Még ezen a hétvégén látható a Magyar Nemzeti Galéria Galimbertik-kiállítása, amit kötelező megnéznie annak, aki érteni akarja, hogyan született meg a 20. század. Egy fiatal magyar festőházaspárról szól. Életművük nagyrészt elveszett, szinte mindent rosszul tudtunk róluk, de más körülmények között világszenzációk lehettek volna, mert úgy festettek, ahogy még a korabeli Párizsban is nagyon kevesen. Barki Gergely aprólékos munkával rakosgatta össze két elsüllyedt élet mozaikdarabkáit, és magyarázza el azt a világot, amelynek fiatal művészei szenvedélyesen keresték a festészetben a tiszta művészetet és az újdonságot.

A Magyar Nemzeti Galéria biedermeier kiállítása csendes művészettörténeti forradalom: visszahozza a biedermeier művészet évtizedek óta alig használt fogalmát, és azt is megmutatja, mennyire szerethető és fontos ez a korszak, amikor Magyarországon megszületik a modern értelemben vett művészeti élet, és a festészet kiemelt témájává válik a családi élet, az otthon és a szabadidő. A szinte ismeretlen Balassa Ferenc nagyszerű önarcképe vagy Barabás Miklós évtizedes lappangás után előkerült Zöldfa-cégére önmagában is megérdemli a múzeumlátogatást.

A Brück & Sohn képeslapok eddig is ismertek voltak, de most a Fortepannak köszönhetően a magyar közönség az eredeti, részletgazdag fényképekkel is megismerkedhet. A Magyar Nemzeti Galériában látható kiállításon az is kiderül, milyen hosszú út vezetett a fotótól a nyomdai úton előállított képeslapig.

A közönség talán még soha nem látta ilyen teljességben azt a gazdag, töredékességében is rendkívüli életművet, amit a „csodabogaras, mandulaszemű” fiú hátrahagyott. Az őrült festő kliséje helyett egy eredeti, sokoldalú alkotót mutat be a Galéria régóta várt, nagyszabású kiállítása, aki tevékenyen részt vett a 20. század eleji Magyarország modernista művészeti mozgalmaiban. Ideje volt, hogy Gulácsyt ne csak az elborulás tragédiája felől nézzük.

Egyszerre negyven új kép előkerülése a 20. század egyik legjelentősebb magyar művészétől már önmagában is példátlan művészettörténeti szenzáció. De akkor különösen az, ha hozzávesszük: ezek a művek eddig is múzeumban voltak, csak éppen senki nem tudott a létezésükről. A Magyar Nemzeti Galéria most a nagyközönségnek is bemutatja Vaszary János mindeddig sosem látott alkotásait, amelyeket 2016-ban saját alagsori raktárában fedezett fel.

Szinyei további elveszett műveit is keresik a Magyar Nemzeti Galéria kurátorai, miután a festő nyolcvan évig lappangó, korai művét sikerült visszaszerezni Amerikából. De ami megvan, az is bőven elég lenne a világhírhez: Szinyei a kor legmodernebb francia festőivel egyenrangú alkotó volt. A Kép és kultusz kiállításon most egymás mellett láthatjuk műveit a leghíresebb francia és német kortársakével, és a tárlatnak azt is sikerül elmagyaráznia, miért maradt mégis ismeretlen Magyarországon határain túl.

Az angol művészet legjavát láthatjuk ezen a nyáron Budapesten a Magyar Nemzeti Galériában. A Vágyott szépség: Preraffaelita remekművek a Tate gyűjteményéből olyan alkotásokat hoz el Magyarországra, amelyek a britek számára igazi klasszikusnak számítanak, a hazai közönségnek azonban szinte ismeretlenek.