„Magyar Péter Szerbiából nézve azért érdekes, mert a Fidesz-világ része volt” – Vujo Ilić a szerb–magyar párhuzamokról
A gyenge ellenzék helyett egy botrányt követő társadalmi felháborodás rendítette meg a sziklaszilárd rendszert – a leírás nem az egy évvel ezelőtt a kegyelmi üggyel megváltozott Magyarországról, hanem Szerbiáról szól. Vujo Ilić, a Belgrádi Egyetem Filozófiai és Társadalomelméleti Intézetének igazgatóhelyettese szerint az Orbán Viktorral szövetséges Aleksandar Vučić elnök eddigi legnagyobb kihívásával szembesül az újvidéki pályaudvaron bekövetkezett tragédia miatt indult tüntetésekkel. A magyarországi politikát is követő elemzőtől megkérdezzük: mi a közös a szlovák, a magyar és a szerb illiberális rendszerek elleni lázadásban? Lesz-e szerb Magyar Péter? Mit indított el arab befektetők belgrádi mini-Dubaja? Miért beszél Aleksandar Vučić egyre többet politikai örökségéről? Nagyinterjú Szerbiáról, meglepően sok magyar áthallással.
– Három hónapja zajlanak tüntetések az újvidéki pályaudvaron történt katasztrófa után. Hétvégén többezer egyetemista és más tüntető gyalogolt el Belgrádból Újvidékre, ahol mindhárom hidat lezárták. A demonstráció a konkrét ügyről szól vagy Aleksandar Vučić elnök ellen irányul?
– A megértéshez kicsit távolabbról kell indítanom. A tömegdemonstrációk megszokottak Szerbiában, 2016 óta az emberek szinte minden évben tiltakoznak valamilyen ügy miatt. Kilenc éve a fővárosi Waterfront ingatlanprojekt miatt mentek ki a belgrádiak az utcára, ez az esemény nyitotta meg a tiltakozások sorát. A titokban letárgyalt, a városfejlesztési szabályokat megszegő óriásberuházás ahhoz a Mohamed Alabbarhoz köthető, aki most Budapesten tervez valami hasonlót. Demonstráltak az emberek 2023-ban két iskolai tömegmészárlás után, tavaly pedig nyáron egy hatalmas lítiumbánya ellen tüntettek. A megmozdulások jelezték demokratikus intézményrendszerünk működésképtelenségét, kiüresedését; a parlament például képtelen becsatornázni a különféle társadalmi konfliktusokat, és megoldásokat kínálni rájuk. Ebben a politikai környezetben történt az újvidéki pályaudvar egész országot megrázó katasztrófája, amikor is tizenöten lelték halálukat a nemrégen felújított állomásépület leszakadt beton tetőszerkezete alatt. Az emberek tudni akarták, hogy milyen gondatlanság, korrupció áll a propagandaokokból kétszer is felavatott állomás tragédiája mögött. Az általános politikai környezet, az újvidéki eset súlyossága mellett még egy harmadik tényező kellett a demonstrációk kiszélesedéséhez. A Színművészeti Főiskola tiltakozó hallgatóit november 22-én megtámadták a kormányzó Szerb Haladó Párthoz (SNS) köthető személyek. Ez olaj volt a tűzre, a diákok országszerte utcára vonultak. Ha nincs a támadás, aligha válhatott volna a mozgalom ilyen kiterjedtté, s nem kapott volna még erőteljesebb politikai színezetet.
– A diákok mozgalma különbözteti meg tehát a mostani demonstrációkat a korábbiaktól?
– Pontosan. Ráadásul az egyetemisták ügyeltek a népszerűtlen és egymással is civakodó ellenzéki pártoktól való távolságtartásra. Az elfoglalt oktatási intézményekben minden javaslatot megvitatnak, a közvetlen demokrácia eszközeivel élnek. Nincsenek vezetőik, azaz a szokásos megosztási stratégia működésképtelen, s a kevéssé hatékonyak a régi politikai lejáratási módszerek.
Bár az állami propaganda igyekezett őket külföldi ügynökökként és az ellenzéki pártok csatlósaiként beállítani, ezek az üzenetek alig mennek át.
A hallgatók négy követelésüket – az újvidéki tragédia kivizsgálása, a vétkesek felelősségre vonása; a diákokra támadók megbüntetése; a lefogott egyetemisták elengedése; a felsőoktatás finanszírozásának javítása – következetesen képviselik, s Vučić elnök ígéreteit, fenyegetéseit figyelmen kívül hagyják. Újdonság továbbá a diákok széles társadalmi támogatottsága: a decemberi felmérések szerint mozgalmukat a szerb társadalom kétharmada helyesli – ez látszik is a tüntetések résztvevőinek létszámán. Összehasonlításul: 2023-ban az erőszak elleni tüntetéseket a társadalom fele támogatta. Vučićnak továbbra is erős a tábora, de ma követői kisebbségben vannak, s idestova egy évtizede ez először fordul elő.
– A korábbi évek demonstrációi idején a Szerb Haladó Párt, illetve a kormány taktikája az időhúzás volt, s az emberek tényleg hazamentek. Most azonban az idő előrehaladtával sem lankad a lelkesedés. Miért?
– Aleksandar Vučić rutinos és ravasz politikus, érezte, hogy a halogatás most kevés. Többször megpróbálta lezárni az ügyet, mondván, teljesítették a diákok követeléseit. Idővel azt is megígérte, hogy szavatolják a demonstrálók biztonságát, november óta ugyanis országszerte harminc esetben hajtottak autósok a tüntetők közé. A belügyminiszterrel közös tévészereplésen ígérte meg, hogy a diákoknak nem eshet bántódása. Aznap este az SNS újvidéki irodájából kijött férfiak baseballütőkkel matricázó fiatalokra támadtak, és eltörték egy diáklány állkapcsát. Világossá vált, hogy a kormányzat képtelen féken tartani egyes támogatóit, akik elhitték az állami médiából három hónapja ömlő propagandát a külföld által tüzelt tüntetőkről. Az eset miatt országszerte új lendületet kaptak a demonstrációk, és a felháborodás miatt múlt kedden lemondott Miloš Vučević miniszterelnök. Amióta Vučić vezeti az országot, még soha nem kényszerült ilyen vezéráldozatra.
hirdetés
– Ez elég lesz az indulatok lecsillapítására?
– Mint említettem, a diákok ragaszkodnak a négy követelésükhöz, s ezekben az illetékes hatóságok döntését várják, nem az elnökét. Hogy leszerelje a tüntetést, Vučić bejelentette, kedvezményes lakáshitelt kínál majd az állam a fiataloknak, ám az érintettek ebből sem kérnek. Nagy kérdés azonban, meddig tartható fenn a mozgósítás. A diákok legfontosabb követelése, az újvidéki tragédia kivizsgálása és a felelősök megbüntetése évekig elhúzódhat.
– Miért csatlakoztak a diákokhoz a tanárok, az ügyvédek, a gazdák, még a belgrádi taxisofőrök is?
– Bizonyos társadalmi csoportok az újvidéki esettől függetlenül is követeléseket fogalmaztak meg, amelyekre azonban a demokratikus intézményrendszer csődje miatt nem kapnak válaszokat. Úgy érzik, hogy az egyre inkább megmerevedett, betokosodott rezsimben az út szélén hagyták őket. A rossz társadalmi közérzet pusztán anyagi ígéretekkel javíthatatlan. Nagyarányú tanárifizetés-emelést javasolt például a kabinet, a pedagógusok jelentős hányada mégis úgy döntött, fontosabb most a jövő nemzedékkel vállalt szolidaritás. És sztrájkba lépett. Ez jelentős változás, a korábbi mozgalmak során a szolidaritás teljesen hiányzott.
– Egyre nagyobb részvétellel zajló tüntetések, kiterjedt társadalmi támogatás, a rendszerrel szembeni általános elégedetlenség… Vége van Vučićnak?
– Bonyolultabb a helyzet. Kétségtelen, hogy a kormányzat, illetve az egész rendszer mély legitimitási válságban van. Ugyanakkor egy esetleges parlamenti választáson az Aleksandar Vučić pártja sikerét biztosító mechanizmusok mozgásba lendülnek, azokat a demonstrációk érintetlenül hagyták. Működik a klientelizmus, a propagandamédia, állami eszközöket használnak pártcélokra és így tovább. Kétségtelenül ez a rezsim eddigi legnagyobb megrázkódtatása, ám koordináltan induló, erős ellenzéki pártok nélkül Vučić a következő választást is megnyeri. Az alkotmány szerint a kormányfő lemondása után egy hónap áll rendelkezésre az új miniszterelnök kinevezésére. Amennyiben ez kudarcot vall, előrehozott választások jönnek, legkorábban áprilisban. Ha egyáltalán sor kerülne a voksolásra, aligha változik meg a Szerb Haladó Pártnak kedvező környezet. Még az is kérdés, az ellenzéki pártok egyáltalán részt vennének-e egy megmérettetésen. Erős a rezsim, de már nem annyira, mint tavaly – ám az ellenzéknél még mindig potensebb.
| Vujo Ilić a Belgrádi Egyetem Filozófiai és Társadalomelméleti Intézetének igazgatóhelyettese. Felsőfokú tanulmányait Belgrádban és a CEU-n végezte, Budapesten doktorált politikatudományból. Mindkét intézményben oktatott is, ösztöndíjas kutató volt továbbá a grazi és az amerikai Yale Egyetemen. Politikai tapasztalatokat 2017-2018-ban szerzett, amikor az önkormányzati választásokon a Waterfront ingatlanprojekt elleni civil ellenállásból kinőtt Ne Davimo Beograd (Ne hagyjuk Belgrádot) mozgalom koordinátora volt. Rendszeresen részt vesz társadalomkutatási programokban, illetve szerepel a szerbiai és a nemzetközi sajtóban. |
– Elképzelhető, hogy a tüntetésekre épülve egy új politikai erő jelenik meg, amely „leváltja” a régi ellenzéket?
– A szerb politika egyik jellegzetessége, hogy centrifugális: a parlamenti küszöb mindössze három százalék, nincsenek egyéni választókerületek, minden politikai erő önállóan boldogulna. Ráadásul az elmúlt évtizedben mindig elmaradt a teljes ellenzéki összefogás Vučić ellen. Legközelebb a 2023-as voksoláson voltak ehhez, bár még ebben sem vett részt minden párt. Ekkor az ellenzék körülbelül egymillió szavazatot szerzett, ami persze még mindig messze elmaradt a Szerb Haladó Párt közel kétmilliójától. De jelezte, hogy a választók jutalmazzák az összefogást. Az ellenzéki pártok közötti ellentét azonban igencsak kérdésessé teszi az egységfrontot. A bojkott és a részvétel kérdése rendszeresen megosztja a hatalommal szembenálló erőket, ami megint csak inkább elkedvetleníti a szavazókat.
Meg kell említeni az álellenzék problémáját is.
Léteznek ugyanis olyan formációk, amelyek elvben szemben állnak a rendszerrel, a valóságban mégis annak az érdekét szolgálják.
– Élt Magyarországon, politikatudósként megfigyelhette a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kialakulását. Miben hasonlít és miben különbözik Aleksandar Vučić politikája Orbán Viktorétól?
– Valóban, 2011 és 2020 között elég sok időt töltöttem Magyarországon, a CEU-n tanultam és oktattam. Érdekes volt látni, hogy az alkotmánytól az intézményekig minden milyen gyorsan változott meg. Szerbiában ez a folyamat jóval hosszabb időt vett igénybe. Orbán Viktor és Aleksandar Vučić nagyon máshonnan jön. A magyar politikus liberális aktivistaként kezdte, a szerb viszont mindig is illiberális volt, politikai pályáját Slobodan Milošević minisztereként kezdte. Vučić 2008 után bizonyos taktikai fordulatot végrehajtott, hogy pontokat szerezzen az Európai Unió vezetőinél, hiszen Szerbia máig tagjelölt. A két politikus ugyanakkor nagyon hasonlít egymásra a hatalom központosításában, az intézmények kiüresítésében, a politikai befolyás gazdasági előnyökre váltásában. Máshonnan indulva ugyanoda érkeztek meg, logikus, hogy számos kérdésben szorosan együttműködnek.
– Feltűnőek a hasonlóságok a magyar és a szerb a politika között: Magyarországon is történt tavaly az újvidékihez hasonló váratlan, az országot megrázó ügy. Az egy éve kirobbant kegyelmi botrány megrendítette az addig sziklaszilárdnak látszó rendszert, és mozgósította a vele szemben állókat. Különbség viszont, hogy nálunk politikai kihívó is színre lépett – ez várható majd önöknél is?
– Magyar Péter Szerbiából nézve azért érdekes, mert a Fidesz-világ része volt és onnan kilépve fordult szembe Orbán Viktorral. Ilyesmi Szerbiában eddig nem fordult elő. Érdeklődéssel figyelem a magyarországi fejleményeket. Ha jól értem, Magyar képes volt Fidesz-szavazókat is magához vonzani. Lehet, hogy egyszer valami hasonló történik majd nálunk is. Nagy kérdés, az ellenzéki szavazók elfogadnának-e egy eddig Vučić közelében politizáló embert. Ahhoz nálunk talán már túl erős a polarizáció.
– A közbölcsesség szerint Donald Trump győzelmének egyik oka a woke baloldal és a liberális fősodor elleni lázadás volt. Közép-Európában mintha az illiberálisok hatalma inogna. Szlovákiában hatalmas tüntetések zajlanak Robert Fico ellen, Magyarországon a Fideszhez felnőtt egy kihívó, Szerbiában Vučić defenzívába szorult. A választók jelentős része a túlhajtott szuverenista identitáspolitikából sem kér?
– Inkább úgy mondanám, az időtényező az egyik kulcs. Ezek a politikusok nagyon régen vannak hatalmon, Robert Fico kisebb-nagyobb megszakításokkal 2006 óta uralja a szlovák politikát, Orbán Viktor 2010 óta kormányoz, Vučić is több mint egy évtizede miniszterelnök, illetve államfő. Mindhárom országban azt látjuk, hogy a hatalom által használt nyelv a korábbinál jóval kevésbé hatékony. Vajon hányszor lehet a politikai ellenfelet külföldi ügynöknek bélyegezni? Szerbiában a negyven alattiak körében ez a retorika nevetséges. Az a gyanúm, hogy Magyarországon és Szlovákiában is ez a helyzet.
Sok választó akar valami újat, de a Vučić-rezsim már képtelen az érdemi irányváltásra.
Ha az elnök tanácsadója lennék, azt mondanám neki, engedjen a szorításon és kezdjen el liberalizálni. Előbb-utóbb úgyis elveszíti a hatalmat,q és akkor nem mindegy, hogy az emberek miként fognak emlékezni rá. Olyan politikusként, akinek rendszere a váltás előtt egyre keményebb lett, vagy úgy, mint aki tulajdonképpen lehetővé tette a váltást. Vučić rengeteget szerepel a sajtóban, évente legalább 300 interjút ad, igyekszem a lehető legtöbbet megnézni, elolvasni belőlük. Arra figyeltem fel, hogy mostanában egyre többet beszél politikai örökségéről. Őt is foglalkoztatja, mit hagy majd maga után. Figyelmeztető lehet számára, hogy volt olyan elnökünk, aki életét egy hágai cellában fejezte be, családja pedig moszkvai száműzetésbe kényszerült. Ez az autokrata-dilemma: vasmarokkal kormányoznak, de aztán engedniük kell, hogy emlékezetük ne fekete, hanem legalább szürke legyen. Érezheti úgy az elnök, hogy pályája a mostani tüntetésekkel kritikus ponthoz ért. Azért nem mindegy, miként kezeli most a diákokat, mert a róla szóló könyveket ők írják majd meg.
Nyitókép: diáktüntetők Újvidéken 2025. január 31-én (fotó: AFP/Andrej Isaković)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
