Nem fenyegeti megszűnés a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságot, állítja Csépe Valéria, akit azért kerestünk meg, mert felröppent a hír, hogy a kormánynak útjában áll a szervezet, mivel legfőbb döntéshozó testületének összetételére nincs ráhatása. A neves pszichológus szerint megszűnés nem fenyegeti a MAB-ot, de változások tényleg lesznek. Csépe Valéria szerint az alapítványi modell a felsőoktatásban nem ördögtől való, és az akadémiai kutatóhálózat államosítása is bevált.

Már zajlik az extra rövid tanárképzés, egy jogszabály-módosításnak köszönhetően ma akár három félév alatt középiskolai tanár válhat bárkiből, aki megfelel a felére csökkentett követelményeknek. Exkluzív háttér.

A matematikus professzornak, aki 55 évet töltött az egyetemi katedrán, nemcsak 66 éve megjelent könyvét, de számtalan jó tanárt is köszönhetünk. Két hét alatt tanult meg magyarul, eredetileg bölcsésznek készült, aktív a közösségi médiában és most is szívesen segíti ki záróvizsgák előtt az ismerősök gyerekeit. A Balaton-partra még mindig rendszeresen kikocog, és természetesen van véleménye a hazai oktatás helyzetéről is. Nagyinterjú.

Szűkebb pátriája, Soltvadkert körül 20 kilométeres körzetben készíti képeit, amelyekkel világszintű pályázatokon hívja fel a figyelmet a magyar természetfotózásra, de állítja, hogy egy százszor száz méteres területen belül is díjnyertes fotók sorozatát lehet elkészíteni akárhol a természetben, ha van hozzá szeme az embernek. Daróczi Csaba Máté Bencénél is többször – idén hetedszerre – lett az év természetfotósa.

„Akkor és abban a helyzetben ezt éreztem helyesnek, ennyi.” Ennyit tudott mondani indoklásként Marosi Beatrix tankerületi vezető a bíróságon arról, miért rúgta ki tavaly az oktatás állapota miatt polgári engedetlenséggel tiltakozó tanárokat. Állása mindegyiküknek nagyon hamar lett, de a hivatásukat elvesztették, és lelkileg megviselte őket, ami történt. Az elbocsátott pedagógusokkal és ügyvédeikkel beszélgettünk – egy évvel később.

Horváthné Vass Ildikó nem először ír cikket a Válasz Online-ra, de ennyire közelről még sosem sikerült megmutatnia az iskolai valóságot, mint az alábbi írásban. A visszaszámlálás elkezdődött: most kell dönteniük a tanároknak, hogy elfogadják-e közszolgálati jogviszonyuk megszűnését.

Az én pályamódosításomnak tagadhatatlanul lehet némi szimbolikája – mondja Nagy Dávid, aki a kiégés elől menekült egy évvel ezelőtt a pályaelhagyásba. Azóta van ideje a gyerekeire és olvasni is.

Deme Zoltán felkerekedett és tanárnak állt – két hétre. A közgazdász a Fészek Waldorf Gimnáziumban okította a diákokat a személyes pénzügyek és befektetések témájában, közben viszont ő is fontos tapasztalatokkal gazdagodott. Nem csak azt láthatta, milyen természetes egy mai 15-16 éves számára, hogy „Magyarországon a szögletes tárgyat gurítják, méghozzá lejtőnek felfelé, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy nemsokára maga alá fog temetni bennünket”.

Talán soha nem volt olyan fontos elmondani, mint éppen ma, hogy a tanári pályánál nincs összetettebb, izgalmasabb, szabadabb és felemelőbb hivatás – véli Jilly Viktor. Az angoltanár országos ismertséget szerzett, amikor a televízión keresztül oktatott és több, mint negyvenéves pályája során elismert gimnáziumokban tanított, és tanít ma is. Vendégcikkével most a Válasz Online tanügyi vitasorozatát egészíti ki.

Miért nem várhatjuk, hogy a tanárok egy emberként felálljanak és forradalmat csináljanak? Milyen oktatási modell lehet minta számunkra? A közgazdász és szociálpolitikusi diplomával is rendelkező Lannert Judit oktatáskutatót, az Országos Közoktatási Intézet Kutatási Központjának volt igazgatóját, a T-TUDOK Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ alapítóját kérdeztük.

Miközben sok szó esik arról, hogy a pedagógus-szakszervezetek ismét sztrájkot szerveznek és aláírást gyűjtenek a tömeges tiltakozást kiváltó státusztörvény ellen, kevesen tudják, konkrétan mi mindennel veri ki a biztosítékot a jogszabálytervezet. Pontról pontra bemutatjuk.

Félelem, elkeseredés és fásultság jellemzi azoknak a vidéki tanároknak az életét, akiket legalább név nélkül sikerült rábírnunk arra, hogy nyilatkozzanak mindennapi küzdelmeikről a Válasz Online-nak. A budapesten tüntető vagy engedetlenkedő pedagógusoktól eltérően ők ugyanis még véleményt sem mernek nyilvánítani, annyira rettegnek a következményektől. Se tartalékuk, se lehetőségeik. Iskolák a tűréshatáron. Megrendítő közelkép.

Sikeres szakember, népszerű tanár volt, aki rengeteget dolgozott a természettudományos pedagógushiány felszámolásáért. Szakmány Csaba, a Trefort vezetőtanára, akit a kémiaoktatás fejlesztéséért és tehetséggondozó tevékenységéért a Richter a Magyar Kémiaoktatásért Díjjal tüntetett ki, és akit tavaly májusban mi is megszólaltattunk podcastunkban, év végén felmondott. Nem feladta, nem kiégett, nem vált közömbössé mindaz iránt, amiért addig küzdött. Egyszerűen nem tudta eltartani többé a családját.

A régi-új kormány megalakulása nem hozott érdemi változást a közoktatás helyzetében, a kormányzati kijelentések továbbra is a társadalmi vélemények tükörképének foghatók fel. Pedig a társadalom támogatása nélkül nem lesz változás, anélkül a sztrájk sem hatékony eszköz. Miklós György, a Szülői Hang Közösség társalapítójának írása.

„A döntéshozók lényegében kivették a sztrájkot, mint nyomásgyakorlási eszközt a pedagógusok kezéből. Utolsó lehetőségként maradt a polgári engedetlenség. Pontosabban van még egy. A legutolsó…”