„A célom, hogy más ne járjon úgy, mint az apám”– az öngyilkosságnak nézett stroke története
Mi történik a beteggel, ha stroke-ja van, de mérgezéssel, öngyilkosság gyanúja miatt kezelik? Meghal. Olvasónk édesapja egy kisvárosi kórházba került, ahol megfelelő diagnosztikai eszközök híján még megállapítani sem tudták a valós betegségét. Lánya panaszt tett édesapja halálának körülményei miatt, azután pedig bepanaszolta a panaszeljárást is, mert négy hónappal a törvényes határidő lejárta után sem kapott választ arra, hibázott-e valaki és ha igen, miben. Sorozatunkban a magyar egészségügy állapotát konkrét betegtörténeteken keresztül mutatjuk be, így próbáljuk áttörni a hallgatás falát.
– Mennyi hiányzik belőle? – ezt kérdezte a mentőtiszt, miután észrevette, hogy az eszméletlen férfi éjjeliszekrényén egy csaknem üres gyógyszeres fiola áll. A tavaly nagyszombaton történteket A., a beteg lánya meséli el lapunknak. (Kegyeleti okokból a szereplők nevét a család kérésére nem közöljük.) A nő azután hívott mentőt az édesapjához, hogy a máskor mindig korán kelő férfit a felesége nem tudta reggel felébreszteni. Segítséget kért a szomszédoktól, de azok sem tudták felkelteni, ekkor telefonált a lányának, ő azonnal, 9 óra 4 perckor riasztotta a mentőket.
Érezte, hogy nagy a baj. A család a húsvéti ünnepekre készült, A. gyerekei már hazaérkeztek a szülői házba, a nő veje ugrott autóba, hogy átmenjenek a közeli faluba A. idős szüleihez.
Első fejezet: mérgezés vagy stroke?
Darnózselin vagyunk, a Szigetközben, egy 1600 lakosú faluban, Győr és Mosonmagyaróvár között. Sík a vidék, hamar odaértek. Rázogatták, gyengéden pofozgatták a férfi arcát. Lélegzett, de ők sem tudták felébreszteni. A mentő 9 óra 21 perckor érkezett, 17 perc alatt ott volt, esetkocsit küldtek, vagyis diplomás mentőtiszt is volt a mentőautóban. Az életmentők pupillapróbát végeztek, megállapították, hogy az egyik oldalon reagál, a másikon nem – ez esetleg stroke is lehet.
A mentős ekkor vette észre az ágy mellett a gyógyszeres dobozt, és kérdezte, mennyi volt este benne, mert most majdnem teljesen üres. A. nem tudta a választ, édesapja önállóan kezelte a gyógyszereit. Altatót szedett: a doboz eleinte tele van, azután kezd félig kiürülni, végül már csak néhány szem van az alján, majd semmi, kidobják a kukába, elővesznek egy másikat. Most a majdnem semminél tartottak. A család tiltakozott az ellen, hogy a férfinak öngyilkossági szándéka lehetett, ezt erősítette meg lánya szerint, hogy odakészített két szemet az ágya mellé az altatóból. Azt a kettőt vajon miért nem vette be?
A. édesapja egy ágyban aludt a feleségével, és az édesanyja semmi rendkívülit nem észlelt. Este tévét néztek a hálószobában, és ahogy máskor is, tíz óra körül aludtak el. A lánya kizártnak gondolta, hogy az édesapjuk nagyszombaton úgy akarjon véget vetni az életének, hogy idős felesége arra a borzalomra ébredjen, egy halott fekszik mellette. Az imádott dédunoka pedig arra érkezzen haza a fővárosból, hogy a dédipapa öngyilkos lett.
A. édesapja várta a hároméves kisfiút, maga rendelte meg az interneten az ajándékot neki, amit aznap adott volna át a gyereknek. Nem akart meghalni – ezt mondta A. akkor a mentősnek, és most nekünk, miután vele és a vejével is külön-külön felidéztetjük a történteket. (A mentőtiszttel nem tudtuk, mert az egészségügyiek nem nyilatkozhatnak.)
A sokat tapasztalt mentőtiszt viszont arra gondolhatott, hogy az ágy melletti asztalkán talált fiolán az egyik legelterjedtebb altató és nyugtatószer neve látható, és gyakran követnek el öngyilkosságot vele.
– Dehogyis – mondták egymás szavába vágva, de azt senki sem tudta, hány szem hiányzott a dobozból tegnap estéhez képest. A kórházi jelentésbe az került be: „Hozzátartozó elmondása alapján a X-os dobozból jelentős mennyiség hiányzott.” (A gyógyszer nevét nem közöljük.) A család szerint ilyet senki sem mondott, sőt ennek az ellenkezőjét állították.
– Stroke-ot kapott – mondogatták kérlelve, hogy Győrbe, a megyei kórházba vigye. A mentős azt mondta, ez nem a család, vagy az ő kérésén múlik (tényleg nem), kiment, tájékoztatta a központot. Nem tudjuk, mit mondott, mert A. ugyan kikérte a beszélgetés leiratát, de Haness János, az Országos Mentőszolgálat regionális igazgatója azt közölte vele, nem alkalmaznak olyan eszközt, amellyel a mentésben résztvevők helyszíni kommunikációját rögzítenék.
A mentős visszatérve annyit mondott:
– Győr nem fogadja a beteget.
Az iratokban is ez szerepel, a férfit tehát Mosonmagyaróvárra vitték, a sürgősségi betegellátó osztályra. A mosonmagyaróvári zárójelentés így foglalja össze az előzményeket: „Hozzátartozó tegnap este 22 órakor beszélt vele utoljára. Ma reggel nem tudták ébreszteni, kontaktusképtelen állapotban találták. hozzátartozó elmondása szerint X-s dobozból jelentős mennyiség hiányzott. Suicid szándékról nincs információjuk.”
„A betegeket mihamarabb stroke ellátására alkalmas ellátóhelyre (stroke-centrumba) kell szállítani” – ez a Magyar Stroke Társaság és az Egészségügyi Szakmai Kollégium neurológiai tagozatának szakmai irányelve című dokumentumban áll.
Kis baj, kis kórház, nagy baj, nagy kórház – így lehet leegyszerűsíteni a szabályt, amely alapján az egészségügyet szervezik. A stroke az egyik leggyakoribb halálok, a diagnosztizálása és a kezelése is bonyolult, nagy kórházat igényel tehát. Mégsem stroke-központba került a beteg, hanem egy kis városi kórházba, amelynek 2023 óta nincs intenzív osztálya sem. (A megakadt kórházreform részleteiről éppen a mosonmagyaróvári és az ajkai kórház kapcsán itt írtunk.)
A sürgősségi osztályon stroke-gyanús jeleket tapasztaltak, az egyik pupilla szűk volt, a másik tág, fájdalomingerre csak a teste egyik oldala reagált. A CT-vizsgálattal azonban nem találtak lényegi elváltozást. Kimutatták, hogy a szervezetében ott volt az altató, csak azt nem tudták, mennyi. Megállapították, hogy „a beteg panaszainak hátterében X túladagolás áll”. A kezelése is ennek megfelelően történt, ellenanyagot kapott gyógyszermérgezésre. Pechére erre átmenetileg ébredezett, majd visszaaludt, ebből arra következtettek, hogy eltalálták a terápiát.
A sürgősségi osztályon nincs látogatás, A. másfél óránként hívta a kórházat, hogy meggyőzze őket, édesapja nem akart meghalni, stroke-ot kapott, ne mérgezéssel kezeljék, küldjék Győrbe, de azonnal.
Reggelre a beteg állapota romlott, belázasodott, egyértelmű lett, hogy ez nem mérgezés, az ellenanyag nem hatott. Győr ekkor már fogadta. Vasárnap mentővel szállították a megyei kórházba. A férfi még két napot élt, kedden hunyt el, a halottvizsgálati bizonyítványon a halálok: agyi infarktus. Vagyis stroke.
Második fejezet: Egy élet múlhat azon, merre fordul a mentő
A stroke-nak két fő fajtája van: a vérzéses, amit a köznyelv agyvérzésnek nevez, ilyenkor elpattan egy ér az agyban, és ez okozza a bajt. A CT általában kimutatja ezt az elváltozást. A stroke másik fajtája sokkal gyakoribb. Ilyenkor vérrög keletkezik, az zárja el az ereket. Kis kórházakban ezt általában nem tudják diagnosztizálni, és gyógyítani sem, mert nincs neurológus szakorvosuk. A. édesapjának ilyen stroke-ja volt.
Ha a beteg álmában kap stroke-ot, akkor a szakirodalom szerint ajánlott MR-vizsgálatot végezni, mert ennél a betegségnél az egészségügy versenyt fut az idővel. Robert Merle háborús regényének címe szerint Két nap az élet, az ébredéses stroke-nál rövidebb: négy és fél óra. Az MR-vizsgálatra azért van szükség, mert az életmentő gyógyszert akkor alkalmazzák, ha megállapítható, hogy a tünetek megjelenése óta eltelt idő kevesebb mint 4,5 óra. Ha a betegnek szerencséje van, akkor reggel felé történt a baj, és fel lehet oldani a vérrögöt az agyában, mert nem károsodott túl nagy terület. (A módszert intravénás trombolízisnek nevezik.)
Mosonmagyaróváron nincs MR. Ha a mentő jobbra fordul Darnózseliről, akkor van némi gyógyulási esélye a férfinek, ha balra, akkor alig. A. édesapjának történetét azért meséljük el, mert
az a gyanúnk, nem az ő esete az egyetlen az országban, amkor a beteg nem a megfelelő helyre kerül.
A tisztiorvosi szolgálat arról tájékoztatta szóban A.-t, hogy a kis kórház folyamatosan hívta Győrt, hogy vegyék át a beteget. Miután ez megtörtént, Győrben nagykiterjedésű, nem friss ischémiás területet mutattak ki, vagyis vérrögöt, és az általa okozott pusztítást.
Óváry Csaba, a Magyar Stoke Társaság alelnöke még 2015-ben vizsgálta doktori értekezésében a hazai stroke-ellátás helyzetét. Furcsa kettősséget állapított meg. A betegek fele került olyan osztályra, ahol nem volt adott a sürgősségi ellátás minden feltétele, a másik felét viszont stroke-központba vitték. Óváry Csaba kimutatta, hogy utóbbiak kiemelkedően jó gyógyítási mutatókkal rendelkeznek, ezek eredményessége megegyezett az általa szintén vizsgált japán központokéval. A magyar ellátás kettőssége abban állt, hogy a központokon kívül ellátott biztosítottak életesélye és későbbi életminősége is sokkal rosszabbnak bizonyult.
Az utóbbi években Magyarországon is létrehozták a stroke-központok országos hálózatát, mert a terápia annyit fejlődött, hogy egy időben hívott és jó helyre befutó mentő nem pusztán a beteg életét menti meg, de a bénulás miatt mozgás- és beszédképtelen ember is újra megszólalhat és járhat. A helyzet azóta is sokat javult, amíg hazánkban 2015-ben még 7991 ember halt meg stroke-ban a KSH adatai szerint, 2023-ban már csak 6579. Győr-Moson-Sopron megye nem áll ilyen jól, ott 352-ről 340-re esett vissza a halálesetek száma. A mosonmagyaróvári járásban pedig 40 elvesztett emberéletről 45-re nőtt a szám. Vélhetően mindez a 2023-as rossz helyi adatok miatt alakult így, 2022-ig a megyében is folyamatos volt a halálozási szám csökkenése.
hirdetés
Nem tudjuk, mi okozta ezt, a helyiek szerint a megyeközpont végletesen túlterhelt, ráadásul nem pusztán megyén belülről kell állnia a betegrohamokat, de például urológiai fekvőbeteg-osztályuk messze földön már csak nekik van, ezért a teljes régióból oda ömlenek az urológiai rákbetegek. Az egészségügyiek nem nyilatkozhatnak, de a helyi lakosok arra panaszkodnak, hogy több stroke-os esetet nem a regionális központban, hanem Mosonmagyaróváron látnak el, mert Győr több alkalommal nem fogadja a betegeket. Ha be tudják könyörögni őket Sopronba, vagy esetleg Budapestre, akkor megnőnek az életesélyeik. Ám az ilyen esetek közül hivatalosan csak egyet tudunk bizonyítékként felhozni, A. édesapjáét.
Harmadik fejezet: Panasz a panaszeljárás ellen
A. maga is többektől hallotta, hogy édesapja nem az egyedüli beteg, akit kényszerből a stroke diagnosztizálására és ellátására nem alkalmas kis helyi kórházban kezeltek. Azonnal panaszbeadvánnyal élt a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központnál, vagyis az országos tisztifőorvos hivatalánál. Megkérdeztük Boza Laura egészségügyi ügyvédet, mit vizsgálnak az eljárás során.
– Azt kell ellenőrizni, hogy az egészségügyi szereplők a legnagyobb gondosság elvét betartva jártak-e el – mondta lapunknak az egészségügyi ügyvéd, akinek a család egyetértésével megmutattuk a betegdokumentáció számukra elérhető részét. – A mosonmagyaróvári kórház párhuzamosan tett lépéseket a mérgezés ellátása és a stroke kivizsgálása terén. Az orvos szakértőnek kell azt megvizsgálnia, hogy ezek a lépések elégségesek voltak-e – mondja az ügyvéd.
A mentők, a mosonmagyaróvári és a győri kórház felelősségét is vizsgálják. A stroke-nál a legfontosabb a gyors cselekvés, 24 órával a baj megtörténte után már a legjobb stroke-központ is tehetetlen.
A panasztörvény szerint 30 nap áll rendelkezésre a panasz kivizsgálására, A. 37 nap után megkérdezte, mire jutottak.
Még semmire, derült ki és július 31-ig meghosszabbították a vizsgálat határidejét. Majd szeptember 30-ra, azután november 30-ra, később január végére, január végén február végére. A neurológiai szakmai vélemény ugyanis még kilenc hónap elteltével is hiányzott.
Müller Cecília országos tisztifőorvos hivatala a törvény által biztosított jogára hivatkozva rendelte el a határidő módosítását, miközben a törvény úgy rendelkezik: ha a „vizsgálat előreláthatólag harminc napnál hosszabb ideig tart, erről a panaszost vagy a közérdekű bejelentőt – az elintézés várható időpontjának és a vizsgálat meghosszabbítása indokainak egyidejű megjelölésével – tájékoztatni kell. A panasz vagy a közérdekű bejelentés elintézésének határideje ebben az esetben sem haladhatja meg a hat hónapot.” Az eljárást október közepén le kellett volna zárni.
A. a panaszeljárás ellen is panaszt tett, megkereste az Integrált Jogvédelmi Irodát, ahol oda irányították, akik ellen felszólalt. Majd elment az ombudsmanhoz is, de eddig ott sem történt semmi. Ekkor kereste meg lapunkat.
Most annyi azért kiderült, hogy az Országos Mentőszolgálat saját belső vizsgálata szerint ők nem hibáztak:
– A mentőellátás megfelelőségét a jelzett eset kapcsán 2024-ben ellenőriztük – közölte Győrfi Pál szóvivő. – A vizsgálat kiterjedt az ellátás valamennyi elemére, köztük a betegellátásra és a betegelhelyezésre is, és hibát, mulasztást nem tárt fel. Az OMSZ eljárásrendje alapján stroke gyanúja esetén a beteget lehetőség szerinti előzetes értesítés mellett a legközelebbi stroke-centrumban helyezzük el. Vagyis Győrben, ami itt nem történt meg.
– A konkrét esetben nyújtott ellátás és betegútszervezés részleteit csak a megfelelő felhatalmazások birtokában oszthatjuk meg a nyilvánossággal. A kórházi ellátásra, felszereltségre vonatkozó kérdéseivel forduljon az illetékesekhez – írta lapunknak a szóvivő. Fordultunk, de a lényeget nem tudhatjuk meg, mert az illetékes felügyeleti szerve, a Belügyminisztérium nem válaszol a vizsgálat lezárultáig.
– Az édesapámat már nem hozhatom vissza, tudom, és nem is ez mozgat, hiszen az ő halála legalább egy szép, teljes élet végén következett be. A célom az, hogy más ne járjon így, mint ő – fogalmazza meg A. egyfajta küldetését. – Folyton a magyar egészségügy alulfinanszírozottságáról hallunk, de nehéz átlátni, hogy ez konkrét emberéletekben mit jelent. A családom átélte, hogy baj esetén a mentő nem oda viszi a beteget, ahova kellene, emiatt értékes órák teltek el, és amikor végre bekerült abba a kórházba, ahova eredetileg is szállítani kellett volna, már nem tudnak tenni érte. Azért emeltem panaszt, hogy figyeljenek erre, vizsgálják ki az okait, mert ha minden így marad, akkor ez bárhol, bármikor, bárkivel megtörténhet.
Nyitókép (illusztráció): a stroke-ellátás egyik kezelője az Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézetben 2022. október 28-án (fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
