Itt a megoldás: Fico ezért nem vétózott együtt Orbánnal
Miközben hivatalosan a magyar és a szlovák kormány egyetért abban, hogy az ukránoknak át kellene engedniük az orosz gázt, a valóságban Budapest és Pozsony között ebben komoly érdekellentét van. Trump színrelépése pedig elképesztő bejelentéseknek adott teret az orosz gázról, Lavrov már az Északi Áramlat újranyitásáról beszél. A politikusok teljes kiszámíthatatlansága aranybánya a spekulánsoknak.
Szlovák-magyar lobbi vagy inkább rejtett vetélkedés?
Március 24-én Orbán Viktor előadást tartott Magyarország nagyköveteinek a diplomaták szokásos külügyminisztériumi értekezletén. Arról, hogy mit mondott, csak egy nagyon általános közleményt hozott le az MTI a Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály beszámolója alapján. Annyi derült ki belőle, hogy az áttörés éve jön, illetve a magyar mozgástér növekszik. A kínai kommunista párt propagandaosztálya által működtetett CGTN hírcsatorna viszont „Orbán: Magyarország reméli, hogy az EU ráveszi Ukrajnát, hogy folytassa az Oroszországból Európába irányuló gázszállításokat” címmel számolt be az eseményről.
Hogy a kínaiak honnan tudták, hogy miről beszélt Orbán, nem világos, semmilyen más forrás sem erősítette meg, hogy a miniszterelnök erről is szólt volna.
Pedig érdekes lenne, ha biztosan kiderülne, hogy a tranzit erőltetése ismét a magyar külpolitika homlokterébe került. Mert úgy tűnt, hogy a témát már nem forszírozza a kormány. Az ukrán RBC hírügynökség szerint március 17-én Szijjártó Péter az energiaügyi miniszterek brüsszeli tanácskozása alkalmával egyáltalán nem hozta szóba a tranzit feltámasztását, pedig külön is tárgyalt az ülésre vendégként meghívott ukrán delegációval. Az RBC ukrán forrásokra támaszkodó beszámolója szerint csak a szlovákok követelték tőlük a tranzitot, és kijevi értékelés szerint a magyarokat az egész téma már nem is érdekli.
2025 első napján állt le az Ukrajnán keresztül érkező orosz gáz importja az EU irányába, akkor járt le a 2020 óta hatályos orosz-ukrán tranzitszerződés, melyet még 2019 őszén kényszerített ki Vlagyimir Putyin orosz és Volodimir Zelenszkij ukrán elnökből Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök. Az ukrán kormány tavaly jó előre szólt, hogy esze ágában sincs meghosszabbítani a szerződést, mondván, Oroszország ne keressen a segítségükkel pénzt a gázexporton.
A tranzit leállása elsősorban Szlovákiának, másodsorban pedig Ausztriának okozott veszteséget, mert e két ország kereskedői vásároltak már csak jelentős mennyiséget az Ukrajnán átmenő vezetékekről 2024-ben. Magyarország addigra már a 2021 őszén átadott balkáni vezetékről szerezte be az orosz gáz nagy részét, az ukrán tranzit kiesése legfeljebb az MVM csehországi cégét érinthette közvetlenül.
Az osztrákok nem panaszkodtak, sőt a tranzit leállása előtt néhány héttel az OMV beszüntette vásárlásait egy Gazprommal vívott jogvita miatt, és magabiztosan más forrásokhoz, illetve a rengeteg tartalékához nyúlt. A szlovák kormány viszont ideges lett, Robert Fico miniszterelnök még azzal is fenyegetőzött, hogy leállíttatja az Ukrajna felé menő áramexportot, illetve minden ukránpárti EU-s döntés megvétózását is kilátásba helyezte. A szlovák kormány nemcsak azt sérelmezte, hogy más útvonalakon drágábban jut gázhoz, hanem azt is, hogy 500 millió euró bevételtől esett el éves szinten, mert ennyit kerestek azon, hogy rajtuk keresztül ment át a gáz Ausztriába.
A szlovák kormány azóta is napirenden tartja a kérdést, de sosem vétózott az EU-ban. A magyar kormány viszont alig beszél már a problémáról, mégis vétózott kétszer is ukránpárti határozatokat, így a többi tagállam rászokott, hogy 26 kormány nevében adjon ki nyilatkozatokat.
A látszólagos ellentmondás feloldása, hogy a szlovákok tényleg vesztettek az ukrán tranzit leállásán, ezért próbálnak alkudozni, és nem felszámolni minden mozgásteret a további tárgyalásokra. A magyarok viszont keresnek az új helyzeten, ezért nem áll érdekükben gesztusokat tenni az ukránok felé.
A március 6-i EU-csúcsra Fico még úgy indult el, hogy ő is vétózni fog, és Orbán Viktorral együtt a katonai támogatások növelése ellen szavaz, de végül meggyőzték, hogy álljon el a vétótól. Cserébe bekerült a csúcson elfogadott nyilatkozatba egy bekezdés arról, hogy az Európai Bizottság támogatja a tranzit visszaállítását, és ehhez segítséget is nyújt majd (hogy hogyan, arról később lesz még szó). Orbánt azonban ilyen megoldás nem érdekelte különösképpen, mert jelenleg Szlovákia részben Magyarország felől vásárol gázt, vagyis Budapest anyagilag érdekelt az ukrajnai tranzit leállásában. Azzal, hogy hazánk mostanra az egyetlen EU-s tagállam, amelynek élő szerződése van orosz vezetékes gázra, komoly pénzeket lehet keresni: a hazánkba délről érkező orosz gáz több mint harmadának megfelelő mennyiség észak felé, Szlovákiába megy ki január óta.
Hivatalosan persze továbbra is az a magyar álláspont, amit a kínaiak szerint Orbán Viktor is elmondott a nagykövetek értekezletén, a valóságban azonban a magyar kormány nem küzd érdemben az ukrajnai tranzit visszaállításáért. Sőt olyan pletykát is hallottunk, hogy a kormány vizsgálja: a Robin Hood adó kiterjesztésével még inkább megsarcolja a nemzetközi gázkereskedelmet. Ugyanakkor iparági szereplők arra figyelmeztetnek, hogy ezzel pont azt az esélyt vesztené el az ország, hogy jelentős gázkereskedelmi központtá váljon, mert ha túl drága és kiszámíthatatlan lesz a környezet, akkor nem éri már meg kereskedni errefelé.
Szijjártó Péter szerdán Moszkvában azzal dicsekedett, hogy 2024-ben rekordot döntött a dél felől érkező orosz gáz mennyisége; majdnem a kétszerese volt az MVM–Gazprom közti hosszú távú szerződésben rögzített éves tételnek. Idén is sok gáz jön be dél felől, és az üzlet virágzása szorosan összefügg Szlovákia problémájával.
Lehetne azeri az a gáz? Vagy szlovák?
Az ukrán kormány már tavaly jelezte, hogy az oroszokkal ugyan nem akar megállapodni a gázuk további szállításáról, de más ország gázát továbbra is szívesen átengedik a területükön, akár Oroszország felől is.
Az egyik megoldás iparági találgatások szerint hasonló lehet ahhoz, ahogy a Mol az olajszállítások esetében kiváltotta a Lukoil leányvállalatait tavaly nyáron: vagyis egy EU-s cég már azelőtt megvenné a gázt az oroszoktól, hogy az Ukrajna területére érkezne, és immár a saját gázaként kötne tranzitszerződést rá. Itt komoly bizalmi kérdések merülnek fel (ki, hol mérheti meg a határokon átlépő gáz mennyiségét; ki vállal biztosítékot balesetből vagy háborúból adódó zavarokra, stb.), mindenesetre sokáig úgy tűnt, hogy egy szlovák cég vállalja ezt a szerepet. Pletykák most is keringenek arról, hogy a lehetőség napirenden maradt, és akár még az idén is megszülethet egy ilyen megállapodás.
Felmerült az is, hogy azeri gázt lehetne behozni Ukrajnán keresztül.
„Ez persze úgy lenne azeri gáz, mint amennyire a magyar közértekben a párizsi francia” – jelezte lapunknak egy szakértő.
A rendszer elvileg úgy működhetne, hogy az azeriek elcserélik a gázukat oroszra, vagyis pénzügyi szempontból azerivé válna az orosz gáz, ami aztán új címkéjével mehetne át Ukrajnán keresztül nyugat felé. (A csere lényege, hogy mindenki továbbra is a számára vezetéken elérhető piacoknak adja el a gázát, de a termék tulajdonjoga megváltozik: a Törökország felé menő azeri gáz orosszá, a Szlovákia felé menő orosz gáz ugyanolyan mennyiségben pedig azerivé válna.)
Az ukránok elvben belementek volna ebbe, a baj csak az, hogy Azerbajdzsánban nincs annyi eladó gáz, hogy megérje a művelet. Robert Fico éppen e hét elején jelentette be, hogy technikai problémák miatt a tárgyalások elakadtak az orosz-azeri gázcsere ügyében. A technikai probléma tehát azt jelenti, hogy világossá vált: nincs elég elcserélhető azeri gáz.
Az Európai Bizottság ezért egy újabb javaslattal jött most elő, hiszen megígérték Brüsszelben, hogy segítenek Szlovákiának megoldást találni. Ez a terv arról szólna, hogy török és görög LNG-terminálokból a nyáron mintegy 10 milliárd köbméter gázt vinnének vezetéken Ukrajnába, ahol azt tárolókba helyeznék, és télen majd onnan Szlovákiába szállítanák. A megoldás ránézésre aligha lenne olcsóbb, mintha a szlovákok német LNG-terminálokból vennék a gázt Csehországon keresztül, vagy a balkáni vezetékről Magyarországon át. Viszont ezt a rendszert az EU anyagilag támogatná, és Szlovákia ismét tranzitországgá válhatna, ha a gáz egy részét tovább tudná adni Ausztria felé, vagyis a szállítási bevételek ismét megjelennének a szlovák költségvetésben. Hogy ebből lehet-e valami, hónapokon belül kiderülhet.
Szudzsa a kulcs?
Március első felében bejárták a világot azok a felvételek, amelyeken összegörnyedt orosz katonák vonulnak libasorban egy sötét csőben.
A jelenetek állítólag azt örökítették meg, hogy a kurszki kiszögellésben egy gázvezetéken keresztül, több mint 10 kilométert a föld alatt megtéve kerültek az oroszok az ukránok háta mögé, és ez a trükk nagyban segítette őket, hogy visszaszerezzék az ukránok által megszállt orosz területeket. A cső éppen azon vezeték egy szakasza, amelyben januárig Szlovákia felé ment az orosz gáz.
A katonai műveletre használt vezeték a harcokban megrongálódott Szudzsa városánál. Az ukránok és az oroszok egymást vádolják a vezeték elleni támadással. Az orosz kormány közölte, hogy a helyreállítás sokáig tart majd. Ennek nyomán elterjedt az európai sajtóban, hogy nincs is értelme ezután az ukrán tranzit újraindításáról beszélni, hiszen nincs vezeték, amin mehetne a gáz.
Ez azonban nem teljesen igaz: van egy másik vezeték is, amely összeköti Oroszországot Ukrajnával, ez Szohranovkánál megy át a határon, és az ukránok 2022 májusában állították le. Itt problémát okozhat, hogy az ukrán oldal olyan területre esik, ami orosz megszállás alatt áll Luhanszkban, vagyis az ukránok nem tudják ellenőrizni a beérkező mennyiséget, de fizikailag a tranzit megoldható ebből az irányból is, ha Szudzsa tényleg olyan rossz állapotban van, mint ahogy azt Alekszander Novak orosz energiaügyi miniszter állítja.
Ukrajna helyébe Németország lép?
A hét legmeglepőbb nyilatkozatát gázügyben Szergej Lavrov orosz külügyminiszter mondta el, az orosz állami Roszija 1 tévécsatornának szerdán: azt állította, hogy az amerikaiakkal folytatott szaúdi tárgyalásokon napirendre került az Északi Áramlat vezeték visszakapcsolása. Lavrov szerint az amerikaiak elvben nyitottak lennének arra, hogy rákényszerítsék az európaiakat, hogy újra kapcsolják be a vezetéket, miután az oroszok a szankciók enyhítését kérték az USA-tól a békéért cserébe.
Az Északi Áramlat négy óriási gázvezeték a tenger alatt, amely Oroszországot és Németországot közvetlenül kapcsolja össze. A négy csőből kettőt (Északi Áramlat 1) az oroszok 2022 nyarán lekapcsoltak, arra hivatkozva, hogy a nyugati szankciók miatt nem tudják megoldani a karbantartását. A másik két cső (Északi Áramlat 2) pedig nem kapott működési engedélyt a háború kitörése miatt a német kormánytól. 2022 szeptemberében a négy csőből hármat ismeretlenek felrobbantottak, nyugati lapértesülések szerint egy ukrán csoport lehetett az elkövető, de hivatalosan nincs erre bizonyíték. A lényeg, hogy az Északi Áramlat 2 egyik vezetéke működőképes maradt, és talán a többi is javítható.
Ahhoz, hogy a németországi szállítás újrainduljon, komoly fordulat kellene a német és az európai politikában, de hogy a helyzet nem mindenki szerint lehetetlen, bizonyítja, hogy Patrick Pouyanne, a Total Energies francia multi igazgatója egy berlini konferencián a héten arról beszélt, hogy szerinte az áramlat működését előbb-utóbb visszaállítják. A vezetékeket fenntartó, svájci központú cég egyébként elérte, hogy az ellene indult csődeljárásban haladékot kapjon, és ott is arra hivatkoztak, hogy akár még az idén fordulat történhet a vezeték ügyében.
Miközben a mostani háborús helyzetben egészen elképesztőnek tűnne, ha az ukránok fegyveres támogatását fokozni készülő új berlini kormány ismét megnyitná az orosz gáz előtt Németországot, ennél csak az lenne bizarrabb, ha ezért tényleg az USA lobbizna, ahogy arról Lavrov beszélt. Az Egyesült Államok ugyanis éppen az Északi Áramlat gáza pótlására volt képes jelentősen növelni az Európába irányuló LNG-szállításait, és a következő években az európai piac bővülésében bízva újabb LNG-terminálokat adnak át Amerikában. Az energiaexport felpörgetését ígérő Trump-kormányzat így kifejezetten ellenérdekeltnek látszik az Északi Áramlat megnyitásában. Csak akkor kérdés, hogy Lavrov miért merte beblöffölni az ezzel ellentétes meglátását. Elképzelhető, hogy egy globális jelentőségű, a Földet amerikai és orosz érdekszférákra felosztó megállapodásban lehet ennek értelme, hiszen az elmúlt hónapokban megszokhattuk, hogy egészen váratlan húzásokra képesek a washingtoni vezetők.
hirdetés
Az orosz LNG bizonytalan jövője
Közben az orosz LNG-szállítások 2025-ben is növekedtek az EU irányába, főként belga, francia és spanyol kikötőkbe érkezik a cseppfolyósított orosz gáz. Szerdán viszont életbe lépett az EU szankciója; ez nem engedi, hogy uniós LNG-terminálokból EU-n kívüli országokba továbbexportálják az orosz LNG-t. Ez majd télen lehet igazán érdekes, mert akkor csak jégtörő tankerekkel lehet kihozni az LNG-t Oroszországból – amelyekből kevés van, és az üzemeltetésük is drága. Úgyhogy az orosz jégtörők általában csak Belgiumig viszik az LNG-t, ott tárolják, majd átteszik sima tankerekbe, és úgy viszik tovább Ázsia felé. A most hatályba lépett EU-s szankció többek között ezt a gyakorlatot számolja fel.
Az oroszok egyébként azért is lobbiznak az USÁ-nál, hogy az LNG előállításával foglalkozó termináljaik kerüljenek le a szankciós listáról. Amerika létfontosságú berendezések és hajók szállítását tiltja három orosz terminál esetében, amelyek közül kettő kicsinek számít, a harmadik pedig ugyan nagy lenne, de csak majdnem van készen, a befejezéséhez éppen a szankcionált berendezések hiányoznak.
Mi lesz az orosz gázzal?
Ahogy a Trump-kormányzat szakított elődje határozottan oroszellenes politikájával, elképesztő izgalom indult be a piacon, hátha az orosz gáz így vagy úgy visszatérhet Európába. Akár az ukrán tranzit újraindulása, akár ennél is nagyobb léptékű változás csökkentené az európai energiaárakat, de közben komoly bevételhez juttathatja Moszkvát. Az orosz költségvetés korábbi nagy befizetőjének számító Gazprom 2024-ben 13 milliárd dollár (4840 milliárd forint) veszteséget szenvedett el, kifejezetten az európai piaca elvesztése miatt.
Az USA LNG-termelőinek nagyon nem áll érdekében az oroszok visszaengedése az európai piacra, de a Trump-kormány kiszámíthatatlansága miatt nem lehet biztosra venni, hogy az Egyesült Államok ne engedne az oroszok követeléseinek akár a gáz esetében is. Ugyanakkor az EU-ban egyelőre érvényben van az a hivatalos szándék, hogy 2027 után egyáltalán ne vásároljanak a tagállamok orosz energiahordozót, igaz Magyarország például ezt a nem kötelező irányelvet nem kívánja betartani.
Egy dologra a híresztelések biztosan alkalmasak: mozgatni lehet velük az európai gáz árát. Ezért is van nagy izgalom minden hír körül: ha úgy tűnik, jöhet Európába több orosz gáz, akkor lemegy az ár, ha cáfolat érkezik, akkor emelkedik. Elég csak túldimenzionálni a szudzsai problémát, vagy felvetni, hogy az Északi Áramlat épen maradt vezetékét mindjárt bekapcsolják. Minden elmélet és pletyka mögött esetenként spekulatív szándékok is lehetnek.
Nyitókép: Orbán Viktor és Robert Fico Brüsszelben tanácskoznak 2025 március 20-án. Fotó: Ludovic MARIN / AFP
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
