Korszakhatár: már a földek elárasztására buzdít a Vízügy
Gazdák, földtulajdonosok jelentkezését várja az Országos Vízügyi Főigazgatóság, akik vizet szeretnének megtartani a területükön, hogy ellensúlyozzák a kiszáradást. Ehhez létrehoztak egy „elárasztásbejelentő” platformot és elkezdték a lecsapolást támogató jogszabályok áthangolását. Vagyis folytatódik az állami szemléletváltás: míg a belvíz korábban üldözött dolog volt, most már a sivatagosodó Alföldön inkább előidézni kell azt.
A Válasz Online-on számos cikkben bemutattuk, mennyi baj van az Alföld túlcsatornázásával, belvízmentesítésre beállított rendszereivel. Év elején már gerillamozgalom indult azért, hogy ne vezessék le a vizet – például – a kiszáradással hatványozottan sújtott Homokhátságról.
Az állam, ha lassan is, de megmozdult: tavaly vízpótló és -megtartó beruházási terveket jelentettek be, majd az összes kapcsolódó (korábban erősen széttagolt) felelősséget az Energiaügyi Minisztériumnak delegálták, idén pedig felállítottak Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottságot. Kedden (február 18.) bejelentették a „Vizet a tájba” nevű programot és platformot: a terkeptar.vizugy.hu/vizetatajba oldalon a földtulajdonosok önként jelentkezhetnek, ha szeretnék a saját földjeiket vízzel elárasztani. Név, cím, helyrajzi szám és rövid leírás megadása után az OVF azt ígéri, hogy lehetőleg 30 napon belül – egyeztetve az agráriummal és a természetvédelemmel – választ ad a víz táji szintű megőrzésének lehetőségére, majd – ha a körülmények adottak – meg is valósítja azt, akár zsilipzárással, akár módosított vízelosztással.
Kérdés, hogy mitől lesz ez törvényes és szabályos. Hiszen az egyik fő probléma a helyi vízmegtartással eddig az volt, hogy a víztörvény (1995. évi LVII.), a belvíz jogi definíciója (178/2010. Korm. rendelet) valamint a helyi vízügyi üzemrendek is mind egy irányba mutattak: a víz a tájban rossz, azt minél gyorsabban el kell tüntetni, le kell csapolni a földekről.
V. Németh Zsolt víziközmű-ágazatért felelős államtitkár a sajtónak szervezett keddi beszélgetésen elmondta, január elsejétől él egy kormányrendelet-módosítás (174/2010), mely bevezette az „ökológiai célú vízpótlás” fogalmát; erre hivatkozva már meg lehet tartani a vizet. Gacsályi József, az OVF főigazgató-helyettese pedig azt ígérte, úgy változtatják meg a vízügyi üzemrendeket, hogy azok mostantól könnyíteni fogják a lokális vízmegtartást.
hirdetés
A program és az egész szemléletváltás kockázata, hogy a víz nem ismer sem telekhatárt, sem helyrajzi számokat: a „belvíz” olyanok földjén is megjelenhet, akik azt – bár ökológiailag jó lenne – nem akarják, a megemelkedő talajvíz pincéket önthet el. Vagyis a folyamat érdeksérelemmel járhat. A megoldás a jogszabályok további hangolása lehet: annak meghatározása, hogy ki viseli az esetleges károkat, és hogy mit jelent az, hogy „belvíz”. A Válasz Online ezzel kapcsolatos kérdésére V. Németh Zsolt azt mondta, két súlyosan aszályos év után „olyan a csillagok állása”, hogy könnyű lesz meggyőzni az agráriumot a vízvisszatartást támogató további jogszabályokról.
Gacsályi József figyelmeztetett, hogy a kiszáradással leginkább sújtott Homokhátságon a klasszikus vízmegtartás nem lesz elég. „Ahhoz, hogy egy métert emeljünk a homokhátsági talajvízszinten, a Tisza egyéves teljes vízhozamát kellene a tájba vezetni. Ez nyilván irreális, de mutatja a probléma léptékét.” Vagyis itt vízpótlásra van szükség, melynek első lépése idén a Kvassay-zsilip kapacitásbővítése lesz.
Háttér: „A vízügyi ágazat rendelkezésére álló csatornahálózat és a tározási lehetőségek nem segítenek számottevően a felszín alatti vizek regenerálódásában. Ezért minél több vizet kell tárolnunk a tájban, főleg a régi vízjárta területeken, mert a legjobb víztározó maga a talaj. Ehhez, ha egy szóval kellene kifejezni, hogy mire van szükségünk: területre.[…] Meglátásom szerint a tájhasználatváltást nem az állami területvásárlás, kisajátítás oldja meg: a gazdálkodónál kell elérni, hogy partner legyen a vízmegtartásban. Vannak már nagyon jó példák az aszállyal rendkívüli mértékben sújtott Nyírségben és a Homokhátságban is, ahol a tulajdonosok maguk zárják el a csatornákat, és hagyják, hogy a tavaszi és őszi időszakban kiterüljön és beszivárogjon a víz. Ahol már nagyon nagy baj, ott a gazdálkodók rég túlléptek azon, hogy egy támogatási rendszertől várják a megoldást” – nyilatkozta lapunknak korábban az Országos Vízügyi Főigazgatóság frissen kinevezett főigazgató-helyettese.
A gazdálkodók eléréséhez adhat platformot a kedden bejelentett Vizet a tájba program. Pár hónapon belül kiderül, mekkora sikerrel.
Nyitókép: Belvízcsatornával szabdalt táj a Dél-Alföldön (fotó: Válasz Online)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
