Most a Gyurcsány-korszakban elhíresült sukorói tópartot építené be a NER
Nagyberuházások egész sorának csinálna helyet a kormány azon a sukorói partszakaszon, ahol 2009-ben a Gyurcsány-korszak egyik legnagyobb politikai-korrupciós botránya lejátszódott. Újra egyértelműen magánérdekek szolgálatába állították az állami szerveket: ezúttal Ruszlan Rahimkulov és üzlettársai építenének valamilyen létesítményt a Velence-tó partjára, valamint az EFOTT-ot szervező cégnek húzna fel rendezvényközpontot az állam. Hogy teljes legyen a hasonlóság: kiemelt projekt minősítéssel, a tiltakozó helyi civilek ellenében.
A parton nem sok változott tizenöt év alatt. Ma már szabadstrand, ami néhány mólót, telefonfülkéből kialakított öltözőkabint és a vízbe jutást megkönnyítő lépcsőt jelent. Annak idején még ezek sem voltak itt, fürdeni nem lehetett. Viszont a nádtetős kis kiszolgálóépületet feltörték, a vizes blokkokat vandál kezek megrongálták. De egyébként minden ugyanaz: a tágas tér, a tóra nyíló kilátás, a végtelen gyep, a kiépített kőpart, a kis csónakkikötő, az építési potenciál. Úgy látszik, ennyi idő kellett, hogy utóbbi újra elég csábítóvá váljon ahhoz, hogy építkezni akarjanak a 2000-es évek egyik legnagyobb politikai-korrupciós botrányának helyszínén.
A mai választókorúak általános iskolás gyerekek voltak még 2009 tavaszán, amikor a sukorói telekcsere ügye kirobbant. Nekik szinte természetes lesz, amiről szó van: a NER beépítené a Velencei-tó egyik utolsó szabad partszakaszát, kiemelt projektet és valamilyen túlméretezett magánberuházást telepítenének a vízhez, és ennek rengeteg zöldfelület esne áldozatul. Környezetüket féltő helyi civilek tiltakoznak a tervek ellen, de alig van bármilyen eszközük az állam ellenében. Közismert képlet: Balatonaligától a Fertő partjáig ugyanez megy mindenhol a természetes vizek közelében.
Ahhoz azonban kell valami lenyűgöző arcátlanság, hogy pont Sukorót találják meg. Hiszen a sukorói telekcsere ügye kiemelt szerepet játszott a Fidesz mitológiájában: ez volt az az eset, amikor nyilvánvalóvá vált a Gyurcsány-kormány alkalmatlansága, s az állami szervek tapinthatóan magánérdekek kiszolgálóiként lepleződtek le. Sukoró nagyot robbant, és az egyik fő tünete volt annak a súlyos politikai válságnak, amely megalapozta a NER-t, és 2010 után a hagyományos baloldal teljes összeomlását okozta.
2009-ben elődlapunk, a Heti Válasz több nagy cikkben foglalkozott az üggyel, amelynek számos elemét mi tártuk fel, és hangot adtunk a természetet, a velencei-tavi tájat féltő tiltakozóknak. Ellenállásuk eredményes volt: az ügylet kútba esett, a tópart máig nyitott, zöld és beépítetlen maradt. Csakhogy ma sokkal nehezebb egy ilyen beruházást megállítani, mint akkoriban – akkor sem volt egyszerű –, de magától értetődő, hogy ugyanazt képviseljük. Legyen bármilyen politikai erő hatalmon, a lényeg változatlan:
a túlépített Velencei-tó mellett nem szabad újabb óriásberuházásokat indítani, a szabad part megőrzendő érték, a tavat északról védő zöldsávra környezet- és vízvédelmi okokból is szükség van, az állam pedig nem lehet magánérdekek kiszolgálója.
Ezt mondtuk 16 éve is, ezt mondjuk ma is.
Mielőtt megnéznénk, miért van újra veszélyben a sukorói tópart, érdemes röviden felidézni az egykori ügyet. 2008 novemberében derült ki, hogy izraeli befektetők King City néven gigantikus kaszinóvárost, szórakoztatóipari komplexumot húznának fel a Velencei-tó északi partján. A beruházás legalább annyira kidolgozatlan volt, mint Mohamed Alabbar néhány látványtervből álló Rákos-Dubaj koncepciója, de ahhoz hasonlóan irreálisan nagynak ígérkezett: az ígéretek szerint közép-európai Las Vegast húztak volna fel a tó mellé.
A 70 hektáros állami területet Joav Blum üzletember (és a mögötte álló tényleges befektető, Ronald S. Lauder) 2008 nyarán egy telekcserével szerezte meg: az M4-es autópálya nyomvonalába eső gyümölcsösöket adott érte. A csereügylet során a magyar államot súlyos, több száz milliós kár érte a telkek értékkülönbsége miatt. A Gyurcsány-kormány minden lehetséges eszközzel támogatta Lauderék tervét: szerencsejáték-koncessziót adott a cégnek és utolsó ülésén kiemelt jelentőségű beruházássá nyilvánította a kaszinóváros felépítését. Miután a botrány kirobbant, és a Központi Nyomozó Főügyészség hűtlen kezelés gyanúja miatt nyomozást indított, a Bajnai-kabinet behúzta a féket, de a sukorói kaszinóváros terve véglegesen csak a 2010-es fordulat után került le a napirendről: 2010 szeptemberében elvesztette a kiemelt minősítést, majd egy évvel később a bíróság kimondta, hogy a telekcsere szabálytalan volt, és az ingatlanok visszakerültek állami tulajdonba. Az ügy büntetőjogi része sokáig elhúzódott, de 2017-ben Tátrai Miklóst, az MNV Zrt. egykori vezérigazgatóját és helyettesét jogerősen elítélték hűtlen kezelés kísérlete miatt.
A kaszinóváros ötletének bukása után több mint egy évtizedig nem történt Sukorón semmi. A terület azonban a jelek szerint túl jó helyen van ahhoz, hogy végleg békén hagyják. A sukorói vízpart különlegessége, hogy ez az egyetlen egybefüggő, beépítetlen, de szabályozott partszakasz a Velencei-tó mellett. Az átlagember ebből annyit érzékel, hogy ez az utolsó olyan terület, ahol
le lehet menni a tóhoz, és kinyílik a táj, hosszan lehet sétálni az üres parton, nagy vízfelület terül el előttünk.
Más oldalról nézve viszont ez azt jelenti: óriási beruházást lehet itt csinálni. A terület nem védett, a part könnyen hozzáférhető, a létező zöld nagyrészt kivágható.
A 20. század második felében a Velencei-tó fejlődése kettős irányt vett. Az Agárdtól a velencei Északi strandig tartó hatalmas félkaréjt szinte teljesen beépítették, a parton végig üdülőtelepek, fizetős és szabadstrandok, vállalati és magánüdülők, sőt helyeként lakóparkok sorakoznak. Ez az urbanizált félkaréj a közigazgatási határok ellenére összefüggő városias települést alkot, természeti táj nélkül. Ezzel szemben a tó nyugati harmada, Dinnyéstől a pákozdi Szúnyog-szigetig szigorú természetvédelmi övezet. Az 1958 óta fennálló Velencei-tavi Madárrezervátum összefüggő nádrengeteg, ami ökológiai szempontból nagyon értékes, de ahova belépni nemcsak nem szabad, de az adottságok miatt nem is lehetséges. A két teljesen eltérő karakterű terület között húzódik az északi partnak az a szakasza, amit a szocializmus még üdülőtavi beépítésre szánt, ezért a partot szabályozta és kiépítette, de a tervezett létesítmények felhúzására már nem jutott forrás. Itt van a sukorói telekcsoport.
Minden újabb beépítési kísérlet valójában az 1960-as években elindult urbanizációs folyamatot folytatná és fejezné be. Az elmúlt években is megjelent itt egy újabb nagy épületegyüttes, mégpedig az evezőspálya melletti szerény sportközpont helyén 43 milliárd forintból felhúzott Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia. Ez a sport-, rendezvény és wellnessközpont állami beruházásként valósult meg 2024-re, valóban magas építészeti színvonalon, de sok zöld kivágásával, és ami ennél lényegesebb, le is zárta maga előtt a partszakaszt, így az átjárás a sukorói strandtól Velencére már megszűnt. A vízpartig nyúló kerítés mutatja, hogy a part beépítése még egy közcélű beruházás esetén követi azt a rossz hagyományt, hogy
a tavak szabad megközelíthetősége mindenhol néhány rövid sétányszakaszra korlátozódik, a természetes vizek egyre inkább kerítések mögött tűnnek el.
A sukorói telek beépítésének terve ezt a folyamatot vinné tovább az északi part újabb szakaszán, bár a jelenlegi szabadstrandot továbbra is meghagyná. Sőt tulajdonképpen a strand fejlesztése, civilizáltabbá tétele az a cukorka, amit a kormányzat az építkezési tervek mellé csomagolt, hogy az átalakulást valamelyest vonzóbbá tegye.
Mivel három külön telekcsoportról lesz szó, és ezek helyzete eltérő, nézzünk rá most a maradék tópartra a Kajak-Kenu Akadémia kerítése és a csónakkikötő között:
A fenti vázlattérképen pirossal jelöltük a teljes telekcsoportot, amely három nagyobb egységre oszlik. A kikötő melletti félszigeten van a strand, ennek a jórészt gyepes területnek a belsejében van a 022/8 helyrajzi számú telek, ahova a kormány 2021 óta nagy ifjúsági központot szeretne építeni állami beruházásban. Ezután egy hosszú partszakasz következik, amelyet erdő borít, de maga a part kiépített és végigjárható: ez a 019/13 számú, 44 hektáros állami telek. Közvetlenül az Akadémia mellett található egy 8 hektáros magántelek, a rajzon sárgával jelölve: ez a 019/3 hrsz.
Amikor a kormány 2021-ben újra foglalkozni kezdett a sukorói parttal, még csak arról volt szó, hogy a félsziget közepén építenének fel állami beruházásban egy ifjúsági rendezvény- és szabadidőközpontot. A dolog előzménye, hogy 2020-ban az EFOTT áttelepült Sukoróra a velencei Északi strandról, mivel az egyetemista fesztivállal járó zaj sokakat zavart a városban, és az ottani önkormányzat nem látta szívesen többé a rendezvényt. Sukoró vezetésének viszont nem volt kifogása a program ellen. Egy évvel később az EFOTT saját beruházásból csinálta meg a jelenlegi szabadstrandot, vagyis a mólókat, kabinokat, lépcsőket. Ezek a rendezvénytől függetlenül is használhatók. Nyilvánvaló, hogy ez nem került sok pénzbe, és jól mutatja, hogy
a partot szinte fillérekből sokkal barátságosabbá és kihasználtabbá lehetne tenni.
Mondjuk például egy csomó fa elültetésével, vagy – igazán merész gondolat – a szétvert nádtetős kiszolgáló épület felújításával. Esetleg idővel még egy büfé is felhúzható lenne.
Az EFOTT szervezői és a kormány azonban sokkal nagyobb léptékben gondolkodtak, 2021 decemberében megjelent egy kormányhatározat (1868/2021), amely kiemelt projektté minősítette a Fiatalokért Központ felépítését a sukorói tóparton. Érdemes ezt közelebbről is megnézni, mert a részleteknek jelentősége lesz. A határozat ugyanis nemcsak a félsziget telkeire vonatkozott, hanem az egész érintett partszakaszra, és a szükséges út- és közműfejlesztéssel érintett területekre. Ez utóbbi magyarázata, hogy a területen ma csak áram van, a csatornát és vizet ki kellene építeni, emellett bármilyen fejlesztéshez szükség van a Velencéről idevezető Tópart utca felújítására. A Sukoró belterületéről levezető betonutat is rá kellene kötni a Sukoró-Pákozd műútra, hogy a megnövekedett forgalom ne terhelje a falu belső utcáit.
A strand mögötti 022/8-as telekre tervezett központról még 2021-ben készült egy előzetes vizsgálati dokumentáció. Ebből kiderül, hogy a központ alapvetően 110 darab 4+2 férőhelyes, téliesített mobilházból, valamint egy nagy, 1300 m2 alapterületű, multifunkcionális rendezvénycsarnokból állna, amely alkalmas lenne 2500-3000 fős nagyrendezvények befogadására és kisebb konferenciák megtartására is. Természetesen kellene a létesítményhez egy 130 férőhelyes, aszfaltozott parkolót építeni, továbbá lennének sportpályák, szabadtéri rendezvénytér, fitneszpark, és megtörténne a strand fejlesztése.
Amennyire halljuk, az EFOTT nem túl népszerű a sukorói állandó lakosok körében. Ugyanakkor egy ország élhetőbb akkor, ha az egyetemisták nyáron tudnak egy vízparton négy napig hangosan, önfeledten, szabadon bulizni – ilyesmire igenis szükség van. Csakhogy egészen más egy mobil infrastruktúrával megrendezett fesztivál, mint egy négy évszakos működésre szánt, tulajdonképpen homályos funkciójú rendezvényközpont, amit állami beruházásban építenének meg, de utána határozatlan időre használatba kapná az EFOTT Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Nem világos, hogy ennek a magáncégnek miért is kellene közpénzből ilyen vagyonhoz jutnia.
A előzetes vizsgálati dokumentáció hangsúlyozza, hogy a Fiatalokért Központ felépítésével egyáltalán nem sérül természeti érték, mivel a tópart kialakítása mesterséges, a terület nagy részét degradált gyep borítja, kisebb részét pedig akácból és ezüstfából nőtt, értéktelen liget. Ez egyrészt igaz, másrészt az a helyzet, hogy a parkolóval, belső utakkal, rendezvénycsarnokkal egy újabb nagy beépített, lebetonozott terület jönne létre a tóparton, és megjelenne még egy körülkerített, zárt létesítmény. Az egyetlen pozitívum, hogy a vízpart valóban szabadon maradna mellette.
Az igazán súlyos negatív hatás talán nem is helyben érvényesülne, hanem a Velence-tó tájképében.
A dokumentáció ugyanis korrekt módon megállapítja, hogy a Fiatalokért Központ látható lenne a tó déli partjáról, Agárdról is:
„A rálátást leginkább a déli partról zavarja, mivel onnét a jelenlegi tájképből a művi elemek csak kis kiterjedésben vannak, az északi part beépítettsége csekély. […] A fenti szempontokat mérlegelve a beruházás tájhasználatra, táj- és településszerkezetre, tájpotenciálra gyakorolt hatásait a megvalósítás során összességében nem tekinthetjük kedvezőnek, mivel a természetes elemekben gazdag északi part architektúráját módosítja.”
Vagyis a létesítménnyel a fő baj az, hogy míg ma a déli parti sétányokról északra elnézve erdős partot, természetes hatású tájat látunk – mindegy, hogy közelebbről nézve ez a part mesterségesen kiépített –, a felépítésével az északi parton újabb nagy építmény jelenne meg. És ha ezt további építmények követik az Akadémiáig tartó partszakaszon, akkor gyakorlatilag megvalósul, amit a szocializmus félbehagyott: a Madárrezervátum kivételével teljes egészében körülépített, urbanizált lavórrá változtatott Velencei-tó. Az egyes beruházások hatása összeadódik, és végső soron a természetes táj felszámolásához vezet. Ezért nem lenne szabad az északi parton már semmilyen újabb nagy építményt elhelyezni.
A Fiatalokért Központnak a tervek szerint 2024-ben már épülnie kellett volna, de ez is azon állami beruházások közé tartozik, amelyek megvalósítását az államháztartás nehéz helyzete miatt elhalasztották, így egy kapavágás sem történt. 2024. december 31-én azonban újabb kormányrendelet jelent meg (493/2024). Társadalmi egyeztetést a szokásos módon teljesen rapid módon lezavarva, alig egy hetes formalitássá redukálva. Érdekes módon ez a rendelet már nemcsak a fenti állami beruházásról szól, hanem kidolgozott részletszabályokkal a teljes parti sáv beépítését lehetővé teszi.
Valójában egy nagy magánberuházás kiemelt kormányzati támogatását csomagolták hozzá a Fiatalokért Központhoz.
Ha megnézzük a 2021-es kormányrendeletet, abban a korábbi térképünkön sárgával jelölt, 019/3-as számú magántelek még csak abban az értelemben szerepelt, hogy az egységes hatásvizsgálati és véleményezési eljárások, az összehangolt infrastrukturális szükségletek, valamint az infrastrukturális hálózatok kiépítéséhez szükséges vizsgálatokhoz kell megvizsgálni a szerepét. Tehát nem volt része a tényleges kiemelt beruházásnak. Az egyébként indokolt is, hogy bármilyen fejlesztés lesz a parton, az ne pontszerű legyen, a terület egészének összefüggésrendszerét vizsgálják meg.
Ezzel szemben a 2024-es beruházás részletes beépítési szabályokat állapít meg három területegységre: a 022/8-ra, vagyis a Fiatalokért Központra, a 019/13-ra, vagyis az evezőspálya melletti hosszú erdősávra és a 019/-as magántelekre. Ami az erdősávot illeti, ide egy viszonylag szolid beépítést irányoz elő 70 százalékos zöldfelülettel, 5 százalékos beépítettséggel, rekreációs, ifjúsági és gyermektábor funkcióval. Igaz, a megengedett legnagyobb építménymagasság itt is túlzó: 7,5 m (a Fiatalokért Központ esetében 8 méter, és ott a zöldfelület is csak 40 százalékos).
hirdetés
Mégsem ez az igazán izgalmas. Hanem a 019/3-as telek. Az, hogy, hogy nem a kiemelt projekt részévé vált, minden különösebb magyarázat nélkül. Lássuk a paramétereket:
- 25 százalékos beépíthetőség, ami a terepszint alatt 50 százalékosra nő;
- 30 százalékos kötelező zöldfelületi arány;
- 13 méteres megengedett építménymagasság;
- teljesen kötetlen funkció: szálloda, apartmanház, lakás, iroda, bármi elhelyezhető.
Vagyis ez a szabályozás kiállít egy biankó csekket a tulajdonosnak, hogy a Velencei-tó partjára felépíthet egy vagy több nagy épülettömböt, kimondottan intenzív beépítési módon – a Fiatalokért Központtól teljesen függetlenül.
Sokszor leírtuk már, hogy a kiemelt projektek rendszere valójában visszaélésszerű joggyakorlat, mivel a kormány elvonja a beépítési paraméterek meghatározását a leginkább érintett helyi közösségektől, és teljesen önkényesen egyedi szabályozásokat alkot, sok esetben kizárólag magánbefektetők igényeit kiszolgálva. Itt is pontosan ezt látjuk.
A 019/-as telek a 2000-es években került ki az állami tulajdonból. Ez tulajdonképpen a szocializmus végnapjaira vezethető vissza, amikor a tó térségének meghatározó agrárvállalkozói Váncsa Jenő volt földművelésügyi miniszter vezetésével 1989-ben létrehozták a Pro Rekreatione Alapítványt, hivatalosan az idegenforgalom és a sport támogatására. Az alapítvány ingatlanokat kapott az államtól, többek közt ezt a sporttelep besorolású telket is, amit felesben birtokolt a Földművelésügyi Minisztérium Kiemelt Sportlétesítmények Intézetével. Ténylegesen sporttelep sosem volt rajta, valójában az erdősávhoz tartozik. 2003-ban aztán az alapítvány eladta a telekrészét négy magánszemélynek, mire 2005-ben az állam is megvált a saját telektulajdonától (ezt akkor a Sportfolio Kht. kezelte). Ott hat magánszemély lett tulajdonos, így már tizen osztoztak összesen az ingatlanon.
2020-ban azonban az egész telek egy kézben konszolidálódott: a Tópart Business Kft. kezében. Ebbe egyes korábbi tulajok apportálták a saját részüket, másokat kivásároltak. A cégnek, amint azt az Átlátszó bemutatta, jelenleg hat tulajdonosa van: Székely István, Görgicze László velencei vállalkozó (a Velence Korzó építője), Madarász László, az MNB felügyelőbizottsági tagja, Berényi János volt MALÉV-elnök, valamint az egyik legnagyobb magyarországi oligarcha, Ruszlan Rahimkulov és az ő jobbkeze, Zentai Péter. Az orosz származású Rahimkulov a Forbes tavalyi listája szerint a tizenegyedik leggazdagabb magyar vállalkozó 178,1 milliárdosra becsült vagyonnal. Családja jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkezik, nevük felbukkant a Corvinus Egyetem vizsgabotrányában és a Városháza-ügyben is.
Rahimkulov és üzlettársai nagyberuházásához csinál tehát jogi tereprendezést a kormány a Velencei-tónál, de hogy pontosan milyen építkezéshez, azt még csak el sem árulták.
Egy biztos: tájképi hatása csak rosszabb lehet – a nagyobb épületmagasság és a sűrűbb beépítés miatt – a Fiatalok Központénál. Ha minden tervezett elem megvalósul, akkor összefüggő építménysort kapunk az Északi strandtól a Pákozdi Arborétumig.
Sukorón a legfrissebb kormányrendelet hírére a tópart beépítését ellenző civilek Sukorói Összhang néven egyesületbe szerveződtek. Petíciójukat, amit eredetileg a Fiatalokért Központ építése ellen indítottak, már közel kétezren aláírták. Saját önkormányzatuk támogatására, ahogy ilyen esetben gyakori, nem nagyon számíthatnak, ráadásul Sukoró község máig képtelen volt új építési szabályzatot készíteni: jelenleg is a 2003-as, régóta elavult, az egész parti sávot fejlesztési területként kezelő szabályzat van érvényben. A kiemelő rendelet ugyan minden helyi szabályozást felülír, tehát ennek gyakorlati jelentősége már nincs, de abból a szempontból mégis súlyos mulasztás ez, hogy a telekcsere botrányát követő békés évtizedben lehetett volna új kereteket szabni.
Erre most a civilek tesznek kísérletet, akik február 17-re lakossági fórumot hívtak össze Gárdonyba, 21-re pedig Sukoróra, hogy a tiltakozás mellett alternatív jövőképet is megfogalmazzanak. Az ugyanis kétségtelen: a sukorói parton valamilyen szelíd, a terület szabad bejárhatóságát és zöldfelületeit megőrző fejlesztés nem elképzelhetetlen. A part ugyanis a tótól az 1960-as években az M7-es autópályával elvágott Sukoró vízparti kijárata, és mivel a szomszédos Pákozd még jobban el van szigetelve a tótól, egyben az egyetlen idegenforgalmi szempontból még hasznosítható terület az északi oldalon.
Jó lenne, ha ezt végre nem a késő-Kádár-kori modellben képzelnék el, egymás mellett sorjázó nagyberuházásokkal, hanem korszerűbb és zöldebb, 21. századi módon.
Nyitókép: a sukorói tópart (fotó: Zsuppán András / Válasz Online)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
