Simicska 10, Magyar Péter 1 – hasonló dühvel indítottak, nagyon másfele mentek
A Simicska Lajos-féle G-napnak most van, Magyar Péter első interjújának a jövő héten lesz évfordulója. Mindketten váratlan dühvel támadtak a kormányra, miközben azt lehetett hinni róluk, hogy elkötelezett fideszesek. Simicska is választáson akarta legyőzni Orbán Viktort, Magyar is ezt tervezi. A módszerük azonban nagyon más lett. A két történet csak az első napon volt némileg hasonló. Párhuzamok és különbségek a Fidesz két eddigi legnagyobb kihívójának történetében.
Kilenc év és hat nap választja el egymástól a NER eddigi két legnagyobb kihívásának szimbolikus kezdetét. Az egyiknek éppen ma van a tizedik évfordulója, a másiknak pedig első születésnapja közeleg. 2015 február hatodikán erőltette rá Simicska Lajos a magyar közbeszédre a G-betűs szót, amellyel egykori szövetségesét, Orbán Viktort illette. 11-én pedig egy éve lesz annak, hogy Magyar Péter a Partizán stúdiójában közölte: az Orbán-kormány, és különösen Rogán Antal, borzasztó dolgokat művel. A két jeles nap között vannak hasonlóságok, de ami belőlük következett, az már másféle történetnek látszik.
Fideszből ellenzékbe
Simicska Lajosról mindenki tudta, hogy kicsoda, már a G-nap előtt is, míg Magyar Pétert alig ismerték, ám ettől még hasonló meglepetést okoztak kormányellenes kritikáikkal. Hiszen mindketten nagyon fideszesnek tűntek azon a februári napon, amikor a széles nyilvánosság előtt először nekitámadtak az Orbán-kormánynak. Óriási izgalmat okozott, hogy belülről támadják a rendszert.
Simicska Lajos évtizedekig Orbán Viktor legfontosabb szövetségesének számított, egy gimnáziumba jártak, egymás mellett éltek és szervezkedtek a Bibó szakkollégiumban és együtt tették kormányzóképes erővé a Fideszt. Simicska intézte a gazdasági ügyeket – csak a pártét ha ellenzékben voltak, és az országét is, ha kormányoztak. Simicska delegálta 2010 után a kormányba a közlekedésért, a beruházásokért, a közbeszerzésekért, az EU-s pénzek elosztásáért, az energetitákáért és az adózásért felelős vezetőket, legyenek azok miniszterek, államtitkárok vagy hivatali- illetve vállalati vezetők. Üzletemberként pedig vezette az állami beruházásokban leginkább érdekelt cégeket. Továbbá a kormánypárti sajtó kiadóit, a hirdetési piac jó részét. Jelentős földterületeket is bérelt az államtól.
Nagyon kevesek tudtak arról, és még kevesebben hitték el, hogy Orbánnal a viszonyuk 2014-re megromlott, és a tavaszi választás után már meg is szűnt az együttműködésük. Egy ideig azonban még megmaradtak a párhuzamos struktúrák: Simicska ugyanúgy utasította az államigazgatásban dolgozókat, mintha informális hatalma sértetlen maradt volna. Orbán Viktor azonban szabadulni akart tőle. Ez volt a miniszterelnök politikai pályafutásának legnagyobb és legkockázatosabb szuverenitásvédelmi küzdelme. Amikor a fideszes sajtóbirodalom legfontosabb főnökeit egy látványos felmondási hullámmal Orbán maga mellé állította, Simicska kifakadt, és ha egy újságíró február 6-án elérte telefonon, annak trágár tirádákkal illette a miniszterelnököt. A háborújuk egyik percről a másikra nyilvánvalóvá vált mindenki számára.
Simicska arra készült, hogy a következő parlamenti választáson legyőzi Orbán Viktort, de a célegyenesben úgy érezte, hogy végzetesen lemaradt, a terveit feladta, és alkut kötött a miniszterelnökkel.
Magyar Péternek Simicskához képest alig volt hatalma, amikor először ült be a Partizán stúdiójába, hogy milliókat döbbentsen meg szavaival. Egy generációval később, már a 21. században csatlakozott a Fideszhez, ahol egykori jó barátjából (Gulyás Gergelyből) és feleségéből (Varga Juditból) lett miniszter, nem belőle. Volt korábban diplomata Brüsszelben, vezetett egy ideig egy közepesen jelentős állami céget, benne volt néhány másik irányításában, de a választók nem ismerték. Viszont sok jel szerint tudatosan készült arra tavaly év elején, hogy megismerjék: átalakította személyes Facebook oldalát (Ne féljetek!) egy politikai influenszer lapjává; megtisztította Instagram-oldalát a régi bejegyzéseitől. Készült arra, hogy kiálljon, és saját jogán is fontos ember legyen. Simicska zsigeri kitörésével szemben tehát nagyon is tudatosan készült valamire. Igaz, azt valószínűleg csak márciusban döntötte el végleg, hogy mire.
Azért vannak még párhuzamok Simicska és Magyar között. Például az, hogy mindketten csalódottak voltak: úgy érezték, hogy a Fidesz kiszorítja őket (még ha a veszteségük mértéke össze sem hasonlítható). Simicska Lajos úgy vélte 2013 nyaráig, hogy a valóságban ő kormányozza az országot; Magyar Péter pedig úgy érezhette a válásáig, hogy informális befolyása van a Fidesz egyik nagyreményű politikusának (a feleségének) felépítésében, kommunikációjának kitalálásában, illetve jó állásai lesznek az állami szférában. Válásával, majd Varga Judit politikai bukásával ezek elveszni látszottak, illetve felmerülhetett benne az igény, hogy immár saját jogán mutassa be: politikai képességei talán még jobbak is, mint volt házastársáé.
Aztán: mindketten olyan pillanatban léptek színre, amikor a Fidesznek belpolitikai válságot kellett kezelnie. 2014-ben ugyan három választást nyert a Fidesz (parlamenti, EP, önkormányzati), de még élénk volt a kitiltási botrány miatti izgalom, amire az egyik érintett, a NAV akkori elnöke – aki egyébként Simicska Lajos embere volt – rá is játszott azzal, hogy nyíltan vállalta: ő az egyik áldozat, és tolmácsot kért az amerikai követség előtti parkban. A netadó elleni tüntetés még friss emlék volt. A hangulatot jól mutatta, hogy a G-nap után nem sokkal elvesztette a veszprémi időközi választást a Fidesz jelöltje, és ezzel néhány évre megszűnt a párt kétharmados többsége is. (2014 november végén Simicska Lajos felvetette, hogy elindul azon a választáson, de aztán mégsem tette, és végül a független Kész Zoltán győzött. Akinek az akkori kampányfőnöke ugyanaz a Tóth Péter volt, akit Magyar Péter nemrégiben nevezett ki a Tisza kampánymenedzserének.)
Magyar színrelépése a kegyelmi botrányt követte, amelybe addigra belebukott Novák Katalin köztársasági elnök, illetve lemondott a Fidesz EP-listájának vezetéséről Varga Judit. Magyar az országos ismertséget hozó interjújában arról beszélt, hogy Rogán Antal azért mondatta le őket manipulált közvélemény-kutatásokkal érvelve a miniszterelnöknél, mert tartott attól, hogy a nyugatos, tisztakezű és népszerű nők veszélyeztetik a pozícióját.
Atombomba helyett kampány
Magyar leginkább Rogánt támadta akkor, mondandója követhető volt, az ország sok problémájára kitért, és nem sokkal később egy Rogán számára igen kínos hangfelvételt is bemutatott. Simicska a színre lépésekor strukturálatlan, alig artikulált dührohamot produkált, amit azzal zárt, hogy „most elmegyek szánkózni”, és valóban elhagyta az országot. Legközelebb két hónap múlva mondott érdekeset. Akkor azzal jött elő, hogy Orbánt beszervezte a kádárista titkosszolgálat a sorkatonai szolgálata alatt. Érdekes párhuzam Magyar és Simicska lázadása között, hogy később soha többet nem árultak el közvetlenül belsős, kívülről ellenőrizhetetlen történeteket a hatalom működéséről.
A meglepetés miatt sokan kételkedtek a lázadásuk őszinteségében, mindkettejükről terjedt, hogy csak valami trükk az egész, és nyilván Orbán Viktor szervezte valamilyen furmányos okból meghökkentő kiállásukat. Ám még többen voltak, akik mindkettejüktől egy nagy leleplezést – egy „atombombát” – vártak, amely nyomán a fideszes szavazók is ráeszmélhetnek, hogy Orbán Viktor átverte őket. Simicska erre a várakozásra egészen 2017 december elejéig rájátszott. Akkor mondta az RTL-nek, hogy nem akar öngyilkos lenni, nem hoz nyilvánosságra semmit – ismerősei szerint attól tartott, hogy valami orosz méreggel, sugárzó anyaggal gyilkolják meg (akkoriban a novicsok szó még nem volt közismert). Magyar a Varga Juditról készített hangfelvétel nyilvánosságra hozásával keltett hasonló várakozásokat, és sokáig lebegtette, hogy vannak még hasonló felvételei. Többel azonban nem állt már elő.
A két ex-fideszes lázadó története közti párhuzamosságok ezzel véget értek. A politikai harcuk ugyanis innentől kezdve nagyon más irányt vett.
Simicska mellett elment az idő
Simicska először abban bízott, hogy az államigazgatásban elhelyezett emberei továbbra is követik majd az utasításait, és meg tudja mutatni Orbánnak, hogy nélküle nem mennek a dolgok. Ebben gyorsan csalódnia kellett. Ezután két nagyon fontos eszközben reménykedett: a pénzében és a sajtójában, plakáthelyeiben. Arra tett, hogy újabb és újabb leleplező anyagok a jobboldali közönség sajtójában megtépázzák Orbán népszerűségét, és a Jobbik megnyeri a 2018-as választást. A ’90-es évek tapasztalataiból kiindulva azt várta, hogy a sajtóból induló botrányok alapvetően elegendők a közvélemény megfordítására – ahogy a székházügy tönkrevágta a Fideszt az 1994-es választások előtt, vagy a Tocsik-ügy az MSZP-t és főleg az SZDSZ-t 1998 előtt. Ebben nagyot tévedett. Az internet előtti nyilvánosság teljesen más volt, azóta a választók és a politikusok közötti kapcsolat közvetlenné vált, és érzelmileg jóval telítettebb lett. Simicska abban is tévedett, hogy elég pénzt, és főleg reklámhelyeket adnia a Jobbiknak (2017 áprilisában például ellepték az országot az „Ti dolgoztok. Ők lopnak” óriásplakátok).
Simicska próbálta kontrollálni a választásra készülő Jobbikot, de érdeklődése felületes volt, dührohamok és az elbizakodottság hangulatai között ingadozott, asztaltársaságával utóbbi esetekben pozíciókat osztottak maguknak, ő maga legfőbb ügyész szeretett volna lenni. Ám igazi munkát nem fektetett a politikai projektbe. Azt a jobbikosoknak kellett volna elvégezniük. A párt helyzetét nehezítette, hogy akkoriban a mostaninál jóval erősebb volt a baloldali ellenzék, és a még sokak emlékezetében elevenen élő gárdás hagyományt sem volt egyszerű átfordítani néppártosodásba. 2017 decemberében Simicska már látta, hogy a Jobbik győzelmi esélyei korlátozottak. 2017 végére közvetítőkön keresztül tárgyalni kezdett Orbánnal a kiegyezésről, és 2018 február-márciusában meg is kötötték az alkut. Amikor pedig 2018 februárjában Márki-Zay Péter Jobbik–MSZP támogatással váratlanul megnyerte a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választást, és kiderült, hogy az ellenzéki nagykoalíció akár működhet is, a friss tapasztalatot nem arra használta, hogy rábírja Vona Gáborékat a koordinálásra. Inkább megemelte Orbán felé a lelépése árát.
Éppen a választási kampány hajrájában engedte el az egészet. A választás másnapján megkapta a lelépésési pénzét, és szinte minden cégét (sajtóstul, közgépestül) átadta Orbánéknak. A Jobbik végül ugyanúgy nagyjából egymillió szavazatot szerzett, mint 2014-ben, ami a magasabb részvétel miatt még másfél százalékponttal kevesebbet is ért, 20,6 után csak 19 százalékot. Ez a 20 százalék körüli eredmény így is a legtöbb volt, amit a Fidesz ellenzéke a 2006-os parlamenti választás óta egyedül el tudott érni, ennél jobb eredményt csak sokpárti összefogások produkáltak.
Viccnek is rossz?
Ezt a 20 százalékos csúcsot tavaly a Tisza döntötte meg az EP-választáson, 29,6 százalékkal és 1,35 millió szavazattal, ráadásul a parlamenti választásoknál jóval alacsonyabb részvétel mellett. Magyar Péter sajtóbirodalom, hirdetési cégek és sokmilliárdos vagyon nélkül támadt a Fideszre, viszont hajlandó volt személyesen dolgozni a sikerért. Végigjárta az országot, folyamatos műsort közölt az interneten. A 2022-es ellenzéki összefogás pártjait eljelentéktelenítette, és több közvélemény-kutatás szerint most vasárnap listán megverné a Fideszt. Egy éve ugyan azt mondta a Partizánban, „viccnek is rossz” a feltételezés, hogy pártot alapít, de aztán gyorsan mégis megtette. Alig több mint egy éve még úgy tűnt, hogy a felesége lesz EP-képviselő, de végül ő lett az, ráadásul nagyobb frakciója van Brüsszelben, mint a Fideszen kívül valaha volt bármelyik magyar pártnak. A Fővárosi Közgyűlésben pedig ugyanannyi képviselője van a pártjának, mint a Fidesznek. Többre jutott tehát egy év alatt, mint a Jobbik három év Simicska-támogatással.
Néhány tekintetben hasonlóan indultak tehát: a Fideszből kilépve támadtak; sértettek voltak, személyes bosszú is motiválta őket; váratlanul és erős szavakkal léptek színre a Fidesz számára szokatlanul kedvezőtlen politikai helyzetben. De aztán a tavalyi performanszból teljesen más lett, mint a 10 évvel ezelőttiből.
Simicska fotelből sakkozott, de a végjáték előtt felborította a táblát, és kezet nyújtott ellenfelének, három év változó intenzitású küzdelem után. Magyar totális háborút indított, főszereplőként viszi a harcot, és szinte kizártnak tűnik, hogy a kiegyezés lehetősége felmerüljön az esetében. Kevesebb erőforrással, de sokkal komolyabb munkával vetette bele magát a politikai küzdelembe. Nem a háttérből szervez és vesz át meglévő struktúrát, hanem önmaga köré épít egy teljesen újat.
Ígéretük, a lopásmentes, néppártos, nyugatbarát Fidesz feltámasztása messziről nézve hasonló, de míg a 2015-ben indult próbálkozás mögött nem volt elég munka, a mostaniban bőven van. Hogy ez mire lesz elég, és mi lesz a Fidesz válasza rá, az még nem világos.
Simicska közelről ismerte Orbánt, és végül életéért aggódva, vereségét beismerve eladta és feladta bosszúhadjáratát ellene. Orbán a háború közben új gazdasági hátországot szervezett, amelyben a főszerepet már a hozzá egészen közel állók adják: családtagjai és az állami hivataloktól leválasztott földije elsősorban. Új sajtóbirodalmat is épített állami erőforrásokra támaszkodva, amelyet egy alapítványon keresztül ellenőriz, így egyetlen ember árulása nem veheti el többet az egészet. Orbán a Simicska elleni harcból jócskán megerősödve jött ki.
Magyar Péter egy jóval erősebb Fidesz ellen szervezett támadást, mint Simicska 2015-ben. A Fidesz 2014-ben, Simicska támadása előtt 2,14 millió szavazatot és 43,55 százalékot szerzett, de 2022-ben, a Magyar támadása előtti utolsó választáson már 3,06 millió szavazatot és 54,13 százalékot. Ugyanakkor segítheti Magyart, hogy nagyon más a gazdasági helyzet, mint a 2010-es évek második felében volt. Azokban az években, amikor Simicska beszállt a Jobbikba, a magyar gazdaság a rendszerváltás óta a legvirágzóbb korszakát élte. 2019 volt azonban az utolsó igazán jó év. Azaz Magyar olyan időszakban támadhat, amikor a kormány helyzete jóval nehezebb. Ő nem egy sikertörténet közepén, hanem egy kudarcokkal terhelt időszakban kapcsolódott a politikába.
Tavaly ilyenkor még nem lehetett tudni, merre indul Magyar, így akkor még felmerülhetett a kérdés, egyeztetett-e Simicska Lajossal. A 444-nek akkoriban így válaszolt: „Nem keresett Lajos bácsi engem, de nem akarok vele beszélni, oligarchák rendszerét nem lehet oligarchákkal leváltani.” Azóta világos, hogy bár a dühük hasonló, a koncepciójuk Orbán Viktor megbuktatására tényleg teljesen más.
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
