Ennyi volt – szóban már felmondtak egy sor bölcsészoktatónak a Károlin
Az új campus építése annyi pénzt felemészt, hogy az apróért is lehajol a Károli Gáspár Református Egyetem, ezért számolja fel népszerű bölcsészképzéseit, gazdag ingatlanvagyonával sakkozik, vagy egyszerűen csak enged a világtrendnek, és a rentábilisabb képzések felé fordul? Netán össze készülnek vonni a két nagy egyházi egyetemet? Hogy kik és milyen elvek alapján hozzák a döntéseket a Károli jövőjéről, arról csak sejtéseink vannak, de tény, hogy ezekben a hetekben sok minden megváltozik.
Több tucat oktatójától készül megválni a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara a nyár végéig. Bár az egyetem vezetése januári közleményében még azt ígérte, hogy a tizennyolc bölcsész képzés, amelynek tervezett megszüntetésére az év elején derült fény, fokozatosan fut majd ki, az érintett szakok oktatói az elmúlt hetekben sorra telefonhívásokat kaptak, majd időpontot a BTK dékánjához, aki közölte velük, hogy a jogviszonyuk augusztus 31-gyel véget ér. A képzések felszámolása több száz hallgatót érint. Amikor tudomásukra jutott, hogy fel fognak mondani a tanáraiknak, beözönlöttek a szenátusi ülésre, ahol kérdéseket intéztek az intézmény vezetőihez. A rektor, Trócsányi László még a kérdések feltétele előtt elhagyta a termet.
Beszédes volt ez a távozás, még ha a hátrahagyott oktatási rektorhelyettes utána lelkiismeretesen – igaz, kevés sikerrel – próbálta is eloszlatni a hallgatók aggályait. Nemcsak azért, mert
sokat elárul a református intézmény rektorának vezetési stílusáról és az egyetemi polgársághoz való hozzáállásáról,
de azért is, mert azt sejteti, a kérdésekre nincsenek kiforrott válaszok. De milyen kérdésekre is várnak választ a hallgatók? Mi vezetett oda, hogy a MOME Front mintájára mostanra itt is megalakult a hallgatói érdekképviselet új szerve, a KáBé, azaz a Károlis Bölcsészek Összefogása? Miért hivatkozik gazdasági okokra a bölcsészképzések bedarálásakor az egyetem vezetése, ha a református egyház most bocsátotta árverésre az egykori BÁV-székházat 6,5 milliárdért? És mi lehet a valódi oka a képzések beszüntetésének, ha közülük jó pár rendkívül népszerű volt, és csupán néhány tízmillió forintot nyerhet az egyetem azzal, ha lemond róluk?
Mi is feltettük a magunk kérdéseit a Károli Gáspár Református Egyetem vezetésének, választ mi sem kaptunk, így abból gazdálkodunk, amit az egyetemi polgárságától sikerült megtudnunk. Lehet, hogy ezek alapján most közelebb is jutunk a valósághoz, mivel a Károli vezetése az utóbbi időben – minden bizonnyal nem véletlenül – inkább a szóbeli közlésekre szorítkozik, nem igen ad írásba semmit.
„Minőség. Közösség. Károli.”
Szóbeli munkajogi nyilatkozat formájában közölték azt is a megszűnő, főleg művészettudománnyal kapcsolatos szakok (művészettörténet, drámapedagógia, színháztudomány, tolmács- és szakfordító, stb.) oktatóinak tucatjaival, hogy elbocsátják őket. „Néhány héten belül papír is lesz róla”, mondták, de, ahogy egy oktató állította, „nagyon vigyáznak arra, hogy semmit ne írjanak le”, így papír azóta sincs. A Károlis Bölcsészek Összefogása azután indult el, hogy tudomásukra jutott, az egyetem szélnek ereszti a tanáraikat és kihúzza alóluk a képzést, amelyben sokuknak már több éve benne van.
– Egészen a hónap elejéig abban a hitben voltunk, hogy kifutó rendszerként végig fognak minket vinni. Április elején derült ki, hogy tárgyalások folynak a Pázmánnyal arról, hogy átvegyék a hallgatókat, és az a hír is akkor jutott el hozzánk, hogy a tanáraink szóbeli tájékoztatást kaptak arról, a munkaviszonyuk augusztus 31-gyel megszűnik. Megpróbáltunk beszélni a dékánnal, de nem kaptunk érdemben választ, csak annyit, hogy tárgyalnak a Pázmánnyal és hogy legyünk türelmesek – mondja egy mesterképzésre járó hallgató. Hogy mennyire nincs egyedül az aggodalmával, azt az is bizonyítja, hogy a szenátusi ülésekre egyre többen mennek be a hallgatók közül. Az elsőn még csak harmincan, a másodikon már százhúszan voltak jelen, és énekkel, verssel demonstrálva, kérdések özönével érkeztek. A „Minőség. Közösség. Károli.” szlogen jegyében okkal remélhették az egyébként nagyon családias hangulatú, keresztény intézmény vezetőitől, hogy partnerként fogják őket kezelni, a Blikk tudósítása szerint azonban lekezelőn bántak velük.
– Mi nagyon ragaszkodunk az oktatóinkhoz, mert számunkra az ő személyük garantálja a képzés minőségét, az egyetem ezzel szemben azt kommunikálja, hogy az oktatás minősége nem függ össze az ő személyükkel – mondja egy dráma- és színházismeret szakos hallgató, aki utal rá, nincs ezzel egyedül. A szenátusi ülésen felszólalók között például volt olyan, aki eredetileg a Pázmányra készült, de a Károlin rendezett nyílt nap meggyőzte, hogy csakis a frissen alakult, gyakorlatorientált képzésen készülhet fel a dráma szakos tanári pályára, és azóta másoddiplomaként, borsos összegért végzi ezt a képzést.
A drámatanári képzés egyike azoknak, amelyeket annak ellenére szüntetnek meg, hogy népszerűek.
Ráadásul felívelő pályán is van: az első évfolyamra még tizenketten, a másodikra már tizennyolcan jelentkeztek. A Pázmányon teljesen más módszertan és tanterv alapján megy ez a képzés, a két mintatanterv köszönőviszonyban sincs egymással, így nem csoda, ha az itt tanulók egységfrontot képezve állnak ki oktatóik és amellett, hogy a Károlin fejezhessék be tanulmányaikat.
Az egyetem vezetése, érzékelvén a hallgatók ellenállását, a közelmúltban igényfelmérést végzett, amelyen három opció közül választhattak azok, akiknek most megszüntetik a képzését.
- Átmennek a Pázmányra,
- vendéghallgatók lesznek a Pázmányon, de károlis diplomát kapnak,
- maradnak a Károlin.
A hallgatóknak aránylag rövid határidővel kellett dönteniük arról, melyikre voksolnak, anélkül, hogy a részletekbe beavatták volna őket. Okkal feltételezhető, hogy a harmadik opció lényegében megegyezne a másodikkal, annyi különbséggel, hogy így nem a diákok lennének vendéghallgatók, hanem a pázmányos tanárok lennének vendégoktatók.
A kérdésre azonban, van-e olyan lehetőség, hogy a saját tanáraiktól tanuljanak tovább, nem kaptak megnyugtató választ.
Háttal az egyetemi polgároknak
– Az egyetemi polgárság teljes jogú tagjaiként egyenlő bánásmód illetne meg minket a demokrácia szabályai szerint, ennek ellenére alapvető információkat is megtagadnak tőlünk. Semmilyen tárgyaláson nem lehet jelen a hallgatói érdekképviselet, és amikor ezt felhozzuk, nem is értik, miért kéne ott lenniük. Az egyetem vezetése ráadásul gyakran nagyon lekezelően kommunikál – mondja egy másik hallgató, aki szerint a vezetők egyáltalán nem voltak felkészülve arra, hogy ezt a helyzetet kezelniük kell majd. – Nem tudom, mire számítottak. Meglepődtek, hogy kiszivárgott a szakok felszámolásáról hozott döntésük és azon is, hogy a hallgatók kérdéseket szegeznek nekik. Pedig lett volna idejük kitalálni a következő lépést, hiszen ez a folyamat már egy éve elkezdődött – teszi hozzá, arra utalva, hogy az előző dékán korábban tiltakozott a bölcsész szakok kivezetése ellen, amikor az először felmerült. Az ő mandátumának lejártával új dékán került a bölcsészkar élére, aki nem az egyetemi oktatók közül került ki, és feltehetően nem is állt ellen a Fenntartói Testület döntésének. Csoma Mózest nem ismerték korábban a károlis oktatók. Azelőtt szöuli nagykövet volt, amikor pedig megérkezett, a dékánság mellé kapott egy koreai tanszéket is a karon.
Voltak más, jól prosperáló képzések is a most kivéreztetett Művészettudományi és Szabadbölcsészeti Intézetnél, amelyek tényleg nagy létszámmal működtek és ezek közül többől csak a Károlin volt levelező szak.
Az állami támogatásokból érkező fejpénz alapján tíz hallgató fölött abszolút nyereséges egy szak,
főleg a bölcsészkaron, hiszen ezeknek a képzéseknek nincs eszköz- és laborigénye, elég egy terem és az oktató. A drámapedagógia szakirányú továbbképzés például mindig teltházzal ment, de a művészettörténet mesterképzés iránt is nagy volt a kereslet – nem véletlenül. Az állam ugyanis arra kötelezi a képzőművészeti gyűjteménnyel rendelkező muzeális közintézményeket, hogy alkalmazzanak művészettörténészt, mivel azonban ezek forrás hiányában képtelenek új embereket felvenni, a munkatársaikat küldik továbbképzésre. Ezek a 40-50 éves emberek, akik – doktorival, több diplomával a hátuk mögött – vállalják, hogy elvégzik a kétéves képzést, amely sehol máshol nem elérhető az országban levelező formában. Munka mellett nyilvánvalóan nem tudnak nappali képzésen diplomát szerezni. Az intézkedés átgondolatlanságát nemcsak az bizonyítja, hogy míg az állam az egyik kezével utasítja ezeket az embereket valamire, a másikkal elveszi a szükséges képzést, de az is, hogy a Károli művészettörténet szakának curriculumja éppúgy nem kompatibilis a Pázmányéval, ahogy a már említett drámatanári sem az.
Tény, hogy a bölcsészkarok helyzete az egész világon változik, és ha egy egyetem gazdasági szemléletre vált, nem kifizetődő fenntartania olyan szakokat, amelyekre egy-két hallgató jár. Más kérdés, hogy társadalmi felelőssége lenne mégis működésben tartani ezeket, pláne, ha egyházi felsőoktatási intézményről van szó. Ha azonban ennek ellenére a vezetés úgy dönt, hogy a tizennyolc kivezetendő szakon folyó képzést más egyetemeknek engedi át, elemi érdeke lenne bevonni a folyamatba az azt belülről ismerő oktatókat, akiket azonban a Károlin a jelek szerint nemhogy a döntésbe nem vonnak be, de nem is tájékoztatnak.
– „Tárgyalnak a Pázmánnyal.” Fél éve ez a sztenderd válasz minden kérdésünkre – mondja a KRE Bölcseszettudomanyi Karának egy oktatója, egyike azoknak, akik szeptembertől már más egyetemen folytatják a munkát. Szerinte olyanok döntenek a képzések sorsáról, akik nem ismerik az egyes szakok curriculumjait, sem a nemzetközi helyzetet. – Ez értelmiségi nézőpontból elfogadhatatlan – vallja. Úgy véli, a két egyetem rektorai teljesen inkompetensek a szakok átszervezésének kérdésében, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy fogalmuk sem volt arról, hogy a két művészettörténeti képzés legalább 60 százalékban eltér egymástól, ráadásul a katolikus egyetemen a szaknak nincs is levelező képzése.
„Nem bánunk el így egy közösség tagjaival. Sem tanárokkal, sem hallgatókkal”
– mondja az oktató, aki szerint nem járja, hogy az egyetemi polgárság feje fölött döntenek a sorsukról, az pedig, hogy a képzéseken résztvevő felnőtt hallgatókkal úgy beszélnek, mintha taknyos gyerekek volnának, méltatlan az egyházi közösségépítő eszméhez.
– A legbántóbb az egészben, hogy hülyének néznek minket. Nyilván azt gondolják, a pénzügyi dolgokhoz nem értenek a bölcsészek, ezért kiszúrhatják a szemünket annyival, hogy gazdasági okokra hivatkoznak. Én közgazdász is vagyok, átlátom a számokat, de a többiek se hülyék. Könnyű belátni, hogy a képzések megszüntetésével nem sokat fog spórolni az egyetem. Pár tízmillió forintot hozhat a konyhára, ha lehúzzák a rolót ezen a tizennyolc mester- és posztgraduális képzésen, tehát valószínűleg nem ez a fő ok. Sokkal valószínűbb, hogy az egyetem vezetése kapott egy felsőbb utasítást, amit most, tűzön-vízen át végrehajt – mondja a KRE BTK oktatója. Az az indoklás, hogy a Károli gazdasági okokra hivatkozva szünteti meg tizennyolc bölcsész képzését, más szempontból is furcsa.
Kell a hely?
Az intézkedések mögött ugyan állhatnak anyagi okok, de talán nem úgy, ahogy első ránézésre gondolnánk. A most felrobbantandó Művészettudományi és Szabadbölcsészeti Intézet eddig a Reviczky u. 6. alatt, az uniós pénzből gyönyörűen felújított Károlyi-Csekonics-palotában működött. A tervek szerint a helyére átmeneti időre beköltözik a jogi kar és a pszichológia, az a két kar, amelyeknek hosszú távon a Markusovszky téren az új campus épül. A tizennyolc képzés felszámolását elrendelő Fenntartói Testület döntése azt is tartalmazta, hogy a 2026-27-es tanévre ki kell költöztetni a Dózsa György útról az ott működő szervezeti egységeket (magyar, anglisztika, tanárképzés), mert oda fog beköltözni a Gazdaságtudományi, Egészségtudományi és Szociális Kar (GESZK). De helyhiányról még így sem beszélhetünk, hiszen a hittudományi kar felújított épületében alig van oktatás és ha nagyon kell a hely, még a Lónyay Utcai Református Gimnázium termeit is használhatná az egyetem délutánonként.
Az átszervezés lehetséges okai között az is felmerült, nem arról van-e szó, hogy a csodálatosan szép Károlyi-Csekonics-palotát, amelynek egykori fogadóépületét, ahová az oktatók csak külön engedéllyel léphetnek be, kizárólag a rektor használhatja, vissza kell adni az államnak, miután felépült a Markusovszky téri új campus.
Az épületet állítólag úgy újították fel, hogy szállodaként is üzemeltethető legyen,
egy forrásunk arról számolt be, hogy saját szemével látta, hogy a beépített szekrényajtók mögött működő csapok vannak, így akár az is egy lehetséges forgatókönyvnek tűnik, hogy hosszú távon kiköltöztetik innen az egyetem szervezeteit.
Az érzékelhető, hogy az egyházi egyetemek lényegében állami pénzből működnek, az alapítványiakkal szemben nem áll mögöttük semmilyen vállalat. Az is tisztán látszik, hogy nincs pénz az ország kasszájában, és ilyenkor legegyszerűbb az oktatástól és a kultúrától elvonni, ám a szakok megszüntetésével maximum százmillió forint közeli összeget fognak megspórolni. A református egyház igazán nagy tartalékai az állam által neki ajándékozott ingatlanvagyonban fekszenek. Bár a kormány által 2020 januárjában 2 654 886 780 forintnyi forrással megtámogatott Markusovszky téri campus felépítése minden bizonnyal sokat el fog nyelni a 6,5 milliárdért árverésre bocsátott volt BÁV-székházból bejövő összegből, ott van még a közelmúltban elcserélt hegyvidéki ingatlan is. Azt szintén ajándékba kapta a református egyház, amelynek a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő adatsora szerint több mint 25,5 milliárd forint értékben adott át ingatlanokat az állam, ebből közel 6 milliárd forintnyit már a kegyelmi ügy után. Nehezen hihető tehát, hogy a Károli Gáspár Református Egyetemet fenntartó egyház kasszájából éppen az a néhány tízmillió forint hiányozna, amelyet a most megszüntetendő szakokból nyer.
Összevonható „káderképzők”
Sokkal valószínűbbnek tetszik az a régóta vissza-visszatérő politikai narratíva, amely szerint nincs szükség két nagy egyházi egyetemre, a Pázmány és a Károli nyugodtan összeolvasztható. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy bármelyiken szüntetnek meg éppen szakot, mindig a másikra vár, hogy átvegye a hoppon maradt hallgatókat. – Mind a Pázmányt, mind a Károlit arra tartotta az állam, hogy kádereket képezzünk. Most ezt a címet megnyerte a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. Innentől kezdve ez az érvelés átalakult: nem kell három káderképző – mondja egy neve elhallgatását kérő oktató, aki hosszú távon nem tart elképzelhetetlennek egy ilyen szcenáriót. – A Pázmányon megszüntetik az esztétikát, a németet átvesszük mi, a színháztudományt ők: messziről látszik, hogy felszámolják a párhuzamosságokat – teszi hozzá.
A Pázmányon megszüntetett bölcsészszakok kapcsán korábban már írtunk arról, hogy
a folyamatból egyedül a Nemzeti Közszolgálati Egyetem jöhet ki igazi nyertesként.
A tanárképzésre épülő bölcsészkarnak hosszú távon a Károli mostani lépése is hozhat a konyhára, nemcsak azért, mert vannak olyan oktatók, akik már most átigazoltak a megszüntetett szakokról az NKE-re, de azért is, mert a diszciplináris magyar nyelv és irodalom, valamint az irodalom- és kultúratudomány mesterképzések megszüntetésével a magyar nyelvi és irodalmi alapképzés is meginog ezután a református egyetemen, hiszen ki kezd el ott egy magyar szakot, ahol nem tudja végigvinni?
A Művészettudományi és Szabadbölcsészeti Intézet majd minden munkatársa érintett a felmondásokban, de a Magyar Nyelv-, Irodalom- és Kultúratudományi Intézetből is sokakat elküldenek. Ráadásul, mivel az elküldendő oktatók közül sokan az alapképzésen is tanítanak, elképzelhető, hogy ez az ott folyó munka minőségére is negatív hatással lesz.
Az egyetem alapító okiratában szerepel, hogy lennie kell magyar szaknak, de az oktatók igencsak bizonytalannak látják a képzés jövőjét. Annak érdekében, hogy hallgatókat nyerjenek meg a szaknak, próbáltak egy rentábilis képzést előkészíteni. Az oktatók éjszakákon át dolgoztak a gyermek- és ifjúsági irodalom mesterképzésének tervén, de a dékán még visszajelzést sem adott nekik, egyszerűen csak nem indíthatták be. Márpedig ha nem tudnak elég képzést indítani, kevesebb hallgató lesz, kevesebb lesz a fejpénz, ezért aztán nem lesz miből eltartani az oktatókat.
„Pillanatnyilag Kolozsváron nagyobb biztonságban van a magyar szak, mint a Károlin”
– fogalmazta meg a helyzetet az egyik oktató.
Egyesek szerint ugyanez a tendencia figyelhető majd meg a Tanárképző Intézet esetében is, ahonnan a legnépszerűbb, médiatanár, dráma- és színházismeret tanár szakok estek ki, így ott is nyilván kevesebb lesz a jelentkező a jövőben. Ha pedig a Tanárképző Intézet is hanyatlásnak indul, akkor már csak Debrecenben képeznek majd református szellemiségű tanárokat.
Szerettük volna megtudni, hogy pontosan ki hozza meg az egyetem jövőjére vonatkozó döntéseket, de ezirányú kérdésünkre sem kaptunk választ az intézménytől. Bár a Károli fenntartója elvileg a Magyarországi Református Egyház, a négy püspök ezeket a jogokat átruházta arra a fenntartói testületre, amely megszavazta az átalakítást. Az intézmény dolgozói a hozzájuk érkező hivatalos levelek feladói alapján próbálják összerakni, kik lehetnek ebben a szellemtestületben, amely a hallgatók és az oktatók sorsáról dönt. A Magyar Hang értesülései szerint olyan kormányzati tisztségviselők biztosan szerepelnek benne, mint a Miniszterelnökség közigazgatási államtitkára, Janó Márk és a köznevelésért felelős államtitkár, Maruzsa Zoltán. De az egyetem más szálon is kötődik a kormányzathoz, hiszen rektora, az egykori igazságügyi miniszter, Trócsányi László korábban fideszes EP-képviselő volt.
Ha nem is tudjuk, pontosan milyen forgatókönyv szerint cselekszenek, az világosan látszik, hogy hosszú távon a Károli is enged a bölcsészettudományi szakok általános devalválódásának. A humán képzésekkel szemben felértékelődni látszanak a gazdaságtudományok és a szociális képzés. Bár az idén induló pénzügyi számviteli alapképzés biztosan nagyon sok jó református szellemiségű pénzügyi, számviteli szakembert ad majd az országnak, a jelek szerint a humán szakok körüli levegőt fogyasztja.
Akárhogy is lesz hosszú távon, a nagy kérdés most az, hogy a Károli által a hallgatóknak felkínált harmadik opció, amely szerint befejezhetik az általuk elkezdett képzést a református egyetemen, jelentheti-e azt, hogy az eredeti ígéretnek megfelelően mégis fokozatosan vezetik ki az említett képzéseket. Az egyetem vezetése az utolsó pillanatban van, de még meggondolhatja magát. Bár tudomásunk szerint sok oktató már talált munkát máshol (van, aki az NKE-re készül, van, aki az SZFE-re vagy az ország más egyetemeire, akad, aki középiskolai tanárként vagy múzeumban tervezi folytatni), de
mivel még nem történt meg az írásbeli felmondás, a folyamat talán visszafordítható.
Az ugyanis biztos nem érné meg az egyetemnek, hogy a hallgatók jogi lépéseket indítsanak a tanulmányaik ellehetetlenítése miatt. Mivel az intézménynek szemmel láthatóan nincsenek kész és frappáns válaszai a kialakult helyzetre, most sok múlhat azon, tudnak-e olyan határozottan és egységesen kiállni a jogaikért a károlis hallgatók, ahogy a MOME Front tagjai tették. Kiderül a holnapi hallgatói fórumon. A KáBé felkérte a HÖK-öt, hívja el erre Trócsányi László rektort, Csáki-Hatalovics Gyula Balázs kancellárt, Csoma Mózest, a BTK dékánját és Szabó Katalin Zsuzsanna oktatási igazgatót, akiknek fel szeretnék tenni a kérdéseiket. Meglátjuk, eljönnek-e és azt is, lesznek-e válaszok.
Nyitókép: a Károli Gáspár Református Egyetem ünnepélyes tanévnyitója a Kálvin téri református templomban 2023. szeptember 4-én (fotó: MTI/Balogh Zoltán)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
