Három év megmagyarázhatatlanról – levél Budapestről Kijevbe
„Három év agresszorpártiság – amit sokszor három év lesz helyrehozni, ha egyáltalán – semmilyen előnnyel nem járt. Következménnyel annál inkább: a teljes megszégyenüléssel. Akkor is, ha most azt hiszik, a barátaik vezetik a világot.” Vélemény.
Kedves Barátaim! Dorohi druzi!
Nem veletek kezdődött, tulajdonképpen. Talán még a járvány alatt. Magyarországon akkoriban vesztették el jelentéseiket a szavak. Amikor oltásellenesnek bélyegezte azt, aki egyáltalán kérdezni mert. Azt ígérte, hogy aki beteg, meggyógyítják – aztán meghalt több tízezer magyar. Öt évvel később mégis büszke rá. Film is van róla. Szóval mintha akkor indultunk volna a lejtőn meredeken lefelé. Mentségféle, tudom, és abból sem a legjobb. Megértem, ha azt gondoljátok, hogy ami azóta történt – megmagyarázhatatlan.
Megmagyarázhatatlan, hogy három év alatt egyszer sem hibáztatta az agresszort. Sőt, arról beszél, hogy Putyin még soha nem szegte meg a szavát. Megmagyarázhatatlan, hogy levegőnek néz titeket. Elmegy nagy nehezen Kijevbe – az oroszpártiságához fügefalevélként használt Kárpátalján persze nem áll meg –, de ott a külföldi állami vezetők szokásos gesztusai közül a legelemibbet sem végzi el. Pedig egyre több hely van a városban, amit meg lehet koszorúzni…
Előbb azt mondja, elvesztettétek a szuverenitásotokat, majd Afganisztánhoz hasonlít benneteket. Úgy, hogy az állam bizonyos feladatait – a vasút működtetését például – hatékonyabban látja el nálatok, mint nálunk.
Legutóbb „Ukrajna nevű területről” beszélt meg ütközőállamozott, amikor a szájára vette a hazátokat. A közönsége meg éljenzi.
Zsurnalizmusnak nevezte pár nappal a történtek után, hogy a világ azokat okolja Bucsáért, akik tették: az oroszokat. Meg is van az eredménye: nálatok mindössze 3 százalékkal népszerűbb, mint a társagresszor Lukasenka, nálunk meg az egyik propagandistája nemrég már hamiszászlózott. A Pravdájukban kente rátok az egészet. Aztán amikor jelentkezett valaki, hogy ingyen elvinné és körbevezetné, az agitpropos behúzta fülét-farkát. Hogy ő fél. Nincs egyedül, persze: egyetlen kormánypárti kollégája sem járt felétek. Nemhogy a fronton vagy Kijevben, de még Lvivben sem nagyon. Így osztják itthon az észt, három éve. Egy volt, aki elment – Mariupolba, az oroszokkal.
Druzi!
Értem, hogy azt gondoljátok: ez mind semmi ahhoz képest, amit a külügyminisztere művel. Aki hazajár Lavrovhoz, miközben úgy beszél rólatok, mint az ellenségeiről. A főnöke árnyékából háborúpártiz mindenkit, aki szerint nincs rendben, hogy lerohantak benneteket, és segítene nektek. Legtöbbször lassan és nem eleget – van, amikor azért, mert ő lassítja.
Leveteti a háborús őrületet ortodox mesébe öltő ex-KGB-s főpapot a szankciós listáról, aztán sűrűn veti a keresztet a kápolnában. Ukrajnába persze ő sem jár
– három év alatt egyszer volt Ungváron –, a helyettesét küldi néha. Ő meg legutóbb a külügyminisztériumotok előtt kérdezett fel titeket az éppen aktuális itthoni hazugságról. Az első nyolc év háború áldozatainak emlékfalától száz méterre. Állítólag megváratta a vonatot is, ami Munkácsról vitte Kijevbe, de ezt ne írjátok meg!
Képzeljétek, most annak örülnek, hogy a nagyhatalmak felosztanak titeket! Szerintük úgy kellene befejezni ezt a borzalmat, hogy ti nem szóltok bele. Mondják ezt Magyarországról, tudván tudva, mit jelent, amikor valakik – ugyanazok, akik most – nélkülünk döntöttek rólunk. Magyar érdeknek hazudják, ami történik. Hogy a rátok támadó Oroszország megtarthatja, amit összezabrált. Területet, erőforrást, az elrabolt gyerekeiteket. Hogy nem lesz következménye a tömeggyilkosságoknak, a városaitok porig rombolásának, a jövőtök felégetésének. Sőt, helyette még nektek kellene odaadnotok, ami maradt. Annak az országnak, amely azt ígérte, támogat, ameddig kell, majd most titeket okol a háborúért. Szóval ennek örülnek itthon. Mondtam már: nincs jelentése a szavaknak. Itthon ’56-ot is büntetlenül gyalázhatják.
Barátaim!
Ezeket persze mind tudjátok, hiszen mindarról, amit az elmúlt három évben elkövettek, írtatok ti is bőven. Arról viszont talán kevesebbet hallottatok, hogy ez nem Magyarország. Vagy legalábbis nem az egésze. Az országnak az a fele, amelyiket érdekli, mi lesz holnapután, veletek van. Kevesebben, mint kellene, de talán többen, mint gondolnátok. Az országnak ez a fele menekülteket fogad be, vagy épp adakozik azoknak, akik a hadseregeteknek segítenek. Ugyanaz borzasztja el őket, ami titeket is. Jobban fáj nekik hazájuk kormányának cinikus részvétlensége, mint a puszta tény, hogy annak nincs igaza. Ugyanazt nem értik, amit ti sem. Hogy miért történik velünk ez az egész. Mert a
három év agresszorpártiság – amit sokszor három év lesz helyrehozni, ha egyáltalán – semmilyen előnnyel nem járt. Következménnyel annál inkább: a teljes megszégyenüléssel. Akkor is, ha most azt hiszik, a barátaik vezetik a világot.
Az általatok kevéssé ismert csendes Magyarország tehát csodál benneteket. A három évnyi kitartásotokat. A minden jóslatra rácáfoló hősiességeteket. Hogy bár joggal tartjátok igazságtalannak, ami történik – harcoltok ellene. Lyukacsosra lövik az otthonaitokat – ahogy tették tegnapra virradóra is az állítólag tűzszünetre készülők –, tömegsírba földelnek benneteket, ökológiai katasztrófát okoznak, csernobili szarkofágot drónoznak, de ti még álltok. Nem olyanok és nem annyian, mint kellene, de álltok. Mi meg azt kérdezzük: vajon itthon meddig lennénk erre képesek?
Ami ezt az újságot illeti: csinálja, amíg kell. Háború alatt is, azután is. Nem vagyunk sokan itthon, de dokumentáljuk, amit csak tudunk. Az első 1000 napotoknak például 200 oldalas mementót állítottunk. És képzeljétek: már az újranyomott darabokat veszik! Propaganda mételyezte nagyszüleiknek rendelik meg az unokák, határon túlra szerveznek bemutatót neki. Nem gondoltuk, hogy ennyi embert érdekel. Azt hittük, ismerjük, aztán mégis alábecsültük a csendes Magyarországot. Ti ne tegyétek!
Do peremohi!
Üdvözlettel Budapestről,
V.Sz.
Nyitókép: a háború hősi halottainak emléket állító zászlók a kijevi Függetlenség terén 2024. február 24-én (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
