Stefano Bottoni: „Magyar Péter nem dőlt be Orbán Viktor trükkjének”
Bár kettős állampolgár, rá, mint utóbb kiderült, nem vonatkozna a Fidesz kitiltási terve – Stefano Bottoni ennek ellenére sem gondolja úgy, hogy túlreagálta volna a helyzetet. Az Orbán-könyv szerzője szerint az alkotmánymódosító javaslat tényleg az ötvenes éveket idézi. Bottoni tisztában van vele, hogy ezzel, valamint a Pride betiltásával és a poloskázással Orbán Viktor Magyar Pétert kívánja „belibsisedésbe” provokálni, Magyar viszont szerinte eddig nem dőlt be a trükknek. A történész úgy látja: a hatalom itthon rég bedeszkázta az ország ablakait, a putyinista fordulat megtörtént, másik kutatási területén, Romániában azonban még nyitott kérdés, hogy erre az útra lépnek-e. Interjú.
– Elsőre nem reagálta kicsit túl a kettős állampolgárok kitiltásának hírét?
– Egyrészt még most sem tudjuk, pontosan mi lesz belőle, másrészt meg kettős állampolgárként nem csoda, hogy felhúzott egy ilyen alkotmánymódosító javaslat.
– Nem is Magyarország a szülőhazája, ráadásul Firenzében tanít évek óta. Olyan nagy ügy lenne, ha ott is élne?
– Amikor az ember leéli a felnőttkora nagy részét egy országban – 2002 óta állomásozom itt ideiglenesen –, akkor igenis nagy ügy. Firenzében is azért tanítok csak, mert Magyarországon olyanná vált a klíma, hogy nem volt maradásom.
– Nem egyszerűen kapott egy remek ajánlatot kintről?
– A legjobbkor érkezett a firenzei felkérés, addigra ugyanis épp egyértelművé vált: itt a továbbiakban nagyon meg kellene fontolnom a közéleti megszólalásaimat, amit mondok, annak ugyanis akár munkahelyem, a Magyar Tudományos Akadémia is megihatná a levét. Nyilván nem akartam ártani az MTA-nak, az ottani remek kollégáknak, viszont szájzárat sem kívántam viselni. Az Orbán-könyvem, A hatalom megszállottja is akkor jött ki, először olaszul, amikor épp nem dolgoztam már ott, még később magyarul. Most senki nem szólhat bele, mit nyilatkozom, és semmilyen intézménynek nem kell retorzióktól tartania azért, mert gyakorlom alkotmányban még rögzített szabad véleménynyilvánítási jogomat. Viszont itt van a családom, itt születtek a gyerekeink, itt vannak a barátaim: ezzel a szörnyű, embernek nem való, ingázós élettel együtt is Magyarországon töltöm az időm kétharmadát. Ide kötődöm, ráadásul ez az ország a kutatási területem.
– Meg Románia.
– Igen. A feleségem egyébként román állampolgár is, úgyhogy amikor az első híreket láttuk arról, hogy kettős állampolgárokat kitilthatnak Magyarországról… Miközben a gyerekeink kizárólag magyar állampolgárok…
– Azóta kiderült, hogy a Fidesz-frakció bár az az utolsó emberig a javaslat mögé állt, valójában még vezetőjük, Kocsis Máté sem gondolja, hogy az értelmes és megvalósítható.
– Agyrém is. A magyar állam az elmúlt tizenöt évben mindent megtett a minél több kettős állampolgárért. Nem mindenhol van ez így: Németországban nem erőltetik, Ausztriában kifejezetten tiltják, de Magyarország csak Erdélyben 800 ezer új állampolgárral lett gazdagabb. És nemcsak ott, a világ minden pontján toboroztak.
– Az erdélyi magyarokra könnyű lenne ráfogni, hogy külföldi pénzekből működő, kettős állampolgárságú bomlasztók, nem? Csak egy jó román nacionalista kormány kell hozzá…
– Az EU-s állampolgárokra a jelek szerint nem is vonatkozik majd az új magyar szabály, és a románoknak sem érdekük egyelőre, hogy ez a megközelítés terjedni kezdjen a kettős állampolgárokról. Ők ugyanis Moldovával jártak el éppen úgy, ahogy Magyarország Erdéllyel. Román állampolgárságot adtak az ottaniaknak.
– Viszont ha a Fidesz visszakozik, miután nagy dérrel-dúrral benyújtották a kitiltós módosítót, nevetségessé válnak. Valamit csak fel kell mutatniuk.
– Nem tartom kizártnak, hogy valamit fel is mutatnak majd. Azaz valakit. Nem annyira nehéz találni azért egy figurát, aki nem EU-s kettős állampolgár, ismert és ráfoghatják, hogy a nemzet ellen fenekedik…
– Csak nem?
– De bizony! Soros György. Régóta használják a nemzet ellenségének jelképeként, amerikai–magyar kettős állampolgár…
– De hát nincs is itt! Be sem teszi a lábát Magyarországra talán másfél évtizede.
– Ettől függetlenül remek szimbólum, a fideszes törzsmag és a Mi Hazánk szavazói tapsolnának, és a rendszer mozgásából is ez következik:
meg kell történnie Soros György „trónfosztásának”.
A hírre, hogy Sorost megfosztották az állampolgárságától, és kitiltották Magyarországról, ráadásul tapsolnának még Trumpék is.
– Nem lehet, hogy épp Tiborcz István és Rogán Antal menti meg a kettős állampolgárokat?
– Hogyhogy?
– Az ő köreik bizniszelnek letelepedési kötvényekkel, amelyek ugyan nem járnak azonnali állampolgársággal, mégis: vélhetőleg rontaná az üzletet, ha bármikor kiutasítható lenne, aki ilyen vásárlása után állampolgárságot szerez nálunk.
– Bőven elképzelhető, hogy üzleti érdek áll a visszakozás mögött, hogyne. Meglepő nem lenne. Akárhogy lesz viszont, a módosító javaslat akkor is az ötvenes éveket idézi: akkoriban volt divat, hogy három, öt, hét évre kitelepítettek embereket bírósági ítélet nélkül, politikai alapon. Ezek megelőző csapások voltak, elkövetni nem kellett semmit: veszélyes lehettél csupán azért, aki vagy. Kulák, mondjuk.
– Most azért nem arról volt szó, hogy kitiltunk minden kettős állampolgárt. Csak azokat, akik veszélyeztetik a magyar nemzetbiztonságot!
– Ez márpedig ugyanolyan, mint a kulákozás. Akkor sem mindenkit vertek össze és telepítettek ki. Azt ugyanis, hogy ki a kulák, a hatalom döntötte el. A törvényben ugyan le volt írva, hogy 25 hold feletti földbirtokkal számítasz annak, de ha kevesebbed volt, attól még rád foghatta a párttitkár, elvehették mindened és összeverhettek. Itt meg majd azt akarja megmondani a hatalom, hogy ki veszélyezteti a nemzetbiztonságot. Szóval nem, nem hiszem, hogy túlreagálom a kérdést – maga a tény, hogy a 21. században ilyen javaslatot papírra vetnek kormánypártok Magyarországon, ijesztő.
– A március 15-én elkövetett miniszterelnöki poloskázás is az?
– Hallgattam aznap Orbán mondatait és úgy éreztem: ha Európa demokráciái holnap úgy döntenének, hogy nem kérnek többé ebből a betegesen hazug, korrupt, gyűlölködő féldiktátorból, ezért pedig teljes politikai, gazdasági és kulturális karanténba helyeznék az országot, nem tudnék érveket felhozni amellett, hogy nem érdemeljük meg. Hullarablóknak és árulóknak ez jár. Aztán, mivel éppen Budapesten voltam, a düh kivitt az Andrássy útra, a Tisza gyűlésére. Ott pedig láthattam, hogy négyszer annyian vannak ott a lepoloskázottak, mint amennyien a nagy poloskázót hallgatták aznap délelőtt. Nyilvánvaló tehát:
Magyarország nem egyenlő a poloskázóval.
– Utólag Orbán azt mondja, ő csak a feleségét lehallgató Magyar Péterre értette a poloskát.
– Hogy is szólt a beszéde? „A mai ünnepi összesereglés után jön a húsvéti nagytakarítás: átteleltek a poloskák. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat.” Poloskák többes számban, utána felsorolás, hogy kikre is gondol. Az egyetlen jó hír, hogy ezek szerint az ország tényleg nincs Orbánnal: ha hazug módon oldotta is meg, jól látható, hogy magyarázkodni kényszerült.
– Most mindenesetre a poloskázottak még ott lehettek az Andrássyn, ahol a Pride jelen állás szerint már nem lehet majd. Mit tippel, visszakoznak majd abban az ügyben is, vagy annak betiltása akár az ellenzéki megmozdulások betiltásának főpróbája lehet?
– Hogy a rendőr mégis miként fog tízezreket egyesével igazoltatni és kiszabni a bírságot a részvételért, azt először nem láttam lelki szemeim előtt, de aztán jött a hír az arcfelismerő szoftver bevetéséről. Nagyon régen nem mondok már olyat, hogy ezt azért már biztosan nem teszik meg, szóval nem lep meg, hogy képesek voltak még erre is. Korlátozni a gyülekezési jogot, a gyermekvédelem tág fogalmára hivatkozva….
Ha ezt engedjük, ha nem lesz ott a fenyegetés ellenére is rengeteg ember, akkor az ország nem csodálkozhat, ha más tetszőleges csoportok gyülekezését is korlátozzák majd.
– Akár Magyar Péter indulását is lehetne. Már ha a poloskázó ihletet kap az ön másik kutatási területétől: Romániától.
– A romániai elnökválasztás érvénytelenítése, aztán a legerősebb jelölt eltiltása az indulástól… Tényleg nagy kérdés, hogy a demokrácia meddig mehet el azért, hogy megvédje magát mint rendszert.
– Ha Romániában, egy EU-tagállamban el lehet tiltani az indulástól a legnépszerűbb jelöltet, ugyan miért ne mondaná Orbán Viktor Alkotmánybírósága jövőre, hogy a Tisza nem indulhat és kész?
– Jogos. Finoman szólva sem szerencsés, ahogy Bukarestben a helyzetet kezelték. Éppen ott voltam egyébként, amikor robbant a „bomba”. Egy bukaresti tévéstúdióban ültem azon a decemberi napon, amikor érvénytelenítették az elnökválasztás első fordulóját. Délután fél három volt, péntek, a diaszpórában már zajlott a második forduló… És akkor jött a döntés. Felbolydult minden. Két napot voltam ott, de száz emberrel beszéltem, köztük döntéshozókkal is. Többen elismerték, hogy nem elegáns húzás, „de ha nem lépjük meg, végünk”.
– Kinek van vége?
– A ’89 utáni, nem túl jól működő, de mégiscsak működő Romániának. Az államnak, a rendszernek. Azt látták, hogy ha nem tesznek semmit, ha Georgescut hagyják befutni, az olyan, mintha letolnák a gatyájukat és még meg is kérnék, hogy legyen szíves… Ha hagyják, hogy a palack kinyíljon, utána abba már nem fogják tudni visszaszuszakolni a szellemet. Vannak helyzetek, amikor nincs jó döntés. Rossz döntés van – és még rosszabb. Az első forduló megsemmisítése volt szerintük a kisebbik rossz.
– Ön szerint?
– Önmagában az még lehetett volna kisebbik rossz, ha a megismételt, májusban esedékes választásig felépítettek volna egy népszerű jelöltet, aki akkor már képes megverni Georgescut. Ez azonban nem történt meg. Többek között azért, ami az egész problémát is okozta. Az alapprobléma az, hogy a román egy rosszul működő, teljesen erodálódott pártrendszer. Georgescu ezzel szemben tudta megfogalmazni magát, hiszen neki még pártja sem volt. Afféle felkentként jelent meg, aki missziót végez, ráadásul elég jó kiállással, meggyőző fellépéssel – amilyen figura nincs másik, pláne nincs a szélsőjobboldalon túl. Ami egészen új jelenség vele kapcsolatban: nem csupán a nép egyszerű gyermekeit tudta megszólítani, hanem az államhatalom képviselői közül is sokat – a fegyveres testületekben is lettek hívei szép számmal. Márpedig Romániát nagyon régóta a mélyállam irányítja: alapvetően az állambiztonság. Azért rendkívül veszélyes a mostani román helyzet, mert ezekből a sorokból is a nyugatellenes, Putyin-párti Georgescu mögé álltak jó néhányan.
– Nem üdvös akkor, hogy valaki leszámolna ezzel a működéssel? Szeretjük az eddigi román mélyállamot?
– Gondoljunk bármit ezekről a mélyállami fiúkról, tény, hogy fenntartották Románia működőképességét, ráadásul az ország nyugati elköteleződését sosem kérdőjelezték meg. Az EU-t sem és a NATO-t sem. Ebben nagyon következetesek voltak. Sokat is profitált belőle az ország.
– De mégis hogyan erősíti a demokráciát, hogy aki népszerű, az nem indulhat el? Ez nem épphogy út a polgárháborúba?
– A kérdés továbbra is jogos, de azért: nem feltétlenül. Nyugat-Németországban az ötvenes években például betiltották a német kommunista pártot. Akkor, amikor az körülbelül hét százalékot ért volna el. És még úgy sem engedték létezni, éppen azért, hogy ne nőhessen nagyra és ne bomlaszthassa szovjet érdekből a német demokráciát. Olaszország pedig úgy működött ’47 és ’92 között, az első köztársaság idején, hogy bár volt egy bivalyerős, 25-30 százalékos kommunista párt, viszont nem kerülhetett kormányra. Lehettek önkormányzatai, képviselői, szakszervezetek, munkásklubok – de nem kormányozhatott. Csehszlovákiában ’18 és ’38 között hasonló volt a helyzet.
– Meg Németországban a szélsőjobbal ma is.
– Igen, de a francia választási rendszer is úgy van kialakítva, hogy Le Pen nem nagyon tudja megnyerni az elnökválasztást. A demokráciák tehát védekeznek a szélsőségek ellen máshol is, így vagy úgy. A mostani román példa annyiban lóg ki, hogy kapkodást mutat. Megnyerte Georgescu? Töröljük az egész fordulót és építsünk jó jelöltet! Nem sikerült jó jelöltet építeni három hónap alatt sem? Tiltsuk el Georgescut az indulástól! Ez így tényleg visszás. Közben viszont látni kell, hogy
amit megtestesít, az többek között a vasgárdista hagyomány, Codreanu öröksége. Afféle misztikus-ezoterikus szélsőség.
Az a vonal, amely olyan összeesküvés-elméletekben hisz, hogy a Holdra szállást csak megrendezték, hazugság az egész… Történelmi okokból ráadásul a vasgárdista hagyomány elemi része, hogy az államra ellenségként tekint, olyasvalamire, amit le kell gyűrni. Merthogy szerintük a román állam bábállam, a Nyugat gyarmata. Emellett ott van Georgescu politikájában a Ceaușescu-hagyomány is. Etnicista és idegengyűlölő, antikapitalizmus jellemzi – a román föld felmagasztalása és védelme az azt „kihasználó” nyugatiakkal szemben. A mi földünk, a mi folyónk, a mi hazánk!
– Magyar füllel semmi extra. Átlagos kormányközlemény csipetnyi Dúró Dórával.
– Romániában viszont Georgescu az első, aki ilyen programmal labdába tud rúgni. Úgy ráadásul, hogy sikerét jelentős részben a Nyugaton élő román diaszpórának köszönheti – 60-70 százalékban szavaztak rá.
hirdetés
– Az erdélyi magyarok legalább örülnek, hogy egy ilyen széljobbos figura nem kerül pozícióba?
– Már ez sem ilyen egyszerű. Székelyföldre például már mentek gagauzok kapcsolatokat építeni 2016-ban, 2017-ben – ők moldovai kisebbség, erős orosz kötődéssel, orosz finanszírozással. Ott valójában Oroszország barátkozott a székelyekkel – a gagauzok csak a követek voltak. Ami nyilván a románoknak sem tetszett. A Nyugat-ellenes suttogó propaganda, hogy ha Putyin miatt átalakulna itt a régiós helyzet, „vissza lehetne csinálni” Trianont is, mindenesetre nagyon erősen hat évek óta. Már a Krím orosz annektálásakor, több mint tíz éve hallható volt ez a mantra. Putyin népszerűsége ennek köszönhető. A román soviniszta, de Nyugat-ellenes és Putyin-párti Georgescu egyrészt ezért, másrészt a fellépésének köszönhetően erdélyi magyarokat is meg tudott szólítani. A mérések szerint úgy fele-fele volt az arány. Nagyvárosokban, Kolozsváron, Temesváron persze alacsony volt a támogatottsága, falun viszont magas.
– A magyarságot még a magyarságra fenekedő veszély sem tudja egyesíteni?
– Nem tudta.
– Pedig van az RMDSZ által támogatott elnökjelölt!
– Crin Antonescu, persze. Nem rokona az egykori conducătornak, Ion Antonescunak. Crin liberális politikus. Régi bútordarab. A törvényhozás elnöke volt. És: unalmas, mint a halál. Semmi karizmája. Kíváncsi vagyok, hogy Orbán hova áll majd ebben a kérdésben. Georgescu kizárásáról a magyar kormánysajtóban nem volt óriási hírverés, de ami volt róla, az inkább elítélte az eltiltását. Az másik szélsőjobbos jelölt, az AUR-elnök Simion viszont nem Orbánék patriótái közé tartozik az Európai Parlamentben, hanem Meloniékhoz – mint amikor a két piás rokont külön asztalhoz ültetik a lagziban. Az EP-ben is tudták, hogy ha a Fidesz az egyik csapatban van, az AUR-nak a másikban a helye. Az AUR ugyanis a hagyományosabb, Vadim Tudor-féle román nacionalista párt. Simionra tehát nehezebben tudnának szavazni a magyarok. Már ha indulhat egyáltalán – amikor beszélgetünk, még ez is kérdéses, az alkotmánybíróság kezébe kerülhet ez a döntés is.
– A bukaresti polgármester nem jó elnökjelölt?
– Képzeljenek el egy kiöregedett Momentumost. Fekete-Győr Andrást az ötvenes éveiben, amint továbbra is a fiatalt játssza. Ne vicceljünk! Nincs senki, aki azt tudná képviselni, hogy ha nem kérsz a szélsőjobból, gyere és szavazz rám. 29 jelölt van. A szocdem PSD és a liberálisok pedig szinte összeolvadtak valami átláthatatlan masszává.
– Mint az MSZP az SZDSZ-szel anno nálunk?
– Nem. Mintha a szocik nálunk a Fidesszel olvadtak volna össze a kétezres években. Ehhez képest ott van az eltiltott Georgescu, akit többek között az idegenlégiós vezér Horațiu Potrával való kapcsolata miatt kapcsoltak le – de az emberek joggal kérdezik, hogy ha tényleg ilyen veszélyes figura, ugyan mit tettek eddig a demokráciát őrző szervek? Eddig miért nem kapcsolták le? Miért csak azután, hogy megnyerte az első fordulót az elnökválasztáson?
– Magukhoz képest nagyot fejlődtek a románok az elmúlt tizenöt évben. Mi akkor a gondjuk a széttagolt pártrendszerükkel?
– A fejlődésük is olyan lyukas, szaggatott volt, amilyen a bukaresti körgyűrű. Amely megvan egy darabon, de hiányzik belőle néhány kilométer, szóval az egyik percben még röpülsz az autópályán, aztán gyakorlatilag földútra érkezel. Egy többmilliós városban. Az infrastruktúra évtizedes lemaradásban van, állami egészségügy pedig még annyira sincs, mint Magyarországon. Ott már tíz éve is egyértelmű volt, hogy középosztálybeli nem várhat semmit az állami egészségügytől. Vannak nagyobb szigetek, ahol látványos a fejlődés, Kolozsvár ilyen, Nagyvárad is, de ezek tényleg szigetek az elmaradottság tengerében. Joggal panaszkodunk itthon a MÁV-ra, de a román helyzet ennél sokkal rosszabb. Nem azért vannak ott belső repülőjáratok, mert Románia annyira cool, hanem mert vonattal, tömegközlekedéssel képtelenség eljutni bárhova.
A „bezzeg Romániázás” hibájába tehát jobb, ha nem esünk bele akkor sem, ha magukhoz képest tényleg sokat fejlődtek.
Ami pedig annak köszönhető, hogy az elitjük és a középrétegük pontosan tudta, hogy csak a mintakövető magatartás vezet eredményre. EU, NATO, Nyugat. Ebben eddig egységesek voltak. Magyarország ezzel szemben kitalálta magának ezt a csavaros, különutas irányt: szemben a forgalommal az autópályán, aztán csodálkozunk, hogy dudálnak. Romániában most válik el, hogy szakítanak-e ők is az eddigi paradigmával.
– Putyin keze mennyire van ebben benne?
– Nyilván nagyon szereti, ami történik, de a probléma ott volt, neki csak rásegítenie kellett. Önmagában tehát nem magyarázható Putyinnal az, hogy határhelyzetbe jutott a román demokrácia. Persze ma már könnyen fel lehet szítani az elégedetlenséget – a diaszpóra románjai is ugyanazt a TikTok-ot használják, mint az anyaországiak. Komoly sajtó meg gyakorlatilag nincs. A román nyilvánosságban a tévéknek van nagy szerepe még mindig. Négy hírtévé is van, ahol meglehetősen szekus külsejű elemzők mondják a magukét vég nélkül. Úgy képzeljék ezt el, mintha a „szuverenitásvédelmi”, ex-háromperhármas Horváth Józsefből lenne egy tucat és azok „elemeznének” a tévében. Ezen kívül a TikTok meg a Facebook van, azokon is szinte csak videót néznek az emberek. Az olvasott szöveg kuriózumnak számít: Románia az EU sereghajtója ebből a szempontból: a lakosság 80 százaléka tavaly nem olvasott könyvet. Olyan nagyon nem csodálkozhatunk, hogy az összeesküvés-elméletes videók úgy mennek át a társadalmon, mint kés a vajban. Az infokommunikáció fejlődése persze csak az egyik ok, a másik a covid volt. Ott ugyanis tényleg teljes zárás volt, hatalmas is lett a frusztráció. Csak meg kellett lovagolni aztán. Georgescu ezt tette. Az egyik fő támogatója az ortodox egyház, de ami érdekes, hogy a másik: az amerikai neoprotestánsok. Az egyik Bizánc, a másik a Vadnyugat. És mégis mellette van mindkettő.
– Szeretik is Trumpék. Orbánnak nem illene akkor szintén szeretnie?
– Ott van azért az RMDSZ is mint szempont, márpedig az nagy bajban lenne, ha Budapest Georgescu mellé állna. Nem véletlen, hogy a magyar párt igyekszik jóban lenni Budapesttel, miközben a román főváros stabilitásban érdekelt aktora, Brüsszelben pedig az Európai Néppárt tagja – ahova Magyar Péter tartozik már, nem a Fidesz. Nehéz bűvészmutatvány. A román történet mindenesetre ebben a pillanatban még nyitott.
– A magyar is az?
– Ha nincs változás jövőre, akkor nem az. Itt már bedeszkázták az ajtókat, ablakokat. Rég lezajlott a putyinista fordulat.
– Elképzelhető, hogy azért, mert Putyin ideígérte Kárpátalját?
– Ehhez azt kellene tudni, igaz-e, hogy már az invázió előtt készültségbe helyezték a magyar honvédséget és oda is vezényeltek katonákat. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a terv az volt: a gyors ukrán összeomlás után bevonulunk „békefenntartónak”.
– Mégis mit tudnánk kezdeni az ukránok lakta Kárpátaljával?
– Most, hogy belső menekültek tömegei is érkeztek a többihez képest békés, biztonságos megyébe, még annyit sem. Az a magyar közösség, amely tíz éve még ott élt, felszámolódott, hetvenezren, ha maradtak. Mindez azonban nem észkérdés. Ez lelki revizionizmus. Nem kell elfogadni, amit ránk szabtak! A 20. századot elvesztettük, de a 21.-et még meg lehet nyerni! Ez a mentalitás fűti ezeket az érzelmeket.
– Mit jelent az, hogy „megnyerni a 21. századot”?
– Jelenthetne sok mindent. Például azt, hogy a magyarok négy évvel tovább éljenek, mint korábban. Hogy a magyarok összehasonlítva a környező országokkal sokkal egészségesebbek legyenek, mint a múlt században voltak. De ezek nem szempontok. Az a szempont, hogy egykori felsőbbségünket vissza tudjuk szerezni a Kárpát-medencében.
– És az Trianonban veszett oda? Emlékeink szerint még a ’90-es években is megvolt: éltanuló ország voltunk, szegényebb népekkel a környékünkön.
– Persze, ráadásul mi voltunk a béke szigete. Csakhogy a béke unalmas.
Orbán nem szereti a békét. Arra nem lehet nagy, nemzeti ideológiát építeni.
Ő inkább nagyot szeret álmodni Kárpát-medencei vezető szerepről, ősi jussról, és így tovább. A NER rengeteg erőforrást fordított az ezt elérni hivatott hálózat kialakítására: az MCC-lerakatok gombamód szaporodnak a Kárpát-medencében. Ebben az ideológiában nincs helyi érdek, székely érdek, vajdasági érdek – csak magyar érdek van. És hogy az mi, azt természetesen Budapest mondja meg – majd terjeszti kifelé. Az erőt sugárzó, monolit központ, élén a basival, aki mindig mindenről dönt.
– Ha egyszer erre vevő a magyar…
– Ebben én nem hiszek. A magyarok sokszor választottak maguknak nem basi típusú vezetőt: Antall József, Horn Gyula, Medgyessy sem volt ilyen. Az oroszoknak tényleg kell a cár atyuska, de a magyarok nem ilyenek. Orbán sem volt eredetileg basi, ő is fokozatosan vált csak azzá. Sokan vannak itthon, akiknek ez nem kell. Ők kifejezetten egy nem basira vágynak. Magyar Péter sem véletlenül mondja magáról, hogy ő facilitátor csupán: olyan, mint a bába, aki segít beindítani a szülést.
– Már ha tudja. A kommunikációs offenzívával és az osztogatással, kormányzati ígéretekkel nem a Fideszé a lépéselőny újra?
– Egy darabig úgy tűnt, hogy visszavették a kezdeményezést, de a csoda nem ez. A csoda az, hogy egy évig nem tudták azt újra magukhoz ragadni. Hogy egy egész éven át Magyar Péter volt képes diktálni a tempót. Ha pedig a kettős állampolgársággal vagy akár a poloskázással kapcsolatos visszakozásokat nézzük – egyáltalán nem biztos, hogy tényleg visszavette a kezdeményezést a kormánypárt. A pálya persze nemhogy lejt nekik – kizárólag ők használhatják a felvonót. Ha viszont tényleg jövőre lesznek a választások, és nem hozzák azokat előre mondjuk októberre, van idő megmászni a csúcsot Magyar Péterék számára is. Rettenetesen nehéz lesz persze. Össze kell tartani egy tábort, amely, ha normális lenne a helyzet itthon, nem is kellene, hogy egy pártba tartozzon. A NER közben minden módon megpróbál leszalámizni részeket. Azért is provokálnak poloskázással meg betiltásokkal, hogy „visítsanak a libsik”, Magyar Péter meg kénytelen legyen ilyen ügyekkel foglalkozni. „Belibsisedni” ahelyett, hogy a saját üzenetét közvetítené. Eddig nem dőlt be ennek: megélhetési válságról, a nemzet újraegyesítéséről beszél, atillát vesz fel és egy időre például kifogta a szelet a kormányvitorlából Ukrajna ügyében is.
– Mivel?
– Azzal, hogy ő is megkérdezi az embereket Ukrajna EU-tagságáról. A Tovarisi, konyec!-cel ugyanakkor jelezte azt is, ő hol áll. Nem a megszálló oroszok oldalán.
– Értelmiségi énje nem várna el egyértelműbb állásfoglalást a Pride és Ukrajna mellett?
– Túl vagyok én már ezen. Azon is, hogy a saját személyes ízlésemet kérjem számon mondjuk egy kampányklipen. Úgy vagyok vele, hogy ezeket a kérdéseket majd átbeszéljük, ha legyőzte Orbánt és rendszerét.
Nyitókép: Válasz Online/Vörös Szabolcs
Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
