Bogárzabáló, kerítésdöntő, brüsszelita ellenzékkel riogat a lengyel kormány, amire a válasz, hogy Kaczyńskiék az asszonyverő alkoholisták cimborái. A kormány kommunikációja és a töredezett ellenzék dilemmái nagyon hasonlítanak a magyarországi helyzethez. Egy fontos különbség azonban van a két ország között: Lengyelország éppen most válik katonai nagyhatalommá, és ezen nincs ott vita.

Az összefogásához a Moszkvától rettegő lengyeleknek oroszok által pénzelt formációkkal, a Fidesznek pedig a határon túli magyarok ügyét támadó pártokkal kellene összebútoroznia. Elemzés a holnapi Orbán–Morawiecki–Salvini-csúcs előtt.

Visszatekintve egyértelműnek tűnik, amit forrásaink is valószínűsítenek: a fenyegetés a politikai játszma része volt. Blöff, nem pedig komolyan mérlegelt lehetőség. De mi van, ha egyszer a döntéshozók elhiszik saját kommunikációjukat a minket leigázni akaró külső hatalomról?

Külügyminiszterként Jeszenszky volt az, aki 1994. április 1-jén benyújtotta Magyarország felvételi kérelmét az EU-nak. A volt diplomata most a jogállam fogalmát is lefordítja magyarra azok kedvéért, akik ma nem akarják érteni, az mit is takar. Vélemény.

Magyarország ismét a kekeckedők klubjába került azzal, hogy három tagállammal együtt keresztbe feküdt egy nagyratörő EU-s klímacélnak. Az első gyanúnk az volt, hogy háttéralku lehet a kulisszák mögött, de nem, ez az, aminek látszik: a visegrádi összetartás kényszeres demonstrálása. Végül Szlovákia megtörte az egységet, negyedikként ugyanakkor egy váratlan szereplő, Észtország futott be „az állampolgárok jövőjét […]