Hódok kontra közútkezelő: autópálya oldalában létrejött lápért küzdenek a civilek Rákospalotán
Több mint hatvan ember vett részt azon a hétvégi bejáráson, amit Kriska György biológus, az MTA doktora szervezett a Rákospalotai-láp védelmében. Az M0-ás töltése mellett elvarázsolt hangulatú vizes élőhely van két méter magas hódvárral, de lehet, hogy már nem sokáig: a Magyar Közút engedélyt kért a hódgát elbontására. Pedig a hódok elleni küzdelem nem old meg semmit: ezen a helyen mindig volt láp, és mindig lesz is. Inkább meg kellene tanulni, hogyan lehet a vizes élőhelyeket a modern világba integrálni.
Meglepő tömeg, több mint hatvan ember gyűlt össze vasárnap reggel a 30-as busz káposztásmegyeri végállomásánál, hogy Kriska György biológus, az MTA doktora vezetésével felfedezőútra induljon. Először a végállomás mögötti kis erdőbe, aztán a forgalmas Külső Szilágyi úton és a váci vasútvonalon átvergődve mélyen be az M0-ás gyorsforgalmi út töltése melletti szemetes dzsindzsába. Nem volt ez tüntetés, de mégis csak demonstráció egy újabb vizes élőhely elpusztítása ellen. Maga Kriska György volt legjobban meglepve, hogy ennyien eljöttek. Mint felidézte, amikor a 2000-es évek végén a közeli dunakeszi tőzegtavak lápjának megmentéséért küzdött, többnyire öt-hat ember ment ki egy-egy civil demonstrációra.
Valami egyértelműen változóban van: a 2022-es nagy aszály mintha áttörte volna a közöny falát, és egyre több embert foglalkoztat a kérdés, hogyan lehet megakadályozni Magyarország nagy részének kiszáradását. Ezt a változást jelzi a belvízelvezető árkok lezárására vagy betemetésére szerveződött társadalmi mozgalom, amelynek első megmozdulásairól a Válasz Online-on is beszámoltunk, vagy az olyan filmek sikere, mint a minap bemutatott Eltékozolt vizeink. Ez utóbbi Szendőfi Balázs halkutató-természetfilmes munkája, aki Kriska György alkotótársa volt egy szintén most bemutatott filmben.
A Megsebzett táj pont erről a vidékről szól: Észak-Pestről, amely tájként ma már gyakorlatilag nem létezik. Felfalta a rendszerváltás után őrületes sebességre kapcsolt agglomerációs robbanás, amely a lápok, dombhátak, ligeterdők, homokpusztagyepek festői mozaikját aszfaltsivataggá változtatta. Az a rövid séta, ami a káposztásmegyei buszvégállomástól a Rákospalotai-lápig vezetett, bőséges bemutatót nyújtott abból, hogy mi alakult ki a helyén: hatalmas infrastrukturális létesítmények,
gyorsforgalmi utak, lehajtók, logisztikai bázisok, áruházak, parkolók szinte összefüggő rendszere, ahol a természet nélküli jövő disztópiája gyakorlatilag megvalósult.
Olyan elképesztő jelenségekkel, mint a Csömöri-patak, aminek kivezető nyílását Kriska György elrettentő példaként mutatta be a buszvégállomás mögötti kiserdőben. Ezt a patakot valamikor az 1980-as években a káposztásmegyeri lakótelep építésekor hosszú szakaszon a föld alá rejtették. A felszínen nem is látszik belőle semmi, egy hatalmas csőben fut végig, mielőtt rövid szakaszon kibukkanna a Mogyoródi-patakkal való összefolyása előtt.
És mégis: a természet apró, veszélyeztetett foltjai fennmaradtak ebben a látszólag legyalult tájban. Jórészt elszigeteltek, sérültek, de annál értékesebbek: az újpesti Farkas-erdő parkerdővé alakított zöld foltja, amit a káposztásmegyeri lakótelep lakói szívesen használnak sportolásra, futásra, levegőzésre; mellette egy lápos terület, amit tavaly nyilvánított védetté Budapest önkormányzata, kicsit távolabb az Újpesti Homoktövis Természetvédelmi Terület, az egyetlen hely az egész országban, ahol a ritka homoktövis még természetes körülmények között megtalálható; az M0-ás túloldalán, az Auchan parkolója mögött pedig az a tőzegtó, aminek a megóvásáért Kriska György annyit harcolt másfél évtizede. A dunakeszi láp megmenekült ugyanis, nem töltötték fel sittel, hogy parkoló legyen belőle, sőt az áruházlánc végül finanszírozta egy nagyon menő tanösvény kiépítését is. Ezt a Paradigma Ariadné építészei tervezték, és 2023 nyarán adtak át, addigra már senki nem vitatta, hogy az értékes élőhelyen még Magyarország egyetlen őshonos teknőse, a mocsári teknős is megtalálható. Pedig amikor a civilek harcolni kezdtek a lápért, neves szakértő adta írásba: ott aztán semmilyen élőhely nincs.
Hogy a Rákospalotai-láp sorsa is ilyen szerencsésen alakul-e, az ma még erősen kérdéses. Ebben a történetben az ellenlábas szerepét a Magyar Közút Zrt. játssza az M0-ás autóút és kapcsolódó létesítményei kezelőjeként. A problémát pedig egy méretes, őshonos rágcsáló jelenti: a hód.
A gyorsforgalmi út töltése mellett ugyanis egészen meglepő módon egy varázslatos vizes élőhely rejtőzik, amit részben a ki tudja hogyan idetalált hódok hoztak létre. Pontosabban láp nélkülük is lenne, de ökológiailag hasznos munkájuk eredményeként sokkal nagyobb és vízben gazdagabb, mint néhány évvel ezelőtt.
A hód ugyanis a legjobb vízmérnök, ha arról van szó, hogy a vizet a tájban kellene megtartani. Az egyetlen probléma, hogy Észak-Pesten nem nagyon van táj.
A Magyarországról korábban kipusztult, de a 2000-es évektől részben szervezett telepítéssel, részben spontán terjeszkedéssel visszatelepülő hódok idetaláltak az autópályatöltések közé szorított, aprócska lápba. Őrület, hogyan. Bizonyára a Duna menti ártéri erdőkben élő példányok indultak vándorútra új élőhelyet keresve, és a teljesen szabályozott, kibetonozott Szilas-patak, Mogyoródi-patak medrében jöhettek fel ide, ahol végre megfelelő élőhelyet találtak, és építkezni kezdtek.
Ezen a négyhektáros területen ugyanis tőzegláp van. Nemcsak az autópálya töltése mellett futó Mogyoródi-patak miatt van itt víz, hanem a természeti adottságok eleve olyanok, hogy a környezeténél mélyebben fekvő területet láp borítja. A hód az ilyesmit imádja: nem a folyóvizeket keresi, hanem a csendes, kiterjedt lápos területeket, ahol bőségesen van ehető növényzet, és ahol a ragadozóktól védelmet nyújtó, vízzel övezett várat építhet magának. Ennek érdekében a hód gátakat épít, hogy megemelje a vízszintet, és lassítsa a patakok folyását. Próbálkozott ezzel a Mogyoródi-patakon is, de a vízfolyás kezelője, a Gödöllő-Vác Térségi Környezetvédelmi, Beruházó és Szolgálató Vízgazdálkodási Társulat ezt nem engedte: 2022-ben a felépült gátat elkotorták, a fenti fényképen látható domb Kriska György lába alatt ennek anyagát tartalmazza.
A hód tanulékony állat. Bár a patakon két kisebb gátat most is találtunk, az új, nagyobb gátat már nem itt építette fel, hanem a szomszédos lápból kifolyó erecskét zárta le vele. Ennek hatására a gát mögött a vízszint szépen emelkedni kezdett, ellepte a fák-bokrok tövét, és újra nyílt vízfelület alakult ki, ami errefelé már hosszú ideje nem, vagy csak időszakosan volt. Egy hódtó keletkezésének lehetünk a szemtanúi a legvalószínűtlenebb helyen: az M0-ás gyorsforgalmi út töltése mellett. A tó közepén impozáns, két méter magas hódvár emelkedik, ami most is lakott.
A vizes élőhelyet azonban most újra veszély fenyegeti: ezúttal a Magyar Közút Zrt. kért engedélyt a természetvédelmi hatóságtól a hódgát elbontására, és ezzel a láp lecsapolására. Ennek oka az olajfogó műtárgynak nevezett objektum, közvetlenül a láp peremén, az M0-ás autóútról az M2-es gyorsforgalmi útra vezető felhajtó töltése mellett. Az olajfogó tulajdonképpen környezetvédelmi létesítmény: egy beton ülepítő, amit azért építettek, hogy az útfelületről a szennyezett iszap, hordalék ne kerüljön ki a természetes vizekbe, hanem biztonságosan összegyűjthető és eltávolítható legyen. Csakhogy az olajfogó akkor működik jól, ha nem áll víz alatt. Amikor tervezték, nem számoltak azzal, hogy itt újra láp lehet. A műtárgy védelmében a Közút lecsapolná a lápot, ami belegondolva a modern világ problémáinak tökéletes összegzése:
egy környezetvédelmi célú létesítmény érdekében kellene értékes előhelyet megszüntetni.
Pontosabban nem kellene, csak ez a legegyszerűbb opció: a civilek szerint meg lehetne találni a módját annak, hogy a hódok is háborítatlanul éljenek, a láp is megmaradjon és az olajfogó is működjön. Osztrák, szlovén példákat emlegetnek, ahol a hódgátba épített műanyagcsővel szabályozzák a hódtavak vízszintjét, hogy ne legyen túl magas, és a környező területeket ne fenyegesse elárasztással. Hogy ez itt működne-e, azt senki nem tudja, meg kellene vizsgálni. Ha nem, akkor drágább megoldások is vannak: az olajfogó átépítése, szintjének megemelése. Vagyis tulajdonképpen a láp létének elfogadása, az autópályafelhajtó egykori tervezői által elkövetett hiba korrekciója.
A jogi helyzet bonyolult: a terület jelenleg hivatalosan egyáltalán nem védett, a hód azonban védett állat, így a Magyar Közút engedély nelkül a gátat nem bonthatja le. A civilek azt kérik a kormányhivataltól, hogy mondja ki: a Rákospalotai-láp mint vizes élőhely a maga egészében védelem alatt áll. Ehhez semmi másra nincs szükség, mint annak megállapítására, hogy a láp ténylegesen létezik,
a lápok ugyanis a törvény erejénél fogva, ex lege természetvédelmi oltalom alatt állnak.
A dunakeszi esetben pont azt vitatta az Auchan, hogy a láp ott van, de egy láp léte élőhelyvizsgálattal egyértelműen igazolható: egészen biztos, hogy egy szakmailag korrekt vizsgálat a Rákospalotai-láp esetében is kimutatná a megfelelő jelölőfajokat, illetve azt, hogy a lapban vastagon tőzeges a talaj (ez a talajtípus a lápokra jellemző). Egy klasszikus lápi jelenség a hódgátat mutató fenti fényképünkön is megfigyelhető: a vasoxidáló baktériumok felszaporodása, amitől az erecske vize vörösre színeződik.
Amennyiben a Kormányhivatal mégsem mondaná ki, hogy a Rákospalotai-láp az láp, Budapest is helyi védettség alá vonhatná a területet, mivel még pont a közigazgatási határon belülre esik. A fővárosi önkormányzat az elmúlt években jelentősen bővítette a helyi természetvédelmi oltalom alatt álló területek kiterjedését, például a közeli Farkas-erdő melletti lápot is tavaly nyilvánították védetté. A Rákospalotai-láp nyilvánvalóan megfelelne az ökológiai kritériumoknak, de pont az olajfogó ügye miatt a főváros kénytelen óvatosan eljárni: azt senki nem várhatja, hogy a műszaki problémát az autópálya közútkezelője helyett ők oldják meg.
Megkérdeztük a Magyar Közút Zrt., hogy áll most az ügy, és hogy gondolkodnak-e más, a láp megmaradását garantáló megoldásban. A cég válaszában azt írta: tavaly július 25-én fordultak levélben a Pest Vármegyei Kormányhivatal illetékes főosztályához a hódok okozta problémák miatt. A területen a kormányhivatal decemberben szemlét tartott.
„A felek közötti egyeztetés még folyamatban van. A célunk az, hogy olyan döntés, megoldás szülessen, ami
az érintett csomóponti vízelvezetés rendeltetés szerinti üzemelését hosszú távon lehetővé teszi,
kiemelt figyelmet fordítva a kialakult helyzetre” – tették hozzá.
A táj történetének elemzése segíthet jó döntést hozni: a Rákospalotai-láp ugyanis a közelmúltban emberi beavatkozás hatására többször eltűnt, majd a körülmények változásával újra megjelent, anélkül, hogy ezt bárki tudatosan elősegítette volna. Ennek a történetnek a hódok csak újabb állomását jelentik, de láp nélkülük is lenne.
A legutóbbi nagy tájformáló beruházás 1998-ban az M0-ás északi szakaszának és az M2-es becsatlakozásának megépítése volt. Ez óriási beavatkozással járt, és széles sávban teljesen letarolta a növényzetet, az erdőket, továbbá végzetesen fel is szabdalta az élőhelyeket. Az autópályák építése az agglomerációs folyamatot is felgyorsította: a maradék szabad területek jelentős része beépült az elmúlt negyedszázadban. Kriska György és Szendőfi Balázs filmjében archív felvételek mutatják, milyen tarolással járt az építkezés.
A Rákospalotai-láp jelenlegi állapota azonban annak bizonyítéka, hogy a természet magára hagyva képes a gyors regenerációra. Sőt paradox módon a láp újjáéledése az autópályának is köszönhető.
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan állt elő a jelenlegi helyzet, érdemes visszamenni a múltba. A legkorábbi, gyakorlatilag még érintetlen állapotról a 19. század közepén felvett második katonai felmérés térképszelvénye tanúskodik:
A térképen pirossal jelöltük a Rákospalotai-lápot, amiről így már jól látszik, hogy egy hatalmas, egykor összefüggő természetes lápvidék maradványa. Az Észak-pesti-síkság az Alföld legészakibb nyúlványa, amely elvékonyodó sávban kúszik fel a Duna mentén a Naszály lábáig. Ez a terület egykor nagyon változatos, mozaikos tájképpel rendelkezett: a magasabb dombhátak, platók szárazabbak voltak, ezeken homokpuszták, kisebb ligetes erdők alakultak ki, és az emberek is itt hoztak létre településeket. A mélyebb részeket viszont részben a patakok vize, részben pedig a feltörő talajvízforrások által táplált lápok, mocsarak töltötték ki. A területen végigfut egy meredek leszakadás: a terepszint hirtelen több métert esik a Duna menti ártéri síkságig. E leszakadás mentén végig források fakadnak fel, és ezeknek a vize megáll a mélyebb területeken. Mindez még jól megfigyelhető a Farkas-erdőnél, ahol a parkerdő fent van a plató tetején, a láp pedig jóval alatta, egy természetes mélyedésben.
Ugyanilyen magassági váltás volt Dunakeszi alatt is, a fenti térképen Falusi Tó néven szereplő részen, ahol ma végig horgásztavak vannak. A Rákospalotai-láp helyzete valamivel összetettebb, mert itt a platót eleve megszakítja egy kelet-nyugati irányú völgy, amit teljes egészében láp borított, ezen csörgedezett át a Szilas-patak irányába a még szabályozatlan Mogyoródi-patak. A Rákospalotai-láp tehát annak az egykor egybefüggő lápvidéknek egy apró maradványa, amelynek része volt a Farkas-erdő alatti láp és a dunakeszi tőzegtavak is. Mindez azért lényeges, mert bizonyítja: nem a hódok miatt van itt álló víz, hanem azért, mert a területnek ez a természetes állapota.
A 19. század második felében azonban az ember hadakozni kezdett a láppal, és kísérletet tett a kiszárítására. Már az 1880-as évek kataszteri térképen töltések között futó vízelvezető csatornákat és szabályozott patakot láthatunk. A következő, 1963-as légi felvétel mutatja, hogy bő fél évszázad alatt mire jutottak:
A terület nagy része már mezőgazdasági táj, a csatornák a földeket kiszárították, de középen még életképes, nagy kiterjedésű lápot láthatunk a legmélyebb területen. Ez gyakorlatilag megegyezik a ma újra vizesedő területtel, ha rátennénk az M0-as vonalát a fényképre, a fákkal szegélyezett középső csatorna fölött futna. Két érdekességet lehet még megfigyelni:
- a Rákospalotai-láp közepén, a sásos-nádas területen jól kivehető egy korábbi vízelvezető csatorna egyenes, két pontban megtörő vonala; ez azt mutatja, hogy valamikor a láp lecsapolására is komoly kísérletet tettek, de a természet visszakövetelte a jussát;
- a nyílt vízfelület szélén a fehér foltok mind halászcsónakok és stégek: a 60-as évek elején még mindig akkora víz volt itt, hogy természetes tóként működött, amit ezek szerint a rákospalotaiak használtak is.
A következő fotó azonban óriási változást mutat:
Elég csak 1978-ig ugrani előre az időben, és óriási változást látunk. Eltűnt a tó, eltűnt a nádi világ, helyét megművelt földek és kaszált rétek foglalják el. A tájat rövid idő alatt teljesen vízmentesítették, a lápot egy új csatornával teljesen kiszárították (ebből a csatornából maradt hátra aztán a ma a láp közepén húzódó nyílt vizes sáv). Erre az állapotra rétegződött aztán rá a rendszerváltás után az agglomerációs infrastruktúra a maga rengeteg telephelyével, útjával, lakóparkjával. Mindez azt is megmagyarázza, hogy amikor 1998-ban megépítették az autópályákat, miért nem számoltak egyáltalán azzal a problémával, hogy vizes élőhely lehet a töltés mellett: mert addigra ennek már évtizedek óta nyoma sem volt.
Csakhogy az autópálya-építés után magára hagyott, használaton kívül került földterület alig két évtized alatt a természetes utat követve visszaalakult láppá. Ebben szerepe lehetett az autópálya-töltés talajvizet visszaduzzasztó hatásának is. Már csak ennek a tényállásnak a jogi megerősítése hiányzik ahhoz, hogy kimondjuk: Rákospalotai-láp újra van. Ezt a folyamatot a hódok felgyorsították, de nem ők okozták, éppen ezért megoldani sem lehet azzal, hogy az egyébként védett állatot elűzik a területről. Meg kéne próbálni inkább integrálni ezt a kis darabka valódi természetet az átszabott, mesterséges világunkba.
Nyitókép: hódvédő civilek a 30-as busz káposztásmegyeri végállomásánál (fotó: Zsuppán András / Válasz Online)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
