„Menjen már, jön a következő beteg!” – miért ilyen túlzsúfoltak az onkológiák?
Az idő = élet, emiatt biztatnak mindenkit, hogy vegyen részt szűrőprogramokon. Ám amikor rossz eredmény születik, sokan hetekig, hónapokig várnak a kezelés megkezdésére. Miért? A Válasz Extra negyedik adása ezt a kérdést járja körül az onkológia témakörében. Élő Anita vendégei Borbényi Erika onkológus, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház Onkológiai Gondozójának főorvosa és Rékassy Balázs orvos, egészségügyi közgazdász. Műsorunk a Magyar Orvosi Kamarával partnerségben készült.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Részlet az adásból:
Az elmúlt hetek beszélgetéseiben a magyar egészségügy minden anomáliájára az volt a válasz, hogy túl keveset költünk az ágazatra, nincs pénz. Az onkológiai kezelések viszont a legjobban megfizetettek közé tartoznak. Miért kell mégis annyit várni? Mégsem minden a pénzen múlik?
Rékassy Balázs: Szervezettség és leterheltség, ebben látom a fő okot. Hiányzik a betegút-menedzsment, vagyis egy olyan egészségügyi dolgozó vagy szoftver, aki vagy amely megszervezné, hogy mikor milyen vizsgálatra és hova kell menni, és erről értesítést is küld.
Úgy kell ezt elképzelni, hogy cseng a telefon: itt a magyar egészségügy beszél, önnek szerdán 10 órára CT-vizsgálatra kell mennie, küldöm a pontos címet?
Rékassy Balázs: Igen.
Borbényi Erika: A betegek gyakran nem tudják, hogy 2015 óta onkológiai gyanú esetén 14 napon belülre kell kapniuk időpontot, és megdöbbennek, hogy esetleg két és fél hónap várakozás után tudják csak fogadni őket. Nagyon határozottan mondani kell, hogy daganatgyanú áll fenn, és akkor megnyílnak a kapuk.
Rékassy Balázs: Most megmozdult valami, az EgészségAblak nevű alkalmazáson nemcsak a területileg illetékes szakrendelőbe lehet időpontot kérni, hanem máshova is. Ez meggyorsíthatja a szakorvosokhoz való bejutást.
Borbényi Erika: Sok idős beteg nem tudja letölteni az alkalmazást, nincs okostelefonja. Mindenkinek azt javaslom, hogy vonja be a folyamatba egy hozzátartozóját. Mindig örülök, ha a rendelésre többen jönnek. Kísérjék el a betegeket, jegyzeteljenek, mert gyakran hiába mondjuk el, hiába ismételtetjük el az információkat, kifelé menet a páciens visszakérdez, és kiderül, olyan idegállapotban van, hogy mindent törölt az agya.
Rékassy Balázs: Az onkológiai ellátás annyit fejlődött, olyan bonyolulttá vált, hogy csak onkológiai centrumokban lehet végezni. Lehet, hogy a karakószörcsögi beteg emiatt nehezebben kerül be a rendszerbe, mint az, aki az Országos Onkológiai Intézettől 200 méterre lakik, de ha egyszer bekerült, akkor az egészségügy már abban érdekelt, hogy végigdarálja.
Több beteg is jelezte szerkesztőségünknek, hogy óriási tömeg van az onkológián, órákat várnak, és nem kapnak elég figyelmet, időt, kedvességet, empátiát ahhoz a küzdelemhez, ami előtt állnak.
Rékassy Balázs: Egy rendelésen átlagosan 50 beteget látott az a főorvos úr, aki mellé az Onkológiai Intézetben be voltam osztva. Rettenetesen nehéz agyilag is ott lenni, hogy mindegyik más-más terápiát igényel, ezt követni, másrészt lelkileg átérezni, empatizálni a beteggel. Csodálatos szakma az onkológusoké, óriási a fejlődés, de velem minden egyes nap végére fel lehetett mosni a padlót, úgy kimerültem.
Borbélyi Erika: Magyarországon magas színvonalú a fejekben levő tudás, de agyonterhelt, agyonnyomott emberek dolgoznak az onkológiákon. Még egy jó tudású, jó kvalitású orvos is megroggyan egy idő után ekkora nyomás alatt.
Összeroskadnak a terhek alatt, hogy ötven ember várja tőlük nap mint nap, hogy mentsd meg az életem?
Borbényi Erika: Igen, és ugyanez vonatkozik a recepciósra, még akár a takarítóra is. Ez ellen kellene valamit tenni.
Magyarországon nagyon kevés ember dolgozik az onkológiai ellátásban, miközben rengeteg a beteg. A statisztikai adatok évtizedek óta jelzik ezt. Miért nem képeznek többet?
Rékassy Balázs: Fele annyit költünk egészségügyre, mint az uniós átlag. Hát mondjuk már ki, hogy ebben az asszisztens fizetése, a sugárterápiás eszközök, a CT-berendezések alacsony száma mind-mind benne van. Ezt érzi a beteg.
Borbényi Erika: Elég nagy gond, hogy a beteg érzi a túlterheltségünket, és az a pörgés arra ösztönzi, minél előbb végezzen. Azt érzékelik, menjen már, mert jön a következő. Mindig kérem a betegeimet, legyen egy listájuk, hogy mit akartak megbeszélni az orvossal. De akár egy Bálint-csoport finanszírozása is hiányzik, ami időnként segítene az egészségügyi dolgozóknak feldolgozni a velük történteket. Isten ments, hogy egy beteg empatikus legyen, és azt mondja: jaj, a doktornőt nem terhelem! Abból nem lesz gyógyulás, abból bajok lesznek.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
