„Egyszerűen lejárt a rezsim szavatossága” – a szíriai vérengzés háttere Sayfo Omarral
Egész családokat, köztük nőket és gyerekeket öltek meg Szíria tengerparti régiójában, a Bassár el-Aszad hívei leverésére indított hadjárat közben – közölte az ENSZ emberi jogi főbiztosának hivatala múlt hét végén. A HetiVálasz friss adásában ennek hátterét és gyökereit beszéljük át Sayfo Omar közelkelet-szakértővel, aki februárban tért haza Szíriából. Még azt is elárulja, mi értelme lehet Donald Trump bizarr gázai tervének. Akik kérdeznek: Stumpf András és Zsuppán András.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Részletek az adásból:
Szíria rövid szünet után ismét puskaporos hordónak látszik. Számíthatunk újabb nagy menekülthullámra?
Menekülthullámra, migrációs válságra számíthatunk, de nem biztos, hogy olyan mértékűre, mint 2015-ben. Ha tágabban közelítjük meg a kérdést, akkor azt látjuk, hogy az igény jelen van. Nemrég jött ki az Arab Barométer legújabb felmérése, amely a közel-keleti, észak-afrikai régió migrációs kedvét vizsgálta, és megállapította, hogy a fiatalok fele elindulna bármikor. Extrém magas az arány Tunéziában, ott 71 százalék indulna el. A felük ráadásul azt nyilatkozta, hogy adott esetben ezt irregulárisan is megtenné, vagyis akkor is, ha erre nem kapna engedélyt. Ez persze nem azt jelenti, hogy holnap ezek az emberek el fognak indulni, de nagyon jól mutatja, hogy ezek a társadalmak gazdaságilag válságban vannak, és alapvetően nagyon sokan el szeretnék hagyni ezt a térséget. Szíriában nincs erről felmérés, de azért körülbelül 6,4 millió szíriai van külföldön, és egyelőre, noha megtörtént a rezsim bukása, nem látjuk, hogy hazarohannának. Mondjuk egy Törökországban tartózkodó, Aleppóból érkező szunnitát nem zavar különösebben, legalábbis az ő biztonságát nem fenyegeti, hogy a szír tengerparton az alaviták körében vérengzést hajtanak végre az iszlamisták, de ha valaki valamelyik kisebbségbe tartozik, mondjuk alavita, keresztény, drúz – nekik most nagyon rossz a biztonságérzetük, és körükben nagy az igény a távozásra.
Alapvetően vallási, felekezeti konfliktusokat látunk Szíriában?
A legtöbb konfliktus nem felekezeti okokra vezethető vissza. Szíriában nagyon sokáig békében éltek a különböző felekezetek. A felekezetiség és ennek az agresszív verziója a polgárháború terméke. Egyrészről az előző szíriai kormány, az Aszad-rezsim megpróbálta a kisebbségeket mobilizálni, és saját magát a kisebbségek védelmezőjeként pozícionálni, ezáltal erősítette a szektariánus hangokat. Másrészt a síiták részéről is erősödött a szektarianizmus, hiszen jelen volt a libanoni Hezbollah, amely a szíriai síiták – egyébként egy nagyon apró kisebbség – körében próbálta a vallási identitást erősíteni, ezzel a saját befolyását növelve. Szunnita részről is tapasztaltunk valami nagyon hasonlót, különösen 2011 derekától, amikor a kormányerők kinyitották a börtönök kapuit: 1500 dzsihadistát engedtek szabadon, akiket korábban a szír titkosszolgálatok és az al-Kaida küldtek át Irakba harcolni az amerikaiak ellen. Amikor már nem volt szükség a szolgálatukra, akkor börtönbe zárták őket. Ők magukban hordozták ezt a nagyon erős szektariánus szunnita identitást, és hitetlennek nyilvánították az alavitákat, síitákat. Török támogatással és egyéb módon meg tudtak erősödni, és ezt a narratívát terjeszteni tudták.
Hogy bukhatott meg pillanatok alatt az évtizedeken át erősnek látszó Aszad-rezsim?
A felkelők, vagyis a ma már kormányerő HTS (Hajat Tahrír as-Sám) sem gondolta, amikor elindult északnyugatról, hogy hamarosan Damaszkuszt fogják irányítani és a nyakukba szakad az egész ország összes problémája. Damaszkuszban a közelmúltban én is beszélgettem ilyen fiatal HTS-es gyerekekkel, akik elmondták: felültek a motorbiciklire, aztán mire észbe kaptak, gyakorlatilag már ott voltak Homszban, aztán mentek tovább Damaszkuszba. A rezsim ilyen hirtelen bukásnak voltak külső és belső tényezői. Az oroszok egyre inkább Ukrajnára koncentráltak, ez kötötte le a forrásaikat. A Hezbollah megroppant Izrael támadásaiban az elmúlt egy évben, Irán gazdaságilag ki van véreztetve, tehát gyakorlatilag Aszad patrónusai nem tudtak kellő segítséget nyújtani neki. Kérdés, hogy egyáltalán akartak-e, amikor látták, hogy a kormányerők, a katonák feltették a kezüket, és megadták magukat. Mindenki hazament, amikor megindultak a felkelők, ami egyszerűen annak tudható be, hogy havi 30 dollárnyi zsoldért, ami mondjuk egy szűk hétre elegendő, nem sokan akarták vérüket adni a rezsimért. Pláne, hogy az egész országban katasztrofális volt a gazdasági helyzet, a nagyvárosokban napi 4-5 órát volt már csak áram, az emberek 90 százalékának gondot okozott az élelmiszervásárlás. Egyszerűen lejárt a szavatossága ennek a rezsimnek.
Nemrég hazatérve Szíriából milyen személyes tapasztalatokat szereztél?
Nagyon vegyes érzésekkel tértem vissza, és kint is vegyesek voltak az érzéseim. Meglepő volt egyébként, hogy a HTS, legalábbis azokon a helyeken, amelyeket most foglaltak el decemberben, Damaszkuszban, Aleppóban, nem örvend közutálatnak. A szervezet vezetése részéről az volt az ukáz, hogy a katonák legyenek jó fejek, ne avatkozzanak bele az emberek dolgába. Például a keresztény és a síita negyedekbe Damaszkuszban nem is nagyon léptek be ezek a fegyveresek, kint posztoltak, bent pedig helyi keresztény, vagy adott esetben síita önkéntesek vigyázták a rendet, akik együttműködtek a HTS embereivel. Ezeken a környékeken egyébként továbbra is rend van. A gazdasági válság viszont továbbra is nagyon érezhető. Probléma van a likviditással: a szíriai lírát azt az oroszok nyomták, emiatt most készpénzhiány van. Az olcsó török áru elöntötte az egész országot, de nincs rá pénzük az embereknek. A bankautomatákból nagyon korlátozott összegig, 15-40 dollárig lehet maximum kivenni. Az áramellátás sokkal rosszabb, mint korábban volt. Ebből még nem következett, hogy ismét borulni fognak a dolgok, vagy probléma lesz. Viszont sok, tengerpartról származó emberrel beszélgettem, alavitákkal is, akik azt mondták, a tengerparton katasztrofális a helyzet. Az alavita férfiak 80 százaléka vagy a bürokráciában vagy az erőszakszervekben dolgozott, innentől kezdve elveszítették a megélhetésüket. Az új, gyorstalpalóval meghirdetett sorozásokon őket nem fogadják, nem lehetnek részei az új hadseregnek, tehát nincs többé bevételük, a kormány ráadásul elkezdte felszámolni a csempészhálózatokat Libanon irányába, ezzel is elvesztették egy bevételi forrásukat. Az özvegyeket, akiket korábban a mártírok özvegyeinek neveztek, most már a gyilkosok özvegyeinek hívják, és nem kapnak pénzt. A hadirokkantak szintén nem kapnak, márpedig az alavita közösséget nagyon kivéreztette a háború. Emellett a HTS-hez közvetlenül nem kötődő, de őket támogató csoportok elkezdték felelősségre vonni azokat, akik vélten vagy valósan valamilyen módon kompromittálódtak és vér tapadt a kezükhöz. Amikor kint voltam, ez 160 halottat jelentett, akiket gyakorlatilag az utcán végeztek ki, azóta viszont ez a szám jóval több lett.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
