Három sokkoló ábra mutatja: rosszabb a helyzet, mint a 2022-es nagy aszály előtt
Az időjárás természetes változékonysága és a korábbi nagy szárazságok túlnyúló hatása együtt okozták a téli aszályt. Ez rendkívüli jelenség: emberemlékezet óta nem láttunk márciusban ilyen alacsony vízállást se a Dunán, se a Tiszán. A most érkező csapadék enyhülést ugyan hoz, de az alább bemutatott adatok szerint tetemes mennyiségű vízre lenne szükség a vegetációs időszakban, hogy ne ismétlődjön meg a 2022-es nyári aszály.
Március 10-én délután a Duna felszíni vízállása Budapestnél 94 cm alá csökkent, ezzel hivatalosan is beköszöntöttek az ínséges idők. Ilyen szintnél bukkan elő ugyanis a Szabadság hídtól 60-70 méterre északra fekvő a természetes eredetű homokkő sziklaszirt, népnyelven az Ínség-szikla. Nem lenne ez hatalmas újdonság, a kicsi zátony az aszály időszakok rendszeres vendége – nyáron. Az viszont extrém, hogy tavasszal, olvadás és vegetációs időszak kezdetén feltűnjön.
Az elmúlt hetekben a Dráva, a Bódva, a Sajó és a Maros magyarországi vízszintje is súrolta a negatív rekordot. Riportutunkon a nagykörűi Tiszánál szintén rendkívül alacsony, mínusz 200 cm-es vízállást tapasztaltunk, ahonnan már csak 80 centire van az LKV-szint, vagyis a valaha mért legalacsonyabb vízállás. (Itt a 0 cm viszonyszám, a valamikori nulla szintet mutatja.) Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ez tavasszal, amikor pont ellentétes tendenciákat szokás feljegyezni, kivételes jelenség.
Az alábbi grafikonon a Tisza Szegednél mért vízhozamát mutatjuk márciustól márciusig: a kék görbe a 2022–2023-as év, a lila a 2023–24-es, a piros pedig a mostani, 2024–25-ös. (A függőleges tengely a vízhozamot [Q] jelöli, vagyis hogy egy másodperc alatt hány köbméter víz folyik át a Tisza adott keresztszelvényén. Adatok forrása: data.vizugy.hu)
Az eltérés ordító: az elmúlt évek azonos időszakának töredékét produkálja a Tisza.
Ráadásul a hatás messze éven túlnyúló, a kisvizes időszak 2024. október, de inkább augusztus óta tart. Érdemes megfigyelni, hogy még az extrém aszályos 2022 után is egészségesebb márciust láttunk, mint most.
A Hungaromet csapadékösszegeket és sokéves átlagtól vett eltéréseiket bemutató térképein látszik, hogy télen 50–70 mm csapadék hiányzott a Tisza vízgyűjtőjén. Ha ehhez hozzávesszük a 2022-es aszály óta felgyűlt deficitet, akkor a kumulált csapadékhiány eléri a 200–240 mm-t ezeken a területeken. Összevetésként: az ország középső részein a március 15-i hétvégén jobb esetben összesen 20-30 mm-nyi eső hullhat.
Ez tehát a hidrológiai helyzet 2025 márciusában. Alább szakértők segítségével öt kérdés-válaszban tisztázzuk, amit az okokról és a folytatásról tudni lehet.
Miért volt ekkora szárazság télen?
Az ország legdélebbi területein – nagyjából a Pécs és Szeged közötti sávban – az október óta hullott csapadékmennyiség az átlag körül alakult, de az ország nagy részén ennél jóval kevesebb esett. Szabó Péter éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza lapunknak adott elemzéséből kiderül, hogy aktív ciklontevékenység jellemezte a magunk mögött hagyott időszakot az Atlanti-óceán térségében, több viharciklonnal, melyek azonban alig érték el a Kárpát-medencét.
Téli csapadékforrást jelenthetnének a Földközi-tenger felett kialakuló úgynevezett mediterrán ciklonok is, melyek száma nem maradt el a megszokottól, csapadékrendszereik viszont csupán Magyarország déli területeit, például az említett Pécs és Szeged közötti sávot érték el, az északabbra fekvő vidékeket, így például Budapestet és környékét alig. Emiatt nemcsak hazánk nagy részén, hanem a szomszédos
Szlovákia és Ausztria területén, valamint a Kárpátok hegyláncain is jelentős csapadékhiány alakult ki, minimálisra csökkentve a hóban tárolt vízkészletet.
Szabó Péter elemzése szerint a Kárpát-medence térségét anticiklonális időjárási helyzetek jellemezték, melyek októberben még meleg-, novemberben és decemberben hideg légpárnás időszakokat eredményeztek, amelyek gátolták a hó- vagy esőhozó ciklonok bejutását. Ez a jelenség pech, de nem extremitás: „összességében az idei hidrológiai félév csapadékszegényebb időszaka a természetes változékonyság számlájára írható” – véli az éghajlatkutató.
Mit látunk a talajnedvességi mutatókon?
Az alábbi ábrán az Alföld déli sávjának (nagyjából Baja és Hajdúszoboszló között) átlagos havi talajnedvességét mutatjuk a felső 2–5 cm-es rétegben, a telítettség százalékában, vagyis minél magasabb egy tüske, annál nedvesebb a talaj:
2019–2020-nál még nagyjából tipikus év látható nyár eleji töltődéssel, ősz eleji kiszáradással, majd téli feltöltődéssel. 2022 nyarán látszik a rendkívül aszály „beszakadása”. Aggasztó, hogy a 2025. január előtti tüske kisebb, mint a korábbi azonos időszakok, vagyis tavasszal és nyár elején több nedvességnek kellene „pótlódni”. Budapestről nézve még ez is irigylésre méltó, hiszen most télen a déli sávban hullott több csapadék.
Van olyan, hogy téli aszály?
Az aszály kifejezést – mely definíció szerint tartós és jelentős csapadékhiányt jelent – legtöbbször mezőgazdasági szempontból vizsgáljuk, márpedig ősztől tavaszig, vagyis a haszonnövények fejlődési időszakán kívül, nincs értelme azok vízigényéről beszélni, így egyes aszálymonitoring oldalak sem frissülnek ebben az időszakban. Ugyanakkor az aszálynak számos megnyilvánulását megkülönböztetjük ezen kívül is. Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője szerint a hónapok óta tartó csapadékhiányos helyzet miatt meteorológiai értelemben enyhe vagy közepes aszály van az ország nagy részén. Ez azonban – egyelőre – nem látszódik a földeken. „Októbertől áprilisig néhány milliméter csapadék is látványos, mivel nincs érdemi párolgás. Ha a talaj a felszín alatt még fagyott, nem is szivárog el könnyen az esővíz. Lenyúlsz, elmorzsolsz egy kis földet, és úgy érzed, hogy nincs gond, mert tele van nedvességgel. Sok helyen a traktoros sem megy még a földekre, de mindez gyorsan kiszárad egy melegebb márciusi napon. Míg az ősz vége és a tél a vízraktározás ideje, április végétől indul a »kiadási félév«, onnantól a párolgással egyre többet veszítünk. Ahogy melegszik az idő, úgy csökken a valószínűsége annak, hogy a vízmérlegünk javuljon” – mondja lapunk megkeresésére Dedák Dalma.
Megismétlődik a 2022-es aszály?
A szezonális, hathavi előrejelzéseket összesen nyolc klímakutató intézet készíti el a teljes Földre, azonban a tapasztalatok szerint hazánk térségében ezek eredményeit óvatosan kell kezelni – írja a Válasz Online-nak Szabó Péter éghajlatkutató.
A fentiek fényében olvassuk a prognózisokat: az összes hónap melegebbnek ígérkezik a sokéves átlagnál (a modellszimulációk által használt 1993–2016-os referenciaidőszakhoz képest), különösen a július és az augusztus ígérkezik rendkívül forrónak. A nyár elejéig még változékonyabb lehet az időjárás, akár átlagos vagy azt meghaladó csapadékkal, de a legtöbb modell szerint július és augusztus kifejezetten száraznak ígérkezik.
„Az mindenesetre biztos, hogy a következő két hétben a talajok nedvességtartalma jelentősen növekedni fog” – összegez az éghajlatkutató. Tényleg kulcsfontosságú, hogy sok csapadék legyen. Az alábbi grafikonon az Alföld felső 10–20 cm-es talajrétegének aszályosságát mutatjuk:
Jól kivehető a három évvel ezelőtti történelmi aszály, a kedvezőbb ’23-as év, és a nagyobb talajnedvességgel kezdődött, majd kiszáradásba torkollt 2024.
A végén jön a lényeg: idén valamivel rosszabb pozícióból indulunk, mint a sokszor elátkozott 2022-ben.
A görbe magasabban állt idén március 1-jén, mint ’22 januárban, tehát a nagy kiszáradás événél több nedvességet kellene bepótolni a közeljövőben.
„Ha jön egy nagyon csapadékos tavasz, akkor talán meg vagyunk mentve, de sajnos egyre nő a valószínűsége annak, hogy óriási problémák lesznek a vízhiány miatt” – mondja Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője. A legnagyobb gond, hogy nincs a vízgyűjtőn felhalmozott hómennyiség, így az olvadással járó tavaszi nagyvizek elmaradhatnak a folyóinkon és jóval kevesebb vízzel gazdálkodhatunk, mint egy rendes havas évben. Ráadásul a téli félévben számottevő a beszivárgás, ilyenkor a lassú hóolvadásból és csendes hűvös esőkből utánpótlódnak a felszín alatti víztartalékok. Most azonban a folyóink vízgyűjtő-területe száraz, sem az olvadással, sem a felszín alatti vízkészletekbe beszivárgott vízzel nem érkezik utánpótlás, így sok forrás elapadhat, vízfolyások kiszáradhatnak köztük olyanok is, amelyeket eddig állandó vizűnek tartottunk.
Hogy lesz így vízvisszatartás?
Az ágazat előtt kihívásokról szóló minapi előadásában Szamosvári István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főosztályvezető-helyettese elmondta, hogy a februárban kihirdetett – lapunk által is megírt – Vizet a tájba! nevű programra eddig nagyjából 200 gazdálkodói-földtulajdonosi felajánlás érkezett, így összesen 4800 hektáron mérik fel az újabb területi vízvisszatartás lehetőségét.
De ahogy a folyók szintje, úgy a visszatartható vízmennyiség is jórészt az időjárás és a csapadék függvénye, márpedig Szamosvári prezentációja szerint az OVF igencsak megküzdött a téli szárazsággal, a csatornák 30 százalékát például nem tudták feltölteni, egyszerűen azért, mert nem volt hozzá elég víz. Ha nem hullik elég csapadék, akkor „konfliktusos vízgazdálkodás” jöhet: feszített vízmérleg mellett nem biztos, hogy minden igényt ki tudnak majd szolgálni.
Úgyhogy tényleg bíznunk kell a sok esőben.
Nyitókép: a Duna rendkívül alacsony 2025. márciusi vízállása Budapestnél (fotó: Vörös Szabolcs)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
