A történelmi jelentőségű Radetzky-laktanya kálváriája közel két évtizeden át foglalkoztatta a médiát és a közvéleményt. Ideiglenes és végleges védelem, bontás, pereskedés, tulajdonoscsere, a műemléki védelem törlése, kiemelt beruházás, ismét bontás: címszavakban így foglalható össze a folyamat. Amelynek végén a múlt – egy homlokzat kivételével – eltűnt, hogy helyet adjon a kortárs építészetnek. Ami a kötöttségek ellenére meglehetősen érdekes lett. Nem így kellene várost fejleszteni, de a tervező 3h építésziroda mentette, ami itt menthető volt.

Történelmi emlékparkként született újjá a budai Széna tér egy része, az egykori buszpályaudvar területe. A helyszín súlyos múlttal terhelt, a 20. században kétszer is nagy ütközetek helyszínévé vált. Eddig azonban városi köztérként gyakorlatilag nem létezett, minden talpalatnyi helyet a közlekedés foglalt el. A II. kerület által végrehajtott átépítés nyomán nemcsak a múlt emlékei jöttek felszínre, hanem a csomópont is humanizálódott. Olyan térfelújítás ez, aminek egy történelmi tanulmánykötet adja az alapját – ilyesmire nem nagyon volt még eddig példa.