Toronydaruk erdeje jelzi, hogy gőzerővel zajlik a Budai Vár több, rég eltűnt épületének visszaépítése. Van köztük több egykori minisztérium, hivatali épület és magánpalota is. Amiben közösek, hogy a második világháború után mindegyiket azért bontották le, mert úgy látták, hogy túlméretezettségük miatt nem illenek a Várba: elnyomják a régebbi polgárházakat, kis palotákat, és konkurálnak magával a Királyi Palotával is. Most, hogy betonvázuk lassan az eredeti magasságban tornyosul, újra átélhetővé válik, miért tartották ezeket a 20. században a Vár megrontóinak. Bónusz: a monstrumokhoz ragaszkodnak ugyan, de csak addig, amíg nem a miniszterelnök hivatala elé kellene építeni. Onnantól már nem olyan fontos a sokat hivatkozott hitelesség sem.

Az 1960-as évek hibáit kellett jóvá tenni a Blaha Lujza téren, habár az igazi bűnt, a Nemzeti Színház felrobbantását nem lehet. A felújítás körül rengeteg politikailag motivált vita habzott, de a lényeg rendben van: a történelem során szinte véletlenül keletkezett, formátlan kereszteződés most először tágas, áttekinthető, tiszta városi fórummá vált, ahol számtalan apró jel utal a múltra, és a két áruház is megfelelően érvényesül. Ennél többet elérni csak akkor lehetne, ha magához a Rákóczi úthoz is hozzányúlnának, de az nem holnap lesz.

A híd visszanyerte néhány régi, hiányzó részletét, és a háború előttire emlékeztető, háromágú kandelábereket kapott. A legnagyobb változás azonban, hogy személyautók egyelőre nem hajthatnak fel rá. A végleges forgalmi rendről csak a féléves tesztidőszak után döntenek, de ha megmarad a forgalomcsillapítás, mindkét hídfő sokkal élhetőbb környékké válhat.

Nagy erőkkel bontják a nagymúltú Sacré-Coeur-zárda védett épületét az Ajtósi Dürer soron. A kultikus Dürer Kert egykori otthonából mindössze egy csonk marad meg, a területen két hatalmas irodaház és lakótömbök épülnek. A Garancsi-féle Market-csoport ingatlanfejlesztése örökre elzárja a Liget egyetlen bővítési lehetőségét, pedig korábban még a kormány is számolt azzal, hogy a teleknek kulturális funkciót adjanak – a magánérdek azonban erősebbnek bizonyult.

A zugligeti Istenszeme-villa a magyar történelem fontos helyszíne, de a régóta pusztuló villát a hozzá tartozó hatalmas erdővel és a mára tönkrement tavacskával együtt eladta a főváros egy távhővállalkozónak, Most van utoljára esély arra, hogy ez a nevezetes hely ne tűnjön el örökre egy kerítés mögött.

December közepén adták át az új rakparti sétányt az Országház és a Margit híd között, de máris nehéz visszaidézni, hogy évtizedekig nem lehetett ezen a szakaszon végigsétálni a folyó mellett. Az átépítés jó példa arra, hogy viszonylag kis, nem stadion méretű projektekkel mennyivel élhetőbbé tehető egy város. És ha minden igaz: egy-két éven belül az egész Duna-part hasonlóan alakul át.

A Fudan Egyetem ügye nemcsak politikai, szuverenitási vagy felsőoktatási kérdés, hanem Budapest fejlődésének irányát is meghatározza: a rozsdaövezet legértékesebb vízparti részéről van szó, olyan területről, ami valóban páratlan adottságokkal rendelkezik. Ezt a telket a magyar állam közpénzből vásárolta vissza, hogy most juttatásként átadja a kínai egyetemet menedzselő alapítványnak. Míg a korábbi Diákváros-terv garantálta volna a kiemelkedően értékes Nagyvásártelep megmentését és a terület értékeit kiemelő hasznosítást, a kínaiak által diktált jövőről egyelőre csak sejtéseink lehetnek.

Elsőként a Válasz Online-on látható a Mocsárosdűlő fejlesztési koncepciója, amit a korábban beépítésre szánt területre készített a főváros. A Városligetnél is jóval nagyobb zöldterület Budapest egyik legjobb adottságú helye, de a problémái is számosak.