Öngyilkosság a várólistán – háziorvosok a pénzhiány halálos következményeiről
Háziorvos vendégeink szokatlan őszinteséggel beszéltek várólistán lévő, a várakozás alatt öngyilkosságot elkövető betegekről, a műtétig fájdalomcsillapítón élő, és ezzel veséjük és gyomruk egészségét kockáztató páciensekről, az adminisztrációs okokból tele rendelőkről. A Válasz Extra harmadik adásának vendége Porpáczy Krisztina, az orvosi kamara háziorvosi csoportjának vezetője és Szabó János hevesi háziorvos.
A podcast a Magyar Orvosi Kamarával együttműködésben készült.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Részletek a műsorból:
Porpáczy Krisztina lényegében a bécsi agglomerációban, Máriakálnokon háziorvos. Az Ausztriában dolgozók kint választanak orvost, vagy inkább a doktornőt keresik a világ egyik legjobbja, az osztrák egészségügy helyett?
Porpáczy Krisztina: Általában kint is elmennek háziorvoshoz, mert a biztosítójuk megköveteli, de azután nálam is bejelentkeznek, már csak azért is, mert én gondozom a gyerekeiket. Fontos a szerepem, mert nagyon meggondolják, mikor menjenek táppénzre.
Szabó János: Hevesen dolgozom 36 éve, ez az első munkahelyem, és 16 éve tartósan helyettesítek a szülőfalumban, Átány községben. Mit csinálok a napi négyórás rendelési időn túl? Például tízes, húszas, ötvenes számban töltöm ki a szociális étkeztetéshez kapcsolódó igazolásokat. A szociális étkeztetést szerintem nem nekem kellene háziorvosként megítélnem, de velem intéztetik. Mindannyian órákon keresztül gyártjuk az igazolásokat.
Miért küld olyan sok beteget tovább a háziorvos?
Szabó János: A daganatos betegek gondozásánál félévente kér az onkológus egy CT-vizsgálatot. Szegény beteget be kell küldenünk a szakrendelésre, és az onkológus kollégának azzal kell foglalkoznia gyógyítás helyett, hogy ő írja meg a beutalót neki. Mindenki adminisztrál. Sokkal jobban segítené az ellátást, ha nagykorúnak tekintenének bennünket.
A Társadalmi Riport 2024-es kötet adatai szerint meghaladja a százat azoknak a háziorvosoknak a száma, akik öt rendelőnél is többen rendelnek. Hogyan roggyanhatott meg így a háziorvosi szolgálat?
Porpáczy Krisztina: Az elmúlt öt évben azt tapasztaltuk, hogy az egyik héten még volt sebészet az egyik kórházban, a következő héten megszűnt az ellátás, de erről a háziorvost nem értesítették. Odaküldtük a pácienst, visszajött ellátatlanul, majd keresni kellett egy másik helyet, de mire odaért, esetleg ott is megszűnt az ellátás. Most már tisztább a rendszer, de az elmúlt öt évben sok kolléga ezért adta fel a körzetét.
Nem úgy van, hogy a háziorvos bepötyögi, milyen ellátásra van szükség, és a számítógép kidobja, hova kell küldeni a beteget, melyik telefonszámon kell ezt megszervezni?
Porpáczy Krisztina: Telefonszám nincs, emailcímeket azért meg tudtunk szerezni, amivel kommunikálni tudunk a kórházi orvosokkal. A járóbeteg-irányítási rendszer nagy segítség nekünk, komoly előrelépés.
A háziorvoshoz rögtön be lehet jutni, de a betegeik hónapokat várnak a kórházi ellátásra. Hogyan hat ez a munkájukra?
Porpáczy Krisztina: Nehéz, mert még emlékeznek a betegek azokra az időkre, amikor sérvműtéttel pár hét alatt bekerültek a sebészetre.
Most mennyi idő?
Porpáczy Krisztina: Egy év
Szabó János: Az én területemen másfél.
Porpáczy Krisztina: Van olyan betegem, aki több mint egy évet várt, és közben többször került sürgősségi osztályra, mert nem sikerült a sérvet otthon visszatennie. Rengeteg fájdalomcsillapítót szednek a várólistás pácienseim, figyelnünk kell azt a határt, amikor ez már a veséjüket vagy a gyomrukat károsítja.
Szabó János: Segítséget szeretnének kapni, és engem találnak meg, mert én vagyok az első orvos, akihez bejöhetnek rendelési időben. Nálunk nincsenek listák, mindenkit el kell látnuk.
Porpáczy Krisztina: És nem tudok segíteni. Az elmúlt években két páciensem volt, aki öngyilkos lett. Nem várta meg az ellátás végét. Inkább feladta.
Szabó János: Nehéz ezt feldolgozni.
Porpáczy Krisztina: Felvetődik a kérdés, mit tehettem volna még?
Szabó János: És látja az ember másnap a betege unokáját.
Porpáczy Krisztina: Szembe kell nézni a családdal.
És önök néztek szembe, nem az egészségügyi kormányzat.
Porpáczy Krisztina: Igen, mi.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
