„Emberek életébe kerülhet” – Fabiny Tamás Pride-tiltásról, poloskázásról, tévtanításról
„Minden politikustól elvárható, hogy óvakodjon ellenfelei és a másként gondolkodók dehumanizálásától. Amennyiben azonban a közéleti szereplő önmagát kereszténynek vallja, akkor őt ettől nemcsak a jó ízlés és a riasztó történelmi példák kell, hogy visszatartsák, hanem a Szentírás is” – írta a Szemléleken a március 15-i miniszterelnöki beszédről Fabiny Tamás. Az evangélikus püspököt ennek apropóján írása keletkezéséről és fogadtatásáról, a gyülekezési jog korlátozásáról és az Ukrajna elleni hergelésről is kérdezi HetiVálasz podcastunk 269. adásában Borbás Barna és Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Részletek a műsorból:
Miért gondolta, hogy kommentálnia kell Orbán Viktor beszédét?
Tekintettel arra, hogy a szónok – ebben az esetben Magyarország miniszterelnöke – nemcsak most, hanem máskor is előszeretettel használ biblikus képeket, bibliai metaforákat, teológiai tartalmú kifejezéseket, azt gondolom, kötelességem ezzel kapcsolatban állást foglalni. Lehet ezzel egyet is érteni: örülök annak, ha valaki teológiailag helyes szempontokat hoz a közbeszédbe. Nem lehet ezt elvitatni, hiszen a magyar nyelvnek is része a Károli Bibliától kezdve sok fordításban a Szentírás, és ez beleférhet irodalmi művekbe, szónoki beszédekbe. Ott érzem a piros lámpa kigyulladási kötelességét, hogyha valamiféle teológiai zavart – erősebb kifejezéssel herezist, tévtanítást – észlelek, amit igyekszem szóvá tenni.
Miért nem szólalt meg más magyarországi egyházi vezető a poloskázás után?
Biztos, hogy ebben is szerepet játszik az egyházak anyagi kitettsége. Sokan engem is óvtak attól, hogy nagyon sokat beszéljek, mert ezt állítólag már forintosítani is lehet. Ha például elindul egy egyházi projekt, amit a vezetők szeretnének védeni, de félnek, hogy egy rossz megnyilatkozásuk miatt leállítják ezt a projektet, akkor esetleg valóban meggondolják, hogy járassák-e a szájukat. A legjobb volna oda eljutni, hogy ne legyen függvénye egyik a másiknak, hanem azt lehetne mondani, hogy »barátom, te most olyat mondtál, amivel én nem értek egyet, akár politikai, akár teológiai téren, de annak az egyetemnek vagy templomnak csak meg kell épülnie, azt az óvodát csak el kellene indítani«. És ez a baj, hogy ezek a mai magyar gyakorlatban mindig összemosódnak: a patrónus–kliens elv még mindig érvényesül az egyházfinanszírozásban. Szakadjunk már végre el ettől! Erre biztatom tehát a kormány embereit és a saját egyházi embereinket is: próbáljunk olyan egyházfinanszírozást kidolgozni, ahol előre lehet kalkulálni azzal, hogy az egyházaknak mi jár, és se túlszeretni, se büntetni nem kell az egyházakat.
Mit gondol a gyülekezési jog – Pride-betiltásban megjelenő – korlátozásáról?
„A gyülekezési szabadság természetes emberi jog, amit én védek. A hitünkből is következik, egyébként a protestantizmusnak is az egyik alapelve a Luther által is képviselt keresztény szabadság: nem várta meg, hogy engedélyt kapjon arra, hogy megszervezze az új közösségét, vagy kiszögezze a 95 tételét, hanem a lelkiismeretére hallgatott. A lelkiismeret megnyomorítása tehát, akár a gyülekezési korlátok bevezetésével, számomra nem elfogadható. (…) Aki akarja, az egyházban is tudja elmondani, hogy »én meleg vagyok«. Még nem jutottunk el ide: szégyellnivaló, ha valaki rádöbbent arra, hogy neki az identitása más, mint amire őt a hittanórán tanították, vagy amit ő a saját hite alapján képzelt magáról. Ne felejtsük el, hogy itt megnyomorított, szégyenbe, megalázott helyzetbe taszított emberek vannak; a szuicid gondolatok valósággá válhatnak, míg a közösség átélése és a hasonló gondokkal küzdő emberekkel való találkozás terapikus lehet. Tudom, rengeteg vadhajtása volt a Pride-nak, de tudomásom szerint nem erről szól ma már, hanem arról a lehetőségről, hogy ezek a megnyomorított emberek valahol beszéljenek más hasonló gondokkal küzdő emberekkel. És itt az egyháznak is nagyon sok feladata van. Magamra húzom ezt a felelősséget, és nem a politikusokra: tudunk-e olyan egyházi légkört teremteni, hogy odajöjjön hozzám egy meleg pár, és azt mondja, hogy szeretne velem beszélgetni. Lehet, azt kell, hogy mondjam nekik, az egyházunk nem engedi meg, hogy házasságot kössetek egyházi rend szerint – és ezt én magamra is érvényes kötelezőnek tartom –, de azt nem akadályozza meg az egyház, hogy imádkozzam értetek és veletek. Legyetek itt a gyülekezetben, ne bújjatok a föld alá. Ez a mostani tiltás és az ezzel kapcsolatos hisztéria tehát emberek életébe kerülhet. Lelkipásztori felelősséggel mondom, hogy ezekről az emberekről egyszer számot kell adni, akik most megnyomorítva érzik még inkább magukat. Kérem szépen a döntéshozókat: a lelki szempontokra, hogy itt emberekről van szó, figyeljenek! Ha – bocsánat, de – buzizunk meg még ennél is ocsmányabb eszközöket vetünk be, akkor e dehumanizálással megfosztjuk ezeket az embertársainkat attól, hogy ők Isten képmásai, akik küzdenek az identitásukkal, akiket szeretnünk, segítenünk, támogatnunk kell. És itt az egyházban is nagyon sok feladatunk van még.”
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
