Az amerikai gazdaság túl nagy és sokszínű ahhoz, hogy a Donald Trumpra felesküdött techóriások oligarchiát hozzanak létre, de az elnök és a Szilícium-völgy egymásra találása így is nagy jelentőséggel bír. Hogy mekkorával, azt JD Vance alelnök tette világossá múlt heti müncheni és párizsi beszédeiben, amelyben ultimátumot adott Európának, hogy Európa ne csuklóztassa többé bénító szabályozással az amerikai techóriásokat, és eszébe se jusson kínai technológiával kacérkodni.

Bár a két üzletember módszerei, stílusa és céljai eltérnek, a hasonlóságok is szembeötlők, de tanulságos az is, hogyan lett egy balra szavazó zöld ikonból nemzetközi woke-ellenes gigainfluenszer.

Az apokalipszist vizionálók olyan emberi képeségekkel ruházzák fel az MI-t, amelyekkel az valójában nem rendelkezik. Közben pedig kevés szó esik arról, hogy az MI már ma is életeket ment, a tömeges munkanélküliség rémképét pedig árnyalja, hogy a fejlett világ brutális munkaerőhiánnyal küzd és demográfiai krízis előtt áll.

Elon Musk a hétvégén saját kezűleg dobta ki a Twitterről a vulgárisan antiszemita Kanye Westet – és nem ez az egyetlen jele annak, hogy az üzletember kezd finomítani a korlátlan szólásszabadság ígéretén, amelynek jelszavával felvásárolta a jobboldalt cenzúrázó platformot. Az utóbbi pár napban Musk békülő találkozókat tartott az Apple vezérével és Emmanuel Macronnal, és olyan új moderálási elvet lengetett be, ami drasztikusan korlátozná a hirdetőket elriasztó tartalmak elérését. A nagy Twitter-kísérlet tanulsága eddig az, hogy az abszolút szólásszabadság jól hangzik, de nem biztos, hogy gazdaságilag is fenntartható.

Története során először veszít előfizetőket a Netflix – a jobboldali narratíva szerint azért, mert túltolta a progresszív érzékenyítést. Ez féligazság: a streamingszolgáltató semmivel sem „woke-abb”, mint versenytársai, és a transzfóbiával vádolt humoristák – például a napokban Ricky Gervais – fellépései miatt a baloldalnak sem a kedvence. Sőt: a Netflix lehet az első nagy szórakoztatóipar cég, amely látványosan beint a baloldali identitáspolitikának.

Egyre több régi vágású liberális véli úgy, hogy az amerikai baloldal egyszerűen „megőrült”. A probléma persze elsősorban Amerikát érinti – Európában kevésbé meghatározó a progresszív „őrület”, Magyarországon pedig gyakorlatilag csak a kormánypropaganda Amerikára mutogató önigazolásaként van jelen. Nagykép.

Hosszú évtizedek közönye után 2021 újra az űrkutatásról is szólt: nyáron két milliárdos is hivalkodó űrkirándulásokkal borzolta a kedélyeket, majd a Mars-kolóniákat tervező Elon Muskot választotta az év emberének a Time magazin. Míg a baloldal perverz, környezetpusztító egotripként látja a hipergazdagok űrversenyét, mások szerint vízióik nélkül szegényebb lenne az emberiség.

Rövidesen Elon Musk, Jeff Bezos, Kína és talán Mark Zuckerberg is telepakolja az eget alacsony pályán keringő műholdakkal, hogy onnan szórják a szupergyors internetet.