Ki lehetett-e hozni Jankovics Marcellt a sodrából? Lábujjhelyen kellett-e járni körülötte, amikor alkotott? Mi volt számára az igazi elismerés és hogyan pihent? Többek között erről, valamint azokról a történelem előtti időkről kérdeztük Rubovszky Évát, amelyekben még szóba állt egymással a fővárosi értelmiség, és ők minden szombaton szalont rendeztek a számukra.

Sokan marasztaltuk volna még, hogy csak legyen velünk, magától értetődő természetességgel mutatva a példát. Jankovics Marcell ugyanis maga volt a polgár. Biztos identitással, nemzeti elkötelezettséggel, önálló integritással, mély tudással, irigylésre méltó formával, mindig figyelemmel másokra.

„Valakinek ki kell mondania, hogy ez nagyon rossz irány. Ilyet nem szabad csinálni” – mondja A pozsonyi csata című magyarságkutatós animációról a nyolcvanadik évében járó legendás rajzfilmes, aki először beszél betegségéről, amelyről még ő sem látja, küzdést vagy reménytelen küszködést hoz majd a számára. Nagyinterjú.