„Természetes módon nem alakulhattak így a KSH jövedelmi szegénységi adatai” – állítja két tudományos kutató. Az állami statisztikai hivatal évekig olyan adatokat tett közzé, amelyek csak szándékos manipuláció vagy súlyos szakmai tévedés eredményeként állhattak elő. Ez elsőként a nemzetközi partnereknek tűnt fel. Írásunk annak történetét mondja el, hogyan jött rá az ELTE adjunktusa és a TÁRKI vezető kutatója, hogy furcsa dolgok történtek a szegénységi adatokkal: rengetegen átestek a szegénységi küszöbön, és éppen fölé érkeztek. Így az uniós és a hazai statisztikákban – és persze a politikai közbeszédben – már nem számítanak szegénynek.

Félelem, elkeseredés és fásultság jellemzi azoknak a vidéki tanároknak az életét, akiket legalább név nélkül sikerült rábírnunk arra, hogy nyilatkozzanak mindennapi küzdelmeikről a Válasz Online-nak. A budapesten tüntető vagy engedetlenkedő pedagógusoktól eltérően ők ugyanis még véleményt sem mernek nyilvánítani, annyira rettegnek a következményektől. Se tartalékuk, se lehetőségeik. Iskolák a tűréshatáron. Megrendítő közelkép.

Hat év után tért vissza rendszeres szerzőnk az arlói cigány szegregátumokba, hogy megnézze és megmutassa, mi történt a faluban, amelybe anno apácák próbáltak életet lehelni. Azóta megérkeztek a jezsuiták is. A segítőknek rá kellett döbbenniük: a missziót már óvodás korban is késő elkezdeni. Sashegyi Zsófia írásából nemcsak a távol dolgozó apák részleges hiányában felnövő csemetékről vagy a neves szerzetes-tanító Mustó Péter a faluban való váratlan feltűnéséről értesülhetnek olvasóink. Riport.

A gettófalvakban két éve példátlan program folyik: nyomortalanítás sok milliárd forintból. Kevesen hallottak róla, mert nincs a kirakatban. Nem viselné el a közvélemény.