Szubjektív folktörténet: megjelent a Fonó 25 könyv Jávorszky Béla Szilárd tollából
A Fonó 25. születésnapjára Jávorszky Béla Szilárd 25 művésszel és a piac egyéb szereplőivel készített interjút, amelyből egyfajta szubjektív folktörténet is kirajzolódik. A portréinterjúkból betekintést nyerhetünk az elmúlt – több mint – negyedszázad folkzenei életébe, a hazai és a kárpát-medencei zenei közeget meghatározó életművekbe, a megkérdezett alkotók hagyományokhoz való kötődésére, vagy attól való elrugaszkodására egyaránt, mindezt adott korszakba ágyazva, kitekintve a kulturális közegre. És ahogy egy jó interjúkötetnél lenni szokott, az olvasmányos beszélgetések még a legbeavatottabbak számára is tartalmaznak újdonságokat, ahogyan a „kezdőknek” számtalan rácsodálkozást és eddig ismeretlen, „jó sztorit”. Érdemes kézbe venni a Fonó körül szövődött folktörténetet, a címlapon Román Péter kiváló fotójával.
„A néhai VSZM garázsa, szociális épülete és öltözője negyed százada új életre kelt: 1995. október 20-án a falai között nyílt meg a Fonó Budai Zeneház. A non-profit szellemű kulturális központ vezetői deklaráltan külső támogatás nélkül igyekeztek otthont teremteni az alternatív – vagy ahogy ők nevezték: párhuzamos – zenei kultúrának. Minden nap lesz élőzene, hirdették, fő profiljuk pedig a különféle etnikumú folklór, a modern jazz és az etno gyökerű kísérleti zene bemutatása. Ráadásul mindezt a lehető legmagasabb színvonalon képzelték el. Akkoriban persze sokan legyintettek, hogy igen, többen többször próbálkoztak már ilyesmivel, mégsem maradt életben egyik kezdeményezés sem. Azóta eltelt huszonöt esztendő, és a Fonó nemcsak talpon maradt, hanem él és virul. Mi több, régóta Budapest egyik meghatározó kulturális központja.
Ez a jubileumi kötet 25 különböző korú, a Fonó Budai Zeneház más-más időszakában szocializálódott, ahhoz változó intenzitással kötődő, de annak szellemiségét egyaránt magáénak érző művész vagy menedzser portréinterjúján keresztül igyekszik megmutatni a magunk mögött hagyott negyed évszázadot. Nem feltétlenül a Fonót méltatják (persze azt is megteszik), sokkal inkább a hagyományokhoz való kötődésről és az azoktól való elrugaszkodásról, nemzedékük kulturális identitásáról és cselekedeteik mozgatórúgóiról vallanak. Különböző irányból érkeznek, és különböző irányba tartanak, mégis, életpályáikból és személyes sorsaikból összeáll az a kultúrtörténeti folyamat, amit akár szubjektív folktörténetnek is nevezhetünk.” (Jávorszky Béla Szilárd)
A kötetben a következő művészekkel található interjú:
Sipos
Mihály
matematikus, gombász, népzenész (Muzsikás)
Gryllus
Dániel
zeneszerző, zenész, kiadó (Kaláka)
Krulik
Zoltán
zeneszerző, zenekarvezető (Makám)
Kása
Béla
fotográfus
Éri
Péter
népzenész (Sebő, Muzsikás)
Kiss
Ferenc
dalszerző, népzenész, kiadóvezető (Etnofon)
Dresch
Mihály
jazzmuzsikus, népzenész
Borbély
Mihály
jazzmuzsikus, népzenész
Porteleki
László
népzenész (Téka, Muzsikás, Poros)
Berecz
András
ének- és mesemondó
Kelemen
László
népzenész, az Utolsó Óra program vezetője, a Hagyományok Háza
főigazgatója
Lukács
József
fejlesztő mérnök, üzletember, a Fonó alapító-tulajdonosa
Zsidei
János Zsono
hangmérnök, producer, a Fonó egykori igazgatója
Csík
János
prímás, zenekarvezető
Liber
Endre
népzenész, producer, a Hangvető igazgatója
Agócs
Gergő
népzenész, népzenekutató
Horváth
László
menedzser, producer, a Fonó igazgatója
Herczku
Ágnes
népdal- és világzenei énekes
Lukács
Miklós
cimbalomművész
Bognár
Szilvia
népdalénekes
Fitos
Dezső
néptáncos, koreográfus, társulatvezető
Fehér
Zsombor
népzenész, világzenész (Kerekes Band)
Csoóri
Sándor Sündi
népzenész, zeneszerző
Paár
Julianna
népdalénekes, zeneterapeuta
Kubinyi
Júlia
népdalénekes, a Fonó népzenei művészeti vezetője