Új digitális világrendet hozhat Trump és a Szilícium-völgy paktuma
Amikor Donald Trump beiktatásán a nemrég még liberális Szilícium-völgyi elit is „felesküdött” az új elnökre, sokan adtak hangot félelmüknek, hogy Washingtonban techoligarchia kerül uralomra. Az amerikai gazdaság túl nagy és sokszínű ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, de az egymásra találás így is nagy jelentőséggel bír. Hogy mekkorával, azt JD Vance alelnök tette világossá múlt heti müncheni és párizsi beszédeiben. Üzenetének lényege az volt, hogy Európa ne csuklóztassa többé bénító szabályozással az amerikai techóriásokat, különösen a szólásszabadság korlátázásával – és eszébe se jusson kínai technológiával kacérkodni, különösen a mesterséges intelligencia terén. Háttér.
Amikor nyolc éve Donald Trumpot először iktatták be, Mark Zuckerberg saját és felesége felmenőit emlegetve fejezte ki szolidaritását a bevándorlókkal, majd négy évre rá száműzte a politikust a Facebookról a Kapitólium ostromára való felbujtás miatt. Jeff Bezos 2016-ban a demokrácia erodálódása miatt aggódott, a tulajdonában álló Washington Post pedig Trump ádáz kritikusa lett. A Google társalapítója és vezérigazgatója, Sergey Brin és Sundar Pichar 2017-ben alkalmazottaikkal együtt tüntettek Trump muszlim beutazási tilalma ellen. Elon Musk ugyanebben az évben lemondott a Fehér Ház tanácsadó testületéből, tiltakozva az ellen, hogy Trump kiléptette az Egyesült Államokat a párizsi klímaegyezményből.
Most januárban mindannyian ott ültek az első sorban Trump beiktatásán, kiegészülve Tim Cookkal, az Apple első emberével. Cégeik több millió dollárt adakoztak is a beiktatási ünnepségsorozatot lebonyolító bizottságnak, és az előző hetekben lerótták tiszteletüket Mar-a-Lagóban, Trump floridai főhadiszállásán is.
Muskról tudjuk, hogy tanulságos politikai pályát bejárva az elnök bizalmasa lett. Zuckerberg már tavaly nyáron elkezdett kanosszát járni, amikor elismerte, hogy a Biden-kormány nyomást gyakorolt platformjára úgynevezett álhírek cenzúrázása érdekében, és ennek eleget is tett, amit megbánt – majd Trump győzelme után látványos gesztusokkal sorolt át a MAGA-táborba. Bezos streamingplatformja, az Amazon Prime Video pedig nemcsak a beiktatást közvetítette, hanem Melania Trump életéről is berendelt egy dokumentumfilmet.
„Első ciklusomban mindenki harcolt ellenem. Most mindenki a barátom akar lenni” – állapította meg Trump.
Egykori ideológusa, Steve Bannon szerint volt főnöke zsákmányként gyűjtötte maga köré a „kockafejeket”. „Azért engedi oda ezeket az arcokat, hogy megmutassa: szétrúgta a seggüket. (…) Olyanok, mint Teddy Roosevelt vadászházában a trófeák” – fogalmazott Bannon.
Sokan ugyanakkor aggodalmukat fejezték ki: Joe Biden leköszönő beszédében a kialakuló oligarchia veszélyeire figyelmeztetett, a washingtoni német nagykövet pedig arról beszélt, hogy techóriások kerültek kormányzati pozícióba a Fehér Házban. Az egyik vezető hetilap, az Atlantic így fogalmazott: míg sokan attól féltek, hogy Trump új elnöksége „Magyarország-szerű autokráciába” torkollik, úgy tűnik, inkább technológiai oligarchia lesz.
Nem fut be Washingtonba a pesti gyors
Bár a narratíva tetszetős, több sebből vérzik. Az amerikai gazdasági és politikai berendezkedés mindig is mutatott oligarchikus jegyeket: a vállalati szektor és az üzletemberek nyíltan és legálisan támogatják a két párt politikusait, és vagyonokat költenek lobbizásra Washingtonban, hogy iparáguknak kedvező szabályozások szülessenek. Ezt a gyakorlatot mindkét párt populista szárnyán bírálják – politikai pályája elején maga Trump is az összefonódó elit ostorozásával szerzett népszerűséget –, de a rendszer tisztítása a demokraták Bernie Sanders nevével fémjelzett balszárnyának is célja. A techóriások a nagyvállalatok között is kiemelten befolyásossá váltak az elmúlt néhány évtizedben, és nyilván most is vannak érvényesítendő érdekeik. De ez eddig is így volt, ebben nem hozott újdonságot Trump és a Szilícium-völgy összeölelkezése.
A narratíva akkor is sántít, ha más, oligarchikusnak mondott rezsimekkel hasonlítjuk össze Amerikát – ahogy az Economist tette. Az üzleti lap rámutatott: bár a Szilícium-völgy sztárjai magasra értékelt részvényeik miatt óriási piaci kapitalizációval bírnak, a robusztus és sokszínű amerikai reálgazdaságnak csekély szeletét teszik ki.
A Tesla, Facebook és Amazon az amerikai GDP 1,8 százalékát adja, a Google-t és az Apple-t is hozzátéve is mindössze 3,1 százaléknál járunk. Ezzel szemben Vlagyimir Putyin köre 2004-ben az orosz bányászat és ipar háromnegyedét (a teljes kibocsátás felét) kontrollálta.
A lap szerint szintén oligarchikus Magyarországon pedig Orbán Viktor barátai a gazdaság 20-30 százalékát irányíthatják. Az adat forrása a Center for International Private Enterprise amerikai félkormányzati szervezet által 2022-ben közölt tanulmány a magyar haveri kapitalizmusról. Szerzője, Martin József Péter közgazdász, a Transparency International Magyarország vezetője bennfentesek becslésére alapozta a számot. (Egzakt számítás a NER GDP-hozzájárulásáról nem készült, bár néhány támpont akad. Lapunk tavaly kiszámolta, hogy a Mészáros Lőrinchez, Szíjj Lászlóhoz, illetve Tiborcz István és Matolcsy Ádám köreihez tartozó magántőkealapok 1452 milliárd forintnyi vagyont rejtettek 2023-ban, ami a GDP 2 százalékára rúgott. A 100 legnagyobb hozzáadott értéket produkáló magyar vállalatot felsoroló HVG-toplistáról pedig a 15 kormányközelinek tekinthető cég a GDP bő 4,2 százalékáért felelt. Ez a 15 cég persze csak a NER-szféra krémje, és ebben nincsenek benne pénzintézetek, például az MBH Holding.)
De még ha a számok összevethetők is lennének, egészen mást kellene az „oligarcha” szó alatt értenünk Trump Amerikájában, mint Putyin Oroszországában vagy Orbán Magyarországán. A Szilícium-völgyi milliárdosok a világot felforgató innovációkkal lettek valakik, nem bizományba kaptak szektorokat politikai hűségükért – hiába tartja magát Mészáros Lőrinc okosabbnak Zuckerbergnél.
Mosdóháború a Metánál
Ha oligarchiává nem is válik az Egyesült Államok, a Szilícium-völgy valóban korszakváltást él át. A fordulat nem hirtelen történt és nem magyarázható kizárólag a mindenkori hatalomhoz való dörgölőzéssel, bár nyilván az is szerepet játszik benne. A Szilícium-völgy alapvetően liberális közeg volt, gazdasági és ideológiai tengelyen is. Kevés szabályozást és alacsony adókat preferált, valamint nyitott, progresszív társadalmi környezetet, amely támogatja a bevándorlást és a sokszínűséget, már csak a sok ott dolgozó külföldi tehetség miatt is. (Utóbbi most is prioritás, ami miatt például Elon Musk hajba is kapott Steve Bannonnel – Trump előbbi oldalára állt).
Ugyanakkor a demokraták ideológiai „vöröseltolódása” a republikánusok felé nyomta a közeget az elmúlt években. A baloldalon felerősödtek a populista hangok, amelyek a techgigászok gazdasági túlhatalmát kifogásolták – ennek folyományai lettek azok az antitröszt eljárások, amelyeket a Biden-adminisztráció a Google, a Meta vagy az Amazon ellen indított. Másrészt a „woke elmevírustól” nemcsak Elon Musk sokkalt be – más klasszikus liberálisok sem tudtak lépést tartani a főleg fiatalokra jellemző új ideológáiával. Marc Andreessen demokratából trumpistává vált Szilícium-völgyi befektető így írta le a folyamatot a New York Times-nak:
„Egy Harvardon végzett tipikus pályakezdő 2006-ban karrierorientált törtető volt, és így gondolkozott: »Mikor léptetnek elő? Mennyit fogok keresni? Mikor veszem át a cég irányítását?« 2013-ban egy ugyanonnan érkező diák már ezt mondta: »*** meg. Leégetjük a rendszert. Ti mind gonoszok vagytok. A fehér emberek gonoszok. Minden férfi gonosz. A kapitalizmus gonosz. A technológia is gonosz.«”
Hogy a techcégek vezetése és fiatal, woke alkalmazottaik közötti feszültség milyen éles, az kiváltképp érzékelteti a Facebooknál e hetekben zajló mosdóháború. Miután Joe Rogan podcastjában a „maszkulin energiákat” dicsérő Zuckerberg beszántotta a cég DEI (sokszínűségi, egyenlőségi, befogadási) programját, és eltávolíttatta a férfi mosdókból a „transzférfiak” kedvéért odatett női higiéniai termékeket, egyfajta „csendes lázadásként” a munkatársak egy része elkezdett tamponokat és intimbetéteket elhelyezni a piszoároknál.
Fókuszban az online cenzúra
Talán a legjelentősebb feszültségforrás a szólásszabadság volt. A Demokrata Párt és a fősodratú média 2016-ban a fejébe vette, hogy a közösségi hálók, elsősorban a Facebook, konteók és álhírek terjesztésével főszerepet játszottak Trump győzelmében, és elkezdett nyomást gyakorolni a platformokra a tartalom szigorúbb moderálása érdekében. Aztán a COVID alatt mindez fokozódott. Bár Zuckerberg már az elején elmondta: helytelennek tartja, hogy platformja váljon „az igazság elbírálójává”, végül behódolt. A nemzetközi jobboldalon pedig elterjedt a narratíva, hogy a techipar elnyomja a konzervatív hangokat.
Ami leegyszerűsítő kép. Bőven Musk előtt, 2021-ben – a magyar Huszár Ferenc vezetésével – jelent meg a Twitter kutatóinak cikke arról, hogyan erősíti a platform algoritmusa a politikai tartalmakat. A hat országra kiterjedő kutatás arra jutott, hogy egy kivétellel a jobboldali tartalmakat részesíti előnyben. A Facebook mindeközben – ezt Zuckerberg szintén bevallotta – en bloc visszavágta a közéleti tartalmakat. Mármint az organikus elérésüket, aminek elsősorban a klasszikus média lett a kárvallottja. Ha valaki fizetett, mint például idehaza a kormány, a Fidesz és a Megafon sokmilliárd forintos nagyságrendben, a Facebook tolta az üzeneteiket vígan.
Ugyanakkor az is vitathatatlan, hogy Amerikában többször gyakorolt nyomást a Demokrata Párt, a Biden-adminisztráció vagy az FBI bizonyos tartalmak cenzúrázása vagy letekerése érdekében. Ilyen volt a 2020-as kampányban a Joe Biden fiát, Hunter Bident kompromittáló laptopbotrány, vagy a koronavírus eredetére vonatkozó laborszökevény-elmélet, amit akkor összesküvés-elméletnek minősítettek, de ma már a CIA is ezt tartja a legvalószínűbb forgatókönyvnek.
Zuckerberg azt is elismerte, hogy egyes érzékeny témákban, mint a migráció és a gender, túlkorlátozták a szabad beszédet, és gyakran frusztrálóan lassú volt fellebbezni az indokolatlan letiltások ellen.
Hogy ennek most véget vet, akárcsak a külső tényellenőrzők bevonásának, nem tűnik ördögtől valónak, főleg, hogy a helyére bevezetendő közösségi moderálási gyakorlat a mintaként szolgáló X-en nem működik rosszul – a felhasználók gyakran magának Musknak az agymenéseit is helyreteszik ily módon. A közéleti tartalmak feltekerése is elsülhet jól, ha valóban több lesz az értelmes cikk és kevesebb a felhasználók hírvonalára betolt debil mém és AI-generált szemét – feltéve, hogy mindez tényleg megvalósul.
A kérdés itthon is aktuális, hiszen sok felhasználó küzdött az indokolatlan tiltással vagy elérése letekerésével. Bár jobboldaliak gyakrabban szembesültek ezzel (gondoljunk bármit a Mi Hazánkról vagy a Pesti Srácokról, legálisan működő pártok és hírportálok visszatérő eltüntetése nem egészséges helyzet), azért nem kizárólag őket sújtotta a rendszer, elég például a feminista Mérő Vera oldalának tavalyi törlésére gondolni. Ám hogy ez a kép változik-e, az még a jövő zenéje. A bejelentett Facebook-változások ugyanis egyelőre csak Amerikára érvényesek, és a Meta nem mondta meg, hogy a világ többi részén mi lesz a külsős tényellenőrzés, a moderálási gyakorlat vagy épp a közéleti tartalom jövője, és ha lesz váltás, mikor.
hirdetés
JD Vance kihirdeti a digitális New Dealt
Ami viszont biztos, hogy a techcégek fordulatát Amerikán kívül is érezni lehet. JD Vance újdonsült alelnök múlt pénteki beszéde a müncheni biztonsági konferencián nagy vihart kavart, mivel a várakozások ellenére nem Oroszországról és Ukrajnáról beszélt, hanem a szólásszabadság visszanyesését rótta fel Európának (amit úgy keretezett, hogy nem elég arról beszélni, kivel szemben védekezünk, azt is fontos észben tartani, milyen értékeket védünk). Viszont szót ejtett ennek a feszültségnek a digitális vonzatáról is:
„Brüsszelre tekintek, ahol az Európai Bizottság komisszárjai figyelmeztették a polgárokat: készen állnak, hogy zavargások idején leállítsák a közösségi médiát, ha olyan tartalmat észlelnek, amelyet »gyűlöletkeltőnek« ítélnek” – rótta fel.
Nem kímélte a házigazda Németországot sem, ahol a rendőrség az „online nőgyűlölet elleni küzdelem” jegyében razziákat hajtott végre olyan állampolgárok ellen, akik a gyanú szerint antifeminista kommenteket posztoltak. (A Guardian mindkét állítást fact-checkelte: az első esetben egyes szolgáltatásokat lehet átmenetileg, életveszélyt okozó jogszabálysértés esetén felfüggeszteni, jogorvoslati lehetőség mellett, utóbbi állítása igaz.)
Ráadásul Vance pár nappal korábban a mesterséges intelligenciáról (AI) rendezett párizsi csúcstalálkozón is mondott egy hasonlóan kemény beszédet. Ebben a Trump-kormánytól szokatlanul koherens módon foglalta össze Washington új digitális politikáját, megvilágítva az elmúlt hónapok mozgásainak logikáját. És immár nagyon is megszokott módon mindezt a nyers amerikai világhatalom platformjáról tette. A beszéd alapvetően Washington AI-politikájáról szólt, de a teljes techszektorra vonatkozott.
„Adminsztrációnkat aggasztja, hogy egyes külföldi kormányok szigorítani kívánják az amerikai techcégekre vonatkozó szabályokat. Amerika ezt nem fogadhatja el, és nem is fogja elfogadni, mert súlyos hibának tartjuk – nemcsak az USA, hanem az érintett országok szempontjából is – hangoztatta. – Mindannyian biztonságos internetet szeretnénk, de óriási különbség van aközött, hogy megvédjük a gyerekeket a ragadozóktól, vagy hogy felnőttek ne férjenek hozzá olyan véleményekhez, amelyeket valamely kormány félretájékoztatásnak minősít.”
Kínával ne!
A várakozások szerint Trump a következő hetekben leveszi a kést a techgigászok nyakáról, és kormánya leállítja a Bidenék idején indított antitröszt eljárásokat – cserébe a cenzúra eltörléséért, az abszolút szólásszabadságért. Vance beszéde arra utal, hogy ezt a dealt az Egyesült Államokon kívül is érvényesíteni fogják. És nem csak a tartalommoderálás terén. Vance az „amerikai innovátorokat” bénító szabályok között említette például a GDPR- európai adatvédelmi szabályozást is. A vonatkozó európai rendelet (DSA) pedig nemcsak az álhírek elleni fellépésről szól, hanem olyan területeken is számon kérhetővé tenné a nagy platformokat, mint az algoritmusok mentális egészségre gyakorolt hatása vagy a hirdetések átláthatósága. A Bizottság tavaly már az X és a Meta ellen is eljárást indított a DSA égisze alatt, és elmarasztalás esetén akár bevételük 6 százalékának megfelelő bírságot is kiszabhatnak rájuk.
Vance most egyértelművé tette: ez Washingtonnak vörös vonal. Sőt: már maga Trump is utalt rá januári davosi beszédében, hogy nem nézi jó szemmel, hogy az EU több milliárd eurós bírságokat szabott ki az Apple-re és a Google-re adóelkerülés és a versenyjog megsértése miatt.
„Lehet őket szeretni vagy nem, de amerikai cégek, és nem bánhatnak így velük” – szögezte le Trump.
Vance az AI-t gúzsba kötő szabályozás ellen is óva intette Európát, és úgy tűnik, a hatalmi nyomásgyakorlásnak meg is lett a hatása: párizsi beszéde után az Európai Bizottság visszavonta a technológiai szabadalmakra, az AI-felelősségi irányelvre és az üzenetküldő appok adatvédelmére vonatkozó szabályozói javaslatot.
Erre lehet úgy tekinteni, hogy Trump szívességet tett az új technológiákkal szemben bizalmatlan, emiatt a digitális és AI-versenyben törpe Európának, hiszen megakadályozta, hogy újabb béklyóval fojtogassa tovább saját innovatív vállalkozásait. Másrészt szuverenitási kérdéseket vet fel, hogy nemzetállamok – vagy azok társulása – szabályozhatja-e kedve szerint a területén szolgáltatást nyújtó szereplőket. Úgy tűnik, nem.
Amerikának viszont a tech és az AI fontos eszköz a Kínával szembeni rivalizálásban, és Vance, bár Kína nevét nem mondta ki, megüzente, hogy kinek a lábánál van a helye ebben a párharcban Európának. „Ellenséges autoriter rezsimekről” beszélt, akik ellopták a Nyugat szellemi termékeit, majd az így fejlesztett technológiát történelemhamisításra, megfigyelésre, cenzúrára, hírszerzésre, adatlopásra és propagandára használják: „Világos leszek: ez az adminisztráció gátat vet ennek. És arra is emlékeztetném jelenlévő külföldi barátainkat, hogy ilyen rezsimekkel együttműködni sosem fizetődik ki hosszú távon.”
Nyitókép: AFP/NurPhoto/Jakub Porzycki
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
