„Mintha az ördög szállta volna meg” – értelmetlen pusztításba kezdett a szentesi fideszes igazgatónő
„Az megy itt nálunk kicsiben, ami az országban nagyban.” Az utolsó szalmaszálba kapaszkodnak a szentesi drámatagozat gimnazistái és tanárai. Az 1978 óta működő, országos hírű képzés szervezőit azóta próbálja ellehetetleníteni az igazgató, amióta a Fidesz önkormányzati képviselőjének állt. Méltatlan és szürreális jelenetek követik egymást a városban. Hogy mi a gyűlölség oka, senki nem tudja, de hogy értelme semmi, az egészen biztos. Riport.
„Szentesen két országos hírű intézmény működik, az első osztályban játszó vízilabdacsapat és ez a tagozat” – mondja Szabó Zoltán Ferenc polgármester, amikor az utóbbi helyzetéről kérdezzük. A Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatáról volt szó, amely 1978-ban indult, és országos hírnevet szerzett magának. Többek között itt lépett diákként először színpadra Alföldi Róbert, Badár Sándor, Gáspár Sándor, Gáspár Tibor, Simon Kornél és Szőke András a színészek közül, Hevesi Tamás, Péter Szabó Szilvia és Miczura Mónika az énekesek közül, vagy éppen Cserna-Szabó András író és Nyáry Krisztián irodalmár. Egy nehezen érthető kultúrharc miatt most a tagozat veszélyben van: már ebben a tanévben is méltatlan körülmények között működik, aminek leginkább a diákok látják kárát.
„Ugyanazt látom, mint az 1980-as években, amikor a kommunista megyei vezetés, Komócsin elvtárssal az élén támadta a tagozatot, csak most a KLIK-en keresztül támadják” – mondja lapunknak Nyáry Krisztián, aki részt vett tavaly az öregdiákok aláírásgyűjtésében is, amellyel felemelték a hangjukat a tagozat kivéreztetése ellen. Ő 1990-ben érettségizett az iskolában.
A szentesi drámások mindig is furák voltak az alföldi kisvárosi közegben. „Liberális tűzfészek” – mondta rá egy lakossági fórumon már húsz évvel ezelőtt is Farkas Sándor, aki 1998 óta a térség fideszes képviselője, maga is szentesi születésű egyébként. Egykori diákok azonban állítják: politizálás sohasem ment az iskolában, a drámások liberális közegét úgy kell érteni, hogy
„a szabadság tiszteletére tanítottak”.
Kárpátaljától Újvidékig, a Balaton partjától Békés megyéig mindig is sok helyről érkeztek a diákok, hogy részesei lehessenek ennek a páratlan közegnek, ahol emelt szintű irodalom és drámaelmélet mellett táncot, éneket és színjátszást is tanulhattak. Diákszínjátszó fesztiválok és a városi ünnepségek állandó szereplői voltak a drámás diákok. „Életem meghatározó élménye volt ott tanulni, és azóta is, ha találkozom ott végzett diákkal az ország bármely részén, bármilyen szakmája is lett, azonnal értjük egymást, azonos a értékrendünk, akkor is, ha politikai kérdésekben mondjuk nem értünk egyet” – mondja Nyáry Krisztián arról, hogy mit jelent számára szentesi öregdiáknak lenni.
A várost valamennyire mindig is megosztotta a drámás diáksereg. A négy évfolyamon összesen százan szoktak lenni, sokan közülük kollégisták, lassan ötven éve részei a kisváros mindennapjainak. Voltak, akik kezdetben bohócoknak gúnyolták őket, de idővel megbarátkozott velük a város, főleg hogy sok dicsőséget is szereztek. Akár díjakkal, akár azért, mert néhányan hírességek lettek közülük.
Bár a környéken régóta a Fidesz a legerősebb párt, a 30 ezres Szentes sosem fordult jobbra: 2019-ig szocialista, azóta pedig ellenzéki civil vezetése van, és a városháza mindig támogatta a tagozatot. Politikai éle ennek azonban sokáig nem volt.
Tavaly tavaszig még működött
Az első problémák akkor kezdődtek, amikor 2006-ban a megyei közgyűlés fideszes többsége átvette a középiskolák irányítását, azzal a trükkel, hogy egyesítették azokat, és így új igazgatókat nevezhettek ki a névleg átalakult intézmények élére. 2008-ban a Horváth Mihály Gimnázium akkori tanárai a szünetekben ülősztrájkkal tiltakoztak a drámatagozat egyik vezető pedagógusának a kiszorítása ellen, és az akciójuk végső soron sikeres volt. A tagozat túlélte az első támadást, ahogy egy öregdiák fogalmazott, részben azért „mert a kijelölt hóhérok megszerették az áldozatukat”, azaz az egymást váltó gimnáziumi vezetők elfogadták, talán még meg is kedvelték a különös társaságot.
Kezdetben így volt ez a mostani, a gimnáziumot 2022 óta vezető Sipos Kitti Lídia esetében is, aki maga is a Horváth Mihályba járt diákként, és már 2014 óta a tantestület tagja, kinevezése előtt angolt tanított. Beiktatásakor így nyilatkozott az egyébként fideszes irányultságú helyi online lapnak, a CS3-nak: „A drámai tagozat tette különlegessé az iskolát, ami azóta is országos beiskolázottságú maradt és nagyon jók a képzés alapjai. (…) A tagozatok terén nem tervezem a változást, de természetesen fel kell mérni az igényeket, mit szeretnének tanulni a gyerekek, nyitott vagyok az újra, hiszen sok elképzelésem van, amiket a jövőben szeretnék megvalósítani.”
Aztán valami eltörött. Hogy pontosan mi, azt senki sem tudja megmondani,
pedig beszéltünk a város polgármesterével, egy önkormányzati képviselővel, több volt és jelenlegi tanárral és volt diákokkal is. Kerestük Sipos Kitti igazgatónőt is, de ő nem akart nyilatkozni a Válasz Online-nak.
Egy biztosan látszik: a tagozat és az iskola igazgatójának nyílt háborúja 2024 tavaszán tört ki, éppen akkor, amikor Sipos Kitti úgy döntött, hogy a Fidesz jelöltjeként elindul az önkormányzati választáson. Egyéniben nem jutott be, de kompenzációs listáról tagja lett a testületnek, két fideszes kollégájával a városi ellenzéket alkotják.
Tavaly tavasszal a drámások tagozatos óráit szervező KIMI jelezte először a szülőknek, hogy baj van, mert az iskola nem kívánja meghosszabbítani a terembérleti szerződésüket. A KIMI lényegében iskola az iskolában, a társbérlet 1998 óta tart, amikor a drámás gyakorlati órákat, praktikusan a délutáni foglalkozásokat kiszervezték a Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola és Művészeti Szakgimnázium (KIMI) nevű intézménynek.
Két intézmény, egy iskola
A KIMI három budapesti és négy vidéki gimnáziumban szervez drámatagozatot, azaz lényegében az összes ilyen típusú oktatást nyújtó középiskolában. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a KIMI olyan tanárokat foglalkoztat, akik általában egyébként is az adott gimnáziumban tanítanak és ottani alkalmazottak is, de a tagozatos gyakorlati órákat már a KIMI tanáraiként tartják, a KIMI szakmai felügyelete alatt. A diákok egyszerre tanulói a saját gimnáziumuknak és a KIMI-nek is, utóbbiért pedig a szülők némi tandíjat is fizetnek, tanévenként nagyjából 25 ezer forintot.
Ezt az összefonódást mondta fel tavaly tavasszal a Horváth Mihály Gimnázium igazgatója, így szeptember óta a KIMI nem használhatja a gimnázium termeit a délutáni foglalkozásokra. Amikor a szülők megkérdezték, hogy mi történik, Sipos Kitti azzal próbálta megnyugtatni őket, hogy a KIMI helyett jöhet a LLAMI, azaz a Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola. Az LLAMI lényegében a városi zeneiskola, amely a környékbeli diákok hangszeres oktatását intézi, és szemben az alapítványi formában működő KIMI-vel, ez állami intézmény, a hódmezővásárhelyi KLIK alá tartozik. A LLAMI-nál akkoriban összesen egy pedagógus foglalkozott dráma oktatásával. Az igazgatónő azzal indokolta a váltást, hogy a helyben lévő LLAMI jobban tud figyelni a gyerekekre, mint a budapesti székhelyű KIMI, és valamivel olcsóbb lesz a tandíj is – ez évente 1-2 ezer forint spórolást jelentene tanulmányi átlagtól függően.
A szülők idegesek lettek, de már május vége volt, amikor egyértelműen kiderült számukra, hogy a KIMI-korszaknak az iskolaigazgató és a KLIK szándékai szerint vége.
Ám a nyáron a polgármester és a KIMI összefogtak, és ezzel kezdetét vette a mai napig tartó, ám hosszabb távon aligha fenntartható háború.
A nagy menzatrükk
Az önkormányzatnak volt egy épületrésze, amely a helyrajzi száma alapján a gimnáziumhoz tartozik. Ide új iskolai menzát illetve szolgálati lakást terveztek építeni, de még nem voltak teljesen készen. A KIMI-nek a gimnázium területére megmaradt a működési engedélye, így azt találták ki a városházán, hogy a szeptemberi iskolakezdésre befejezik a munkálatokat, és a KIMI-nek adják a használatba, hogy a délutáni foglalkozásokat ott továbbra is megtarthassák. A KIMI így jogszerűen maradt az iskolában, függetlenül attól, hogy az iskola igazgatója nem kötött velük terembérleti szerződést. Az addigi kettősség, amit a hétköznapokban a diákok és a tanárok észre sem vehettek, most élessé vált: délelőtt a Horváth Mihály Gimnáziumban, délután a KIMI-ben tanultak a drámatagozat diákjai, mintha két teljesen külön intézménybe járnának. Sőt: két egymással haragban lévő intézménybe.
A hódmezővásárhelyi KLIK ugyan tiltakozott, mondván ez is az ő területük, de a város birtokvédelmi eljárásban igazolni tudta, hogy az ingatlan vitatott része az övé. Hogy átélhető legyen a háborús hangulat, érdemes kitérni arra is, hogy két hete az önkormányzat feljelentette a KLIK-et gyermekek veszélyeztetéséért. Történt ugyanis, hogy a birtokvédelmi háborúban a KLIK azt állította, hogy a vitatott épületben az iskola testnevelés órákat tart. Csakhogy az önkormányzat igazolni tudja, hogy ott építkezés folyt a hivatkozott időpontban, kábelek és törmelék veszélyeztették volna a gyerekeket, ha igaz lenne a hódmezővásárhelyi központ állítása. A polgármester most arra számít, hogy belezavarja a KLIK-et a saját hazugságába: ha ragaszkodik ahhoz, hogy ott tornaórák voltak, akkor elkövette a gyerekek veszélyeztetését, mert hagyta, hogy ez építési területen történjék. Ha viszont elismeri, hogy ott nem is voltak tornaórák, akkor ezzel azt is beismeri, hogy a tankerületi vezetők hazudtak a birtokvédelmi eljárásban, ami közokirat-hamisítás Szabó polgármester szerint.
Mindenesetre lett terem, a szülők és a diákok így keresztülhúzták az igazgató és a KLIK számítását. Ugyanis az összes drámás diák a KIMI délutáni óráira iratkozott be, és nem az iskola által ajánlott LLAMI-ba. Ezzel új időszámítás kezdődött: a napi küzdelem időszaka.
Elveszett a szertár kulcsa
E küzdelem olyan lehetetlen helyzeteket hozott, hogy a drámás diákok nem férnek hozzá ahhoz a jelmeztárhoz, amit évtizedek alatt halmoztak fel az elődeik, jórészt otthonról behozott holmikkal, mert a gimnázium vezetése előbb zárat cserélt az ajtón, majd közölték, hogy elveszett a kulcs. Más kellékeket a nyáron kellett egy nap alatt átcipelniük a KIMI-s tanároknak az önkormányzati épületrészbe, de nem nyitották ki nekik a belső átjárókat, hanem az egész háztömböt kellett megkerülniük a színpadként is szolgáló dobogókat tolva, cipelve. Az igazgató megtiltotta a drámás diákoknak, hogy régi szokás szerint szerepeljenek a honvédség helyőrségének október 23-i ünnepségén, vagy éppen szintén régi szokás szerint énekeljenek az idősek otthonában. Az idén ballagó osztály nem próbálhat a szalagavatóra a gimnázium tornateremében, akkor sem, amikor üres – így egy közeli szakközépiskola fűtetlen termébe szorultak, ahol viszont befogadták őket.
Az önkormányzat viszont az október eleji alakuló ülésre drámás diákokat hívott fellépni, és ők József Attila Levegőt! című versét adták elő, amikor az igazgatónő letette képviselői esküjét. Az egyik KIMI-s tanár, aki korábban a drámatagozatot vezette, és 25 évig a Horváth Mihályban is tanított, Laár András Korrupciós vers című alkotását szavalta el a rendezvényen. Matos Ibolya a státustörvény miatt mondott fel, még 2023 tavaszán, mielőtt a nagy háború kitört volna a drámások és az igazgató között. Azt mondja lapunknak: amíg ott volt, még normális volt a tagozat és az ő személyes viszonya is az igazgatóval. „Azóta viszont mintha az ördög szállta volna meg.”
Mára csak egyetlen tanár maradt a gimnáziumi tantestületben, aki a KIMI-nek is dolgozik, a többiek felmondtak, távozni kényszerültek. A KIMI egy részüket még tudja foglalkoztatni, de megélhetésük csak ebből már nem magától értetődő.
Vége?
Idén is lehet felvételizni a drámás osztályba, azonban a KIMI, és egyáltalán a drámás tanárok már nem vehetnek részt az új diákok kiválasztásában. Csak a szokásos gimnáziumi írásbeli felvételit tart az iskola, így először a tagozat történetében nem lesz szóbeli, ami egy színjátszós társaság kiválasztásánál teljesen érthetetlen. A tagozat leépítése így akkor is látványos, ha esetleg a KIMI még egy évet túlélne e háborús viszonyok között.
Szentes kisváros, a Horváth Mihály az egyetlen gimnáziuma, és tagozata sok évtized alatt vált különlegessé. Az ott tanító pedagógusoknak ez az életük, a diákok pedig az ország minden részére szétszóródva őrzik a szellemiségét. Értelmetlen pusztításnak tűnik leépítése. Szebeni Zoltán KIMI-s tanár, aki szintén évtizedekig tanított a Horváth Mihályban, így foglalja össze a történteket: „Az megy itt nálunk kicsiben, ami az országban nagyban”.
Nyitókép: Válasz Online/Vörös Szabolcs
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
