Tilcsák Bea lett Magyarország miniszterelnöke!
Noha Orbán Viktor tegnapi mondatai nyilvánvalóan a pillanat uralását célozzák és belső ellentmondásaikon is hahotázhatnánk teli szájjal, sajnos mégsem olyan vicces a helyzet. Semmi sem garantálja, hogy nem lesz belőlük valóban jogszabály és kizárólag diktatúrákra jellemző jogfosztás. Vélemény.
Érdekes hírrel szolgál a Fidesz tegnapi frakcióüléséről a Vengerszkaja Pravda. Főtitkár elvtársat idézik.
„Trump és Musk lebuktatták Soros és a demokraták politikai korrupciós hálózatát, akik dollármilliárdokat osztottak szét médiumoknak, nemzetközi szervezeteknek, Magyarországon is – mondta a miniszterelnök, de többet nem fogják guruló dollárokkal fizetni a zsoldosaikat Magyarországon. Politikai korrupció az, amikor valakit azért fizetnek, hogy azt írja, azt mondja, amit kérnek. Ezen a ponton Orbán Viktor arra kérte a képviselőket, hozzanak szigorú törvényeket, és akik részesültek ezekből a pénzekből, azokat tiltsák ki Magyarországról.”
Minthogy a Magyar Pravda pontosan ilyen, amilyennek a premjerminisztr leírta – azért fizeti (a mi közös pénzünkből), hogy azt írja, azt mondja, amit ő kér –, egészen biztos, hogy a fenti mondatok elhangzottak és még az is biztos, hogy Orbán szeretné, ha ezek a mondatok jól hallhatóak lennének. Szeretné, ha mindenki ezekről, erről beszélne. (Hogy az elemzői bikkfanyelv szerelmeseinek is jó legyen: tematizációs kísérletet látunk.)
Hogy a cél ez és nem valamely probléma megoldása, az fentiekből nyilvánvaló. Ha problémát akarna megoldani Orbán pártfőtitkár és ehhez a képviselői szavazata kellene, ahhoz elég lenne a taknyos papírzsepijére firkantania az óhaját, azt kezébe nyomnia Semjén Zsoltnak, aki már terjesztené is be éjfélkor, a többi pedig vöröskatonásan szavazná meg másnap reggel. Ahhoz ugyan nem kellene semmilyen frakcióülés. Pláne nem kellene, hogy a Pravda megírja, mit akar a dirizsjor.
Ő tehát nem mást akar most, egyelőre, pillanaturalásilag mintegy, mint hogy
legyen az ő nagy, bülbül szavaiból „sivítozás” meg „sipákolás”. Mégpedig diktatúráról, a sajtószabadság végéről legyen!
Csak a magyar valóságról, arról ne beszéljünk! Arról a számtalan területről, amelyek a működéséért főtitkár elvtárs felelősséget visel ugyan, de érdeklődése hiányában mára életveszélyes szintre estek szét (egészségügy, tanügy, vasút). Lehetőleg azokról az ügyekről se, amelyek meg hozzáértésének hiányában omlottak össze: mint mondjuk a magyar forint, vagy a növekedési és az inflációs célok. (Hogy a hétköznapi nyelv szerelmeseinek is jó legyen: ne arról beszéljünk, hogy Orbán miatt rohadt drága a kaja.)
Mindez cseppet sem független attól, hogy a Tisza Párt fej-fej mellett van a Fidesszel. Putyin magyarországi helytartója ezzel a kitiltási felhívással kihívójának állított csapdát. Másfél hete megírtuk, hogy készül ez a lépés – akkor azt tippeltük, hogy a szuverenitásvédelminek és hivatalnak becézett rogáni Rágalmazási Főosztály kaphat putyini mintára hatósági jogköröket, hogy aztán beszántsa a független sajtót.
Azt is kénytelenek voltunk jelezni, hogy ha ez megtörténik, az bizony azt jelenti, hogy itthon vége a jogállamnak és hogy bizony diktatúra van – nem hibrid rezsim, meg plebiszciter versengő akármi. Csak hogy értsük, mit kért tegnap Orbán atyuska: azt, hogy magyar állampolgárok vállalkozásait, amelyek teljesen törvényesen, a magyar jognak megfelelően pályáztak pénzekre nyílt tendereken, s ha nyertek, befizették itthon az összes járulékot és adót – hogy tehát ezeket a szervezeteket, vállalkozásokat, szerkesztőségeket a törvény erejével tiltsák ki az országból.
Ilyen helyzetben mégis mit tehet Magyar Péter? Ha figyelmen kívül hagyja, hogy épp echte diktatúra épül itthon, nevetségessé válik nemcsak a független sajtó, de potenciális szavazóinak egy része előtt is – éppen akkora része előtt, hogy választást már ne tudjon nyerni. Ha viszont Magyar Péter is beáll a diktatúrázók kórusába, ha sajtószabadságról meg jogállamiságról kezd szónokolni – akkor ugyanott találja magát, ahol a roncsellenzék volt fénykorában. Amely pedig olyan fénykor volt, hogy végig ellenzékiséget eredményezett, kormányra kerülést soha – többek között az ilyen témák miatt.
A nagy tömegeket ugyanis, szomorú vagy sem, kevéssé érdeklik a sajtószabadság, a jogállamiság kérdései.
(E nép jelentős része már március 15-én is azt ünnepli csupán, hogy idegenek, gonosz nyugatiak ellen lázadt a szuverén, büszke magyar.)
Minden magyarok cárja és udvartartása tehát nem tud rosszul kijönni ebből.
Mindenki más viszont csak rosszul tud.
Mi itt, a Válasz Online-nál elvileg nem vagyunk érintettek, hiszen sosem pályáztunk semmilyen pénzre. Se hazaira, se külföldire. Mi olvasóink támogatásából élünk. Szellemi elődlapunk, az 1930-as években kiadott Válasz egyik szerzője azonban igen fontos számunkra ma is. Bizonyos Illyés Gyula. Aki, miután a Választ is beszántotta az akkori bolsevik hatalom, 1950-ben írt egy mondatot.
Azóta pontosan tudhatjuk: nincs olyan, hogy nem vagy érintett. Ha a mai újbolsevikok (megint ruszkikkal, rubelekkel a hátuk mögött – méghogy nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba!) semmilyen bűncselekményt el nem követő személyeket (vagy azok vállalkozásait) tiltanak ki szülőföldjükről politikai alapon, akkor bármit megtesznek bárkivel.
Ami tehát most történik a hazánkban, az cseppet sem vicces.
Kínunkban most mégsem nagyon tehetünk mást, mint hogy teli szájjal kiröhögjük. Viktor Viktorovics tegnapi szövegében is bőven akad humorbonbon. Szerinte ugye Trumpnak hála Sorosék „többet nem fogják guruló dollárokkal fizetni a zsoldosaikat Magyarországon”. Ezért most ki kell tiltani az országból azokat… ööö… akiket most már nem fognak fizetni külföldről. De akkor mégis miért kell? Miért nem eddig kellett, ha kellett? Épelméjű logikát ne keressünk abban, hogy Tilcsák Bea éppen most lett hazánk miniszterelnöke. Kizárólag politikai logikával értelmezhető ez a vérvörös őrület. Úgy viszont összeáll.
Ami pedig valahogy összeáll és magyarázható, az már általában megnyugvást is kelt. Ezt a hibát követi majd el sok társutas és néhány jószándékú elemző is. Akárcsak mi, bizonyára észreveszik majd a politikai motivációt, majd arra a következtetésre jutnak, hogy amit látunk, az „csupán” a fideszes törzsközönségnek szóló, meg Magyar Péter belpolitikai beszorítására kiötölt kommunikációs trükk. Ez a következtetés azonban helytelen. Az, hogy tematizálni akarnak ezzel, tény (még Brüsszel is „sipákol” majd – újabb csodálatos, előre kiszámítható fejlemény, lehet majd mondani, hogy Magyar Péter gazdái, stbstb), de
ez egyáltalán nem jelenti, hogy ne hoznának valóban törvényt,
hogy ne tiltanának ki ártatlan magyarokat az országból. Még csak példa nélküli sem lenne: kitiltották a CEU-t is. Magyar állampolgárok vállalkozásainak politikai alapú kitagadása nemcsak a nemzetből, de az államból is: ez viszont már az a szint lenne, ahonnan nincs visszaút. Ahonnan csak idő kérdése, hogy az ötödik emeleti ablakok stabilitása Budapesten is moszkvai társaikéhoz válik hasonlatossá.
Hogy ez paranoia? Nos, fentiek fényében talán látszik, hogy nem az.
De még ha az lenne is: az, hogy paranoid vagy, nem jelenti, hogy nem üldöznek tényleg.
Nyitókép: Diego Radames / Anadolu via AFP
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
