Valami nagyon nem stimmel a KSH szegénységi adataival
„Természetes módon nem alakulhattak így a KSH jövedelmi szegénységi adatai” – kommentálta Németh Zsolt, a KSH korábbi elnökhelyettese Tátrai Annamária és Gábos András cikkünkkel együtt megjelent tudományos elemzését, amely azt mutatja meg, hogy a KSH évek óta olyan szegénységi adatokat közöl, amelyek felvetik a szakmai tévedés vagy a manipuláció lehetőségét. A 2010 és 2017 között a KSH-nál vezető pozíciót betöltő statisztikus szerint nulla a valószínűsége annak, hogy ilyen sokaknak éppen „egy hajszálnyival” a szegénységi küszöb fölött legyen a jövedelme. Írásunk annak történetét mondja el, hogyan jött rá az ELTE adjunktusa és a TÁRKI vezető kutatója, hogy furcsa dolgok történtek a szegénységi adatokkal: rengetegen átestek a szegénységi küszöbön, és éppen fölé érkeztek. Így az uniós és a hazai statisztikákban – és persze a politikai közbeszédben – már nem számítanak szegénynek. A magyar szegénységi adatok szárnyalásának és zuhanásának története.
1. fejezet: Amikor az ENSZ gyermekszegénységgel foglalkozó kutatói nem értenek valamit. Magyar kollégáik pedig a fejükre csapnak
A történet az Ukrajna elleni háború után vált nyilvánvalóvá. Az UNICEF, az ENSZ gyermekszegénységgel foglalkozó firenzei székhelyű szervezetének kutatói ugyanis úgy vélték, a gyerekek lehetnek a vesztesei az Európán végigsöprő inflációs hullámnak. A kutatók 2023 nyarán készítettek egy sajátos tanulmányt, amely fikción alapult: a korábbi élelmiszer- és energiaárakat felszorozták az inflációval és megnézték, hogyan érinti a pénzromlás a gyermekes családokat. Azt igyekeztek megbecsülni, várhatóan mennyivel nő a gyerekszegénység. A számítást minden országra elvégezték, Magyarországnál azonban megakadtak, mert azt látták, a szegénységi küszöb fölött egy hajszállal sok gyermekes család jövedelme csoportosul. Vagy pontosabb lenne azt mondani, nagyon-nagyon sok család jövedelme.
Az UNICEF kutatói nem értették a helyzetet, s mivel korábban már volt szakmai együttműködés közöttük, a TÁRKI munkatársaihoz, többek között Gábos András vezető kutatóhoz fordultak.
– Netán volt valami kormányzati intézkedés, ami indokolhatja ezt a jelenséget? – kérdezték. Elvégre könnyen előfordulhatott volna, hogy az inflációs válság hatására a kabinet a szegények jövedelmét kiegészítette egy jövedelemhatárig, ezért kerültek volna ilyen sokan éppen a küszöb fölé.
Mi persze tudjuk, hogy nem történt ilyen. A szociális segélyek és a családi pótlék összege 2008 óta változatlan. Az UNICEF feladványa izgatni kezdte a magyar kutatók fantáziáját. Kiderült ugyanis, hogy
ez nem egy kérdés, hanem inkább válasz sok korábbi felvetésükre. Nem ez volt ugyanis az első jele annak, hogy itthon valami nem stimmel a szegénységi adatokkal.
Gábos András bevonta Tátrai Annamáriát, az ELTE statisztikusát a vizsgálódásba. Az Eurostat, az Európai Unió statisztikai hivatalának adatbázisából legyűjtötték a magyar gyerekek jövedelemadatait, és diagrammokon ábrázolták. Száz eurónként rajzoltak egy oszlopot, és azt várták, hogy olyan görbét kapnak, amely úgy néz ki, mint egy meredeken emelkedő, majd lassan lejtő dombocska. Vagyis viszonylag kevés nagyon szegény lesz az „emelkedő” elején és annál is kevesebb gazdag a „lejtő” végén, a két végpont között, a „dombtető” pedig azért magas, mert közepes jövedelműek vannak a legtöbben.

A nemzetközi adatok hozták is ezt a formát, de magyar ábra egyáltalán nem hasonlított erre. Úgy nézett ki, mintha a domb hátára egy kilátót emeltek volna. Vagy inkább egy jó magas tornyot.

Kiugróan sokaknak volt ugyanannyi a jövedelme, és a furcsa halmozódás több évben is éppen a szegénységi küszöb utáni 100 eurós sávban történt, itt az adatok szinte kilőttek, toronymagasakká váltak. A kutatók a korábbi kutatásaikhoz nem rajzoltak ilyen görbéket (a tudomány nyelvén hisztogramokat), az elmúlt két esztendő vizsgálódásai viszont ezeken alapultak. Első körben a gyerekekre nézték meg a számokat, és egészen 2005-ig visszamenőleg. A korábbi hazai ábrák is domb alakúak voltak, de a 2010-es évek második felében kezdtek átalakulni. 2018-tól a szegénységi küszöböt jelképező kék vonal után hirtelen toronymagassá váltak ezek az értékek. Később a teljes népesség adatait is ábrázolták, és a 2018-as, 2019-es és 2020-as görbéken is feltűnt a „torony”. Majd az egyedülállókra is elkészítették az ábrákat, és ott is megjelent a fura képződmény, és egészen 2022-ig ezt tapasztalták.
Tehát 2018-tól a számok mintha megbolondultak volna, de csak Magyarországon. A görbék „lázadásával” egyidőben a KSH elképesztő mértékben javuló szegénységi adatokat kezdett jelenteni.
2015 és 2020 között 63 százalékkal esett vissza a gyerekszegénység aránya Magyarországon. A folyamatot magát egy kutató sem vitatta, mert közben jelentősen megnőtt a foglalkoztatás, ami a szegénység csökkenését eredményezhette. A visszaesés mértéke látszott meglepőnek.
Nehezen képzelhető el, hogy miközben felére csökken a szegénységben élő gyerekek száma, aközben a segélyirodákon alig csökkent a nyomás, a hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek száma sokkal kisebb arányban esett vissza.
Mégis hogyan lehetséges ez? A magyar kutatók megkeresték a Központi Statisztikai Hivatalt is, ám a KSH a jelenséget nem tartotta problémásnak. Lapunk is kérdéseket küldött a statisztikai hivatalnak, de cikkünk megjelenéséig nem érkezett rájuk válasz. (Ahogy ez megtörténik, cikkünket frissítjük.)
Tátrai Annamária az eredményekkel doktori értekezésének opponenséhez, Németh Zsolthoz, a KSH korábbi elnökhelyetteséhez fordult, aki 36 éven keresztül dolgozott a hivatalnál, és éppen a társadalomstatisztika területén. Nála jobban kevesen ismerik a KSH és az Eurostat módszertanát. Remélték, hogy a statisztikus majd választ ad a kérdéseikre. Adott is. Azt mondta, ilyen, amit Tátrai Annamária ábráin lát, természetes úton nem fordulhat elő.
Ám mondott mást is: hogy nem most hall erről a problémáról először. Voltak már jelek korábbról is.
2. fejezet: Megválasztva hat évre, lemondatva hat hónap múlva
Németh Zsolt különleges pályát futott be a statisztikai hivatalnál. 2010-ban lett a KSH alelnöke, 2016-ban Orbán Viktor hat évre meghosszabbította a KSH elnökhelyettesi kinevezését. Fontos pozíció, hiszen a KSH nemzeti alapintézmény, valós adatok nélkül nem lehet sem megalapozott gazdasági, sem szociális intézkedéseket hozni. Második hatéves megbízatása azonban bő fél év alatt véget ért, 2017-ben jelentős nyomás helyeződött rá, hogy mondjon le. 2017-től elnöki tanácsadóként segítette a KSH munkáját, 2018-ban pedig Pécsre helyezték.

Németh Zsolt pontosan emlékszik arra, amikor fiatal kutatók felhívták a figyelmét egy furcsa jelenségre: valami nem stimmel a szegénységi adatok körül. Emlékei szerint 2017 körül érkezett az első ilyen jelzés.
3. fejezet: Egy politikailag érzékeny kérdés – ki minősül szegénynek?
A tények megértéséhez fontos rögzíteni, mi is az a jövedelmi szegénység. Nem szeretnénk szakmai részletekbe bonyolódni, de könnyű belátni, hogy aki Luxemburgban, Ausztriában vagy Belgiumnak szegénynek minősül, nálunk akár a középosztályba is tartozhat a jövedelme alapján. A szegénység relatív fogalom, ezért az unió a mérésére kidolgozott egy egységes módszertant. A nemzeti statisztikai hivatalok kiválasztanak néhány ezer családot, és annak minden tagját – nálunk akár közel 30 ezer főt – rendszeresen kikérdezik minden egyes bevételükről, majd kiszámolják a háztartás egy tagjára eső átlagos jövedelmet és megküldik az Eurostatnak. (A pontos metódus elolvasható a Tátrai–Gábos szerzőpáros tudományos cikkében.) Végül ennek alapján sorba állítják őket: a legszegényebb lesz az első, a leggazdagabb az utolsó a sorban.
Aki pont középen áll, annak a jövedelme lesz számunkra a legfontosabb, ez az úgynevezett mediánjövedelem. Azért vesződnek ezzel, mert ha a mintába véletlenül bekerül néhány csúcsjövedelmű cégvezető és egy multimilliárdos, akkor az átlagjövedelem sokmillió forintra nőne, miközben a valóságban egy kisnyugdíjas ennek töredékét, továbbra is 110 ezer forintot kapna kézhez.
A sorba állítottak közül tehát a középső jövedelmének veszik a 60 százalékát, és ott húznak egy vonalat (mi ezt fenti ábráinkon kékkel jelöltük), ez a relatív jövedelmi szegénységi küszöb. Aki fölötte van, az nem szegény, aki meg alatta, az igen.
Évente közlik, hogy a megvizsgáltak hány százaléka van a vonal előtt. Így kapjuk meg a szegénységi mutatót (hivatalos nevén: a relatív jövedelmi szegénységi arányszámot.) A számot évről évre nyilvánosságra hozzák, ennek politikai jelentősége van, mert a segítségével ellenőrizni lehet a kormányok teljesítményét. A jó kormányzás egyik mutatója, hogy csökken-e a szegények aránya az előző évekhez képest.
2016–17-ig rendre kardozott is vele az ellenzék, mert a tízes évek első harmadában – a 2008–2009-es világválság elhúzódó társadalmi hatásainak következtében – egyre romló mutatókat kaptak. 2017 után viszont elhallgattak, mert már csak dicsérni lehetett volna a kormányt, azt pedig nem akarták. A szegénység így kikerült a legforróbb politikai témák közül.
A szegények aránya 2017 után ugyanis kiugróan jól alakult. A 2015-ös 14,8 százalékos mélypont után 2022-re 12,1 százalékra javultak a számok, minden idők legjobb értekére. (A minden időkön uniós csatlakozásunk pillanatát kell érteni.)
Talán túl jóra is. Ám a UNICEF kutatásáig senki sem nézegette az arányszám mögötti jövedelmek eloszlását, csak a firenzei kutatók kérdése után döbbent rá a hazai szociológusok és statisztikusok egyre bővülő köre, mit látnak. Igazi hungarikumot. Ugyanis
finoman szólva sem szokásos, hogy a szegénységi küszöb fölött torony nőjön ki a görbéből, az előtte meg úgy nézzen ki, mintha kivagdostak volna belőle néhány darabot.
– 2020-ban 322 olyan egyfős háztartást találtunk, amelyiknek az euróban mért jövedelme a tizedesvessző után hét számjeggyel is megegyezik. Vagyis tízmilliomod pontossággal ugyanaz! Nem kell mondanom, hogy véletlenszerűen nem lehet éppen 3996,3110974 euró jövedelme az egyfős háztartások 14 százalékának. Márpedig itt ez történt – illusztrálja Tátrai Annamária.
– Minden 16 évnél idősebb személyt végigkérdeznek. Nagyon sok információt gyűjtenek: például van-e munkahelye, mennyi az ottani jövedelme, volt-e túlórája, kapott-e segélyt, termel-e a háztájiban valamit, kapnak-e rendszeresen pénzt rokontól vagy távolabbi családtagtól. Könnyen belátható: nem lehetséges, hogy az adatok tömegesen megegyezzenek. Ha nincs a UNICEF ötlete, sosem bukik ki ez a jelenség, mert a sok tízezer adat tengerében nem látszanak ezek a kiugrások. A görbék mutatták meg – mondja Gábos András.
– Nem egy kis szennyeződés van az adatokban, sokkal komolyabb a gond, csupa maszat az egész – fogalmazza meg a véleményét a volt KSH-elnökhelyettes.
Újságíróként az a dolgunk, hogy kételkedjünk: esetleg a minimálbér okozza a halmozódást. Megkértük tehát Tátrai Annamáriát, gyűjtse ki az egyfős háztartások adatait és húzza be az ábrán a minimálbér összegét, hátha ez okozza a kiugró értékeket. Nem, a „torony” és a minimálbér még az egyfős háztartásoknál sem egyezik meg.
4. fejezet: Kivéve Magyarország, az adatok megbízhatatlansága miatt
Az UNICEF kutatóit nem nyugtatták meg a magyar kollégák válaszai, sőt az ábrák még hangsúlyosabban mutatták, hogy gond van az adatokkal. Az UNICEF tanulmánya végül úgy jelent meg, hogy a jegyzetek közé odaírták, a tanulmány az összes uniós ország adatait tartalmazza Magyarország kivételével. Az adatok megbízhatóságával kapcsolatos problémák miatt az UNICEF a magyar eredményeket nem publikálta.
Közben a kormány az unió 2030-ra kiszabott mindkét célját előre teljesítette, tényleg nőtt a foglalkoztatás, valóban csökkent a szegénység. A KSH azonban nem javította ki a kutatók által problémásnak vélt adatokat.
Ehelyett furcsa jelek jöttek. Tátrai Annamária az UNICEF adatait úgy ellenőrizte, hogy a hisztogramokat az Eurostat-tól igényelt és a KSH kutatószobájában elérhető állományon is előállította.
– Ugyanazt találtam a KSH kutatószobában, a szegénységi küszöb fölött már 2018-tól ott volt egy toronymagasan kiugró adat. Közvetlenül mögötte. Az igazi meglepetés azonban akkor ért, amikor közölték: sem az ábrákat, sem a számításokat nem hozhatom ki a kutatószobából. Adatvédelmi okokra hivatkoztak – mondja Tátrai Annamária.
Nem atomtitkokat kutatott, hanem szegénységi adatokat. Miért lennének ezek titkosak? Érthető volna, ha a görbe egyik pontjára bökve feljönne, hogy Érden, a Darukezelő utcában özvegy Kovács Istvánnénak mennyi a nettó jövedelme. Persze ilyen nem fordulhat elő, az ábra egyetlen pontján sem azonosítható be, kiknek a jövedelme tartozik hozzá. Miért kutatna egy szociológus, ha az eredményeket nem hozhatja nyilvánosságra?
– Soha nem találkoztam még hasonlóval, ez teljesen érthetetlen – mondta Tátrai Annamária.
Nemcsak érthetetlen, de értelmetlen is, mert pontosan ugyanezekhez az adatokhoz közvetlenül az Eurostatnál is hozzá lehet férni. Néhány hónapba telt ugyan, amíg a kutatónő megszerezte az európai kutatási engedélyt, és előállította – immár nyilvános formában – a görbéket. Ezeken is ott vannak a tornyok, több alkalommal is a szegénységi küszöb fölött, de előfordult, hogy éppen egybe esett vele, vagy egy árnyalattal alatta jelent meg.
A laikus és a statisztika professzora pont ugyanazt látja ezeken az ábrákon: egy furcsa kinövést a politikailag legérzékenyebb ponton. Két tudományos tanácskozáson már nyilvánosan is megvitatták a témát, egyben azt is tisztázták, nem hibáztak-e esetleg a UNICEF, a TÁRKI és az ELTE kutatói a számításoknál. Arra jutottak, hogy nem, a hisztogramok tudományos megalapozottsággal készültek.
5. fejezet: Eltűnő szegények
Nagyon furcsán hatott, hogy miközben a kék vonallal jelölt szegénységi küszöb körüli, jellemzően afölötti jövedelemsávokban az oszlopok 2018-tól 2021-ig az égig értek, a vonal alatti egyes jövedelemsávok – például 2021-ben – látványosan kiürültek. A nemzetközi adatokban nincs példa hasonlóra, „eltűnő szegényekre”.
– Elrettentő, tényleg – összegez Németh Zsolt. – Nemcsak az képtelenség, hogy a szegénységi küszöb fölött toronymagasan kiugranak az értékek, hanem az is, hogy egyes oszlopok szinte hiányoznak. És éppen a vonal alatt. A statisztikai eloszlás szabályai szerint nem fordulhatna elő egy több ezres, vagy akár tízezres mintában, hogy egyes jövedelmi sávok csaknem teljesen üresek, mint ahogyan erre nem is látunk példát más EU tagországokban – magyarázza.
Mindennek azért van jelentősége, mert megmutathatja, hogyan történhetett a hiba.
– Abból, amit általában tudunk a szegénységről arra következtetünk, hogy a küszöb alattiak és közvetlenül a küszöb felettiek jövedelmi adataival történt valami. A határ előttiek nagyon kevesen, a határ fölöttiek feltűnően sokan vannak. Zéró a valószínűsége annak, hogy manipuláció nélkül így szórjanak az adatok.
Elvileg ez lehet egyedi, véletlen hiba is, de a KSH-nál azt az első jelzésekre kijavították volna, nem? Ha viszont nem véletlenül hibáztak a KSH munkatársai, akkor a számok Mekk Mester-i hozzáállásra utalnak – mondja a volt KSH elnökhelyettes.
Az újságíró persze értetlenkedik tovább. Ha véletlenül hibázva vagy szándékosan megnövelték a szegénységi küszöb előtti kereseti adatokat és emiatt azok a szegénységi küszöb mögé kerültek, akkor nem mozdul el ettől az egész? Nem viszi arrébb a szegénységi küszöböt, nem növeli meg a medián 60 százalékos értékét is? Nem dől össze kártyavárként az egész?
– Nem – magyarázza Tátrai Annamária. – A mediánjövedelemnél a középső elem a meghatározó, ha az előtte és utána állók száma nem változik, akkor a medián nem mozdul el. Az értéke is változatlan marad, bármi történjen a kék vonal körül. A jövedelmi szegénységben élők aránya tehát jelentősen változhat úgy, hogy a medián nem mozdul – egyszerűsíti le a történetet a statisztikus.
Az általunk megkérdezett kutatók egybehangzóan állítják, hogy ez nem normális jelenség.
– Több fordulóban kerestük a KSH-t, de nem kaptunk érdemi választ – mondja Gábos András.
– Úgy döntöttünk, ki kell lépnünk a szakmai közegből, és a közvélemény elé kell tárnunk az adatokkal kapcsolatos aggályokat, mert ezek 2017 óta olyan mértékűek, hogy ellehetetlenítik a hazai jövedelemvizsgálatokat és a szegénység kutatását – teszi hozzá Tátrai Annamária.
6. fejezet: Szegények fogyókúrán
Nem ők voltak az egyedüliek, akik azt tapasztalták, hogy a KSH szegénységgel kapcsolatos adataival nincs minden rendben.
Huszár Ákos a Társadalmi Riport 2022-es kötetében jelezte, hogy 2015-ben a háztartások 9 százalékénál, 2019-ben pedig a minta 13 százalékánál, vagyis minden nyolcadik háztartásnál magasabb a nettó jövedelem, mint a bruttó. Hasonlóra a korábbi KSH adatbázisokban nem talált példát. Nehéz is lenne, ez azt jelentené ugyanis, hogy az emberek egy része Magyarországon nem fizeti az adót, hanem kapja. Adózás után a fizetési papírján szereplő bruttó összeghez képest nem kevesebbet kap kézhez, hanem többet.
Ez nyilvánvalóan lehetetlen, márpedig a KSH adatai ezt mutatják. Kérésünkre a kutatók folytatták az adatsort és azt találták, 2020-ban már a minta 28 százalékát (!) érintette ez a jelenség.
Ma, amikor a szegénységről a politikai térben kevesebb szó esik, nehezen érthető, a KSH miért áll bele egy ilyen helyzetbe, miért nem ellenőrzi és javítja ki a számokat, ha hibázott. Ám a 2010-es években a szegénység a nagypolitika egyik forró témája volt. Emlékezzünk csak vissza létminimum-számításokra, és arra, milyen kellemetlen helyzetbe hozta a kormányt, hogy milliók nem tudták elérni a KSH által rendszeresen jelentett értéket.
A KSH ekkor először felfüggesztette a létminimumszámítás korábbi gyakorlatát, majd 2015-ben egy műhelytanulmányt tett közzé, amelyben javaslatokat mutatott be a számítás megújításáról. A kiadványból csupán az derül ki, hogy a KSH életmód-, foglalkoztatás- és oktatásstatisztikai főosztályán készült. Ezt a főosztályt akkor Janák Katalin vezette, a szegénységi adatokért pedig Kincses Áron, a KSH jelenlegi elnöke volt a felelős.
A névtelen szerzők azt javasolták, hogy a KSH változtassa meg a létminimum-számítás módszertanát, és az egyik lehetséges új számítási mód szerint az addigi 2400-ról, 1800 kilokalóriára vinnék le a napi tápanyagszükséglet mértékét. Felülírva ezzel a korábbi táplálkozástudományi ajánlást, amely szerint az az enyhe fizikai aktivitást végzőknek – testsúlytól függően – napi 2300–2500 kilokalóriára van szükségük. A szegények sokszor nehéz, de rosszul fizetett fizikai munkát végeznek, ám kevesebb kalóriára nyilván kevesebbet kellene költeniük, vagyis lejjebb ment volna a létminimum összege. Huszár Ákos a főosztály munkatársaként szakcikkben jelezte, hogy nem ért egyet a megfogalmazott javaslatokkal, mert azokkal kapcsolatban „súlyos tartalmi, illetve módszertani problémák vethetőek fel”.
Végül a KSH átvágta a gordiuszi csomót, és megszüntette a létminimum-számítást. Huszár Ákos lelkiismereti okokból előbb más osztályra kérte át magát, majd rövidesen egy lett a KSH-t elhagyó kutatók közül.
Kincses Áron karrierje pedig kilőtt. 2016-ban még ő vezette a KSH életmód osztályát, amely a cikkünkben ismertetett szegénységi vizsgálatokat végezte. 2017-től elnökhelyettes, 2023-tól az MTA doktora és a KSH elnöke lett.
A forró témák között időközben a szegénységi adatok helyét az infláció vette át.
Hungarikum, de az utóbbi időben a KSH az Eurostat és a magyar közvélemény felé más számot közöl. Tavaly október óta rendszeresen 0,2 százalékponttal jobb adatot jelentenek idehaza, mint amit az Eurostatnak küldenek. Februárban 0,1 százalék volt a differencia, az eltérő módszertannal végzett számítások eredményeként.
7. fejezet: Egy kis korrekció?
Közben tehát a politika fókuszából kikerült a szegénység, a politikai ellenfelek már nem tudták ezzel revolverezni a kormányt, és a kutatókon kívül alig érdekelnek valakit a szegénységi adatok. Közben a KSH-n belül már 2017-ben megindultak a jelzések, 2022-től más kutatóintézetek munkatársai is figyelmeztettek a fura jelenségekre, 2023-tól pedig nemzetközi észrevétel is érkezett arra, hogy gond van a relatív jövedelmi szegénység adataival.
A kutatók az Eurostatnak is jelezték, hogy hibát találtak, innen jött az egyetlen jelzés, hogy valami történhet. Gábos András azt a választ kapta, hogy az adatbázisok revízió alatt vannak, és májusra várható, hogy az Eurostathoz kerülnek.
A legfrissebb adatok sem mentesek azonban az ellentmondásoktól, de mintha most éppen ellenkezője történne annak, amit 2017 körül láttunk. A 2022-ig folyamatosan javuló értékek 2023-ban romlani kezdtek. Nem esni, hanem egyenesen zuhanni.
Kétségkívül válság van, ám indokolja-e, hogy a szegénységi index 9 éves mélypontra zuhanjon? Hogy a gyerekszegénység csaknem megduplázódjon?
A 2022-ben még 14,7 százalékos nyugdíjas szegénységi ráta tavalyra 24,2 százalékra emelkedjen? Azoknak a nyugdíjasoknak a szegénységi rátája, akikkel már nem él együtt felnőtt gyerekekük, vagy eleve gyermektelenek voltak a 2022-as 17,4 százalékról két év alatt 30 százalék fölé nőjön?
– Magyarországon a válság erősebb, mint az unió más országaiban, így nem meglepő, hogy van egy visszafordulás a szegénységi adatokban – mondja Gábos András. – A romlás mértéke egyes csoportokban azonban olyan jelentős, hogy ez ismételten felveti a megbízhatóság kérdését.
– A társadalomban érzékelhető egy fajta lecsúszás, a jövedelmi szegénység növekedése, de ezt a mértéket, ezt a növekedést ez nem indokolja – vélekedik Németh Zsolt.
– Elkeserítőnek látom a történteket – értékel Tátrai Annamária. – Szegénységkutatóként csak a KSH és az Eurostat adataira tudunk támaszkodni, kulcsfontosságú, hogy ezek hitelesek legyenek. A cikkünket azért írtuk meg Gábos Andrással, hogy felhívjuk erre a társadalom figyelmét. Megrendült a bizalmunk a 2017 óta tartó időszak magyarországi jövedelemadatainak megbízhatóságában. Szeretnénk, ha kizárólag az uniós irányelveket és szakmai szabályokat követve mérnék a szegénységet, mert a tisztánlátás mindannyiunk érdeke.
Megjegyzés: írásunkban az adatok melletti évszámokat az Eurostat módszertanának megfelelően adtuk meg.
Nyitókép (illusztráció): Válasz Online/Vörös Szabolcs
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>