsi Istváné, és amely – a Las Vegas Casino Zrt.-n keresztül – az LVC Diamond Játékkaszinó Üzemeltető Kft. birtokosa. Aztán 2024 őszén az ENTER-TNMNT szűk többséghez jutott – Garancsi kisebbségi asszisztenciája mellett – az Aranybonusz 2000 Kft.-ben, illetve ezen keresztül a Cívis Grand Casino Kft.-ben, továbbá az Onyx Casino Kft.-ben.
Háttér: A Rogán Antal kabinetminiszteri portfoliójába tartozó Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága nyilvántartása szerint a fent említett LVC Diamond 2056 márciusáig üzemeltetheti az öt budapesti Las Vegas Casinót (Atlantis, Atrium, Corvin Sétány, Sofitel, Tropicana), a Cívis Grand és az Onyx pedig a debreceni és nyíregyházi játéktermeket működtetheti még egy évig – aztán majd nyilván ezeknél is hosszabbít a kormányzat. Mindez azt jelenti, hogy az ország tizenegy kaszinója közül Habony Árpád immár hétben érdekelt, továbbá övé – párban Garancsi Istvánnal – az összes engedélyes online kaszinó (vegas.hu, vipcasino.hu, grandcasino.hu). A fővárosi Las Vegas-klubok az első teljes habonyi évben, azaz 2023-ban szűk 52 milliárd forintos bevételt termeltek, az adózott eredmény pedig közel 12,5 milliárdra rúgott.
4. Beszivárgás a franciák mellé a „rezsigaranciás” erőműcégekbe
Cégháló: Az energia-, víz- és hulladékgazdálkodásra szakosodott francia Veolia-csoport mintegy negyven céggel van jelen Magyarországon. Ezek többségében 1 százalék körüli részesedése van egy VPP Project Kft. nevű vállalkozásnak – melyet 50-50 százalékban birtokol a Magyar Energiatermelő Holding Zrt. és a VPP Invest Kft. Előbbi mögött egy bizalmi vagyonkezelő társaságot találtunk, a vagyont azonban a rendelkezésünkre álló cégdokumentáció szerint a Habony-bizalmas Tombor András biztosította. A VPP Invest háttere kacifántosabb: régebben ezt a kft.-t is máltai offshore-alapra építették – az ex-gyurcsányista Zelles Sándor közreműködésével –, most azonban a Dominium Imperium Zrt.-n, illetve az Influentia Kft.-n keresztül a már említett Progressus Magántőkealap a legvégső látható tulajdonos. Azaz Habonyék. De miért vesztegetünk ennyi betűt a VPP-cégek hátterére, ha ezek a hazai Veolia-vállalatok többségében csak 1 százaléknyi részesedéssel bírnak? Mert a negyven Veolia-érdekeltség közül tizenötben jóval erőteljesebb a jelenlétük – egyes erőművi társaságokban majdnem 50 százalékos.
Háttér: Közel felerészben a Habony–Tombor-féle VPP Projekt birtokolja például az ország egyik legjelentősebb energiatermelőjét, a főváros távhőigényének közel 60 százalékát biztosító – kelenföldi, kispesti és újpesti telephelyekkel rendelkező – Budapesti Erőmű Zrt.-t. Ez igaz az egyéb erőművi érdekeltségeket összefogó teljes CHP-csoportra (CHP Energia Zrt., CHP-Invest Kft., Újpalotai Energia Befektető Kft., a CHP-Erőmű Kft., Dunántúli Tüzelőanyag Kft.) is. Érdemi Habony-befolyást találtunk még a Kőbányahő Kft.-ben és a Veolia Gas Trade Zrt.-ben; utóbbi arra hivatott, hogy a földgázbeszerzést biztosítsa a hazai Veolia-cégek számára. A Habony-gárda emellett a franciák itteni víziközmű-hálózatát ellenőrző Veolia Víz Zrt. (és a Veolia Water Solutions Zrt., a VWT Magyarország Kft., az Energia-pro Ingatlankezelő Zrt.) mögött is feltűnik bő egyharmadnyi tulajdonrésszel. Ez igaz még a közművesítéssel foglalkozó Veolia Mélyépítő Magyarország Kft.-re, valamint a hulladékszektorban működő Veolia Waste Hungary Kft.-re – sőt Habonyék áttételesen az Agriapipe Csőtisztító Kft.-ben is jelen vannak.
*
S akkor nézzük, hogyan kapcsolódik az erőműüzemeltetés, távhőtermelés és -szolgáltatás az Orbán-kabinet nagy rezsicsökkentős programjához. Avagy: miért kaszálhat nagyot a Veolia–Habony-koalíció Magyarországon? Messzebbről indulunk és sok részletben elmerülünk, hogy bemutassuk ezt az állami „szupergaranciával” működő iparágat. A kormány 2013 novemberében jelentette be, hogy az akkor lassan már egy éve tartó rezsicsökkentési hullám részeként 11,1 százalékkal mérsékli a lakossági távhőszolgáltatás árát, és aztán 2014 októberében további 3,3 százalékos csökkentés következett. Sok minden drágult azóta Magyarországon, még a rezsicsökkentést is megdrágították az átlag feletti mértékben fogyasztott áram és gáz esetében, de a távhődíj azóta sem változott. Ugyanannyiba kerül, mint bő 11 éve, pedig a legtöbb esetben a távfűtést használók radiátoraiban keringő vizet ugyanúgy gáz elégetésével melegítik fel, mint a cirkósok vagy a konvektorosok. A távhő esetében nincs átlagfogyasztás feletti tarifa.
Többféle magyarázat született arról, hogy a távhő árához miért nem nyúlt a kormány. Az egyik politikai megközelítésű: jellemzően a lakótelepeken élők használnak távhőt, és az ott lakók egyre nagyobb hányadát tették ki a Fidesz szavazóinak. Mintegy 650 ezer ember él távfűtött lakásban Magyarországon, és ez a réteg inkább Orbán Viktor pártja felé húzott az elmúlt évek parlamenti választásain – viszont sokkal kevésbé elkötelezett, mint mondjuk a falusi szavazók. Vagyis muszáj lenne megtartani őket, ezért nem lehet kockáztatni a lojalitásukat a fűtési díjuk emelésével. Felvetődött azonban politikai szempontokon túli magyarázat is az árak befagyasztására: ez pedig a távhőkassza nevű irgalmatlan pénztömeget állítja középpontba, amely évről évre a távhővel foglalkozó cégekhez vándorol az államtól.
Mielőtt a távhőkassza működését elmagyaráznánk, felhívjuk a figyelmet egy igen érdekes körülményre: a lakossági gáz- és áramszolgáltatást a rezsicsökkentés bevezetésével párhuzamosan teljesen átvette az állam. Azaz magáncégek nem tudnak keresni ezen a területen azzal, hogy az állam kipótolja az energia piaci ára és a rezsicsökkentett ár közti különbséget, és ebből a pótlásból lecsippentsenek maguknak – illetve azáltal, hogy a fogyasztók nincsenek kitéve az ár ingadozásának, csökkenteni tudják a kereskedelem kockázatát.
Ám a távhőszektor megmaradt részben magánvállalatok, részben pedig önkormányzati cégek tulajdonában.
Sőt, miközben a külföldi multikat részben ellehetetlenítették, részben pedig kivásárolták a háztartási közüzemekből, a távhő esetében még ilyenek is maradhattak, élükön a francia Veoliával, amely az ország számos városában szolgáltatói és termelői oldalról is érdekelt a távfűtésben.
A lakossági távhő az egyik legnagyobb mértékben támogatott fogyasztási cikk ma Magyarországon. Olcsóbb, mint amennyibe legjellemzőbb alapanyaga, a földgáz kerül. Ez 2023 februárjában például azt jelentette, hogy a távhő valódi költségeinek 89 százalékát az állam állta – azóta hasonló számítással nem találkoztunk, de a nagyságrend érdemben nem sokat változott. 2022-ig ez úgy nézett ki, hogy az energiahivatal kijelölt egy napot, és azt mondta: az aznapi gáz ára lesz a referenciaár. A referenciaár és a rezsicsökkentett távhő díja közti különbséget kaphatták meg a távhős cégek a távhőkasszából. Emiatt a távhősök többsége a referenciaáron előre leszerződött a következő fűtési szezonra valamelyik gázkereskedővel, és így kockázat nélkül várta az évet. Voltak azonban olyanok is, akik megpróbáltak keresni a rendszeren: ha ugyanis a referencianaphoz képest később csökkent a gáz piaci ára, akkor nyerhettek az állami kiegészítésen. Ha viszont feljebb ment, akkor veszthettek.
A rendszer a valóságban ennél is bonyolultabb volt, ugyanis nem lehetett előre tudni, hogy mennyire lesz hideg, vagyis az előre rendelt mennyiséggel, illetve a plusz-mínusz eltérés beszerzési árával, vagy a kötbérezéssel is lehetett variálni. Illetve vannak távhősök, akik a gázból nemcsak hőt, hanem áramot is termelnek, és azt már akár piaci áron is értékesíthetik, tovább bonyolítva az elszámolási rendszert, illetve további bevételi lehetőségeket nyitva.
A gázárak 2021-ben indult, és 2022 augusztusában tetőzött durva emelkedésével át kellett alakítani ezt a rendszert. 2023-ban a távhős erőművek lényegében csak az MVM-től vásárolhattak gázt – előre meghatározott fix áron. Ezt a rendszert azóta lazították, a távhősök ismét kimehettek a piacra gázért, a referenciaár pedig most nem egy meghatározott naphoz kötött, hanem egy képlet alapján számolták ki. Visszatért a lehetőség, hogy aki tud olcsóbban is gázt venni, mint az állam által elismert ár, megint kereshet valamennyit.
A lapunknak nyilatkozó iparági szakértők szerint azonban ennél is jelentősebb a profitszerzési lehetőség a rendszerben – ezt finoman költségoptimalizációnak nevezik. A távhősök ugyanis nem csupán a gáz ára és a lakossági távhődíj közti különbséget érvényesítik, amikor az állami dotációt megkapják, hanem a szolgáltatás mindenféle egyéb költségeit is. Ilyen például a vezetékekben szállítás közben elveszett hő ára.
Ha a valós költségeket az állam által elismert költségekhez képest sikerül lefaragni, akkor megint csak lehet keresni a távhőkasszán.
Hogy éreztessük a nagyságrendet: a távhőszektor az idei fűtési szezonban (2024/25-ös tél) 178 milliárd forint állami támogatást kap a tervek szerint; az előző télen 229 milliárdhoz jutott; 2022/23-ban 273 milliárdhoz; míg a rekord eddig a 2021/22-es tél volt, amikor 307 milliárd ment el rá. Ez az összeg elsősorban az erőműveknél, kisebb részt a szolgáltatóknál landol tehát – az általuk megtermelt hő mennyiségének arányában. Iparági forrásaink szerint ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a támogatásnak legalább a felét a Veoliához tartozó cégek – köztük a Habony Árpád-féle csoporttal közös érdekeltségek – kapják. Arányosan azzal, hogy francia óriásvállalat itteni leányai adják el az országban megtermelt távhő (és melegvíz) nagyjából felét.
A támogatás egyik jelentősége, hogy ezen az üzleten nem nagyon lehet bukni – 2022-ben az akkor feje tetejére állt piacon lehetett azért, de utólag az állam akkor is megmentett szinte mindenkit. Másrészt aki ügyes, és az energiahivatal által elismert piaci gázárnál olcsóbban tud vásárolni, mint fent bemutattuk, az állami támogatásból profitot is szerezhet. A távhőkasszát, amelyből az állam – havi díjak és fogyasztás szerinti átalány formájában – dotálja a távhőt, alapvetően az ipari áramért fizetendő számlákban elrejtett bevételből töltik fel. Az ipari fogyasztók számlájában lévő tételt úgy hívják, hogy „kapcsolt szerkezetátalakítási díj”, főszabályként ezekből a befizetésekből áll össze a távhőkassza. Csakhogy az így beszedett díj az utóbbi években kevés volt a távhőkassza feltöltésére, ezért a költségvetésnek máshonnan kellett állnia a hiányzó részt. Erre a rezsivédelmi alapot használják, amit a különadóval sújtott nagyvállalatok befizetéseiből töltenek fel – a francia Veolia és a Habony-csapat legnagyobb örömére. Közös büszkeségük, a Budapesti Erőmű 2023-ban példátlan árbevételt, majd’ 448 milliárd forintot ért el – a társaság adózott eredménye pedig 25,5 milliárdra rúgott.
Míg tehát az még a jövő zenéje, Rákos-Dubajon hogyan és mennyit keresnek majd, azt már ma is bizton állíthatjuk, hogy a kaszinó- és a távhőbiznisz évente milliárdokkal gazdagítja a Habony-kört.
*
A cikkben szereplő cégadatokat az Opten Kft. szolgáltatta.
Nyitókép: Habony Árpád az Országházban Orbán Viktor miniszterelnöki eskütételén 2022. május 16-án (fotó: Németh Dániel)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
