Csúcsot dönt a kivándorlás – soha nem élt ennyi magyar külföldön
Soha annyi magyar állampolgár nem élt külföldön, mint 2023-ban – derül ki a Társadalmi Riport legújabb kötetéből. Hárs Ágnes tanulmánya szerint az aktív korosztálynak immár hét százaléka tartózkodik Nyugaton. A covid okozta megtorpanás után ismét nőtt a kivándorlók száma, amire a gazdasági okok mellett a hazai fizetős egyetemi oktatás terjedése is hatással van. A legfrissebb adatok megerősítik, hogy trendfordulóhoz érkeztünk, az Eurostat már csak 9,3 millióra tartja hazánk népességét és öt százalékkal több külföldön élő magyart mért 2024-ben Európában, mint egy évvel korábban. Közben a bevándorlás terén is jelentős a változás: háromszor annyian jönnek, mint 2010-ben, és a határontúli magyarok helyett immár leginkább Ázsiából.
2023 jó év volt a fuvarosoknak, rengeteg embert költöztettünk Spanyolországba – meséli Jáger Tibor, „a szállító”, akinek cége nemzetközi költöztetést is vállal. – Ügyfeleim közül a legtöbben azt használták ki, hogy Budapesten megdrágultak az ingatlanok, és egy nagyobb lakás árából a tengerhez közel nemcsak vásárolni tudtak, de még maradt is egy kis pénzük, amivel megalapozhatják a kinti életüket. Alicante környékén már annyi magyar él, hogy nyelvtudás nélkül is lehet boldogulni, és az élelmiszer olcsóbb, mint otthon – mondja a vállalkozó.
A magyarokat speciális szolgáltatások segítik, az egyik honfitársunk nyújtja ezeket a másiknak, például „körszállítás” formájában. Így nem kell egy teljes fuvart kifizetni, a magyarok lakta városokat hetente körbejárja egy teherautó, és ha valamit ki akarnak vitetni vagy hazahozatni, akkor a „gyűjtőjárat” összeszedi és szétosztja azt. Még macskák, kutyák közúti kiszállítását is vállalják.
Jáger Tibor szerint viszont éppen a magyarok vetettek véget a lehetőségnek, mert annyi lakást vásároltak a város környékén – még erre szakosodott magyar ingatlanos is van Alicantéban –, hogy felverték az árakat. Most új célpontok után kell nézni, mert a jobb alicantei ingatlanokat jelenleg már csak a vagyonosok tudják megvenni.
Spanyolország továbbra is az egyik kedvelt új célpontja a magyar kivándorlóknak, de nem a fontosabb. Az élen hagyományosan Németország áll, a második és a harmadik helyen a brexit óta egymást váltja az Egyesült Királyság és Ausztria.
– Folyamatosan növekszik a külföldön élők aránya, nem várható ebben változás. A 2010-es évek második felében a gazdasági fellendülés és az uniós támogatások beáramlása, majd a covid miatt volt egy kis megtorpanás, de az utóbbi években ismét gyorsul a tempó – mondja Hárs Ágnes, a Kopint-Tárki kutatója, aki a Társadalmi Riport 2024-es kötetében megjelent tanulmányában azt mérte, soha korábban ennyi magyar nem élt még külföldön, mint most.
Horváth Veronika, a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének kutatója azt állítja: korábban a magyar hatóságok 2015-ben regisztrálták a legtöbb külföldre távozót, 33 ezer fővel. 2023-ban azonban megdőlt a rekord, 36 ezer magyar jelentette be a távozását. Valójában
ennél sokkal többen hagyják el az országot, 2022-ben például a külföldi államok közel kétszer annyi magyar érkezőt regisztráltak, mint ahány távozóról a hazai szerveknek tudomásuk volt.
Hárs Ágnes úgy látja, az értelmiség kezdte meg a sort még a kétezres évek elején, azután megindultak az érettségizettek és a szakmunkások. Később a képzetlenek is.
A folyamat azonban nem egyirányú, a kiköltözők mellett jelentős számban vannak visszatérők is, ám a Demográfiai Portré 2024 című kötetének számítása szerint így is 546 ezer magyar él hivatalosan regisztrált módon külföldön. Ráadásul ezek a számok csak az uniós államok, az Egyesült Királyság, valamint Svájc és Norvégia adatait rögzítik. Miközben az Egyesült Államokban, Kanadában, Dél-Amerikában, Izraelben és az arab világban is jelentős magyar közösség él.
A Társadalmi Riport 2024-es kötetében Hárs Ágnes nem a hivatalosan 9,5 millliós honi teljes népesség számával veti egybe a kivándorlókét, hanem az aktív korú, 15-64 év közöttiek számára vetíti rá az elmenőkét.
A születésszám évtizedek óta csökken, ezért a fiatal korosztályok létszáma is egyre fogyatkozik, így különösen fontos, közülük mennyien mennek el. A 15-64 évesek 2010-ben még 6,9 millióan lettek volna kivándorlás nélkül, 2023-ra 6,6 millióra csökkent a számuk. 2010-ben 120 ezer fővel vetette ezt vissza a kivándorlás, 2023-ban viszont az ebbe a korosztályba tartozó külföldön élők már összesen 420 ezren voltak. Tehát
az összes veszteség (a kevesebb születésből és a kivándorlásból adódó) 152+420=572 ezer fő. Ezt már nemcsak a magyar családok érzik meg külföldre költöző gyerekeik, unokáik miatt, de a magyar gazdaság is – hiányoznak a dolgozó fejek és kezek.
2010-ben a kivándorlás miatti veszteség az aktív korosztály 1,8 százalékát vitte el az országból, 2023-ban már 6,8 százalékát.
Hárs Ágnes szerint ennek főként gazdasági oka van, a válság és a magas infláció az egyik mozgatója a kivándorlásban tapasztalható hullámzásnak, de persze nem csak ez. Ezer részletből áll össze a kép, például fontos a munkahelyi környezet és feltételek, vagy a felsőoktatás egyre nagyobb arányban fizetőssé tétele, a kormányzati nyomás az egyetemeken és a tudományon, az Erasmus programokból való kiszorulásunk.
Magyar egyetemisták ezrei indulnak meg azért Nyugat-Európába, mert az alapítványi egyetemek bevezetésével itthon a hallgatók egyre nagyobb részének válik fizetőssé a felsőoktatás. A tandíjmentes osztrák, dán, holland egyetemek tömegével vesznek fel magyar hallgatókat, és ez a kivándorlás szempontjából azért fontos, mert végzősként nekik már nem kell átjutniuk a „virtuális vasfüggönyön”, kevéssé bélyegzik meg őket kelet-európaiságuk miatt, mivel nyugati ajánlólevéllel, egy neves egyetem diplomájával rendelkeznek. Így a kinti boldogulásuk – és kint ragadásuk – is egyszerűbb.
Hárs Ágnes lapunknak azt mondja: a migráció egyik fontos mozgatórugója éppen a gyerek, sokan azért térnek vissza óvodás gyerekeikkel Magyarországra, mert szeretnék, ha a család magyar ajkú maradna. Nehéz ezt úgy megvalósítani, ha új lakóhelyük minden intézményében a befogadó ország nyelvén tanulnak és a barátaik is külföldiek. Mások a már nagyobb gyerekek kedvéért viszont éppen külföldre indulnak. Főként nyelvtanulási okokból, a magyar oktatási rendszer visszásságai miatt és a gyerekek jobb lehetőségeinek reményében.
A célországok köre jelentősen megváltozott a Demográfiai Portré 2024 című kiadvány szerint, az utóbbi időben ugyanis a magyarok egyre jobban belakják Európát. Látszólag nincs itt semmi látnivaló, az ezredforduló óta mindig Németország végez az élen, viszont az utóbbi években Németországban olyan jelentős a fluktuáció, a magyarok jönnek-mennek, hogy lelassult a kinti magyar közösség növekedésének üteme, a kint élők jó része pedig kicserélődött.
A kivándorlók száma egyenletesebben oszlik meg a számos kisebb célország között. Spanyolországba például viszonylag sok idős ember települ – nem ritkán angliai munkás évek után –, a Skandináviába költözést gyakran orvosok választják. Hollandia korábban elsősorban a szakmunkások célpontja volt, újabban viszont új angol nyelvű egyetemi képzési központtá vált, miután a brexitet követően a brit egyetemeket már csak a gazdagabbak tudják megfizetni.
Svájcban érdekes kettősség figyelhető meg, továbbra is a legképzetlenebb munkaerő és a Magyarországról induló prostitúció egyik fontos célországa, de közben a szellem emberei, kutatók, mérnökök, egyetemi oktatók is nagy számban telepednek le az alpesi országban, amely méretei ellenére a negyedik legfontosabb migrációs cél. Sokakat vonz Írország, amely a brexit nyerteseként kiugró GDP-növekedést könyvelhet el az elmúlt években. Dél-Olaszországba a magyarok gyakran turisztikai céllal települnek ki, oda kilátogató magyaroknak nyújtva szolgáltatást.
Ausztriában is változik a helyzet, mert egyre több az osztrák diplomával rendelkező magyar. A bécsi egyetem ingyenes képzést nyújt, és a Bécs–Budapest vasútvonalon nap közben óránként indul gyors (és valóban gyors) vonat, ezért az osztrák diploma kis ügyességgel Győrből vagy Budapestről ingázva is megszerezhető – megspórolva a bécsi horrorisztikus albérleti árakat. Az ausztriai végzettség megkönnyíti az álláskeresést, részben ezzel magyarázható, hogy a magyarok immár nemcsak tömegesen ingáznak Ausztriába, de egyre többen ki is települnek. Öt év alatt 23 ezer magyar költözött ki nyugati szomszédunkhoz, az Eurostat legfrissebb jelentése szerint
2024-ben átlépte a 100 ezres lélektani határt a hivatalosan is kint élők száma. Érdemes ezt összevetni azzal, hogy 2024-ben Magyarországon mindössze 78 ezer gyerek született.
Az elvándorlók jellemzően a 25-49 éves tapasztalt, fiatal munkavállalók közé tartoznak, ha erre a korosztályra vetítjük az elvándorlók arányát, akkor még nagyobb számokat kapunk: a 2010-es 3,3 százalékról 2023-ra 11,2 százalékra nőtt a legjobb munkavállalói korúak kiáramlása. A korosztály minden tizedik tagja külföldön él – derül ki Hárs Ágnes kutatásából.
Jelentős azok száma is, akik még rendelkeznek magyarországi lakcímmel, de évek óta külföldön élnek és dolgoznak. A Kopint-Tárki kutatója szerint sokak számára ez fontos kötelék, a lakcímkártyáját sok külföldön élő magyar igyekszik megőrizni. Akár úgy, hogy megtartja az itthoni ingatlanját, akár úgy, hogy bejelentkezik például a szüleinél vagy lakást vásárol idehaza.
A mostani kiáramlás nehezen hasonlítható az 1956-os nagy disszidálási hullámhoz, mert akkor legfeljebb látogatóként térhettek vissza. Ma a magyarok nem menekülnek Európába, hanem belakják az uniót. Ha Magyarország jobb feltételeket kínál, akkor részben hazaköltöznek, ha romlik itthon a gazdasági helyzet, akkor újra szerencsét próbálnak külföldön. Magyar jellegzetesség, hogy a visszaáramlásban nemcsak korábban kitelepülő magyar állampolgárok, hanem a határon túli magyarok is részt vesznek – egyre kisebb arányban. Az utolsó nagyobb csoport éppen az orosz invázió miatti sorozások elől hozzánk menekülő kárpátaljai magyaroké.
Ám nemcsak a kivándorlás üteme növekszik, ennél sokkal gyorsabban nő a bevándorlásé.
Noha a magyar kormány éppen az ellenkezőjét hirdeti, 2010 és 2023 között háromszorosára nőtt a bevándorlók száma.
2023-ban már 71 ezren érkeztek, és – szemben a korábbi évtizedek gyakorlatával – csak 14 százalékuk volt magyar. A hazai 9,5 milliós hivatalos lélekszámhoz mérten ez nem túl magas szám, ám ha figyelembe vesszük, hogy immár 80 ezer alatti a születések száma, akkor ez jelentős változás a magyar népességen belül.
Egy részük persze már korábban is itt élő szlovák állampolgár, aki a Pozsony vagy Kassa agglomerációjához tartozó magyar területeken vásárolt ingatlant. Vagy román, aki Nagyvárad vagy Arad vonzáskörzetében vett olcsó házat a magyar végeken, de csak a covid megjelenése óta jelentkezik be magyarországi házába.
Új elem, hogy 2023-ban először érkezett a magyarországi bevándorlók többsége Ázsiából, korábban zömük a szomszédos országokból vagy Nyugat-Európából jött. Számos nyugati ország kis jövedelmű nyugdíjasa, főként németek és osztrákok választják Magyarországot, elsősorban a Balaton környékét az olcsóbb megélhetés, a kellemesebb klíma és a szép természeti környezet miatt. Horváth Veronika, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének munkatársa a frissen érkezők között 62 százalékos ázsiai túlsúlyról ír. Ugrásszerű a növekedés, mivel 2022-ben még csak 33 százalékot regisztráltak.
Most viszont főként vietnámiak, mongolok, kirgizek, kínaiak és Fülöp-szigetiek jönnek, miután a kormány megkönnyítette a munkavállalásukat.
Itt tartózkodásuk a jogszabályok szerint ideiglenes, négy év után távozniuk kell. Ám a korábban érkező kínai, a vietnámi, a török, az albán közösség hamar rájött, hogyan lehet itt maradni: sokkal egyszerűbb számukra a letelepedés, ha nem munkavállalóként, hanem vállalkozóként regisztrálnak, és éttermet, pékséget vagy filléres boltot nyitnak.
hirdetés
Ha az újonnan érkezőknek ez mégsem sikerül, annak elsősorban az lehet az oka, hogy zömük alacsony iskolázottságú, és kétkezi, betanított munkára alkalmazzák őket.
Vagyis idős nyugatiak (a németek, osztrákok harmada nyugdíjas) és fiatal ázsiaiak érkeznek hozzánk. A bevándorlás Budapest-centrikussága lassan enyhül, a korábbi 90 százalék helyett a hozzánk érkező ázsiaiaknak ma már csak 63 százaléka telepedik le a fővárosban, egyre több jut belőlük Nyugat-Magyarországra. A szlovákok az északi országrészbe jönnek, a németek, osztrákok pedig jellemzően a Nyugat-Dunántúlon vásárolnak ingatlanokat. Az ukránok, románok a keleti országrészt részesítik előnyben.
Enyhe férfitöbbség tapasztalható a bevándorlók körében, a nők 17 százaléka azután követi a párját és családegyesítési szándékkal érkezik hozzánk.
Magyarország továbbra sem bevándorlóország, de a folyamatok érdekesen alakulnak. Horváth Veronika arra hívja fel a figyelmet, hogy 2023-ban lakosságarányosan már többen érkeztek hozzánk (hét ezrelék), mint a célországnak tartott Franciaországba vagy Olaszországba (öt ezrelék).
A kivándorlásban sem járunk élen, és az egyenleg alakulásában jelentős szerepe van a visszavándorlásnak. A kétezres évek gyakorlatilag nullával megegyező szintjéről mára 20-24 ezer közé nő az évente hazatérők száma.
A covid idején vált szembeötlővé például az általános iskolákban, hogy tömegével jelentek meg a külföldről hazatérők. Előfordult olyan osztály, ahol a pedagógusnak azzal kellett szembenéznie, hogy tanév közben olyan gyerek is érkezett az osztályába, aki szeptemberben még német, olasz, osztrák iskolában kezdte az évet.
A visszaköltözők számát részint a társadalombiztosítási jogviszonyukat újraaktiválók számából állapítják meg. A külföldön élők között azonban sokan vannak, akik valójában nem térnek haza, de kihasználják a lehetőséget és havi 11 800 forint befizetésével vásárolnak biztosítási jogviszonyt itthon, és kiélvezik a magyar egészségügy előnyeit. Van ilyen is bőven, például az, hogy a biztosítási jogviszony a szépészeti beavatkozásokon kívül szinte mindenre kiterjed. Számos nyugati országban rendkívül drágák a fogászati beavatkozások, Magyarországon viszont a fogmegtartó kezelések (tömés, gyökérkezelés) térítésmentesen járnak minden biztosítottnak. Nem biztos tehát, hogy minden taj-kártyát újra kiváltó haza is költözik.
Horváth Veronika azonban nem alacsonyabbnak, hanem magasabbnak véli a hazatérők számát a hivatalos értéknél, 2023-ban 50 százalékuk Ausztriából, 23 százalékuk Németországból és kilenc százalékuk Angliából érkezett. Németországot például 2019-ben és 2020-ban több magyar hagyta el, mint ahányan kiköltöztek, azóta ez a folyamat visszafordult. 2024-ben már ismét jelentős a növekedés a német gazdaság gyengélkedése ellenére. Ausztriában pedig töretlenül nő a magyarok száma.
A legtöbb országban kiépült „migrációs ipar” miatt könnyű szerencsét próbálni, a költöztetéstől a lakásfoglalásig, a munkaközvetítőtől az ügyintézésig mindenre találnak magyar szolgáltatót. S mivel kint zömmel bérelt lakásban, szobában – vagy ágyon – laknak a magyarok, felszámolni is egyszerű a külföldi egzisztenciát. 2022-ben a Magyarországon élők közül 317 ezer ember rendelkezett legalább egyéves migrációs tapasztalattal – közli a Demográfiai Portré.
Izgalmas folyamatok zajlanak tehát, a magyarok keresik Európában a helyüket, és ha itthon gyengélkedik a gazdaság vagy az oktatás, útnak indulnak. Ha pedig javulnak a hazai feltételek, visszatérnek. A friss kutatások szerint egyelőre a korábbinál is többen vándorolnak ki, Portugáliától Lengyelországig, Csehországtól Finnországig nő az ott letelepedő magyarok száma. Mondanánk, hogy a „helyükre” – de persze nem helyettesítik egymást – közben zömmel ázsiaiak érkeznek.
A cikkünkben idézett két tanulmány nyomdába adása óta az Eurostat kiadta a 2024-es adatokat is, ebben 9,3 millióra csökkentette a Magyarországon élők számát (a KSH 200 ezerrel többet tart nyilván), és azt jelezte, hogy egy év alatt öt százalékkal nőtt a külföldön élő magyarok aránya. (Az Egyesült Királyságba távozókét egyelőre nem ismerjük).
Vagyis a negatív csúcsok döntése egyelőre folytatódik.
Nyitókép (illusztráció): MTI/Kovács Tamás
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
