Az 1960-as évek hibáit kellett jóvá tenni a Blaha Lujza téren, habár az igazi bűnt, a Nemzeti Színház felrobbantását nem lehet. A felújítás körül rengeteg politikailag motivált vita habzott, de a lényeg rendben van: a történelem során szinte véletlenül keletkezett, formátlan kereszteződés most először tágas, áttekinthető, tiszta városi fórummá vált, ahol számtalan apró jel utal a múltra, és a két áruház is megfelelően érvényesül. Ennél többet elérni csak akkor lehetne, ha magához a Rákóczi úthoz is hozzányúlnának, de az nem holnap lesz.

Történelmi emlékparkként született újjá a budai Széna tér egy része, az egykori buszpályaudvar területe. A helyszín súlyos múlttal terhelt, a 20. században kétszer is nagy ütközetek helyszínévé vált. Eddig azonban városi köztérként gyakorlatilag nem létezett, minden talpalatnyi helyet a közlekedés foglalt el. A II. kerület által végrehajtott átépítés nyomán nemcsak a múlt emlékei jöttek felszínre, hanem a csomópont is humanizálódott. Olyan térfelújítás ez, aminek egy történelmi tanulmánykötet adja az alapját – ilyesmire nem nagyon volt még eddig példa.