„Egyre világosabb, hogy a jelenlegi kormány orosz orientációja több, mint – helyes vagy helytelen – kalkuláción alapuló külpolitika: kísérlet a társadalom politikai hatalom alá gyűrésére” – írja Zalatnay István református teológus, filozófus, aki a Lányi András által az értelmiség szerepéről indított vitához szól hozzá. Ilyen körülmények között Puzsér Róberttel ellentétben nem hisz az értelmiség önálló erőközponttá szervezésben, de úgy véli: minél egységesebben tud felsorakozni az értelmiség egy megállapítás vagy javaslat mögé, annál inkább van esélye arra, hogy az formálni fogja a politikai döntéseket.

Létfontosságú számot vetni azzal a történelmi és kulturális előzménytörténettel, amely az értelmiséget a megszólalás jogával felhatalmazta, ezáltal pedig leszámolni a mítosszal, hogy ezzel a joggal csorbítatlanul rendelkezik – írja Bodor Emese. Vendégszerzőnk lapunk januárban indított vitasorozatában szólal meg, válaszként többek között Puzsér Róbert Válasz Online-on megjelent kiáltványára. Vélemény.

A közéleti narratívaalkotás felelősei Puzsér szerint nem engedhetik át a következő fordulat megvalósítását is az újraszerveződő politikai osztálynak.

„Az alábbiakban a saját szereplehetőségeinkről (ha szabad így mondanom: az értelmiség szerepéről) szeretnék elmélkedni. Nem arról, ami történni fog, mert azt nem láthatjuk előre, hanem arról, amit mi magunk tehetünk, mert az legalább csakis mirajtunk múlik.” Lányi András válasza év- és vitaindító írásunkra. Vélemény.