„Eljött a pillanat, hogy tiltakozzunk” – exkluzív interjú a MOME FRONT kulcsfiguráival
Soha nem értek még el olyan átütő sikert fellázadó hallgatók a NER-kuratóriumok alá szervezett egyetemeken, mint a MOME FRONT – a hétvégén Magyar Péter is szükségesnek érezte, hogy gratuláljon nekik első évértékelő beszédében. Nem csoda: a fiatalok két hét alatt alapjaiban rengették meg az eddig pozitív példaként mutogatott első modellváltó intézmény, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) hatalmi struktúráját. A fenntartó alapítvány kuratóriumának elnöke, Böszörményi-Nagy Gergely szorult helyzetbe került. Az összefogás kulcsfigurái a Válasz Online-on szólalnak meg először. Arc és név nélkül teszik – azt is elmondják, miért.
– Miért inkognitóban nyilatkoznak?
– A közösség döntése szerint csapatban működünk. Ebben van az erőnk.
– Nem is félnek a retorzióktól?
– Beszélgettünk erről a múlt héten az oktatóinkkal, akik – amellett, hogy támogatnak minket mindabban, amit teszünk – óva intenek bennünket attól, hogy közülünk bárki kilépjen a fényre. A vezetőség biztosan megtorolná azt, hogy ily’ módon állunk ki az egyetemünk autonómiája mellett.
– Milyen következményektől tarthatnak?
– Ezt nem tudjuk, de bízunk abban, hogy nem lesz felelősségre vonás, hiszen már a legaktívabb tagjaink száma is száz fölött van. Ennyi emberen nem tudnak bosszút állni.
– A MOMÉ-n kialakult helyzetet Balázs András szociológus így jellemezte: „Az egyetemet egy tudományos fokozattal nem rendelkező negyvenéves politikai komisszár vezeti, aki üzletembernek mondja magát, miközben úgy üzletember, mint Tiborcz István. Ez a muki a szenátus által nagy többséggel javasolt rektorjelölt helyett a seggéből előrántott, közutálatnak örvendő, nyelveket nem beszélő egykori rektorhelyettest állította az egyetem élére. Utóbbi pedig reform címszó alatt szétverte a korábbi egyetemi struktúrát, majd az egyik újonnan létrehozott ‘Tudásközpont’ vezetőjének kinevezett egy diplomával nem rendelkező fószert.” Ebből lett elegük?
– Részben igen, de ennek a kommentárnak a stílusától és a szereplők emberi minősítésétől elhatárolódnánk. Koós Pál működése az egyetemen rendszerszintű probléma, nem az ő személye ellen léptünk fel.
– Pedig az ellen is felléphettek volna, ha igaz, hogy rektorként az egyik tudásközpont élére olyan embert nevezett ki, aki nem rendelkezett felsőfokú végzettséggel és amikor ez kiderült, egy vállrándítással csak annyit mondott: na és, az csak egy papír.
– Ez valóban így volt és nagyon nagy felháborodást keltett. Ráadásul ezt nem is szóban reagálta, hanem az egyetemi polgárság számára nyilvános szenátusi levelezésben.
– Egy ember indította el a MOME FRONT-ot?
– Nem. Az általános felháborodás indította el, amikor tudomásunkra jutott, hogy az Épített környezet Tudásközpont élére az egyöntetű szenátusi támogatás ellenére nem nevezték ki az Építészeti Intézetet 2017 óta vezető Kovács Csabát, ehelyett új pályázat kiírására készülnek. A személyi döntésekkel kapcsolatos anomáliák nem csak az építészkart érintették, hanem bizonyos tekintetben ötöt a hét tudásközpont közül, de a legnagyobb elégedetlenséget abban a háromban váltották ki, ahol érdemi indoklás nélkül egyszerűen nem nevezték ki a győztes pályázókat, inkább új pályázatot írtak ki.
– Egyikük az egyik elindítója volt annak a levelezésnek, amely aztán kari szinten kiszélesedett, és amelynek hatására már aznap este ötvenen összegyűltek. Ebből nőtte ki magát az első fórum, amelyre már más szakok hallgatói, sőt, Koós Pál is bejelentkezett. A közösségi média nagy segítség volt a mozgósításban?
– A MOME FRONT Instagram oldala csak jóval később indult be, és bár a különböző osztályok Instagram oldalára hamar kikerült, hogy készül egy ilyen fórum, a legelső meglepetésakcióig – amikor egy órán át tartó tapssal fojtottuk bele a szót a rektorba – mindent csak személyes úton, nagy titokban terjesztettünk. Addig tehát se az Instagramon, se kör-emailekben nem tudtunk kommunikálni, és így is elképesztően sok emberhez eljutottunk nagyon rövid idő alatt.
Az első akcióra már 200 hallgató jött el, majd a négy pontot petícióba foglaltuk, amit három nap alatt írt alá a MOME aktív hallgatóinak több mint fele. Mára a hallgatók kétharmadánal is több az aláírók száma,
és meghirdettünk egy hallgatói fórumot, ahol közel száz új ember csatlakozott a közös gondolkodáshoz. Azóta szakonként is rengeteg hallgatói fórum volt, és folyamatosan jelentkeznek újabb személyek, hogy szeretnének aktívan részt venni a szervezésben. Már az ő számuk is 150 felett van, így az elérésünk is egyre nő.
– A petíciójukból az első pont a rektor lemondásával teljesült, de hátra van még három: a szenátus döntési jogköreinek megerősítése, a szenátus rektort és kuratóriumot ellensúlyozó hatalmának kiépítése és a szakmai autonómia helyreállítása. Hogyan kívánják elérni ezeket?
– Ma, az interjú megjelenésének napján háromkor jár le az ultimátum, addig tart a visszaszámlálás. Ez választás elé állítja a kuratórium elnökét. Az elmúlt két hétben azt kértük tőle, köteleződjön el a pontjaink teljesítése mellett. Mivel ez nem történt meg,
egy utolsó lehetőséget adunk neki, amivel helyreállíthatja a békét.
Szerződésbe foglaltuk a követeléseinket és reméljük, belátja, csak attól konszolidálódhat a helyzet, ha hatalmi játszmák helyett eleget tesz a többség akaratának, és aláírja a szerződést az egyetem polgáraival. Bízunk benne, hogy az egyetem érdekeit tartja szem előtt és hajlandó a megállapodásra. Most még nagyon sok forgatókönyvet el tudunk képzelni. Nem tudhatjuk, mennyire fog elhúzódni ez a küzdelem, de az biztos, hogy már ez az első diadal is nagy eredmény, és egyre közelebb hozza a végső győzelmet. Hatására azok is elkezdtek hinni a közösség erejében, akik eddig féltek csatlakozni hozzánk. Ezekben a hetekben valóban megtapasztaltuk azt, amiről korábban a tanáraink beszéltek: hogy létezik komoly összetartás a MOMÉ-s közösségben. Egy szakokon átívelő, kapcsolatokat ápoló közösség formálódott az elmúlt hetekben, a MOME FRONT-nak tehát van egy nagyon pozitív szociális vetülete is.
– Tegnap a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemért Alapítvány mintegy elővágásként sajtóközleményt adott ki, amelyben közölte, hogy új kollektív szerződés megkötését ajánlotta az egyetem polgárainak, megerősítendő a közös bizalmat. Miért nem fogadták el?
– A MOME FRONT „társadalmi szerződés” formájában lehetőséget kínált a kuratórium elnökének, hogy megállapodjon a MOME polgáraival, és aláírásával kifejezze, elköteleződik az egyetemi autonómia alapelvei mellett. Erre adott érdemi válasz helyett a kuratórium egy nappal később „közösségi szerződés” megalkotására hívta az egyetem polgárait, ezáltal igyekezve kitérni az elvi elköteleződés elől, amelyet a megállapodás szimbolizál. Az álláspontunk továbbra is az, hogy
az egyetem irányelveit az egyetem polgárságának kell megalkotnia, így a fenntartótól kizárólag azt várjuk, hátralépésével tegye lehetővé, hogy ez a munka elkezdődjön.
– Mi történik, ha Böszörményi-Nagy Gergely ma nem írja alá a petíciót?
– Szeretnénk a meglepetés erejével élni az erre az esetre előkészített lépéseinkkel.
– Sejtik, mik lesznek a következő lépései a kuratóriumi elnöknek?
– Úgy tűnik, kicsit meg van ijedve,
és nem biztos, hogy tudja, milyen stratégiával tudná megállítani ezt a folyamatot, épp emiatt nem is annyira kiszámítható, hogy mit fog lépni. Az eddigi engedményeiből az látszik, hogy kompromisszumra akar törekedni. Számára feltételezhetően az a legfontosabb, hogy amennyire még ez lehetséges, arcvesztés nélkül jöjjön ki a helyzetből. Ugyanakkor nyilván mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy cserébe ne kelljen minden hatalmáról lemondania. Hogy milyen eszközökkel próbálja mindezt elérni, nem láthatjuk előre, ahogy arról sem tudunk most beszélni, nekünk milyen válaszaink lesznek.
hirdetés
– A hallgatói tiltakozás legelső, látványos formája a „matricaháború” volt. Amögött ki állt?
– Az még nem egy szervezett, a MOME FRONT által kitalált tevékenység volt, hanem gerillaakció. Néhányan így fejezték ki az elégedetlenségüket.
– Önök tudják, kik voltak?
– Igen.
– Utánuk még most is nyomoznak?
– Már nem, de amikor tele lett az épület a Böszörményi-Nagy Gergely arcmásával díszített „HAZUGLIGET” feliratokkal, akkor lementek a nyomdába és faggatták az ott dolgozókat, hogy nyomtatott-e valaki matricákat. A FRONT matricái egyébként a mai napig folyamatosan eltűnnek az egyetem falairól másnapra, holott ezek már nem is ábrázolnak személyeket. Mindez azért visszás, mert a házirendben benne van, hogy a hallgatók szabadon használhatják az épület tereit arra, hogy kifejezzék magukat, ráadásul a matricázás konkrétan szerepel is a megengedett eszközök között.
– A kritikus személyi döntések karácsonyra születtek meg. December 23-án értesítették róluk az érintetteket. Önök miért csak január végén emelték fel a szavukat mindez ellen?
– Hozzánk körülbelül január közepén ért el a hír, addig nem is kaptunk erről tájékoztatást.
– Mi volt az, ami kiverte a biztosítékot önöknél? A kinevezettek személye, az, hogy egyes intézetek élére nem neveztek ki senkit és új pályázatot írtak ki, vagy az, hogy nem azokat nevezték ki, akiket a szenátus javasolt?
– Ezek összessége, de legfőképp a szenátus döntéseinek semmibevétele.
– És miért nem egy évvel korábban, a rektorválasztáskor keményítettek be, amikor lényegében ugyanez történt: a szenátus által javasolt jelöltet félretolva Koós Pált terjesztette fel a miniszter felé a kuratóriumi elnök, Böszörményi-Nagy Gergely?
– Az is karácsonykor történt és arról sem értesítettek minket, csak december 25-én, egyik vendégségből a másikba beesve tudtuk meg. Akkor is felháborodtunk. Annak, hogy nem emeltük fel a szavunkat ellene, talán az az oka, hogy minket mégsem érint annyira közvetlenül, ki az egyetem rektora, bár elvi szinten ez is nagyon fontos.
Most azonban már egy szinttel lejjebb, a saját bőrünkön érezzük az önkényeskedés hatását és eljött a pillanat, hogy tiltakozzunk.
– Az ország más egyetemein is komoly átalakulások zajlanak, amelyek negatívan érintik a hallgatókat, és bár a történelem nagy fordulatainak rendszerint az önök korosztálya a motorja, az SZFE-n kívül eddig nem láttunk tiltakozó hallgatói tömegeket. Mi van meg a MOMÉ-s hallgatók közt, ami más egyetemeken hiányzik?
– Talán máshol sem hiányzik semmi, csak máskor hull az utolsó csepp a pohárba. Nálunk is a személyes érintettség lobbantotta be az indulatokat, de valójában azért léptünk, mert minden összeadódott, ami az elmúlt öt évben történt. A mi sikerünkhöz az is hozzájárult, hogy nálunk sokkal kevesebb hallgató van, mint a nagy egyetemeken, ahol a különböző karok széttagoltan működnek. Ott nyilván nehezebb összehozni az együttműködést. Már a szervezés nagyon korai fázisában is azt éreztük:
ami bennünk megfogalmazódik, közös akarat, nem csak pár tucat radikális hallgató akciózása.
Rögtön az első megmozdulásunknál kétszáz hallgató volt jelen a kilencszázból, így azonnal megéreztük, hogy sokan állnak az ügyünk mögött. Amikor megfogalmaztuk a négypontos követeléscsomagot, azt egy hét alatt a hallgatók kétharmada aláírta. Ez egy nagyobb egyetemen nem tudna ilyen gyorsan megvalósulni, de úgy tudjuk, ami most nálunk zajlik, az ösztönzően hat más egyetemek hallgatóságára is, sőt, megkereséseket is kaptunk már a részükről, hogy üljünk le velük, adjunk tanácsot.
– A Horányi Özsébbel készített interjúnk megjelenése után a MOME közleményt juttatott el lapunkhoz, amelyben úgy fogalmaztak: „A Jövő Egyeteme a hazai felsőoktatásban egyedülálló reformprogram, amelyet több éves szakmai előkészítés után, ellenszavazat és tartózkodás nélkül, egyhangú támogatásáról biztosított a MOME szenátusa.” Önöknek mi a véleménye az egyetem átalakításáról?
– Ez az „alaposan kidolgozott” modell úgy lett bevezetve január elsejével, hogy még mindig nincs befejezve. Ezen felül van némi csúsztatás a Jövő Egyetemével kapcsolatos kommunikációban, mert annak kidolgozásán, hogy hogyan lehet a képzéseket megújítani, tényleg rengeteg hozzáértő oktató dolgozott, viszont ez csak az oktatási reformra igaz, a szervezeti átalakításra nem. A MOME FRONT hangsúlyozza, hogy nem a változás ellen, hanem annak módja ellen lép fel. Szerintünk nincs szükség szervezeti átalakításra ahhoz, hogy ez az egyetem még jobb legyen. Annak, hogy ez mégis megtörténik, biztos, hogy egészen más okai vannak.
Egyébként furcsálljuk, hogy a kuratóriumi elnök nyilatkozataiban mindig úgy állítja be, mintha az ő intézkedései miatt vált volna a MOME nemzetközileg elismert, sikeres egyetemmé.
Anélkül, hogy elvitatnánk az érdemeit, le kell szögeznünk, hogy az egyetemünk korábban is jól működő és elismert intézmény volt. Az azonban komolyan foglalkoztat bennünket, hogy a januártól elindított Jövő Egyeteme modell mennyire igyekszik tovább tolni a művészeti képzést a céges világ irányába. Most ugyanis azt látjuk, hogy egyre kisebb hangsúlyt kap az autonóm alkotás, és sokkal nagyobbat az, hogyan lehet a munkánkat becsatornázni egy piac- és profitorientált működésbe. Nyilván fontos megtanulni, hogyan tud az ember érvényesülni a piacon, de talán nem ennek kéne az elsődleges célnak lenni az egyetemen.
– Ki döntötte el, hogy milyen lesz a Jövő Egyeteme?
– Úgy érzékeljük, hogy eddig egy felülről jövő elképzelés valósult meg. Mi hiszünk abban, hogy képesek leszünk ennek a folyamatnak megálljt parancsolni, ami továbbra sem azt jelenti, hogy elutasítanánk a változást. De kicsit lassítani kellene, és hagyni, hogy az egyetem közössége átgondolja, valójában milyen jövőt képzel el a MOMÉ-nak. Részben a vezetés feladatát is végezzük azáltal, hogy beszélgetést kezdeményeztünk erről a hallgatók között. Már több fórumot tartottunk, amelyeken nagyon nagy számban vettek részt a hallgatók. Azáltal, hogy most ennyire együtt mozdulunk, sokkal könnyebb lesz meghatározni, mit gondolunk arról, hogy milyen irányba kellene haladnia az egyetemünknek.
– Ahhoz, hogy a matricaháborúban frappánsan tudtak formát adni a tiltakozásuknak a hallgatók, biztosan hozzájárult a szakmai orientációjuk. A MOME FRONT sikerében is szerepet játszik, hogy ezen az egyetemen művészeket képeznek, akik nehezebben tolerálják, ha csorbát szenved az autonómiájuk?
– Biztosan, és emiatt nagy élmény is kitalálni nekünk, mi lesz a következő lépés, hiszen ez egy nagyon kreatív munkafolyamat, amelyben mindannyian otthonosan mozgunk.
– A matricák célkeresztjében nem a most leköszönt rektor állt, hanem a személyi döntések fő mozgatórugója, Böszörményi-Nagy Gergely. Miért nem az ő lemondását követelik?
– Ez nehéz kérdés. Egyelőre tartjuk magunkat ahhoz a követeléshez, hogy akárki is álljon az egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumának élén, ne szólhasson bele abba, hogy mi történik az intézményben. Ez fontosabb cél, mint az ő eltávolítása, de
ha vele ezt nem lehet elérni, akkor nyilván kénytelenek leszünk másik forgatókönyvhöz nyúlni.
– Tehát van ilyen forgatókönyv is?
– Természetesen. Nincs bizonyítékunk rá, de Böszörményi-Nagy Gergelyt sejtjük a rektor önmaga ellen kért bizalmatlansági indítványa mögött is. Ezt támasztja alá, hogy Koós Pál a szavazás előtt a szenátusi ülésen állítólag azt mondta, csak akkor marad a pozíciójában, ha a szenátusi tagok kétharmada bizalmat szavaz neki, holott ez az arány fordítva van rögzítve a szabályzatban. A szenátus a sarkára állt és 31-ből 27-en szavaztak ellene. Maga Koós Pál nem vette fel szavazólapját, tehát összesen 3 támogató szavazatot kapott a 30-ból.
– Mit szólnak a tanáraik ahhoz, amit most önök véghezvisznek?
– Nagyon pozitív visszajelzéseket kapunk tőlük, a többség hálás azért, ami most történik az egyetemen.
– Számolnak azzal, hogy esetleg túl kell lépniük az egyetem keretein a nyomásgyakorlásban ahhoz, hogy elérjék a kitűzött célokat és visszaszerezzék a MOME szakmai autonómiáját?
– Igen, de mindig csak ahhoz az eszközhöz igyekszünk folyamodni, amihez feltétlenül szükséges, és csak akkor lépünk tovább, ha ezzel nem érjük el, amit akarunk.
– A MOME úttörő volt a modellváltó egyetemek között, és most a szenátus döntéseinek figyelmen kívül hagyásával talán elsőként lépett szintet a szakmai autonómia csonkításában is. Nem lehetséges, hogy tesztelni akarták az egyetemi hallgatókat abban, meddig mehetnek el?
– Bízunk benne, hogy nem erről van szó. Ilyen tekintetben nagyon sok múlik az alapítvány kuratóriumi elnökének személyén és azon, hogy Böszörményi-Nagy Gergelynek nagy ambíciói vannak ezzel az intézménnyel. Akár úgy is, hogy ebben nem feltétlenül élvezi az egyetem polgárságának támogatását.
– Őt mennyire kedvelik a hallgatók?
– A legtöbben soha nem is látták. Nem nagyon van úgy jelen az egyetem életében, hogy találkozhatna a hallgatókkal, akik ezzel együtt tisztában vannak azzal, hogy ő a mozgatórugója a történéseknek, ahogy azzal is, hogy sok pénzt lobbizott ki az egyetemnek. Abban a levélben, amiben a kettővel ezelőtti rektort, Kopek Gábort terjesztette fel rektorjelöltnek, egy mondatban mellesleg arra is célzott, hogy ha a MOME meg szeretné tartani azt a kiemelkedő állami támogatást, amit kap, akkor célszerű lenne megegyezni minél hamarabb…
– Böszörményi-Nagy Gergely január 30-i, a MOMÉ-ról szóló Facebook-bejegyzése alatt katonásan sorakoznak az elragadtatott kommentek. Ezek szerint mégsem egy emberként állnak vele szemben a hallgatók?
– Inkább dolgozói kommentek azok és volt hallgatók, alumnik hozzászólásai. Ezzel kapcsolatban eljutott hozzánk olyan információ, amely szerint azon a héten, amikor az a poszt kikerült, az egyik, Böszörményi-Nagy Gergely érdekeltségéhez tartozó cégnél például volt egy beszélgetés, amelyen elhangzott: illene lájkolni és támogatóan hozzászólni ahhoz a bejegyzéshez… Az eggyel korábbi posztja alá pedig bekerült egy, a hallgatók megmozdulását támogató komment, ami elég gyorsan eltűnt az oldalról. De olyanról is hallottunk, hogy más posztok alatti reakciókat oktatókon kért számon Böszörményi-Nagy.
– Az egyetemnek jelenleg is van a szenátus által törvényesen megválasztott rektorjelöltje, az, aki helyett Böszörményi-Nagy Gergely a most lemondatott Koós Pált terjesztette fel korábban a miniszterhez. Lehetséges, hogy a holnapi szenátusi ülésen csak annyi fog történni, hogy a tagok felszólítják a kuratóriumot: a szenátus által korábban megválasztott Vargha Balázst nevezze ki?
– Ez is előfordulhat, de úgy tudjuk, nem csak az ő személyében gondolkodik a szenátus, aminek az is oka lehet, amit sok forrásból hallottunk: Vargha Balázs sem biztos benne, hogy a történtek után akarna rektor lenni. Ebben a helyzetben egyébként senki nem akar, de tisztában vannak azzal, hogy valakinek vállalnia kell ezt a felelősséget és találni is fognak egy erre alkalmas személyt. A HÖK egyébként már továbbította a szenátusi előterjesztést a holnapi ülésről és abban – azzal szemben, amit Böszörményi-Nagy Gergely nyílt levélben tudtunkra adott, tudniillik, hogy ő Kopek Gábort javasolja – úgy fogalmaznak: a szenátus tagjai tegyenek javaslatot azokra a személyekre, akikről majd döntés születik.
– Ez megfelel annak, amit a MOME FRONT a nyílt levélre adott reakciójában írt Böszörményinek: „az ügyvezető rektor személyének és hivatali idejének kijelölése nem tartozik hatáskörébe. Mikor mégis így jár el, azzal újfent beletapos az egyetem autonóm működésébe”. Ebben az állásfoglalásban azonban azt is hangsúlyozzák, hogy nem Kopek Gábor személye ellen van kifogásuk. Miért volt ezt fontos kiemelni?
– Az egész megmozdulásunkban nagyon fontos, hogy nem személyekről, hanem elvekről van szó.
Ez Koós Pál esetében is nagyon fontos volt, és ugyanígy az ügyvezető rektor személyénél is az. Ugyanis ha hiszünk abban – márpedig hiszünk benne –, hogy az egyetemi demokrácia a szenátusban működik, nekünk kötelességünk azt megvédeni. Ha pedig a szenátus Kopek Gábort választja, azt ugyanúgy elfogadjuk, mint bárki mást.
– Ott lesznek a holnapi szenátusi ülésen?
– Még nem tudjuk.
– Milyen volt ott lenni az előzőn?
– Felemelő. Rengetegen eljöttek a hallgatók közül, de a tanári karból is többen beálltak a sorfalba, és ez még jobban összekovácsolta a jelenlévőket. Nem nyomást gyakorolni mentünk a szenátusi ülésre, inkább biztosítani akartuk őket a támogatásunkról, hogy nyugodtan merjenek a szívük szerint szavazni. A visszajelzések alapján értették is, hogy ennek ez az üzenete.
– Amikor egy órán át tartó tapssal elérték, hogy a rektor berekessze az ülést, előre kitűzött célt teljesítettek a megbeszélt módon. De hogyan jutnak ennyien konszenzusra olyan kérdésekben, mint például hogy engedjenek-e Koós Pál tárgyalási indítványának?
– Amikor nagyon fontos dolgokról döntünk, mindig személyesen gyűlünk össze, ilyenkor minden munkacsoportból több ember van jelen. Volt egy elég hosszú ülésünk, ahol azt vitattuk meg, hogy tárgyalunk-e és ha igen, milyen feltételekkel. Ezen nagyon egyöntetű érv volt, hogy ha kimondtuk, hogy a rektorválasztás illegitim módon zajlott, kitapsoltuk a szenátusi ülésen a rektort, azzal gyakorlatilag ezt az embert mi lemondattuk. Ezek után nem ülhetünk le vele tárgyalni.
– Milyen munkacsoportokban dolgoznak?
– Négy-öt nagyon aktív csoport van, és vannak kisebbek is, amelyek részfeladatokat látnak el. Van egy munkacsoport, amely a szövegeket fogalmazza, vannak, akik az arculatért felelnek, másoknak a hálózatépítés volt a feladata, főleg a legelején, és van egy akciócsoport, amelynek tagjai pedig a konkrét történések forgatókönyvét dolgozzák ki.
– Amikor akció van, nincs egy ember, aki szól a tömeghez, hanem mindenki tudja a dolgát?
– Pontosan. Mindig nagyon egyszerű játékszabályokkal dolgozunk, ami nagyon jól működik.
– Miért döntöttek úgy, hogy interjút adnak nekünk?
– Nagyon sok megkeresést kapunk, amiket kénytelenek vagyunk visszautasítani, mivel kevés az erőforrásunk arra, hogy mindnek eleget tegyünk. Ugyanakkor érezzük a jelentőségét annak, hogy ne csak hivatalos sajtóközleményekben kommunikáljunk, mert jó, ha a közvélemény is érzi, hogy a MOME FRONT mögött emberek állnak. A korábbi megjelenések jellemzően egy másik közeget szólítottak meg, és abban bízunk, hogy a Válasz Online olvasóközönségét elérve még szélesebb közönséghez jutnak el a gondolataink.
– Mivel az elmúlt években – leginkább a Műegyetem vonatkozásában – egyfolytában azt hallottuk, hogy a modellváltás nem fenyegeti az egyetemek szakmai autonómiáját, a MOMÉ-n reflektorfénybe került visszaélések különleges súllyal esnek latba. Önök hogy érzik, a jövőben más modellváltott egyetemek is ki lehetnek téve ilyen önkényes eljárásoknak?
– Sajnos igen. A körülmények adottak ahhoz, hogy ezzel a modellel vissza lehessen élni.
Frissítés:
Délután bekövetkezett a szakítás a MOME lázadói és Böszörményi-Nagy Gergely kuratóriumi elnök között, miután Böszörményi-Nagy a határidő lejártáig nem írta alá a hallgatók elsöprő többségét tömörítő szervezet által ajánlott társadalmi szerződést, sőt, meg sem jelent a sajtónyilvánossá tett eseményen. Az ultimátum háromkor lejárt, ekkor a MOME FRONT tagjai felfúrták az egyetem aulájának falára a bekeretezett szerződést az aláírásokkal együtt, majd felfújták mellé annak a rektori-vezérigazgatói utasításnak a szövegét, amely arról szól, hogy az épület tereit szabadon használhatják gondolataik kifejezésére.
Ahogy a MOME FRONT tagjai a Válasz Online-on ma reggel közölt interjúban elmondták, álláspontjuk szerint az egyetem irányelveit az egyetem polgárságának kell megalkotnia, így a fenntartótól azt várják, hogy lépjen hátra Böszörményi-Nagy erre nem volt hajlandó.
A lázadó diákok mostantól kizárólag az egyetem polgárságát és annak demokratikus képviseleti és döntéshozó szerveit tekintik tárgyalópartnernek. A fenntartó által alá nem írt társadalmi szerződés mementóként díszíti az egyetem falát, amelyet ma a hallgatók kiáltvánnyá dekoráltak Moholy-Nagy László arcképeivel és művészi önkifejezésük más lenyomataival.
Nyitókép: kidekorált fal a MOME aulájában (fotó: Sashegyi Zsófia / Válasz Online)
Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
