Új Molotov–Ribbentrop-paktum körvonalazódik – összeomlóban a nyugati szövetségi rendszer – Válasz Online
 

Új Molotov–Ribbentrop-paktum körvonalazódik – összeomlóban a nyugati szövetségi rendszer

Magyari Péter
Magyari Péter
| 2025.02.20. | vélemény

Alig néhány nap alatt összeomlott a nyugati világ szövetségi rendszere. A Trump-kormány jelezte, hogy az oroszok minden követelését elfogadják, és abban is egyetérteni látszik Washington Moszkvával, hogy az EU-t szét kell verni. Nem világos, hogy miért történik mindez, de van olyan meglepetés, mint a Molotov–Ribbentrop-paktum volt.

hirdetes

A két hír tartalma közti kontraszt jól mutatja, hogy végét járja az EU és az USA stratégiai szövetsége, amely közel 70 éve meghatározta a világpolitikát. Az energetikai együttműködés és energetikai szankció közt feszülő ellentét még annál is többet elárul a helyzetről, mint Donald Trump elnök ukránellenes kirohanásai. Pedig azok is kemények, szerda délután például Zelenszkijt bohócnak („comedian”) nevezte, pont úgy, ahogy az orosz vezetők is szokták.

A német elhárítás szerda kora este már azt szivárogtatta, hogy az amerikai kormány felajánlotta az orosznak: a hidegháború előtti területre vonulnak vissza az amerikai katonák, lényegében feladva a NATO-bővítéskor szerzett szövetségesek védelmét. Hivatalosan meg nem erősített hírek szerint az olasz kormány válságtanácskozásba kezdett, hogy mi legyen a Koszovóban állomásozó békefenntartó katonáival, amelyek eddig az amerikai légierő feltétlen támogatásában bíztak baj esetén.   

Még el sem kezdődtek érdemben a tárgyalások az ukrajnai háború befejezésének lehetséges módjáról, az amerikai kormány már előre megígérte, hogy elfogadja Oroszország legfontosabb követeléseit:

az elfoglalt területek annektálásának elismerését; ígéretet tett, hogy Ukrajna soha nem lehet a NATO tagja; továbbá elvi szinten támogatja az ukrán elnök és kormány eltávolítását (ezt nevezték az oroszok nácitlanításnak). Ugyanakkor Oroszország felé az amerikai kormány semmilyen követelést sem állított. Az új amerikai kormány lényegében kapitulált ebben a háborúban, jórészt tárgyalás nélkül elfogadta Putyin 2021 decemberi ultimátumait, amelyekről az előző amerikai vezetés még tárgyalni sem volt hajlandó. A fordulat legalább olyan meglepő, mint az 1939-es Molotov–Ribbentrop-paktum volt, amikor a náci Németország és a kommunista Szovjetunió minden ideológiai szembenállásuk ellenére megegyeztek Lengyelország felosztásáról, és ezzel kirobbantották a második világháborút.

E fejleményekkel párhuzamosan a Trump-kormányzat visszavonulót fújt a világpolitika alakításából más frontokon is. A nemzetközi segélyprogramok leállításával, a CIA összes alkalmazottjának felajánlott felmondási lehetőséggel, a kivonulással a nemzetközi szervezetekből, illetve kormányközi szerződések felmondásával a washingtoni kormány gyors ütemben feladja pozícióit, befolyásolási képességeit. 

Erőről beszél persze Trump, de tetteinek következménye az USA érdekérvényesítő képességének drámai gyengülése. Nem egészen egy hónap alatt többek között Kanada, Mexikó, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia és Ukrajna bizalmát vesztette el, hogy csak a legfontosabb és legerősebb országokat említsük, amelyek évtizedek óta figyelembe vették az USA érdekeit és szövetségesként tekintettek rá. 

A Trump-kormányzat olyan gyorsan váltott szövetségest, olyan gyorsan fenyegette meg szomszédait, hogy az eddigi partnerek joggal érzik magukat elárultnak. 2022. március 26-án az akkori amerikai elnök „szent kötelességnek” nevezte, hogy az USA a NATO-tagállamok minden négyzetcentiméterét védje a külső támadástól, és kijelentette, hogy bármeddig is tart Ukrajna önvédelmi háborúja, az ország Amerikára mindvégig számíthat. Nyilván Joe Biden felelőssége is, hogy olyan ígéretet tett, amelyről nem egyeztetett az ellenzékével, de Trump akkor sem mondhatna fel ilyen gyorsan ilyen világos elköteleződést, ha az nem tetszik neki. Így ugyanis eljátssza az USA hitelességét. Egy nagyhatalom külpolitikája csak akkor lehet hatékony, ha vannak stratégiai távlatai, ha nincsenek váratlan hajtűkanyarok a működésében, mert ha vannak, akkor senki sem veszi komolyan, amit éppen állít.

Trump eddigi működése alapján az USA épp olyan magányos nagyhatalom lesz, mint Kína vagy Oroszország. 

Az USA persze katonailag európai szövetségesei nélkül is erős marad. Attól, hogy Oroszország újra rendelkezési jogot kap Ukrajna, vagy akár később Magyarország felett, Trump választóinak nem lesz rosszabb az életszínvonala.  A miénk viszont lehet rosszabb, hiszen minden jel szerint a mostani magyar kormány önként jelentkezik a helytartói pozícióra, folytatni óhajtva a kormányzást akár Orosz-Eurázsia nyugati gyepűjén is.

A nyugati szövetséget összetartó ideológia foszladozik éppen, az a második világháború utáni elv, amely alapján Észak-Amerika és Európa szövetsége az emberi jogok elismerésén alapul. Ehhez az elvi alapokra is épült szövetséghez csatlakoztak a szovjet megszállás alól felszabaduló európai országok. Erről a szabadságeszméről, az egyes emberek és a szuverén államok önrendelkezésének elismeréséről beszélt John McCain amerikai republikánus szenátor, amikor 2013 decemberében felszólalt a majdani tüntetésen, és azt mondta: „A szabad világ vetelek van, Amerika veletek van, és én is veletek vagyok.”  Ezt az ígéretet, amely Ukrajna nyugatos fordulatát felvezette, a Trump-kormányzat most megszegte.

A Nyugat ideológiai alapú szövetsége fenntartotta a képzetet, hogy az emberi méltóság és a transzatlanti politika között összefüggés van. Hogy a demokrácia jobb minőségű életet biztosít, mint bármely más rendszer, így megvédése és terjesztése morális kötelesség is. Közvetlenül a hidegháború után ez még jól átélhető volt. 

A Trump-kormányzat most azt üzeni a világnak, hogy az USA vezetése már nem foglalkozik ezzel a gondolattal. Az európai vezető politikusok nagy része megrettenve figyeli az atlanti szövetség kiüresítését hirdető amerikai bejelentéseket. Egymást követő párizsi megbeszéléseken próbálják kitalálni, hogy mit tegyenek. Eddig annyira jutottak, hogy megpróbálják tovább támogatni Ukrajnát.

Nem tudjuk miért, de nekünk nem is ez számít

Európai szempontból szinte mindegy, hogy mi motiválja Trumpot. Nem tudjuk, hogy van-e titkos koncepciója, ami az eddigi rombolás után egy újfajta nagyhatalmi építkezésről szól. Hogy az oroszokkal kötött kiegyezés után erővel akarják-e kiterjeszteni az amerikai területeket például Grönland vagy Kanada irányába, vagy hogy Kína ellen készülnek, esetleg a bezárkózás politikáját viszik tovább. 

Az is lehet, hogy csak annyi történik, amiről John Bolton, Trump 2018-19-ben szolgáló nemzetbiztonsági főtanácsadója szokott beszélni, miszerint Trumpot az orránál fogva vezeti Putyin. Bolton szerint Trump mindig is utálta Ukrajnát, erről már egy évtizede meggyőzték az orosz oligarchákkal üzletelő barátai, és teljesen meghatódott, amikor Putyin négyszemközt hízelgett neki. A veterán diplomata Bolton (Reagan alatt például a most bezárt USAID vezetője volt) szerint Trump egyébként sem túl felkészült, például amikor már elnökként Helsinkibe ment Putyinnal találkozni, akkor megkérdezte az egyik emberét, hogy Finnország Oroszország tartománya-e. 

hirdetés

Európai szempontból az is mindegy, hogy Trump nárcizmusa vagy valamilyen régi elköteleződése határozza-e meg oroszbarát politikáját. A lehetséges titkos kapcsolatokról bőven volt szó a 2016-os választások után, amikor az összes amerikai kémelhárító ügynökség elismerte, hogy az orosz szolgálatok segítették Trump kampányát. Erre jutott az úgynevezett Mueller-jelentés is, csak arra nem találtak bizonyítékot, hogy az orosz segítségről Trump tudott-e, és részese volt-e ezáltal valamiféle összeesküvésnek. Az mindenesetre tény, hogy a Moszkvába kergetett Viktor Janukovics volt ukrán elnök egyik tanácsadója ugyanaz a Paul Manafort volt, aki 2016 nyarán Trump kampányfőnökeként dolgozott.

Akármi is vezeti a Trump-adminisztrációt, hogy az emberi jogokat semmibe vevő, saját lakosságát elnyomó és a szomszédait gyilkoló, háborús bűnökért felelős orosz kormányzat mellé álljon és megalázza az USA eddigi szövetségeseit, a világ az elmúlt néhány napban nagyot változott. 

Az amerikai kormány azokat a pártokat támogatja, amelyek az EU szétverését ígérik választóiknak. Például a Fideszt Magyarországon és az AfD-t Németországban. Oroszország ugyanezeket az erőket támogatja. Mindkét nagyhatalom jó lehetőséget lát most arra, hogy az európaiakat meggyengítse, és kifogja a szelet azoknak a kezdeményezéseknek a vitorlájából, amelyek nemcsak kereskedelmi, hanem világpolitikai, katonai nagyhatalomként is szerepet szánnának Európának. Az egymással vitatkozó, egyenként jóval gyengébb, és egymás ellen kijátszható országok jobban megfelelnének az orosz expanziós törekvéseknek és az amerikai kereskedelempolitikai igényeknek is. Moszkva már régóta aktívan rombolja az EU-t, nem véletlen, hogy az orosz kormány sokat költött a brexit-népszavazás idején a kilépést sürgető kampányra. Az USA azonban eddig elfogadta az EU létezését.

Az USA pálfordulása Ukrajna esetében alkalmat ad arra, hogy az EU-s tagállamok között súlyos vitákat gerjesszen a további politikáról, ami olyan szintű bizalomvesztést okozhat, amelynek a végén eljöhet a pillanat, amit Orbán Viktor így fogalmazott meg múlt pénteken a Kossuth Rádióban: „Nem kell kilépni, szétesik ez magától.” (Orbán a gazdasági nehézségekről beszélt, amelyek viszont szerinte összefüggenek az EU oroszellenes politikájával.) 

Az elmúlt napok nyomán érdemes felidézni Donald Tusk figyelmeztetését 2017-ből, amit az EU megalapításának 60. évfordulóján mondott, Rómában:     

„Semmit sem vehetünk örökkévalónak az életben, miközben a szabadság kivívása időt, nagy erőfeszítést és önfeláldozást követel. Ezért is sikerült csak olyan kevés helyen kivívni a Földön. Nekünk sikerült. Ám nagyon könnyű ezt a világot szétrombolni. Elég hozzá néhány rövid pillanat.”        


Nyitókép: Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök. Fotók: Saul Loeb ás Jevgenyija Novozseninya / AFP

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

hirdetes
#béke#Donald Trump#EU#Európa#háború#NATO#Oroszország#Ukrajna#USA#Vlagyimir Putyin